Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-05 / 6. szám

1938. február 5. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. ASSZONYOKNAK. Vörös kezek Kora ősszel a párás, nyirkos s kis­sé hűvös időszak beköszöntével na­gyon gyakori kozmetikai panasz a vörös kezek, mely rendszerint fiata­labb lányoknál jelentkezik. A kezek nyirkos tapintatúak, duzzadtak s lilás vörös színűek s e színváltozás külö­nösen meleg szobába való belépéskor s a meleg kesztyű levételekor ötlik hirtelen szembe, majd az egyenletes szobahőmérsékleten a pir lassan el­halványodik s a kéz bőre természe­tes színét veszi fel. E kellemetlen szépséghiba fiatal lányoknál sok kí­nos percet szerez s szinte félnek tár­saságba menni s szó bábalépéskor jel­legzetes suta mozdulattal igyekeznek kitérni a kézfogás elől. Mi okozza a kezek vörösségét? Erre nem könnyű határozott feleletet ad­ni, mert az orvostudomány is nagy­jában csak feltevésekkel dolgozik s nem Ludja egységes okát adni e bán­­talomnak. Minden valószínűség sze­rint a baj oka a végtagok apró erei­nek beidegzésén múlik, a hőmérséklet enyhe változására is a kéz bőrének vérkeringésében zavar áll be s a ke­ringés csak lassan Lúd a rendes ke­rékvágásba kerülni. E zavarok előse­gítő oka a vérszegénység, bizonyos mirigyek, mint pajzsmirigy vagy pete­fészek hiányos működése s ritkábban jelentéktelen szívelváltozások. Sem­miesetre sem tévesztendő össze a kéz­­vörösség a fagyással, mert itl sem viszketés, sem tömöttebb csomók nem észlelhetők. Mit tegyünk a kézvörösség ellen? Belső eredetű megbetegedésről lévén szó, természetes, hogy orvossal kell megvizsgáltatnunk és kideríttetnünk a baj okát, s az orvos utasításait kö­vetve kell bevárnunk a javulást. A baj természetében rejlik, bog}’ azonnal eredményre nem lehet számítanunk, csak kitartó, hosszadalmas kezelés hozhatja meg a kívánt gyógyulást. Külső kezeléstől nemigen várhatunk kielégítő eredményt, legfeljebb a vér­keringés élénkítésével siettethetjük a javulást: forró vízben áztassuk kezün­ket, majd egy percre hideg vízbe he­lyezzük, s ezt négyszer-ötször ismé­teljük meg egymás után. Utána töröl­jük meg kezünket szárazra, majd zsí­ros krémmel bekenjük ujjainkat s az ujjak hegyétől a csukló felé lassú mozdulattal masszírozzuk egyik ke­zünkkel a másikat egy negyedórán keresztül. Végül hintsük be kezeinket bőségesen talcummal s masszírozzuk mindaddig, míg ez a zsiradékot fel­­itla. A vörös kezekkel kapcsolatban igen gyakran jelentkezik a kezek cserepes­­sége, az u. n. szélkifúvás, mely a kéz bőrének kiszáradásával hozható kap­csolatba. Ilyenkor a kéz bőre nehezen tűri a vízzel s főleg a szappannal való mosakodást s ilyenkor kerül­nünk is kell egypár napra a kezek­nek gyakori szappanozását. Napjában csak egyszer mossuk kezeinket lágy, hideg vízzel s neutrális szappannal s inkább forralatlan tejjel töröljük át többször napjában vatta segítségével: éjszakára pedig zsírozzuk be alapo­san kezeinket s fölé vékony cérna­kesztyűt húzzunk. Sok esetben bevált sze lehűlés következtében lecsapó­dik. Ne szívjuk el a cigarettát egé­szen a végéig, mert a cigaretta égé­se alatt a végében megszaporodik a nikotin és kátránylerakódás s külö­nösen szipka használatánál ügyeljünk erre. A dohányzás általános káros ha­tásán kívül vannak egyéb jelenségek is, melyek kozmetikai szempontból fi­gyelmet érdemelnek. Erősen dohány­zó nőknél gyakran látjuk, hogy a jobbkéz mutató és középujja a do­hánylerakódástól barnásán elszinező­­dötl s a lakkozott köröm ezeken az 11 jjakon piszkos, barnaszínű lesz. Az ujj bőréről a barnás dohányfoltokat vagy horzsakővel távolíthatjuk el, vagy pedig citrom tevével, vagy 10 százalékos hydrogénhypcroxyddal fe­héríthetjük, a körmök elszíneződését pedig csak a körömlakk feloldásával szüntethetjük meg. Ilyen esetben aján­latos körömlakk helyett a körömfé­nyesítő porok alkalmazása. Erős dohányosoknál úgyszólván ki­vétel nélkül szembeötlik a metszőfo­gak erős megsárgulása, amit a szo­­pókanélküli cigarettákból kioldott s a fogakon lecsapódott dohánylé okoz egyedül. Ennek a megelőzésére a ci­garetta-szipka használata ajánlatos, a fogak fehérítésére pedig a gyakori fogtisztítás kemény fogkefével és fog­porral vagy fogkrémmel. Ajánlatos egyszerű iszapolt krétaport pár csepp 3 százalékos hydrogénhyperoxyd ol­dattal péppé keverni s ezt minden al­kalommal frissen keverve, megned­­vesített fogkefére tesszük s alaposan megdörzsöljük vele a sárgult fogakat. háziszer a következő oldat: fél deci glycerin, fél deci alkohol, fél deci víz és fél citrom leve, amelyet jól össze­keverve, napjában kétszer alkalma­zunk a kicserepesedett kézen. A víz­zel kapcsolatos háziteendőket ilyen­kor természetesen kerülnünk kell s a fentiek alkalmazásával a baj rend­szerint egy pár napon belül elmúlik. A dohányzás és a kozmetika A háború óta a dohányzás szenve­délye a nők körében egyre nagyobb tért hódít. Szenvedélyes dohányozókra jellem­ző a sápadt arcszin, remegő ujjak, az izomgyengeségből eredő kifejezés­telen arc, erős izzadás és e tünete­ket még fokozhatja az idült nikotin­­mérgezés egyéb általános tünete is, mint a gyakori főfájás, emésztési za­varok, szívpanaszok, fáradtságérzés stb. A dohányzás e káros hatása ter­mészetesen kihatással van a szépség­re is, mert a szépség illúziójához nemcsak ápoltság, hanem elsősorban egészséges szervezet és hibátlan köz­érzés szükséges. A dohányzás mind­eme káros hatását nemcsak a do­hányfüsttel belélegzett nikotin okoz­za, hanem a dohánya égése közben keletkezett égéstermékek (széngáz, kátrány stb.) is szerepelnek ebben. Ajánlatos tehát a gyenge vagy csök­kentett nikotin tartalmú cigaretták kö­zött is a szopókás cigaretták élvezete, vagy szipkák használata, melyeken keresztül a kátrány-termékek egy ré-Az új seprő A kamrában nagy izgalom uralko­dott. — Uj seprüt kapunk — újságolta fenhangon a szemétlapát mindenki­nek. — Ma reggel takarítás közben hallottam, hogy a nagyságos asszony uj seprüt vásárolt. A szemétlapát kivételesen igazat mondott. Cirok Tóni, az uj seprű dél­utánra csakugyan megérkezeti. Fa­nyalogva nézett körül a kamrában és azonnal megjegyezte: — Ugylátszik, hiába vagyok ma­gas, karcsú, pirosnyel ü, a sors nem bánik jól velem. Nagyon maszatos helyre kerültem. Hiszen tudtam, hogy az én kötelességem a tisztogatás, de nem ilyen környezetben. Összenéztek a kefék és a seprűk, de egyikük sem mert szólni. Ősidők óta a nagysöprü uralkodott a kamra felett. Igaz, hogy eddig még mind­egyik kedves és megértő volt velük szemben. Hanem ez aZ új Seprű... — Mától fogva rend lesz itten! — harsogta már másnap hajnalban Ci­rok Tóni, amikor még mindenki mély, ártatlan álmát aludta. Körül­járt a kamrában és mindent alapo­san megvizsgált. A cipőkefét elpa­rancsolta a sárkefétől, a surolóru­­hára erélyesen rászólt, hogy ne me­részelje még egyszer lábát a kam­rába betenni. — A snrolóruha helye a konyhában van a vödör mellett — mondta ellenkezést nem tűrő han­gon. A súrolórongy, aki félig-med­­dig jegyben járt már a surolókefével, könnyes szemmel kisompolygott. De mindez nem volt elég még a seprűnek. Felmászott a mennyezetre s kilakoltatta Textil Irmát, a béké­sen szövögető pókot. A pók sírva pa­naszkodott, hogy milyen nehéz ma lakáshoz jutni s hogy neki mindösz­­sze tizenhat gyereke van, a seprű nem kegyelmezett. Textil Irmának távoznia kellett. Amikor a seprű a kamrában ren­det teremtett, eltávozott, hogy a la­kás többi részeit is rendbe hozza. — Ezt a seprűt nem lehet elviselni — zúgott fel távozása után mindenki. — Nem lehet velünk így bánni — > mondta könnyezve a súrolókefe. — Majd elintézem én ezt a gőgös alakot, — jelentette ki harciasán Szú­ró Maca, a drótkefe, — tudjátok, hogy én milyen erős vagyok. Ezen mindenki nevetett, hiszen sze­gény Macát egyetlen mozdulattal elti­porhatta volna a hatalmas seprű. — Ne nevessetek, — mondta meg­sértődve a drótkefe — majd meg­látjátok, hogy elintézem én. Hiszen nekem nagyszerű összeköttetéseim vannak. Hitték is, nem is a többiek Szúró Maca fogadkozásait. Egyelőre nem történt semmi, csak a seprű napról napra szeszélyesebb és szigorúbb lett. A felháborodás akkor érte el a tető­fokát, amikor két vidám kis tollpe­­helynek megtiltotta, hogy a levegőben táncoljanak. — No, várj csak! — mormogott a drótkefe, — no, várj csak! — Amióta itten vagyok, mégis na­gyobb a tisztaság — jelentette ki egy napon Cirok Tóni, — hiába, csak én érek valamit az egész kamrában. Ha én nem volnék, itt újra minden ma­­szalos lenne! — Cirok ur, azt gondolja, hogy pótolhatatlan? — szólalt meg éles hangján Szúró Maca. — Hahaha, micsoda kérdés? — kacagott gúnyosan a seprű, — igen, pótolhatatlan vagyok. A drótkefe ezekre a szavakra ki­surrant a kamrából, majd néhány pil­lanat múlva egy furcsa alakkal tért vissza. — Nagybátyám, Áram András, a porszívógép, — mondta a drótkefe büszkén. — Elhoztam bemutatni őt, tökéletesen pótolni tudja Cirok urat, azonkívül gyorsabb, megbízhatóbb és sokkal jobb modorú! — Azt szeretném látni! — sápadt el Cirok Tóni egész a nyele hegyéig. — Nagyon szívesen, — felelte szol­gálatkészen Áram András —, tegyünk próbát. Vegyünk egy csomó papi­rost, port, szemetet s próbáljuk ki, hogy ki tudja gyorsabban, tisztábban összeseperni. Cirok Tóni ráállt a próbára. A kis­­kefék és seprűk hamarosan két rész­re osztották a kamrát és mindkettő­ben egyenlő mennyiségű szemetet he­lyeztek el. A drótkefe jelt adoLt és mind a ketten egyszerre kezdtek dol­gozni. És megtörtént a várva-várt fordulat. A seprű még javában izzadt, dolgozott, amikor a porszívó már összegyűjtötte a szemetel, port, pisz­kot és egy szippantással a zsákjába dugta. — Volt piszok, nincs piszok - tárta szét karjait színpadi mozdulat­tal Áram András. Cirok Tóni bámu­latában hanyatt vágódott. Mire ájulásából magához tért, a porszívó már m-esSze járt. Csak a ke­lek és seprűk néztek rá csendes gúny­nyal. — Belátom, hibáztam, — mondta Cirok Tóni megtört hangon. — Gő­gösen és fenhéjázóan viselkedtem. De megbántam viselkedésemet. Meg tud­tok nekem bocsátani? Mindenki szívesen megbocsátott a megtért seprűnek. És attól a naptól kezdve békesség, barátság honolt a kamrában és a házban. A súrolóruha és kefe házasságra léphettek. És mit gondoltok, gyerekek, ki mondotta az esküvői felköszöntőt? Textil Irma, a pók, aki a békesség hírére újra be­költözött tizenhat gyermekével együtt. És a legvidámabban a két kis toll­­pehely táncolt a levegőben. A gyémánt krajcár Egy nagyon gazdag ember kertje legvégében voll egy szemétdomb. Ar­rafelé kapirgált egyszer egy kis kakas s a szemétdombon egy gyémánlkraj­­cárt talált. Megörült a kakas nagyon, mert a gazdasszonya hét határban a legszegényebb asszony volt. De amint boldogan szaladt a kinccsel hazafelé, eléje toppant a gazdag ember. — Állj meg kakas, add ide azt a gyémántkrajcárt! A kakas bizony nem adta oda. Mér­ges lett erre az ember, megfogta a kakast s elvette tőle a gyémántkraj­cárt. De a kakas mindenütt utána szaladt, rászállt a kerítésre s úgv ku­­korékolLa, ahogy csak kifért a tor­kán : — Kukuriku, gazdag ember, add vissza a gyémántkrajcárt! Elhessegették a kakast a kerítésről, de az csak visszaszáll! oda, s annyit kukorikult, hogy a gazdag embernek nem volt nyugta tőle. Ki is adta a parancsot, hogy vessék a kútba a kakast. Be is vetették, de a kakas azt mondta: Szívd föl begyem a vizet! — S mind egy cseppig kiszívta a vizet a kútból. Aztán fölszállt a kerítésre s meg hangosabban kukorékolt. A gazdag ember azt se tudta dühé­ben, hogy hol áll a feje. Vessétek a darázsfészekbe — mondta magánkí­vül —, hadd csípjék dagadtra a nyel­vét a darazsak! Bevetették a kakast a darázsfészek­be, de ott is megszólalt: Szívd föl be­gyem a darazsat! — Nem is maradt olt egy fia darázs se. Szaladt a kakas a kerítésre, megint rákezdte: Kuku­riku, add vissza a gyémántkrajcárt! Ennek már fele se tréfa — gondol­ta a gazdag ember. Szaladt a puská­jáért, hogy lelőj je a kakast. Már cél­ba is vette, de akkor a kakas ügy­­ki tátotta a száját, hogy a torkából csak úgy dűltek a darazsak s ellepték a szemét, száját, jajgatott a gazdag ember, ahogy csak kifért a torkán: — Megöl ez a kakas, adjátok vissza neki a gyémántkrajcárt! Oda is adták neki menten. Vitte is nagy boldogan a drága kin­cset a csőrében, jobban vigyázott rá, mint a két szemére. Nem is vesztette el. Odaadta hét határban legszegé­nyebb gazdasszonyának, aki azóta is boldog jólétben él, ha meg nem halt.

Next

/
Thumbnails
Contents