Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-26 / 9. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. február 26. A „kollektív biztonság" és a kis államok Chamberlain angol miniszterelnök az angol alsóházban tartott nagy be­szédében, melyben az új angol kül­politika irányvonalát ismertette, töb­bek között a' következőket mondotta: — A legutóbbi választások alatt azt reméltem, hogy a népszövetség meg­adhatja a kollektív biztonságot. Ma­gam is hittem ebben a feltevésben. Ma már nem hiszek. Sőt tovább aka­rok menni, s le kell szögeznem, hogy a népszövetség ma "nincs abban a helyzetben, hogy bárkinek kollektív biztonságot adjon. Éppen ezért nem ámíthatjuk magunkat és nem is ámít­hatjuk a többi nemzetéé s a kis nem­zeteket, azaz nem ringathatjuk őket abban a hitben, hogy a népszövetség megvédi őket a támadásoktól. Mond­hatná valaki, hogy közelebb jutottunk a békéhez? Ellenkezőleg, minden hó­napban közelebb jutottunk a háború­hoz. Ha az ellenzék kitart mai politi­kája mellett, hamarosan kitör a há­ború ... Kötelességemnek tartom, hogy tárgyalásokkal megakadályozzam a há­ború kitörését és ha nem tenném ezt, nem teljesíteném miniszterelnöki köte­lességemet. Idegenforgalmi tanács alakult, persze nem Komáromban, vagy Dél­­szlovákiában, hanem Középszlovákia legszebb városában, Besztercebányán. Tizenhét járásra terjed ki ennek az irodának hatásköre. Célja: az idegene­ket Középszlovenszkó felé irányítani, jó utakat, szállodákat teremteni, ér­­dekessié s vonzóvá tenni az ottartózko­­dás)t s a szakembereket ebben a célban egyesíteni. Gazdag munkaterve van en­nek a Tanácsnak. A szlovákiai idegen­­forgalom még ma sem tart ott, ahol az ország természeti szépségeit nézve, megérdemelné s ahogy történelmi ha­gyományai kívánnák. Az idegenfor­galom túlságosan belefutott a bürokrá­cia útvesztőjébe, nem könnyed, nem rugalmas. De legalább Középszlo­­venszkón megteremtették ennek alap­ját. Csak el kell menni például Besz­tercebányára, vagy Körmöcbányára, — nem említve a fürdőhelyeket, — s megnézni, mit tud tenni az idege­nekért egy-egy vároSj vagy vidék. S kérdezzük meg tisztelettel, mikor lesz meg a Délszlovenszkói Idegenforgal­mi Tanács? A messzi idegen számá­ra, — de a hegyes vidékeken élő szlo­vákiai ember számára is, — igen ér­dekes lehet a Dunavidék, a Csilizköz rejtelme, a Csallóköz, a magyar folk­lore, a népviseletek gazdagsága, ér­dekes lehet Komárom, Pozsony, vagy Nyitra városképe, a messzi idegen szí­vesen eljönne mifelénk csónakázni, ha­lászni, strandolni — ha legalább gya­nítaná, hogy ilyet lehet nálunk csi­nálni. S ha nem lehet, akkor terem­teni kell alkalmakat. Jó utakat, sok jó szállót, strandot, csónakkölcsönző vállalatokat, — egyszóval meg kellene fogni azt az idegent s magunkhoz vonni kissé. De mit tegyen az idegen, amikor Komárom városkapujánál gödrökbe jut, vigasztalan árkokat, nyo­mortanyákat lát s gyanútlanul össze­töri magát? Meghívó. A Komárno-Járási Kereske­delmi Grémium égisze alatt működő II. számú önsegélyző Csoport igen tisztelt tagjait 1938. február hó 27.-nek d. e. 11 órájára a grémium hivatalos helyiségé­ben (Komárno, Bat'a ház I. em.) tartandó értekezletre ezennel tisztelettel meghívom. Berger F. Vilmos a csoport elnöke. AZ ELSŐ FECSKE De ez a fecske még nem repül, ha­nem gyalogol. Hol van még az igazi, röpködő, csivicselő kedves fecske, liá­nunk s világtájunk frakkos kis barát­ja! Helyette megérkeznek a világván­dorok, s kerékpáron, vagy főképpen gyalog fickándoznak a világban. Meg­szoktuk, hogy ezek a világvándorok általában nyáridőben járnak erre, — télen nincsen világvándorlás, mert té­len a nyári keresetből élnek, — most azonban télidőben kopogtatott be egy ifjú világvándor, aki változatosság oká­ból sie nem svéd kapitány, se nem búr harcos, hanem szatmári diák, aki Szatmárról, Komáromot s Pozsonyt érintve egyenesen a sötét Ázsiába megy. Mint a röplapon írja: KÖRÜLUTAZOM AZ EGÉSZ földkerekséget 800.000 kilométer vízen s szárazon. Ebben az évben, 1987-ben élha­­tároztam, hogy körül fogom járni az egész világot. De nem szó­rakozásból fogom megtenni, ha­nem komoly céllal indultam el. Afrikának, Ázsiának s Ameriká­nak olyan részeibe akarok el­jutni, ahol még fehér ember nem járt. Az ottani vademberekről, ál­latokról s trópusi növényekről fo­gok fényképfelvételt készíteni. Természetesen, könyvet is ad ki s a pápuák országából egyenes utón Amerikába megy. Tiszteletreméltó naivitás, az ember mindig elbámul a fiatal világvándo­rokon., akik egyszer csak úgy, hirtelen elhatározzák., hogy kerékpárra kap­nak s Kongóig meg sen állnak. Nyolc­­százezer kilométert röptiben tesznek meg s közben lefényképezik a vada­kat. Hogy mit fényképezett le Komá­romban, az titok maradt. Talán a hi­székeny embereket, akik útja folyta­tásához, — mint jómagunk is, — oda­adták azt a koronácskát. De milyen pénzzel fizetnek a pápuák? VÉGRE EGY Nő! Az amerikai filmvállalatoknak kü­lön repülőintézményeik vannak, ame­lyek célja a sztárkutatás. Mindenütt új szereplőket keresnek a hatalmas hollywoodi gyárak számára s igy ju­— Sohasem tapasztalt érdeklődés előzi meg a Kát. Legényegylet va­sárnapi Magyar Bál-ját. De nemcsak itt Komáromban, hanem a közeli és távolabbi vidékről is már sokan je­lezték jövetelüket. — Alázatos kérelem a jószívűek­­hez. Nagy kéréssel fordul egy nagy szükséget szenvedő beteg öreg asz­­szony a nemesszívű emberekhez s azokhoz az eddigi jótevőihez, akik őt eddig is a szerdai és a pénteki na­pokon házuknál való megjelenésekor mindig segítették, hol pénzzel, hol természetbeni adományaikkal. Most, miután gyengesége és rossz látása miatt nem bír elmenni a jószívű ado­mányokért s így nagy szükséget lát, alázattal kéri eddigi jótevőit, hogy juttatnának részére pár fillért vagy egyebet a Komáromi Lapok kiadóhi­vatalába, vagy lakására, Víz ucca 12 szám alá, hol reménykedve várja a segítséget Havasi Antalné. — Vetítettképes előadás. Február 27-én, vasárnap délután i/25 órai kez­dettel az »Arany János« iparoscser­­készcsapat rendezésében Baranyay Lajos cserkésztiszt vetítettképes elő­adást tart a csehszlovákiai cserké­szetről, annak fejlődéséről az első csapatok alakulásától napjainkig. Ezen előadás nemcsak a cserkészek, hanem' pedagógusok, szülők és az ifjúság leg­szélesebb rétegének az érdekkörébe is tartozik. Behatóan megismerteti az érdeklődőket a cserkészet lényegével. Vendégeket szívesen lát az iparos­cserkészcsapat saját otthonában, az ipartársulali székházban. Szabad be­menet. tottak el egy uewyorki moziba, ahol egy jegyszedőnőt fedeztek fel. Csuda csinos jegyszedőnő volt, rögtön meg is kérdezték, akar-e filmszinésznő len­ni. A lány visszautasította az ajánla­tot. Erre a mozi igazgatósága útján hivatalból rendelték ki statisztálni s próbafelvételt készítettek róla. A pró­ba nagyszerűen sikerült, mire hatal­mas gázsit biztosító szerződést tettek eléje, előleggel együtt. Mildred Brown azonban megmaradt elhatározása mel­lett: visszautasította a sokezer dolláros szerződést: — Többre becsülöm a heti biztos tizennyolc dolláromat, mint az ilyen bizonytalan alkalmi munkát. Szólt s visszament a jegyekhez, lel­kiismeretesen tépve a szelvényeket. Az újságírók persze megrohanták s nyi­latkozatokat kértek tőle. Ügyes nő. Ennél jobb reklámot nem szerezhetett magának egy későbbi fel­­sőbbi fellépésre Holliwoodban... HUSZONEGY A világ kerekei megint zörögnek, nyikorognak s valaki nagyon aggó­dott múlt héten is Európa, a vén öreg, zötyögős Európa sorsáért. Nem is cso­da, mert a legnagyobb ágyuk vonul­tak föl: Hitler és Eden, Mussolini és Schuschnigg, a román király s Diel­­bos... Uramisten, mi lesz még itt! Mindenki beszélt egy-két-három órát s szomorú, hogy már csak az ilyen távbeszédektől várunk jobbulást. A Valaki, aki a kávéházban igen sötéteket jósolt, búsan kavargatta fe­ketéjét. Az örök Optimista egyideig hallgatott, majd hirtelen felderülve fordult szomszédaihoz: — Nem kell félni semmit! Szeren­csés év ez nagyon! Melyik évben is vagyunk? Ugyebár 1938? Adjátok ösz­­bze a számokat s kijön 21. Hát nem a legpompásabb hazárd-kabala ez a huszonegy? S ti jajgattok még? Higy­­gyetek abban, hogy ez az év hozza meg a jobbulást, a szerencsét, a de­rűt, az örök békét... Lelkesen szónokolt optimista bará­tunk s szomorú feketekávéja helyett az optimista zöld likőrt hozatta meg. A kesergő pesszimista azonban meg­szólalt, tele gonddal a hangjában. —, S hogy érted ezt a huszonegyet? Ohne Ász?... — Sík Sándor misztériuma, az Alexi­us kerül bemutatásra vasárnap d. u. 6 órakor a gimn. kongregációi házi ünnepélyén, az intézet dísztermében. A kongr. ünnepélyt a leánykongre­gáció rendezi Sz. Skolasztika pártfogó tiszteletére. Az ünnepségen a gimn. kongreganista növendékei testületileg vesznek részt. E helyütt hívják meg a szülői társadalmat. Belépődíj nincs. A műsoron énekkari számok is sze­repelnek és Bíró Lucián rendező bevezető szavai. A szereplők közül kiemeljük Aglaest (Váczy Erzsébet), Adriatikát (Méhes Mária), Kísértőt (Kacz Ilonát), Alexiust (Bódiss Jó­zsef). — Akik a »Magyar Bál«-ba szándé­koznak menni, iparkodjanak időben helyüket elfoglalni, annál is inkább, mivel a bemutató táncokkal veszi kez­detét a bál és pedig pontosan fél 9 órakor. — Az államvédelmi nevelésről s en-t nek a kultúregyesületekkel való egy­­befüggéséről tart közérdekű előadást a pozsonyi rádióban hétfőn, február 28-án este 6 órakor Ivánfy Géza, a Járási Közművelődési Testületek Szö­vetségének ügyvezetője. — A magyarkomáromi városi mozi­ban szombaton, vasárnap és hétfőn egy nagysikerű magyar filmet, Török Rezső »A férfi mind őrült« című víg­játékát mutatják be. Főszereplők: Lázár Mária, Jávor, Páger, Mály, Va­­szary Piri, Salamon, Pertis Pali és cigányzenekara. — Csütörtökön Or­­bók Attila zenés, pazar kiállítású víg­játéka: Tünemény kerül bemutatás­ra. Vasárnap az első előadás három­negyed 4 órakor kezdődik. Leltári árusítás 1938. 7/11.-19/11. Alkalmi vétel BÚTOROK Zilina Uínorod uítfí3!.11* SpiSská Nová Vés Bratislava NOVÉ-ZAMKY Noveveska 54. Komáromi utca. Kérjen képes árjegyzéket! A nagyközönség panaszkönyve Vandálok a drótkerítésen. Tisztelt Szerkesztőség! A Dunapar­­ton lakom s csaknem minden nap el­megyek a Vársor uccán. A Vársor uc~ cában, nagyon helyesen, csináltak egy­­kis pázsitágyat, körülvették drótkerí­téssel. A drótkerítést piros faoszlopocs­­kák tartják. Az ember megdöbben, amikor látja, hogy még ennek a ke­rítésnek sem hagynak nyugtot az uc­­cagyerekek s a dunaparti részegek: a pázsitos ágyon, a virágok helyén szemétdomb van, mindenféle papír, hulladék ott ad találkozót 'egymás­nak, nem törődik tisztításával senki. De ez még hagyján. Hanem a nagyki­terjedésű gyepágy szélén nincsen egyetlen ép szál drót sem, mindent eltéptek, elszakítottak, leléptek az is­meretlen vandálok. Hogy mi örömük volt az erős vashuzalok széttépésében, nem tudni. De a drótok széttépve he­tek óta hevernek az utón, mintha spa­nyol drótakadályok lennének, ütközet után. Ajánlom, hogy néha pillantson erre a rendőr s rövid utón, röpke félkézzel intézze el a vásott gyerekek dolgát. Vagy pedig valami jobb kerí­tést tegyenek erre a szakaszra. Bot­rány, kérem, mit csinálnak egyesek! Tisztelettel: egy dunaparti. Ne bántsák a lovakat! Legyen szabad szives figyelmüket felhívni arra, hogy a komáromi la­kosság, különösen az iskolásgyerme­kek serege, kitüntető figyelemben ré­szesíti a lovakat. A vidékről beérkező kocsik lovai, vagy a konflis lovak, az út szélén, a járda mellett állanak s minden tíz ember közül három meg­tapogatja a lovakat, megveregeti po­fáját, megcsipkedi, ütögeti. Ez nem tesz jót, mert a lovak félénkek, rugó­sak, riadósak lesznek. Az ilyen ló minden közeledésre kirúg, harap, nyugtalanná válik. A kitüntető figye­lemhői s az állatok iránti szeretetből is sok ez, s mindnyájan, akik kocsi­­tulajdonosok vagyunk, nagyon kérjük a szülőket, a munkaadókat: ne enged­jék, hogy az ifjúság állandóan bántsa a lovakat. A rendőrt is kérjük, üssön annak a kezére, aki a lovakat simo­gatja, bántja, csipkedi, mert a po­fozást a ló sem szereti, még ha any­­nyira barátságos a ló is, meg a pof is. Hagyják békén az állatokat! Nem lehet rádiózni! Vagyunk bátrak többen felhívni a postafőnökség figyelmét, hogy a Klap­ka téren a nap bizonyos szakában lehetetlen a rádiózás. Pontosan a déli órákban, 12—2 óra és este 7—10 kö­zött valami titokzatos szerkezet be­lezúg, belerecseg a rádióba, hatalmas hanggal, ropogással s ilyenkor el kell állítani a gépet s a legszebb műsort is legfeljebb újságban olvashatja az ember, de rádióban nem élvezheti. Hogy ki lehet az, aki lehetetlenné teszi a hallgatást, nem tudjuk. Valami ret­tentő zavar van. Kérve kérjük, tessék utána nézni. Tisztelettel: Több Klap­­ka-téri.

Next

/
Thumbnails
Contents