Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-12-31 / 53. szám
1938. december 31. KOMÁROMI LÁPOK 5. oldal. LAKOMA Irta: HARSÁNYI ZSOLT. Ä felvidéki U magyarság és a zsidótörvény Tagadhatatlan, hogy a felvidéki magyarság gondolkodásában a húszéves cseh uralom alatt bizonyos változás ment végbe. Ennek szükségképen kellet bekövetkeznie egyrészt a csehszlovák állam szabadelvű és »szociális«,; vagy mondjuk »demokratikus szellemű« beállítottságának hatása alatt, másrészt a trianoni Magyarországnak ettől egészen, eltérő politikai és kulturális vezetése miatt. Amíg Csehország a győztes államok minden előnyét élvezte és nemcsak magában a Népszövetségben talált hatalmas pártfogókra, hanem a kisantanthoz tartozó másik két állammal kötött fegyverszövetséggel, valamint a nyugati nagy demokráciákkal: Francia- és Angolországgal, sőt az orosz Szovjettel is fennálló szerződései a lehető »legtökéletesebben« biztosították állami létét és területi sérthetetlenségét, addig az igazságtalanul megcsonkított Magyarország magára hagyatva, lefegyverezve és a szuverenitás legelemibb jogától: a honvédelem kellő biztosításától megfosztva, a nagy összeomlás okozta óriási terhek súlya alatt a legszomorúbb állami sorsra volt kárhoztatva. Nemcsak a megmaradt területén lakó sok ezer hadirokj*ant, özvegy és árva eltartásáról kellett gondoskodnia, hanem az elszakított területekről nagy tömegekben beözönlött állami alkalmazottak elhelyezésével és eltartásával járó kiadásokat is elő kellett teremtenie. Ilyen körülmények között Csonka- Magyarország helyzete nem volt rózsásnak mondható és az állig felfegyverzett és prédájukat féltő kisautant államoktól körülvéve több mint egy évtizeden át hiába keresett baráti megértést az igazságtalanságot jóvátevő revízió gondolatának úgy, hogy nem maradt más hátra, mint a gazdasági önellátás érdekében az építő munkát megkezdeni. Emellett azonban egy percig sem hagyott fel a Nem! Nem! Soha! hangoztatásával és Nayy-Magyarország feltámadásában való hitével. Viszont a leszakított ős akarata ellenére idegen uralom alá került magyarság kénytelen volt a kisebbségi sors keserű piluláil lenyelni, bizonyos ránkerőszakolt lojalitás tanúsításával, kerülje és az óriási adó- és szociális terhek súlya alatt görnyedve mint harknadrendű állampolgár megélhetésének biztosítására törekedjen. De nem feledkezett meg nemzeti érzését ápolni és pártszervezetekbe tömörülve bátor és fáradhatatlan vezérei utján nyelvi és kultúrális jogainak kivívásáért kitartóan küzdeni. Arra, hogy az idegen uralom alól való felszabadulás belátható időn belül be fog következni, igen kevesen mertek gondolni, mert hiszen maguk a vezérférfiak is lényegileg csak a nemzeti kisebbségeknek, az ú. n. államalkotó nemzettel való teljes egyenjogosítását követelték. Hogy a nemzeti kisebbségek teljes elszakadása oly hamar bekövetkezett, ez elsősorban a nemzetközi diplomáciai és politikai viszonyok kedvező alakulásának köszönhető. Az elnyomatás korszakában a magyarság bizonyos, kevésbbé gerinces része engedett az uralmon lévő pártok csábításainak és ígéreteinek, ez-IIosszú sorban álltak előttem. Az ajtóban az Ember sugárzott, a vendéglátó. Születésnapját ünnepelte, nem dísszel és pompával, hanem szelíd szerénységgel. Tudlak valamenynyien, vendégek, hogy nem fogunk mást kapni, mint egy harapás kenyeret és egy pohár bort. Az érkezők egymásután járultak a vendéglátó elé. — Uram, — mondta az első — eressz be, én méltó vagyok, hogy asztalodnál ülhessek. Tudós vagyok, ifjú koromban egy szikra villant át a gondolataimon, egy szempillantás alatt kitárult előttem a felfedezés óriás volta ‘és azóta csak ennek a gondolatnak élek, hogy a világosságot szolgáljam. Tudva tudom, hogy nagy dolog, amit kitalálnom adatott. Egész életemet odaadtam a gondolatnak, hogy használjak. De az emberek, akikért dolgozom, nemcsak kinevetnek és szidalmaznak, de bántanak és üldöznek is. El fogok pusztulni, Uram, gyalázatban és szegénységben és kimondhatatlanul szenvedek, mert velem pusztul a gondolat is, amelynek idő, pénz és segítség híján még nem tudtam testet adni. A félreisinertség vértanúja vagyok, eressz he. A fehér vendéglátó szelíden bólintott is a látogató örvendezve belépett a küszöbön. Utána jött a másik. — Eressz be, Uram, én kisgyermek vagyok még, amint látod, se apáim se anyám, könnyel eszem az árvák keserű kenyerét. Nincs, aki megfogja a kezemet, nincs, aki megcirógassa az arcomat, pedig sóvárogva éhezem a szere tetet. A felnőttek hétköznapi hajszájában úgy hányódom, mint az eldobott utcai papírdarab a szeles és sáros esőben. Eressz be. Uram ,incrl éhes vagyok és elletném^ eressz be, mert fázom és szeretnék melegedni. » Az Ember bólintott. A didergő gyermek boldogan sietett be a házba. Megszólalt a sorban következő: — Uram, én rettenetesen kínlódom,] mert szerelmes vagyok valakibe, aki megcsal engem. Éjjel a párnát rágom* kínomban, nappal verejtékes homzel támogatta a oentralisztikus Prága elnemzetietlenítő törekvéseit, más oldalról pedig legalább is oly számarányban gyöngítette és hátráltatta a magyar pártok célkitűzésének diadalra jutását. Ebbe a nagy és megbocsáthatatlan hibába esett főképen a zsidóság, amely a világháború előtt évtizedeken át a magyar műveltség emlőin nevelkedett és nemzethűségének, hazafiasságának úgy a békében, mint a háborúban számtalan tanú jelét adta. Voltak ugyan keresztények és fajmagyarok is, akik a cseh pártokba beléptek, azonban ez csak elszórtan fordult elő, különösen a munkások és iparosok gyarapították a szociáldemokrata és kommunista pártokat és a kisgazdák az agrárpártot, anélkül azonban, hogy a népszámlálás alkalmával magyar nemzetiségüket megtagadták volna. Ámde a zsidók Prága utasítása előtt meghajolva és érdekhajhászó béreulokkal száguldók az utcán, mint egy őrüli. Mikor egyedül vagyok, tördelem a kezemet és halálomért imádkozom, mert nem lehet elviselni többé gyötrelmeimet. Eressz be asztalodhoz, Uram, hogy forró és fájó homlokomat hűvös abroszodra hajtva, egy kicsit megenyhüljek. Ennek is szótlanul hőiintolt a vendéglátó és a beesett szemű látogató mohón bement. Most megint új ember következett: — Eressz be, Uram, én költő vagyok, aki csodálatos álmokat álmodom, álmélkodó és boldog arccal mesélném azokat mindeneknek, akik körém ülnének, csak azért, hogy örömet okozzak nekik és lelkűket megfürösszem. I)e nem hallgat rám senki, ülök az út szélén dalaim csodájával és megrágnak a vásárra siető kalmárok öszvérei. Kimondhatatlanul szenvedek, Uram, hogy senki hem ujjong velem, eressz be. A fehér jelenség néma intéssel engedte be öl is. — Uram, — szólt egy sápadt asziSzony a sorban —, én felneveltem’ hét fiamat, ember lelt mind a hétből, pedig özvegysorban kínlódtam végig életemet, éjszaka fontam és nappal mostam, elvettem számtól a falatot és azt hazudtam, hogy már ettem, mikor nekik jó étvágyuk volt. Most már előkelő és gazdag ember mind a hét, családja van mtndentknékés nagy ragja. De engem mind a heten megtagadtak, szégyellik ruháin szegénységét és elfordítják fejüket a hintóbán, ha meglátnak fájós, öreg lábaimmal az utcán bandukolni. Szerelném őket anyai karommal megölelni, de nem akarnak tudni rólam. Ne büntesd őket, Uram, csak az én szenvedésemet szánd meg és eressz (asztalodhoz. Csendesen intett az Ember és az anyóka becsoszogott a küszöbön. Most énrám került a sor. Felnéztem a sugárzó Alakra és csak ezt mondtam: — Uram ,én magyar vagyok. ő a fejemre tette szeggel átvert kezét. Aztán maga vitt be a többiekhez és a lakománál jobbja felől ültetett. cek szavára külön zsidó pártot alakítottak és nemcsak a választásoknál léptek fel különváltál!, hanem a népszámlálásnál is mint zsidó nemzetiség vagy faj szerepeltek és ezzel teljesen cserben hagyták a magyarságot. - Különösen a nagyobi) városokban, mint Pozsony és Kassa, annyira leszállították a magyarság arányszámát, hogy a magyarság még nyelvhasználati jogától -is elesett, nem szólva arról a hátrányról, amit iskolai és közművelődési téren kellett elszenvednie ezáltal a magyar tömbnek. Ha tehát indokoltnak mutatkozik, hogy ezen a magyar nemzet testéből önmagától kivált felvidéki zsidó népcsoport az új zsidó törvényjavaslatban tervezett hátrányokkal sujtassék, akkor legalább is méltányos és a magyar becsület követelménye, hogy azok a kevesen — a felvidéki zsidóságnak alig 10 százaléka, — akik híven kitartottak a magyarság mellett és emiatt a kisebbségi sors összes szenvedéseit, sőt Az elavult, „olcsó" lámpa falja az áramot — az áram pedig pénzbe kerül. Takarékoskodik? Krypton-fényt válasszon ! Az uj Kryptonlámpa ontja az izzófehér fényt, mégis kisebb az áramfogyasztása. Az igazán olcsó világítás: hitfelekezetükre való tekintettel még fokozottabb mérvű üldöztetést kellett elviselniök, megkülönböztetett elbánásban részesüljenek; mert nem volna az igazság elvével összeegyeztethető, hogy azok, akik a húsz évi idegen uralom alatt is tántoríthatatlanui ragaszkodtak magyarságukhoz, most amikor a magyar Felvidék az anyaországhoz visszacsatoltatott, polgári egyenjogúságuktól megfosztassanak és a nemzettestéből kirekesztett és megbélyegzett zsidó népcsoportba besoroztassanak. A törvényjavaslat 17. §-ában utalás is történik a visszacsatolt Felvidék vonatkozó eltérő rendelkezésekre ilyen kivételes méltánylást igénylő esetekben és biztosra vesszük, hogy a helyzettel ismerős felvidéki kéj)visélök a javaslat tárgyalása alkalmával minden befolyásukkal odahatnak, bogy a magyarság kipróbált harcosait továbbra is meghagyják a polgári jogok teljes élvezetében. Dr. G. J. Miius János ruha-, szőrmefestő és vegyiisztíió Komárom. Nádor utca 3. és 48. szám. Alapulva 1905. Gallér tisztítási Figyelem ! S Z Q b O Ifi 6 S I 6 T 6 k . Figyelem ! Az ország legrégibb mintakáriyaüzlele a 60 éve fennálló SCHWARCZ LAJOS kft. posztó- és bélésárunagykereskedő cég Budapest, IV., Deák Ferenc utca 15. Szeretettel üdvözli a visszacsatolt területek szabómestereit és kéri őket, hogy igényüket az 1939. évi tavaszi-nyári mintagyűjtem^nyre — amely a cég 60 éves fennállása alkalmából még az eddigieknél is pompásabb kivitelben készül — már most saját érdekükben előjegyeztetni szíveskedjenek.
