Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-02-19 / 8. szám
IŰ38 tebrüár R> KOMA R Q MI LAPOK A FIATALSÁG SZAVA és amit az »öregek« mondanak Ötletesen szerkesztett, .érdekes röpirat hagyta el a komáromi sajtót a papokban,: Zombory Györgynek, mint a CsMASz elnökének, . szerkesztésében megjelent FIATALSÁG SZAVA. A magyar egyetemi fiatalság hallatja ebben a röpiratban hangyáit s a háng rokonszenves. Az egyetemi fiatalság az Utóbbi években többször is kísérletezett folyóirattal, ez azonban nem volt állandó, hiszen maga az egyetemi fiatalság is szünetlenül változik az egyetemi városokban s »egyetemi polgársága« csak átmeneti állapok Most röpirattal próbálkoztak meg, amelyet bizonyos időszakokban adnak majd ki. E röpiratban kívánságaikat sorolják fel s állást is foglalnak. Kívánságuk mind -elfogadható: főiskolás internátust, állami támogatást kérnek, mint más főiskolások, számarányuk alapján. A magyar tanszékre magyar nemzetiségű tanerőt kémek, szakkönyveket s magyar előadókat. Kérik részüket az állami alkalmazásból s ezt is úgy, hogy az állami alkalmazott ne tagadja meg, hibásan magyarázott opportunitásból, a magyarságát. Kívánságuk mind a realitás határán belül mozog, ezeket a kívánságokat nemcsak a főiskolás ifjúság, hanem a szlovákiai magyar közvélemény is követeli régóta, mert azt tartja, hogy a főiskolás ifjúság, mint a nemzettest leendő legtanultabb osztálya, leendő elitje, testéből szakadt test, leikéből lelkezett gyermek. Véleményt is mond a röpirat, programmot ad, s ebben szintén megegyezik az öntudatos szlovákiai magyar ember véleményével: az új fiatalság magyar, jellemes, testben és lélekben szilárd kell, hogy legyen. Ez vonatkozik az egyénre, — mondja a röpirat — az egyéniség kiképzése mellett azonban a közösségi követelményeket is ki akarják fejlesztőin s a vezetőképzést sürgetik. Ennek célja nemzeti gondolkozású, szociális, népnevelő, közéletben felelősségérzettel ellátott férfiak nevelése. Nincs magyar ember, aki ezt el ne fogadná. A cél helyes, a programm eszményi: fnost a következő évekre vagyaink majd kiváncsiak, hogyan oldja meg a fiatalság ezt a súlyos kérdést. Egymagában nem fogja megoldani tudni: a magyar társadalom segítsége kell hozzá, anyagi s erkölcsi téren is. A magyar társadalom lássa be, hogy a legmagasabb képzettségű fiatalság nélkül nem lehet szó öntudatos kisebbségi életről, de Ugyanakkor a fiatalságtól is követel valamit, még pedig kitartást. Kitartást nemcsak tanulmányokban, nemcsak abban, hogy becsülettel végzi a fiatalság a kötelességét, Iranern abban is, hogy maradjon hű a nemzeti gondolathoz s ne csak addig legyen erélyesen s öntudatosan magyar, amíg egyetemi éveit tölti, amig a magyar társadalom áldozatkészségét veszi igénybe, hanem akkor is, amikor az úgynevezett életküszöbön túlhaladt már, állást vállalt, akár magán-cégnél, akár az államnál. Be kell vallanunk, hogy a magyarságnak nagyon szomorú tapasztalatai vannak éppen ezen a téiejn s maga a magyar társadalom jött rá arra, hogy magyar nemzeti önérzetüket sokan s szívesen eladják egy tál lencséért... Ismerjük be, hogy a magyar társadalom nem sok jót tud mondani, a társadalmat alkotó számtalan »egyetemet végzett egyed« magyar nemzeti öntudatáról, kitartásáról és igén sok szomorú példát lát maga előtt, naprólnapra. A magyar kisebbségi egyén oly szívesen eltűnik a többségi tengerben, nem egy tál .Lencséért, hanem egy kanál puliszkáért is, hogy ezt az eltűnést már nem lehet pusztán gazdasági okokra vezetni vissza: ennek a megfelelő erkölcsi erő, a megfelelő öntudat, ellenállás hiánya az oka. Mindaddig ne várjunk a magyar paraszttól, ki iparostőí, munkástól öntudatos magyar viselkedést, amigazí a vezetők nem mutatják meg. De nem elég, ha csak az egyetemi padokban készülnek a vezetőszerepre: vállalják s vallják a sorsközösséget öttíz évvel a diploma megszerzése után is. Nem állítjuk s csalás volna azt állítanunk, hogy ez általános. Mondhatnánk talán úgy, hogy minden tíz főiskolás közül i—2 elhagyja a kitűzött nem• zeti vonalat, 2—3 pedig közömbössé, érdektelenné válik a magyarság számára. De nekünk ezek a kimaradottak sokkal jobban fájnak, mint ahogy »számarány szerint« a fájdalom megilletné őket s nem tudunk szabadulni ezektől a kirívó példáktól. Mi azt sem akarjuk, hogy a főiskolás ifjúság hevesen vesse bele magát a közéletbe, hogy már most rögtön Vállaljon országos munkát, vegyen részt vállalkozásokban. Nem! Mi azt akarjuk, hogy jól és pontosan készüljenek el tanulmányaikkal, de eközben ne feledkezzenek meg arról, hogy mégis a magyarság, a magyar gondolat, a magyar kisebbség küldte őket az élre, tőlük vár sok írt a sebekre, tőlük vár vezetést falun s városofn s bennük szeretne csalódni legkcvésbbá. Ha rossz néven vesszük azt, hogy a nincstelen munkás egy félhold földért eladja lelkét, lelkiismeretét, tradícióján s nyelvét, úgy vesszük rossznéven a sokkal műveltebb, öntudatosabb s tapasztaltabb diplomástól is, ha az első felényujtott fizetésért, az első csábmosolyért rögtön eldob mindent magától, ami a magyar kisebbséghez fűzi. A Fiatalság Szava, ez a huszonnégy - oldalas röpirat garancia lehet arra, hogy a fiatalság, az elkövetkező nemzedék, megváltoztatja sántikáló elődei véleményét. Lehetne néhány kitételével, gondolatával vitatkozni: a sürgető szó, ahogyan az idősebb generációt máris letessékeli az életpályákról, halkabb is lehetne. Vitatkozni lehetne az »alföldszéli« elnevezéssel, - már volt Szlovenszkó, most divatos a Szlovákia s jelenleg az Alföldszélt olvassuk, — némelyik megállapítása túlzott, de ez a fiatalság vérmérsékletéből fakad. Ne ezeket a lényegtelenebb sorokat nézzük. Azt kell kérdenünk: a fiatalság Lelke ezekből a sorokból jó magyarságot tükröz-e vissza? A röpirat azt mondja, igen. S nekünk az a fontos. Mert lehet, hogy más utat, lehet, hogy jobb utal választanak a kisebbségi magyarság boldogulásához s ám akkor övék az igazság. Mint a kisebbségi magyar elit eljövendő tagjainak ' megnyilatkozását, örömmel olvassuk a röpiratban foglalt lényeget. A lényeget, amely magyar embernek jó magyar sorsot kíván Szlovákiában. S ebben a gondolatban mindnyájan egyek vagyunk! (szv.) A párkányi járásban csatornái csapolnak le, a csatorna A párkányi járásban van egy csatorna, amely Csúz községnél kezdődik s Kürt, Kisujfalu, Köbölkút, Gyiva, Sárkány, Libád, Kőhidgyarmat mellett megy el. Ezt a csatornát, nem szellemtelenül, párizsi csatornának hívják. A csatorna s árterülete állandóan 700 kataszteri hold területei tart víz alatt. Le fogják a csatornát csapolni, 12 millió korona költséggel s a lecsapoláshoz ármentesítő társulatot alakítottak. neve: Paris. A csatornából lényegében öntőzőcsatorna-hálózat fog készülni, hogy szárazság idejében legyen a rétet mivel öntözni. A munkálatok 8 évig tartanak. A költség 80 százalékát a földmívelésügyi, népjóléti s munkaügyi minisztérium vállalta magára, a tulajdonosok csak 20 százalékkal járulnak hozzá. A munkanélküliek ezáltal sok munkához jutnak, a párkányi járás pedig szénában gazdag területhez jut. w ;«á S M' Két operett Az elmúlt két hét zenés játéka közül kevesebb sikere a »3:1 a szerelem javára« című operettnek volt, pedig fűszerezték aktualitásokkal s még Jilainges KFC-bajnokot is szerepeltettek benne, ami tetszett s jótesetl, de ami szintén alig segített már a nehezen gördülő darabon. Ennek a darabnak az az előnye, hogy minden városban a helyi futballegyesület színeit lehet szerepeltetni benne s a sportkedvelő közönség fantáziáját, vágyálmait jólesően lehet megcsiklandozni. Ujvárott mindig az ÉSE győz ezáltal, Komáromban a KFC s legközelebb a Dunaszerdahelyi Sport Klub fogja lehengerelni benne a Diósförgepatonyi Atlétikai Klubot. Ami így is van rendjén. A mese nem is volna rossz: a pihenő futballisták s a leányinternátus növendékei egy nyaralás alkalmával véletlenül összekerülnek, ezúttal Kovácspatakon. A helyzet már m;iga gazdag lehetőségeket tár elénk, jóvérű futballbajnokok, szerelemre áhító leányok: a szükséges sztaffázszsal vegyítve, kész a bonyodalom, csak ki kell húzni három felvonásra. Ami szintén sikerült s a közönség tapsolt. — A másik operettnek hatalmas közönségsikere volt, — tanácsolnánk is a direkciónak, hogy a fehér, vagy enyhén rózsaszínű hétfői darabok színlapjára írassa fel a nagyhatású megjegyzést: »Csak felnőtteknek«: és a kasszaraDorl meglepő lesz. Ugylátjuk, kissé rezignáltam, hogy a közönség igényei még ma sem fokozódtak s Kománombau (nem »Ember tragédiájáét, hanem »Gólyaszanatóriuni«-okai kell játszani, hogy a zajos siker meg legyen. Ez kissé elszomorító, de bizonyos fokban régi véleményünket s álláspontunkat igazolja: a közönség nagyrészét a magasabb színházi élvezetek számára meg kellene még nevelni. A »Gólyaszanatórium« Mihályi Ernő jutalomjátéka is volt, a kitűnő művész színészi pályájának tizenöté vés jubileumára. Kasszatekintetben a jubiláltnak legelőnyösebb. Művészitekintetből nézve azonban a dolgot: szerelnénk, ha az általunk is kiválónak elismert, nagyon komoly művészi kvalitásokkal rendelkező Mihályi Ernő ezen a fontos dátumon valami hozzá méltó, maradandó hatású szerepben állana a közönség elé. A »Gólyaszanatórium« tartalmát nehéz elmesélni anélkül, hogy az ember a fiatalság kíváncsiságát feleslegesen fel ne ébresztené. Arról van szó, hogy azok a nők, akik intenzív s eredményes szerelemre vágynak, a Gólyaszanatóriumba vonulnak, néhány heti »kezelésre«, ahol aztán a szanatórium csinos orvosai, néha erejükön felül is áldozva a női szépség oltárán, hatásos módon adagolják az orvosságot. Nos, egy ízben aztán a szanatórium vezelőnője olyan orvost szerződtet, akinek már felesége van. A feleséget el kell titkolni s ebből származik a bonyodalom, amelynek végeztével megtudjuk, hogy senki sem erényes, aki annak vallja magát, ellenben egyedül erényes a kis, pikáns táncosnő, akiről pedig minden rosszat fel lehet tételezni, csak azt nem, hogy rózsalány • ■ • Ezzel a vidám akkorddal végződik a darab. Sok a pikantéria benne, vannak szellemes mondásai, jó helyzetkomikumai, a színészek frissen, lelkesen játszották, a közönség tombolt. Ma a népnek cirkuszi játékok kellenek s a cirkuszi játékokat meg is kapták. Magunk részéről olykor a magasi'okú, nevelőhatású színházművészetre gondoltunk, a Néma leventére, a Kék Rókára, Barbara Őrnagyra, vagy akár a Süt A Nap-fa is és igen eiszomorodtunk. A színészeket megdicsérjük játékukért: Márfi Vera kedves és vonzó volt., Faragó Márta komikai vénája gazdag, mulatságos, Kárpáti Máriával is meg voltunk elégedve, humorosan játszott, Kőtár Mária kis szerepében jól érzékeltette a tüzes démont, Péterfi Gitta beugrott a beteg Geller! Marika helyett s nagyon ügyesnek bizonyult, sajnos, hogy nincsen hangja, Váradi Pál s Mihályi Ernő gondoskodtak a férfiak részéről az üde mulattatásról, 7 oldal ( S Z I Megyén Ferénc " *-------------------------j -------------------7 t 'csérét illpti, jól és Jürgen, játszottak,sajnos, azonban, nem ei a” mű vészelj teteje»... i • I.dZ Nagyon meg voltunk elégedve azonban Lakatos László nagysikerű darabjának, a »Lázc^nak előadásával. Orvosi téma, orvosi környezet, lélektani hatásokra felépített darab. Néha úgylátszik, biinügyi história, de ez csak látszat: a rendőrségi jelenet csak eszköz árrá. hogy a lelkekben uralkodó szenvedélyeket, a különféle jellemek tüzét kicsiholja a szerző s nagyon tehetségesen, gazdaságos írásműmészettel teszi, sehol nem sekélyesedik el. A téma, ha így mondjuk el: »Ki ölte meg a beteg feleséget?« — valóban úgy hangzik, mintha Wallacehistória lenne. De ha így fogalmazzuk: »Ki szereti a férfit s kit szeret a férfi?« — már sokkal inkább a lélek elevenjébe vág s tehetséget ad az írónak arra, hogy valóságos írásművészetet csillogtasson meg. Lakatos László darabját sikerrel, szépen, egybevágóan játszották Komáromban is. Erdős József érett művészettel, tehetséges emberábrázolással játszotta az orvost, minden dilemmájával együtt, nagyon jó volt. Mihályi Lici leegyszerűsített ápolónő-figurája nemes, szép alakítás volt, gondosan kidolgozott szerep. Mi csak a drámai kitörések hangját, módját változtatnánk meg, mint már ismételten mondtuk. Mihályi Ernő öreg professzora igazi Mihályi-alakítás volt,, szívjósággal, emberi melegséggel teljes. Faragó Márta, Váradi Pál, Péterfi Gitta, Kolár Mária epizódszerepei jól illeszkedtek az előadásba, Sarlai rendőrtanácsosa egészséges, férfias megoldás, — az előadás általában szépen sikerült,. összevágott, jólesett nézni. (szv) A torockói menyasszony Indig Ottó népszerű vígjátéka félházat sem vonzott csütörtökön este, pedig úgy a darab, mint az előadás nagyobb érdeklődést is megérdemelt volna már azért is, mert a társulat egyik népszerű tagjának, Gárdonyi Lászlónak volt a julalomjátéka. A címszerepben Mihályi Lici, a komáromiak kedvenc primadonnája bájos jelenség volt nemcsak akkor, amikor álérzett játéka a bánat vizein evezeti, hanem amikor tűzrőlpattant temperamentummal sugározta ki Patkós Nagy Julia jogos haragját. Sok megérdemelt tapsot kapott. Hasonlóan szép sikere volt Gárdonyi Lászlónak, aki a duhaj és minduntalan kitörő legényt pompás élethűséggel domborította ki. Tisztelőitől sok tapsot és virágkosarat kapott. Váradi Pál kitünően játszotta meg Ilerskovicsot, a zsidó kocsmáros szimpatikus szerepét. Nem esett túlzásba és az életből vett alakot vitt a színpadra. A romános kiejtéssel beszélő jegyző alakja nagyon jó kezekben volt Sarlai Imrénél. Rokonszenvet keltett jellemző játéka. Mint mindig, most ü- kiváló alakítást nyújtott Fara-« gó Márta Blumné szerepében. Kitűnő figura volt Maár János, mint irodaszolga. A többiek kis szerepeikben is tudásuk legjavát nyújtották. Felvonások végén sokszor hívta a közönség zajos tapsa a szereplőket a lámpák elé. (bj) Színházi műsor: Szombaton d. u. 1—5 koronás helyárakkal Csapok hatásos drámája, a Fehérkor. Szombaton este: Gólyaszanatórium, énekes, zenés bohózat. Vasárnap d. u. olcsó helyárakkal: 3:1 a szerelem javára, opérett. Vasárnap este: Csárdás, operett. Hétfőn: Eső után köpönyeg. Szerdán szünet. Csütörtökön már Dunaszerdahelyen: Marika hadnagya,
