Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-01-29 / 5. szám

1938. január 20. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. Jókai útja Rév-Komáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig Irta: Erdélyi Pál. 19 Komáromból a költészetnek arany palántáit hozta magával, azt, amely az epika talaján olyan csodálatos Virágzásra gazdagodott. A vármegye e korszaknak po­litikusul nem Jókait szánta, a Pármájidyakat és a Ghyczyeket. Komárom élesen megtudta ítélni nagy fiait, mintegy a szülő szemével és szeretetével nézte őket, Jókait is. S amilyen nagy büszkeséggel látta írói sikereit, nagylelkűen megbocsátota uttóbb, hogy, politizálni kezdett. Ekkor oszlott meg a személyét körülölelő nimbusz s ekkor történt meg, hogy ezután már nemcsak a politikában, hanem az irodalomban is megosztott közönségre talált. Kevés olyan városa van az országnak, mint Ko­márom, melyben az osztrák katonai szellem százado­kon keresztül teljesen elhatalmasodott. Ez a katonai kormányzat egyformán nyomta Komáromot reális és lelki életében, nemzeti és vallásos érzületében. Még a legújabb időben is, mikor a viszonyok már enyhültek, Komárom a garnizonnal alig-alig tudott megbékélni. Mindenütt a nehéz múltat látta, a szabad fejlődéséi körülzáró erődítményekben, a kommandóban, a min­den este fölhangzó takarodó dallamában, mert úgy érezte, hogy a múltnak visszasíró lelke támad föl es­­ténkint benne. A történeti hagyomány vis inertiae-jét, a százados keserűségnek századokat túlélő ízét a benn­szülött még akkor sem felejtette cl, mikor önként megajánlott újoncai! látta bevonulni. Az elleniét min­dig megvolt a katonai és polgári világ között, s mert a komáromi inkább zárkóz-olI, mint aktiv vagy agilativ jellemű, külsőleg a békét alig zavarta valami. De lelke mélyén mindig idegen maradt a merev katonasággal, a garnizonnal szemben s mindazzal, ami vele össze­köttetésben állott. A város jogosultnak találta elzár­kózását s mivel Komáromot a kiegyezés után is so­káig mellőzték, az ellenzéki szellem megerősödése teljesen érthető is volt. Annál inkább, mert egy rö­­videbb lustrum alatt, míg kormánypárti képviselőt küldött, a kormánynál semmit sem tudott kivívni. A város hangulatát Jókai jól ismerte, nem is jött el haza politizálni, bár egy-egy irodalmi v;uty más alkalommal időnként meglátogatta szülővárosát. An­nak, hogy Komáromot nem Jókai képviselte a par­lamentben, kétségen kívül volt valami szépséghibája. Ezen akarlak változtatni s Jókai által Komáromot el akarták hódítani az ellenzéktől. Az utóbbi ugyan Sikerült, de Jókait fölléptetni s kockázatnak kitenni mégsem merték. A viszonyok félreismerésére mutatna, hla e választás a nemo propbeta in patria sua igaz-! iságát akarnák hangoztatni. Jókait csak in politicis érinti ez a mondás. Különben általános és osztatlan hódolat vette őt körül és dicsőségét Komárom hir­dette a leghűségesebben 'és a legnagyobb lelkesedéssel. Viszonyuk bensőségc jellemzésére számtalan adat áll Rendelkezésre,. de ez talán fölösleges is volna, hisz köztudomású. Jóka iepikusnak született s itt Komáromban szívta teli tüdejét az epika ózonéval. Élete egy hosszú epopeia, melyet a történelem vásznán szőttek láthatatlan égi és jól látható földi hatalmak. Sorsa felett a fátum lebegett s küzdelme az égi és földi hatalmak erejével szemben heroikus és rokonszenvet kellő. Embereit inkább típusoknak, mint egyéneknek lehet tekinteni, mert nyilvános életük küzdelmeiben mindig a helyi és történelmi ananké játszott főszerepet. Ill a mull él, minden név és kő történetet hirdet, itt az életei g természet és a történet romantikája teszi színessé, vonzóvá, gazdaggá. Az élet zordonsága befelé fordítja a szíveket, hogy mélyebben erezzenek és kedélyük aranyával, a humorral, vigasztalódhassanak, öntudat, erő és igazság a fegyverük, hit és hűség a paizsuk s ritka boldogságuk, ha megfeledkezhetnek az élet keménységéről. Nyelvük kissé nyers, de tiszta^ szivük kissé páncél alatt^ de ritmusosan ver,, erkölcsük szi­gorú elveik határozottak, kezük munkás és ajkuk dalos. Dalaikban több a búsongó, mint a csapongó elem, vigalmukban több az emlékezés, mint a feledés. Ez a város maga az cpikum milieujie s nem véletlen, hogy mindene több van, mint lírikusa. Ezért olyan gazda­gok, színesek Jókainak komáromi regényei, azok kö­zött is az Aranyember; ezért olyan élők és igazak alakjai, akiket itt ismert mieg s innen vett modellül; ezért olyan gazdag Jókainak egész költészete. Ez a költészet volt Jókai életében az az egyensú­lyozó hatalom, mely életének és politikájának sokszor váratlan fordulatait kiegyenlítette. Mert ne ringassuk magunkat illúziókban, erre is volt szükség. Ahogyan gazdag írói munkássága már volumeneivel is nagyobb céh mutatott a kritikának, fordulatos és változatossá­gában és rendkívüli életében is talál meg nem értett vagy alig őrleti eseményekre és elhatározásokra. Az ilyenlek a maguk idejében sok szóval jártak, ma már csak életrajzi adalékok; kicsinységek amellett a nagy élei mellett, melynek egykor pillanatokig mégis tar­talmát képezték. S valahányszor a közönségéé gondo­lunk, mely ilyen alkalmakkor megoszlott, mindig arra kell apellálni, amelyik újra tömörült körülötte. S ha már a kortársak az aktualitás elmúlására sem vártak, az új öltők talán meg sem tátják a 18-as Jókaii, aki az udvar fényétől káprázatba esett, ök csak az epikus Jókait fogják tekinteni, aki, bár itt-ott sokat vétett a regény kánonai ellen, de soha sem volt unalmas, de mindig igazságos. Regényeinek, egész költészetének az az igazi ge­netikus hatalma, hogy mindig elragad és mindig meg­nyugtat. Mert nemcsak a képzeletet, hanem a telket, nemcsak a kíváncsiságot, hanem a kielégülést foglal­koztatja s amellett, hogy gyönyörködtet, meg is vi­gasztal. Az ő regényeinek igen sokféle világa a rea­lista szemüvegén nézve objektíve talán hamis, egy­oldalú. vagy fokozott fényben vagy tompított homály­ban rajzolt, de annyira tud az olvasóra hatni, hogy hinni tudunk neki. Alakjai, hősei és hősnői, mellék­alakjai és epizód szereplői, felvonulván emlékezetünk­ben, olyan gazdag galériával sorakoznak, amilyent sem itthon, sem az idegen irodalmakban nem igen is­merünk. Ebben a pazar seregszemlében az tenne igazán csodálatos, ha nem akadnánk ismétlődő ala­kokra. Ezt is sokszor szemére hányták, de ugyanakkor nem emlékeztek arra, hogy a kritikusok is állandóan ismétlődő megjegyzéseket tettek. Igaz, hogy alakjaiban sok a típus, vonás, de van sok egyéni rajza is, főként a mellékalakokban. De amelyik ilyen egyéni rajzú, azt lehet mondani — tökéletes. Ezeknek ábrázolásában valóban mester és ezt kritikusai is elismerik. Ezek ma is kabinet-alakok s ilyenekül meg is maradnak, minden attól függ, hogy élményeiből merít-e, vagy olyan hiányos szemlélet alapján rajzol-e, alkot-e. Függ az inspiráló kedvtől, mondjuk szeszélytől, ahogyan nézi vagy nézetni kívánja a világot, tehát hogyan né­­zeti vagy láttatja velünk is. Olyanformán, mint mi­kor a látcső objektiv lencséjén nézünk, a kép a távolba velítődik, mely elmossa a részleteket, csak a vonalakat mutatja; míg ha a szemlencséjén nézünk, a tárgyak közelednek,, részleteik előtűnnek, szemléletünk tisz­tább és reálisabb. írás közben is megtréfál bennün­ket — a látcsövet akárhányszor megfordítja és mi ámulva kérdezzük, hogyan láthatunk egyszerre típust és egyént, elvont és konkrét jelenséget, való világot és képzelt lehetőséget. Mester a valónak és ideálnak' olyan beállításában, hogy érzékeinket megjátszva, ne tudjuk megvonni egyszeriben az őket elválasztó vo­nalakat. Erre a célra tehetségének egész készletét fölhasználja: előadása lebilincselő természetességét, humora játsziságát, alanyi hangulatait, nyelve plaszti­káját. Szerencsés ember, akinek ilyen gazdag tehetség ad hatalmat arra, hogy jóra váltsa azt is, amit egy­­szer-egvszer elhibázott. Ezért hatása, ha olykor-olykor lanyhul is, egy-egy új műve megjelenésére ismét régi erejével Adsz tovább. Elég legyen csak A sárga rózsa megjelenésére s annak irodalmi visszhangjára hi­vatkozni. Az akadémiai kritika, melynek alapján á Péczely-jutalomban részesül, nemcsak e regényével foglalkozik, hanem írójának kivételes tehetségét is elemezi. Jókai igazi alakja Beöthy bírálatában kezd irodalomtörténeti alakot ölteni, hiszen addig részint a politikai, részint a dogmatikus kritikai fölfogás kereszt tüzébe: állították be. Ezentúl mint a magyar szép prózai elbeszélésnek, Arany és Vörösmarty ny-el­­vének, a fantáziának és humornak mestere, a cso­dálatos erejű és kifogyhatatlan vénájú elbeszélés kép­viselője vonult be az irodalom történetébe. A második akadémiai kritikában Beöthy egész írói működését kívánta elismertetn’i s e két összetart tozó és összefoglaló fejtegetés hántja le Jókai egyé­niségéről azokat az efemer nggy alkalmi vonásokat, melyek különféle hatások vagy okok miatt rétegződ­tek reá. Ez állapítja meg tehetségének igazi jellem­vonásait, írói pályafutásának eredményeit és érdemeit. Ezt a két koszorút földije fonta s talán annak is van szimbolikus jelentősége, hagy annak leveleit tépte abból a borostyánból, melynek fáját a komáromi Péczely ültette. írói jubileuma megható és dicsőséges alkalom lett arra, hogy előtte az egész nemzet, az egész ország és a külföld is meghajtsa zászlaját. Ekkor volt ő a leg­szerényebb s a legnagyobb s dicsőségének legmaga­sabb ormáról ekkor lépett he a Nemzet Panthconjába. Ekkor egyenlítődött ki minden ellentél. mely körülötte valaha föltámadt. E dicsőség fénye egy, még jó erő­ben lévő és daliás öreg úr útjára vetődött s ez kisérte őt tovább, míg csak földi alakja az árnyak közé nem lépett. Ebben a ragyogásban talán nem is látta, hogy mind jobban magára marad, de az egykorúak ebben a ragyogásban csak őt látták, amint megilletődött szívvel és illő távolban kisérték útját tovább, mikor már maga is a múlt itt feledett emlékének tekintette magát. Azonban Jókainak ebben a mondásában is van túlzás, amit fantáziáján kívül élete külső körülményei­ben történt változások is magyarázhatnak. Nem a múltnak itt feledett emlékeként láttuk őt akkor sem, hanem a jelen egyik legnagyobb talentumának. És hogy a nemzetnek lelt igaza, megmutatta azzal, hogy őt a gyásznak és a fájdalomnak olyan kivételes pompá­jával temette, amilyen csak azokat illet meg, kik a halhatatlanság dicsőségében élnek tovább. A nemzet így rótta le iránta háláját és szülővárosa úgy, hogy koporsóját komáromi földdel hántolta el. A klasszikus hagyomány szerint cl kellett temetni a testet, hogy a halott lelke megmaradjon, — mennyivel boldogabban nyugodhat Jókai a hazai hant alatt! (Vége.) Komáromiak szállodája Budapesten a a fővaros szivében, Rákóczi-ut 58. 150 kényelmes, modern szoba Patinás­­hirti kitűnő konyha, magyar és francia ételkülönlegességek. - Az étteremben minden este a legkiválóbb cigányzene­­kar, a télikertben délután és este tánc. Lemérsékelt szoba és penzióárak azoknak, akik lapunkra hivatkoznak. MEGJELENT_______________________ Fülöp Zsigmondi: A Jókat Egyesület huszonöt éve A Jókai Egyesület alakulásáról, negyedszázad alatt kifejtett sike­res működéséről számol be lelkiismeretes pontossággal és hűség­gel a könyv, mely értékes kultúrtörténeti adatokat tartalmaz s Komárom két utolsó évtizedének kulturális életéről ad gazdag, tá­jékoztatót. Négy fényképmelléklettel í Ára 12 Ive 50 f. Kapható az UNIÓ könyvkereskedésben Komámé, Masaryk ucca 29. sz. Br. Eötvös ucca forgalmas helyén 140 □ öles telek eladó. Érdeklődni lehet: Br. Eötvös u. 32. sz. alatt. A tavaszi és nyári DIVATLAPOK megérkeztek és nagy választékban kaphatók az UNIÓ könyvesbolban Komárno, Masaryk u. Az igentisztelt hölgyközönség szives tudomására adom, hogy 1938. február 1-től elsőrangú direkírisz vezetése mellett angol és francia uccai, délutáni és estélyi tcmletek készítését vállalom. Egyben közlöm : Fintex és Holland Sherry Ltel. London, Rod ier Paris szövet különlegességeik egyes ruhákra csakis nálam szerezhetők be Csonka női divalt£fme.

Next

/
Thumbnails
Contents