Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-24 / 52. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. december 24. Gyuljanak a gyertyák! Gyűlj anak a gyertyák A karácsonyfákon, A magyar ajkakról Hálaima szálljon. Szálljon a magasba, Találjon az égbe, Angyalok vigyék az Űristen elébe! Gyuljanak a gyertyák A karácsonyfákon, Hirdessék: miénk már Kassa és Komárom. Losonc, Léva, Munkács, Rimaszombat, Ungvár, Beregszász, Ipolyság, Rozsnyó, Érsekújvár. Gyuljanak a gyertyák A karácsonyfákon, Ragyogjon át fényük Erdélyi határon. S adja a jó Isten, Hogy a jövő évbe, Minden szál gyartyának Szabad szép hazánkért, Nagy Magyarországért Ragyogjon a fénye... Murgács Kálmán. Iparlórsulati közlemények Követelések és tartozások bejelentése. A m. kir. minisztérium 8070/1938. M. E. sz. rendeletével bejelentendők a visszacsatolt területeken egyes kö­vetelések, tartozások és vagyontárgyak cseh-szlovák és általában külföldi vi­szonylatokban. A bejelentés határideje 1938 január hó 10. Bejelentési nyom­tatványok díjtalanul a pénzintézetek­nél kaphatók. A m. kir. minisztérium 8220/1938. M. E. sz. rehdelete kiterjesztette a visszacsatolt területekre a külfölddel való fizetési forgalomnak, valamint a külföldi fizetési eszközök, az értékpa­pírok és az aranyforgalomnak korlá­tozására vonatkozó az anyaországban érvényben lévő jogszabályok hatályát s ezzel kapcsolatban 1939 január hó 10. napjáig elrendelte a meglévő kül­földi fizetési eszközök és külföldi kö­vetelések, továbbá aranykészletek be­jelentését. Bejelentési nyomtatványok díjtalanul a pénzintézeteknél kapha­tók. Kisipari hitelakció. Társulatunk a kassai Kereskedelmi és Iparkamarával karöltve lépésekéi szándékozik tenni aziránt, hogy az Anyaországban a kisiparosok részére már életben lévő kisiparos hitelakció áldásaiban a Felvidék kézműiparos­sága is részesülhessen. Ehhez azon­ban szükséges tudnunk, hogy tagjaink körében mutatkozik-e hiteligénylés, körülbelül milyen összegben és hány iparos részére. Természetesen csak hi­telképes iparosok jöhetnek számításba. Az érdeklődőket irodánk szeretettel várja. Kisipari kivitel. Az anyaország kisipari termékeinek külföldi exportja megfelelő szervezet­tel bír, a Felvidék iparosságának bele lehet kapcsolódnia ebbe a szervezet­be. Kérjük tagjainkat, tegyenek javas­latot, melyek azok a szakmák, ame­lyek magas színvonalú kézműipari termékeket állítanak elő, s amelyek­nek belföldi értékesítése ezídőszerint nehézségekbe ütközik. Borbély és fodrászüzletek karácsonyi zárórája. Tudatjuk az érdekelt iparosokkal, és a nagyközönséggel, hogy Karácsony második ünnepén, 26-án, hétfőn a borbély- és fodrászüzletek reggel 7 órától déli 12-ig nyitva tarthatók. Aranykészletek bejelentése. Hogy az összes érdekelteknek pon­tos felvilágosítást nyújthassanak az idevágó 2360/935. M. E. sz. min. ren­deletről 1939. január 2-án este fél 7 órakor az Ipartársulat Nádor ucca 67. sz. alatti tanácstermében szakelő­adást tart a kérdéses rendeletről Ben­­ke Oszkár úr a Budapesti Nemesfém és Drágakőcsarnok főtitkára. Az ér­deklődőket szívesen várjuk. Czibor Géza ipart, elnök. Komáromi magyar fiú élményei a besztercebányai katonai börtönben Még hatazren sínylődnek Szlovenszkón magyarok ... Még mindig jönnek, jönnek haza | Csehszlovákiából a felvidéki magyar ka- j tonák. Ezek a katonák már nem teljesí- i tenek szolgálatot, nem is számíthatók a csehszlovák hadsereg kötelékébe: leg­többje internáló táborból, munkástábor­ból vagy börtönből érkezett meg, sová­nyan, elhasználtan, rongyos ruhában. A napokban érkezett haza néhány ko­máromi s csallóközi katona: a besztercebányai s a pozsonyi bör­tönben ültek hetek óta. Semmi más vétkük nem volt, mint az, hogy akkor, amikor megtudták, hogy városuk Magyarországhoz tartozik, hazakéredzkedtek s nem akartak töb­bé cseh katonaként szolgálni. Egy visszatért katona, aki őrvezető volt, Sterk István a következőket mondja: „NYŰGÖDJATOK MEG .. .* Kezdetben a barsmegyei Csánkon tel­jesítettünk szolgálatot. Kötözőhelyet akartak ott berendezni a csehek, mert akkor még háborúra gondoltak. Hogy történt, hogy nem: bennünket egy álló hétig kerestek a katonai orvosok, amíg megtaláltak, holott nyilt napiparancsban voltunk Csánkra rendelve. Onnan Orem­­lázra mentünk. Nem akarok hosszasab­ban kitérni azokra a napokra, amikor majdnem úgy volt, hogy kitör a háború: csak ott folytatom, hogy a komáromi tárgyalások után még mindig Oremlázon tartottak bennünket s nem akartak haza­­bocsátani. Zúgolódni kezdtünk. Az első lázongás akkor kezdődött, amikor az élelmezési hadnagyhoz vág­tuk az ehetetlen szalonnát. Erre sok magyart leszereltek ugyan, de még többen ott maradtunk. Rapporton kértük hazabocsátásunkat. Ez a rapport csendesen végződött, mert csak bíztató beszédeket tartottak nekünk és folyton azt hangoztatták: nyugodjunk meg, nem­sokára hazamehetünk. Később munka száza do kát alakítottak a magyar s a szlovák századokból, ezek ajéle büntetőtáborok voltak. Elmúltak ezek a napok is: elkövetkezett az az idő, november közepén, amikor már a munkaszázad magyarjait is haza­eresztették. A mi csoportunkkal még mindig nem tudtak mit kezdeni, vol­tunk néhány ezren, akiket nem bocsá­tottak haza. PUHA ÜR KÉMKEDIK Kétségbeejtő volt a helyzet. Elhatá­roztuk, hogy nem fogjuk teljesíteni a parancsokat, hiszen mi már ekkor régen magyar állampolgárok voltunk, már hal­lottuk, hogy a magyar hadsereg bevo­nult a Felvidékre, hogy új élet kezdő­dik mifelénk, bennünket pedig úgy ottfelejtettek a Republikában, hogy ha nem jut eszünk­be valami okos megoldás, akkor örök időkig ott maradunk. Mikor tehát sorakozóra hívtak bennün­ket, nem sorakoztunk. Készültséget hoz­tak ellenünk, fegyvereseket állítottak fel szemben velünk s voltunk olyan elszán­tak, hogy harmincketten tagadtuk meg az en­gedelmességet. Komáromi, csallóközi és gömörmegyei fiúk. Elvették a fegyvereinket s hu­szonnégy katona gépfegyveresen őrizett bennünket. Este félnyolckor megjelent a szo­bánkban egy újabb »lázadó«. Puha a neve, altiszt volt. Elmondta, hogy ő is haza akar menüi s nem engedelmeskedik semmiféle parancsnak. Ez volt a kém, de jóhiszeműségünkben ezt nem sejtet­tük. Egész éjjel magyar bakanótákat énekeltünk. Puha úr mindent kipuhatolt. Reggel újra kihallgatásra jelentkeztünk, hazabocsátásunkat kértük. Puha úr ek­korra mindent besúgott. A KAPITÁNY LETSZ WA A kihallgatáson azt mondja a kapi­tány: — Szeretném elfelejteni ezt a ti dol­gotokat, fiúk. Várjátok ki ezt a három­négy napot békességben s akkor haza­mehettek. — Ha valóban csak egy pár napról van szó, — feleltük, — akkor türelem­mel várunk. — Becsületszavamra fogadom, — — felelte a kapitány, — senkinek nem lesz bántódása! Dr. Wirgusz kapitány szavának hit­tünk is. Másnap azonban négy csendőr jelent meg a századirodában s letar­tóztatott négyünket, egy magyar orvost is. Mindenünket elszedték, megbilincsel­tek s négy csendőr kisért bennünket Besztercebányára. Ott a börtönbe vit­tek. Levetkőztettek, kopaszra vágták a hajunkat, padlón aludtunk. Egy hosszú hét múlva vittek kihallgatásra. Az or­vos kiszabadult, mi maradtunk. így hihettünk a kapitány szavának. Ebben az időben, november közepén, Besztercebányán kétszáznyolcvan katonai fogoly ült a börtönben. Ennek hatvan százaléka magyar volt, a többi szlovák fiú. Azok is haza akar­tak menni, az volt a bűnük. MAGYAR FOGLYOK SZÁZAI Cseh fogoly alig csellengett a börtön­ben, azokat is hazaengedték néhány nap múlva, noha nagyobb vétkeik voltak, mint nekünk. A bírák csehek voltak. Volt egy szlovák börtönőrünk, az nagy­szerűen viselte magát. A cseh őrök azon­ban lépten-nyomon ezt mondták: — Marha magyar, buta magyar, sok öröme ugyan nem lesz belőled új ha­zádnak, Magyarországnak... Annyira beleélték magukat a magya­rok dicséretébe, hogyha egy cseh hibá­zott valamit, annak is az volt a jelzője: te buta magyar! Kaptunk kenyeret, amelyben homok ropogott. Leveleinket nem kézbesítették. Zsoldot nem adtak. Szlovákiában jelenleg még 18.000 ka­tonát tartanak elzárva, vagy nem en­gedték még haza, ennek egyharmada magyar nemzetiségű, a többi szlovák. FEHÉRNEMŰ: - LÁZADÁS! Volt közöttünk egy szlovák gyerek, aki szeretett volna már tiszta fehérne­műt kérni. Jelentkezett s új inget kért. — Lázadó! — mondták s három hó­napi zárkát kapott. Ugyanakkor történt, hogy három cseh katona őrzött egy raktárt s a raktárt ismeretlen tettesek kirabolták. A három katona ezért a figyelmet­lenségért három hetet kapott. Be nem bizonyított »lázadásért« ka­pott egy szlovák fiú két és fél évet. Viszont egy 'cseh szakaszvezető, aki re­volverrel kényszerített szerelemre az or­szágúton egy parasztasszonyt, csak 21 napot kapott. V'olt közöttünk 21 hidász is, letartóz­tatva. A hidászok egyikét Mester János­nak hívták. Ez a Mester János soha sem tudta, miért kell ülnie. Három hét múlva de­rült ki, hogy Mester Jánost Mester Sándor helyett tartóztatták le. Mes­ter János előtt kinyílt váratlanul a börtönajtó, bocsánatot sem kértek ér­te, örült, hogy hazamehetett, amíg vissza nem hívják. Persze, a magyar katonák a maguk módja szerint feleltek ezekre a kegyet­lenkedésekre. Lövészárkot ásattak a fo­goly katonákkal, de a magyar katonák »tévedésből« a cseh oldal felé hányták az árok mellvédjét: akkor jöttek rá a tévedésre, amikor már a magyarok ellen ásott lövészárok készen volt. A szlovák fiúk is kitalálták a szabotá­­lásnak ezerféle módját. Nem adtak a lovaknak enni s a lovak elhullottak. A hurcolkodások közben kilyukasztották a gabonás zsákokat s 0000000000000p 1 Műkedvelői színdarabok I H Térképek $g Törvények és rendeletek KÓKAI LAJOS könyvkereskedésében 0 Budapest, IV., Kammermayer Károly u. 3. g ^ Minden szakról ingyen árjegyzék! g 0000000000300! 1 a csehek által tonnaszámra cipelt ga­bona elhullott útközben. Szegény em­bereket ajándékoztak meg a búzával. Dühöngött a »cseh-szlovák testvériség«. Azért van még úgy enniök a cseheknek, mivel a magyar vidékről töméntelen mennyiségű élelmiszert harácsoltak. „GYORSAN MENJ EL!“ December tizedikén váratlanul meg­nyílt a besztercebányai börtön kapuja előttünk. Szüntelenül hangoztattuk, hogy magyar állampolgárok vagyunk, enged­jenek haza. »Gyorsan menj el!«. — mondotta egy altiszt s a havas besztercei utcán ta­láltam magamat. Rongyos voltam, éhes és gondozatlan. Ruhám sem volt. Ron­gyokban utaztam Pozsonyig, itt találtam meg a motorbiciklimet. Ha jó emberek nem segítenek rajtam, nem tudom, ho­gyan jutok haza. De legalább hazaérkeztem Komárom­ba, karácsonyra. Hidd el kérlek, olyan furcsa, különös ez a magyar világ. Még most is felriadok éjjel, azt hiszem, spion ül az ágyam szélén s ha valami bizal­masat akarok mondani, óvatosan körül­nézek a komáromi utcán s úgy sugdosok az ismerős fülébe. Akkor veszem észre, hogy már Magyarországon vagyunk, Ko­máromban s nem kell a hídnál útlevél! Vitéz Temessy Milán ünneplése A katonai közigazgatás befejezvén munkáját, vitéz Temess y Milán hadtestparancsnok visszatért székhe­lyére, Székesfehérvárra. Ebből az al­kalomból Komárom polgársága és a halóságok, intézmények és testületek december 21-én a Központi Szálló nagytermében a hadtestparancsnok tiszteletére társas vacsorát rendeztek, amelyen 200-an vettek részt. Ez a társas vacsora a katonai közigazgatás; vezetője iránt érzett általános tiszte­letnek és nagyrabecsülésnek volt kife­jezője, mert a hadtestparancsnok itte­ni tartózkodása alatt a polgárság ér­dekeiért mindenkor készséggel nyúj­tott támogatást. A hadtestparancsno­kot a terembe léptekor hatalmas él­jen fogadta,- majd a vacsora alatt F ül ö ]) Zsigmond polgármester kö­szöntötte őt. A polgármester beszédé­ben rámutatott arra a súlyos feladat­ra, amelyet a katonai közigazgatásnak magasabb állami érdekekből megol­dani kellett, de az eredményes meg­oldáshoz nemcsak a katonai pon­tosság, hanem emberi szív, mindent megértő lélek is kellett. A hadtest­­parancsnok kötelességét híven telje­sítette és a szóló tanúsíthatja, hogy mindenkor az állam fontos érdekeit tartotta szem előtt, de Komárom vá­rosa iránt is, valahányszor csak en­nek a sok viszontagságon keresztül ment városnak a helyzetéről volt szó, a legnagyobb megértést és jóakaratot tanúsította és jó szívvel ajánlotta fel támogatását a város jövő problémái­nak megoldására is. Ezért a polgár­­mester a város nevében legmélyebb köszönetét és háláját fejezi ki vitéz Temessy Milán hadtestparancsnok­nak, akit arra kér, hogy továbbra is tartsa Komáromot szeretetében és jó­indulatában. Poharát a hadtestpa­rancsnokra és kedves családjára ürí­tette. A jelenlévők lelkes ovációban részesítették a hadtestparancsnokot, aki szíves közvetlen szavakkal kö­szönte meg az iránta megnyilatkozott tiszteletet és szeretetet és megígérte, hogy a jövőben is készséggel áll a vá-* ros rendelkezésére, ö nem búcsúzik és a viszontlátás reményében üríti poharát a város polgárságára. A nagy éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után B a r t a 1 Iván főispán köszön­tötte a hadtestparancsnokot és arra kérte a jelenlévőket, hogy a magyar haza érdekében kifejtendő munkájá­ban őt is támogatni sziveskedjenek, A társas vacsora résztvevői, amelyen a helyőrség tisztikarán kívül igen nagy számban vettek részt a polgári hatóságok és a társadalom képviselői, az éjjeli óráldg a legjobb hangulatban maradtak együtt. Komáromban, Nádor ucca 44. sz. alatti ház nagy kerttel eladó. Bővebb felvilágosítást ad: Tokarik Gyula Komárom, Fazekas u. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents