Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-02-19 / 8. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. február 19. nyesülni. A jubileumi évet fel kell használni arra, hogy miután megoldották a szociális és államvédelmi kérdést, oldják meg a nemzetiségi kérdést is. A nemzetiségi kérdést pedig a többségi pártiul kell megoldani s a magyarság pártja, az Egyesült Párt méltán mondhatja magáról, hogy többségi párt, mert minden híresztelés ellenére, a magyar szavazók hatvanhat százalékára támaszkodik. Ma a jövőre nézve ezt is meg tudta látni, de ez elhamarkodott kijelentés. Marxista alapon nem lehet a magyarság fájó kérdéseit megoldani, különösen most nem, amikor Sztálin újra forradalmasítani akarja a világot. A jól táplált, elpuhult kommunista vezérek ma már nem fognak világforradalmat csinálni, a szociáldemokraták isviszszavonultak vagyonuk szilárd bástyái mögé. A MAGYAR KÉRDÉST CSAK AZ EGYESÜLT PÁRTTAL LEHET MEGOLDANI. — Prágában van valami halvány törekvés, amely a nemzeti problémát meg akarja oldani, ezzel szemben áll azonban az úgynevezett népfront, a mely harcol indított minden olyan politikai szervezkedés ellen, amely nemzeti alapon áll. A német kérdést a szudétanémetek pártjával, a magyar kérdést csak a magyarság pártjával, az Egyesült Párttal lehet megoldani, éppúgy, mint ahogy a szlovák kérdés a Hlinka-párton keresztül érhető cl csak. Az egységesen fellépő kisebbségi pártokkal szemben áll a demokrata alapon társadalmilag s politikailag széttépett cseh társadalom. A többségi nemzetnek nincsen egységesen megfogalmazott nemzeti programmja, ezért van nehéz helyzeldiktálnak. Az egyesült párt minden vezetője vallja, hogy úgy menetel, ahogy azt a nép akarja. A nemzeti parancs beszél! Hatszázezer magyar ember szava szól ebben! A percekig tartó taps lecsillapultával néhány szóval a külpolitikai helyzetet is vázolta Jaross Andor. EGYETLEN NEMZETNEK SEM SZABAD URALKODNIA A MÁSIK FÖLÖTT. — A csehszlovák államnak elsősorban jó külpolitikára van szüksége. A háború után közvetlen jó külpolitikai helyzetre is támaszkodott a kormány, amikor a népszövetség lekintélyi rendszerére, a nagy- és kisantantru támaszkodott. Viszont az új helyzethez rugalmasan kellett volna alkalmazkodni. Jelenleg alig van szomszédunk, amellyel zavartalan jóviszonyban élnénk. A közel napokban lefolyt berchtesgadeni találkozó óta tisztában kell lennünk azzal, hogy akár Ansehlussal, akár anélkül még egy ideig, de Ausztria mindenkor és minden körülmények között a pillanatnyi német érdekek szerint fogja igazítani politikáját. Ausztria tehát végleg elveszettnek tekinthető egy olyan dunamedencei átrendezés szem pontjából, amely egy konföderációs gondolaton keresztül képzelt megoldást találni. Hcsre a ragályos nátha ellen! | Leghatásosabban védekezünk a ragályos nátha infekciója ellen, ha szájunkat, orrüregünket és légzőszerveinket A L P A sósborszesszel fertőtlenítjük. Gargalizáljunk és öblítsük szájunkat hígított Alpa sósborszesszel. Néhány csepp egy pohár vízbe elegendő. Ugyancsak kiválóan hat a higítatlan Alpa belélegzése. Permetezzünk Alpát a szobában és társas helyiségekben, ezáltal fertőtlenítjük a levegőt Kérdezzük meg orvosunkat! Ügyeljünk, hogy bevásárlásnál tényleg Alpát kapjunk. magyar ember a Dunamcdeneében, aki háborús megoldást kiválna. Ezzel azonban nem vagyunk gyáva, meghunyászkodó pacifisták, hanem józan mérlegelés alapján kívánjuk a dunamenli népek békéjét s oz érdeke már belátják Prágában is, hogy a magyar kérdés sürgős elintézést vár. A csehszlovák kormányzat évről-évre helytelenül nevelte a csehszlovák közvéleményt, amikor elhitették a csehekkel s a szlovákokkal, hogy a magyarság többet kapott, mint amennyi jussa volt s hogy a magyar problémát megoldották. Dicséri Dérer miniszter »politikai előrelátását«, hogy ben a cseh politika. — A demokrácia a nép akaratából irányított politika. Egy párt sem volna képes politikát folytatni, ha nem a népből alakította volna ki s fogalmazta volna meg a programmját. A nép vágyát kell ismerni s ezért van fölényben a magyar nemzeti kisebbség a többség felett: van egységes közvéleménye, amelyet nem felülről Csehszlovákiának kell számolnia olyan Ausztriával, amely mindenképen Németországgal tart, viszont a csehszlovák külpolitika tovább bízott a Páris- Moszkva tengelyben, amely nem megfelelő orientáció. A legfontosabb: belső megbékélést teremteni az egyes nemzetiségek között. — A dunam en ti magyarság, bármely államban él is, ma kulcs. Nincs Kuiycssors Irta Békeffi József. Anyáin a fajtám egyik kiválósága lehetett. Többször említették előttem, hogy a kiállításon aranyéremmel tüntették ki. Engem sajnos, eddig nem ért ez a megtiszteltetés és nagyon félek, hogy nekem nem lesz részem ebben a szerencsében. Engem ugyanis, elevenen temettek el. Nem mondhatom, hogy kulyasorban tengődöm, mert társaim, akikkel temetésem előtt találkoztam, mind vidám és hangos életet éltek. De mióta volt gazdám idehozott ebbe a sötét és levegőtlen pinceoduba, új gazdám lakásába, rosszabb sorom van, mint a patkányoknak, amelyek jtt, a nappal is homályos udvaron futkároznak. A pinceablakon át figyelem meg őket s mivel nem juthatok ki az udvarra, hogy rájuk ijesszek, kétségbeesett dűli fog el. Persze önök csodálkoznak, hogy egy nemes fajtájú kutya, egy Erder-lerrier, miként került egy részeges csavargó vackára. Ezt is elmondom. Először azonban bemutatkozom. Siheder a nevem, mivel az S kezdőbetűs család sarja vagyok. Meg kell vallanom, hogy napok óta csak legyekkel táplálkozom. Nem hazudok. Én még nem vagyok azon a magas kulturíokon, mint lebtartó gazdám. Frenk állandóan hazudik. Azt állítja, vakmerőén és ga-' Iádul, hogy nincs mit ennie és ezért4 koplídtat engem is. Talán azt hiszi, hogy nincs orrom. Pedig én roppantul jól megérzem a friss töpörtyű szagát, amit a zsebébe rejtve hord. A napokban is nem tudtam e szag miatt aludni s amikor Frenk horkolni kezdőit, kimásztam az ágy alól és elloptam a töpörtyűt. Reggel észrevette a lopást és csúnyán elvert. Bottal ütött, úgy porzott a bundám. Erről jut eszembe, hogy amióta itt vagyok, meg sem fésültek. Büdös vagyok. Undorodom magamtól. Pedig volt idő, nem is olyan régen, amikor fent hordtam a fejemet, büszke voltam ősi családomra, ragaszkodtam előbbi gazdámhoz., aki minden este sétára vitt, kutyaszívem egész melegével szerettem Ilát, a szobalányt, aki ápolt és enni adott, alázatos tisztelettel néztem fel gazdám asszonykájára Ebben a piszkos és lehangoló környezetben visszagondolva előbbi életemre, nem is tudom elhinni, hogy én valaha Vojtek ügyvéd villájában éltem. A kert, a hatszobás villa, a pince és a padlás, mind-mind nyitva volt előttem. Persze szőnyegeken nyú jtózkodtam, matracos kosárban aludtam és tejberizst kaptam ebédre. Esténként Rózsika sonkamaradékkal és édes süteményekkel etetett. Ennek már vége. Azt hiszem, soha többé nem fogom érezni Rózsika puha ujjainak tapintását a fülem mögött és soha nem leszek abban a helyzetben, hogy kutyatársaimon segíthessek, hiszen magamon sem tudok segíteni. A baj, azt hiszem ott kezdődött,' amikor első ízben jelét adtam intelligenciámnak. A dolog előzménye az volt, hogy a kertben szaladgálva, tüske ment a talpamba. Beletörőd és így fogaimmal nem tudtam kihúzni. Vojtek gazdám észrevette, hogy sántítok. Megvizsgálta lábaimat és rátalált a talpba törött tüskére. Vasszerszámma] — ha jól emlékszem szemöldökcsipesz a neve — kiszedte a fájdalmat okozó tüskét. Én hálatelt csaholással köszöntem meg jóindulatát. Balesetem után pár napra Ilával az uccán sétálgatva találkoztam egy régi ismerősömmel. Sántított szegényke és fájdalmasan nyafogott. Addig csak szagíászviszony volt közöttünky de balsorsa meghatott és szóbaálltam vele. Ugyanez a baleset történt vele, ami velem. Magammal cipeltem és hangos vakkantásokkal bemutattam Vojtek gazdámnak. Nyalogatni kezdtem a lábát, társam, Szikra, meg emelte fájós tagját. így hamarosan rájöttek a bajra és Vojtek gazdám rajta is segített. Mondom, itt követtem el a végzetes hibát. Ez a kutya milyen okos — mondotta „gazdám. — Hallatlanul intelligens. — állapította meg az asszonyka. Cirögattafy. ölelgettek és még húst is adtak. Ez ritkán esett meg, mert az emberek azt tartják, hogy a kutyának árt a hús. Higvjék el nekem, hogy ez egy tévhit. Kutyaösztönömmel azonnal éreztem, hogy a Szikrát nem kellett volna hazavinnem. Én azt hittem, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha bajbajutott kutyatársamon segítek. Az embereknek azt kellett volna mondaniok, hogy ez egy jótett volt, de úgy látom, ez előttük teljesen ismeretlen valami, ők csak az intelligenciámon csodálkoztak. Higyjék el nekem, nem jó az, ha egy kutya intelligens, de még nagyobb a Haj, ha ezt észre is veszik. Node, nem ugatok annyit, mert önök megunják hallgatni, egyszerűen kutyamódra elmondom, hogy miként kerültem Frenk gazdámhoz. Vojtek, amint az szokásos, esténként levitt az uccára. Mentünk, mendegéltünk a Fillér-uccán. Lassan lejutottunk egy fákkal teleültetett térre. Ott gazdám szabadon engedett, hogy kedvemre futkározhassak. Percekig vadul rohangászva örültem szabadságomnak, aztán magához intett, bementünk 'egy sokablakú magas házba. Én mindig előre siettem. Megkapartam Rózsika ajtaját, úgyhogy mire gazdám felért az első emeletre,, Rózsika már az ajtóban várta. Szép, selymes barna bunda volt a fején, olyan, akár nekem a hátamon. Először engem simogatott meg, aztán gazdámat ölelte magához hevesen, hangos kacagással. Mind a hárman a nagy szobába vonultunk. Ők bort vagy teát ittak s nekem édes süteményeket dobtak a szőnyegre. Egymás mellett ültek egy széles, nagy fekvőn, szüntelenül csókolták egymást ésilye-j neket mondtak: — Te angyal! Édes vagy! Mindig csak téged kerestelek! Gyuri, holnap ki kell fizetnem a szűcsöt! Éltem egyetlen öröme te vagy, drága Rózsim’ Te... Te, miért vágj" ma ilyen vad? Elég lesz ötszáz? — ebből láttam, hogy nagyon, nagyon szeretik egymást. Gazdám otthon sohasem csókolódzott, soha sem monda ki ezt a szót, angyal. Akkor még nem tudtam a pontos értelmét, ma már tudom. Azt jelenti: te utolsó... De tartsunk rendet. Ahogy gazdám hangja halkabb lett, egy-két órára mindig magamra hagytak. Néha el is nyomott az álom. De a csehszlovák nemzetnek is. Egymás mellett élünk s a békés életnek egy feltétele van: egyesien nemzetnek sem szabad uralkodnia a másik fölött. Meg kell adni azokat a jogokat, amelyeket a többség is megkapott. Magyarrá kell tenni a magyarok által lakott területeket. Hajlandó az egyesült párt ennek a programmnak magyarázatát is adni s ezzel a programéjfél előtt mindig hazakerültünk. Rőzsika néha nálunk is megjelent. Olyankor, ha vendégeskedés volt a háznál. Egyszer nagy sürgés-orgás volt a házban. Hallottam, hogy gazdám elutazik. Este az asszonyka vitt sétálni. Mondh átáll anul örültem új kísérőmnek. Az uccára érve boldogan csaholtam és fékeveszetten ugrándoztam. Egyik nagy előrelendülésnél, kicsúszott fejem a szíjból, erre én nekilódultam az uccának. Az asszonyka szólított, meg is álltam, de amint utolért, újra csak előre futottam. Az asszonyka egy darabig hasztalan próbált beérni, de egyszer csak gonj dúlhatott valamit, nem szólított többet, hanem jött utánam szapora léptekkel. Ő követett és én mentem egyenesen a megszokott úton. Hamarosan odaértünk a magas házhoz. Én egy pillanatra hátrafordultam, aztán felfutottam az első emeletre és megkapartam az ajtót. Rózsika, mint máskor. most is íytót nyitott, kék szemeit csodálkozva tágra meresztve állt piros selyemruhájábau és valamit mondani akart nekem,. De ebben a pillanatban már mögöttem állt az aszszonyka. — Te!... Te utolsó rongy! — sivalkodott a gazdám felesége. — Mit jelentsen ez? — hebegte Rózsika elfúló hangon. Az ajtó hirtelen becsapódott. Az asszonyka nekitántorodott a lépcsőház falának és hangos, fuldokló sírásba kezdett. Előttem teljességgel érthetetlen volt ez az egész jelenei. Napok múlva visszaérkezett a gazdám. Az első este villamosra szállt velem. Egy előttem ismeretlen városrészbe vitt, ahol nincsenek villák, kertek, Ilák és Rózsik, csak szűk sikátorok és bűzös udvarok. Idehozott ehhez a kegyetlen Frenkhez. aki nem ad ennem és sohasem visz sétálni. Sokat elmélkedem a dolog felől és rájöttem, hogy az asszonyka feltűnő intelligenciám miatt követett azon a furcsa esti sétán. Azt hiszem, ennek az estének köszönhetem mostani rabságomat. Ugyebár önök is igazat adnak nekem és aláírják, hogy egykutya sohase mutassa intelligenciáját.
