Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-17 / 51. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. december 17. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy az HTTUON 1 l A kávéházban minden este és vasárnap délután a rádióból közismert FÁTYOL JANCSI III 1 Iliin-ka vehazat a mai napon átvettem. S^állthŐ IiSSjOS í kombinált cigányzenekara muzsikál. Fojtogató testvéri szeretet A történelmi Komárom vármegye egyesítése A napokban olvastam az egyik új­ságban, hogy egy kisfiú annyira össze­ölelgette kisebb leánytestvérét, hogy a végén megfojtotta. Csupa szerétéiből. Testvéri szerétéiből. Mondhatnám, hogy mi is erre a sorer a jutottunk. Minket is agyonsze­rettek túloldali testvéreink a viszont­látás nagy örömében. Ahogy felszabadultunk, megindult az áradat felénk, az ország közeli és tá­voli vidékei mind minket akartak lát­ni. De nem őnáluk, hanem itt, miná­­lunk. Megindultak külömböző címeken, egyenként és csoportosan, tömegesen lepték el városunkat és üzleteinket s akik reggel ölelő karokkal jöttek hoz­zánk, azok este csomagokkal megra­kodva távoztak tőlünk. Megbotránkoz­­va tárgyalták kedves testvéreink, hogy milyen hallatlan olcsó itt minden és összevásároltak annyit, amennyit csak el tudtak vinni. Jöttek bennünket bá­mulni, a csehek állal lesanyargatott és leszegényített magyar testvéreiket s elvitték, elvásárolták előlünk a még megmaradt olcsó áruinkat, nehogy ma­radjon belőle nekünk, akik a megszál­lás utolsó hónapjaiban teljesen pénzte­lenné váltunk és így nem voltunk ké­pesek a kedves testvéreket a magunk szegénységében megelőzni. A katonai parancsnokság azonban átlátott a szitán és kivásárlásunk meg­akadályozása céljából alaposan meg­nehezítette a határátlépést. Rajtunk azonban ez mit sem segített, mert mi továbbra is csak munka és kereset nél­kül maradtunk, az olcsó áruból nem tudtunk magunknak kellő tartalékot biztosítani. December 5-én, amikor teljesen sza­baddá vált a trianoni határon az átke­lés, délelőtt átmentem a hídon. A híd­­megnyitás csak déli 12-re volt tervez­ve, de 10 órakor már olyan hatalmas tömeg várakozott a bebocsájtásra, hogy nem lehetett őket visszatartani, s az utasítás félretételével át kellett őket engedni. i — Igazán megható ez a testvéri sze­retet, — gondoltam magamban és rös­­lelkedve morzsoltam szét egy-ket könnycseppet a szememen. Amikor azután délután visszaérkez­tem, szerettem volna a könnyeket va­lahogy visszacsinálni. Mert a testvéri látogatóba érkezetteket nem az ittélő magyarsággal láttam összeölelkezve, — »Magyar a magyarért« mozga­lom céljaira 1 P-nél nagyobb ado­mányt adtak: Tromler M. 50, Komá­romi Első Hitelintézet 50, Győrfi La­jos 30, Slovenska Banka 20, dr. An­tal József, Leitersdorf Endre 10—10, Bakácsné, Dosztál és Beck, Dorner B., Evangélikus Egyház, Goldstein Er­nő, Kreft Gyula, Lehrer Izaiás, Laky Nándor, Laky Testvérek, dr. Lestár István, Pressler Viktor, Szunyoghy­­cég ,dr. Szilárd, Unió, dr. Waldmann, Vitek Róza 5—5 P.; Kovács Tihamér, Kertész Jenőné, Schwartz Fülöp 4— 4 P.; dr. Gross, Huber János, Ipo­­vitz gépgyár, Kiss Albertné, Kollányi Miklós, Nádor N., Weiss Katinka, Karácsonyra lényképezőgépei 1 Kitűnő 6-1-9 rollfilmes ZALÁN BOX csak P 7.50, 1 tekercs film hozzá (8 felvétet) P 120. Levelező-lap rendelésre postán küldjük utánvéttel. ZALÁN fotóbolt, Budapest Vili., József-körút 19. hanem kettes sorokban, rendőri és ka­tonai felügyelet mellett álldogáltak üz­leteink előtt s órák hosszat türelme-f sen várták, mikor kerül rájuk a sor, Ivogy testvéri öleléssel magukhoz ölel­jék azt, amit a korábbi napokban ér­kezett protekciósok még meghagytak a »cseh« árukból. — Gyarló az ember, — gondoltam magamban, és magam is odaálltam kö­zéjük, hátha valami jó hírt hallok tő­lük odaátról. Kórusban vágtak azon­ban rám, hogy »vissza«, maga csak most jött, álljon a sor végére. Nézze csak az ember, milyen szemtelenség elénk állni, akik pedig mióta várunk itt. Láttam, hogy itt vérre megy, akár­csak a háború alatt a hentesboltok előtt, félreálltam tehát. így is megtud­tam azonban, hogy az egyik Győrből jött, a másik Veszprémből, a harma­dik Székesfehérvárról. Azt is megtud­tam, hogy egyiknek sincs Komárom­ban se rokona, se ismerőse, csak vá­sárolni jött, mert hallotta, hogy itt botrányosan olcsó minden. Bementem az egyik boltba, ahol egy tatai néni válogatott az áruban, mint lót a vadkörtében. — Mi ennek az ára? — Kétpengőötven — feleli a keres­kedő. — Akkor nem kell, ennyiért nálunk is kapni, — feleli a tatai testvér. Tovább kutat. — Hogy a rizs? Hát biz ez olcsóbb, mint odahaza. Valódi cseh áru. — Adjon belőle egy zsákkal — böki oda foghegyről. Kifordultam a boltból. Csordultig telt keserűséggel a szívem. Ez már túl­ságos emberi gyarlóság. A Laky-üzlet előtt megállók, az ajtó nyitva. Hallom, amint egy hang kérdi: — Ez cseh áru? — Nem, ez már magyar áru — fe­leli a segéd. — Akkor nem kell! — Szégyelje magát,— mondja Laky és kitessékeli a kedves, rég nem látott, vágyva vágyott testvért. így kellett volna csinálni minden ke­reskedőnek. Közeleg a karácsony. Ha elő tudunk teremteni egy pár fillért ajándékra, a régi, olcsó áruból már nem jut. Azt elvitte a nagy testvéri szeretet. Weisz Kornélia 3—3 P.; Czibor István, 2.85 P. Ábelesz Ernőné, Auxner Ká­roly, dr. Bardócz József, dr. Bor­ka Gézáné, Broczky Béla, Csepy Dá­­nielné, Csizi Istvánná, Chiriac C., Derzs Béláné, Faldáné, Fekete József, Fried Ernő, Fried N., Gesztes J., Hacker Testvérek, Hoffmann N., dr. Kállay Endréné, Konyicsek K., özv. Kosárné, Krausz Istvánná, Krik N., özv. Lipthay J.-né, Mayer Ernő Ma­­rossfy Lajosné, Mórocz Zoltán, özv. Nagy Andrásné, Nagy Ferenc, Nagy Gyula, Németh Ödön, Néveri Imre, Pathó F.-né, Pech Margit, Pongrácz József, Pöhler M., Preizinger, Pró­­nay Aladár dr. Bozsár Sándor dr., Buzsicska Vencel, Soókyné, Szatmáry L., Soós Imre dr., Soltész, Telkes Mi­­hályné, Tóth Kálmánná, Vavra Im­­réné, Witausek, Zsombor Miklós dr. 2—2 P.; Blágáné, Kádárné, Nagy Já­­nosné, ifj. 1.50—1.50 P.; Somorjaifü­­szerkereskedő 50 kg lisztet, Danis pékmester kenyeret s azonkívül so­kan használt ruhát, kabátot, fehérne­műt, cipőt adtak a mozgalom céljaira. Amikor Trianon ránkszakadt és ke­­rekded vármegyénket az új határ ket­téosztotta, a dunántúli kél járás előbb' élte a vármegye önálló életét, majd 1922-ben törvénnyel fűzték Esztergom vármegyéhez. Az új alakulat felvette az »egyelőre egyesített Esztergom— Komárom vármegye« nevet. Az »egy­előre" szócska maga is kifejezésre juttatta, hogy ez az egyesülés nem végleges és csupán addig tart, amíg úgy Esztergommegyéből, mint Komá­­rommegyéből elcsatolt részek a cseh járom alól felszabadulnak. Ez a felszabadulás ]>ekövetkezett, amikor 1938. november 6-án Horthy Miklós kormányzó úr Öfőméllósága át­vezette a komáromi hídon a magyar nemzeti hadsereget. Bekövetkezett te­hát a bontó feltétel, az »egyelőre« a múlté lett s immár csak a törvényes formaságok hiányoznak ahhoz, hogy a Duna két partján elterülő történel­mi Komárom vármegye ismét egye­süljön, egybeforrjon, necsak érzelmi­leg, hanem gyakorlatilag es egymás keblére boruljon. Ez az örvendetes körülmény indí­totta vármegyénknek a történelmi tradíciókhoz magyar hűséggel ragasz­kodó fiait arra, hogy az egyesülés mi­előbbi keresztülvitele céljából a kez­deményező lépéseket megtegyék. G h y c z y Elemér felsőházi tag, a vármegye törvényhatósági bi­zottságának szeniora értekezletre hív­ta össze a múlt héten Komárom-Uj­­városba a négy járás azon vezető fia­it, akik az egyesítés sürgőssége mel­lett máris megnyilatkoztak, hogy a megindulás módozatait és lehetősé­geit mérlegeljék és a szükséges lépé­seket megtegyék. Az értekezlet Ghyczy Elemér indítványára kimondta, hogy a kérdéssel foglalkozni kíván s ezért állandó intézőbizottsággá alakult, el­nökévé pedig egyhangú lelkesedéssel E s l e r h á z y Móric gróf orsz. kép­viselői választotta meg. Egyben új tagok behívásával kiegészítették a bi­zottságot. Az intéző bizottság Esterházy gróf elnöklése mellett nyomban beha­tó tárgyalás alá vette az egyesítés kérdését és többek hozzászólása^után határozatilag kimondta, hogy memo­randummal fordul a belügyminiszter­hez, amely utal arra, hogy a törtéi nelmi Komárom vármegye újbóli egy­­beforrásának bekövetkeztek a törvé­nyes feltételei, a vármegye ipso jure visszanyerte egységét és ezért a jog-, szolgáltatás, unifikálásáig egyelőre el­vileg, majd az unifikáció megtörténte után gyakorlatilag is kéri az egye­sítésnek a felhatalmazási törvény alapján rendeleti úton leendő kimon­dását. Elhatározta az intéző bizott­ság, hogy a memorandumot nagyobb nyomaték kedvéért küldöttségileg nyújtja át a belügyminiszternek, amit a jövő hétre vettek tervbe. Mielőtt ez megtörtént volna, már­is hirek szivárogtak szét a megvéügn afelől, hogy a vármegye egyesítését a kormány is tcrvbevelte ugyan, de ál­lítólag a történelmi megye megcson­kításával. E híresztelések szerint egye­sítik ugyan a vármegyét, azonban az északkeleti részéből 9 községet, az Érsekújvár—Párkány vasúti vonal mentén és ettől északra fekvő közsé­­geiíet lev ígják a történelmi vármegye I estéből és az Érsekújvár székhely­­lytl- alakítandó új vármegyéhez csa­tolják. A hir nagy megdöbbenést keltett a vármegyében és minden irányból a leghevesebb tiltakozás hangjai hall­hatók a tervbevett csonkítás ellen. Megismétlődik az 1919. évi igazságta­lanság, amikor a háborút vesztett fegyvertárs. Ausztria belekanyarított az ugyancsak háborúvesztes fegyver­­barát Magyarország nyugati szélébe s fájó szívvel és baráti részvéttel Mr, de bekebelezte annak az országnak egy részterületét, amely a legtöbbet vérzett a közös háborúban és a leg­többet, területének kétharmadát vesz­tette él a háború után. Komárom vármegye és város szen­vedett legtöbbet a cseh uralom alatt. Intézményesen építették és szegényí­­tették le, mert a határon volt. Elvit­ték Komáromból a hivatalok legna­gyobb részét, kultúr mérnökséget, I'o­­lyammérnökséget, iparfelügyelőséget, sőt papíron Érsekújvárnak ajándékoz­ták a csehek a törvényszéket és a mun­káspénztárt is csak azért, mert Ko­márom a határszélen volt. S most, hogy felszabadultunk a cseh járom alól, hogy megszűntünk határszélien-, ni, hogy a szabaddá vált Duna révén fokozottabban is belekapcsolódtunk az ország életébe, megint csak az a sor­sunk, hogy ami testünket szabdalják, a szentistváni vármegyét Szent István évében megcsonkítják? Lehetetlennek tartjuk a hír valódi­ságát. Lehetetlen, hogy a 20 éves szen­vedésnek és hűségnek ez legyen a ju­talma. Nem tudjuk elképzelni, hogy a kormány első unifikációs lépése az annyiszor hangoztatott hagyományok félretételével éppen azt a Komárom várost és megyét sujtjsa, amelyből 19 évvel ezelőtt kiindult a magyar ellen­állás megszervezése és amely az el­múlt 20 év alatt soha nem paktált le a csehekkel, hanem a maga kárán is megőrizte nemzeti intaktságát. Le­hetetlennek tartjuk és tiltakozunk el­lene. — ALKALMI VÉTEL. Egy Add Index amerikai összeadógép, egy. Őrig. Odhner svéd gyártmányú kal­kuláló gép és egy nagy, tűzmentes pénzszekrény eladó. Cím a kiadóban. (456)' Az üde. bársonyos arc iiika a SALVATOR gyöngyvirágkrém. mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplőil, májfoltjait és pat­tanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. beszerezhető : Solváior gyógyszertárban Komárom. Városház utca. &)ándékoZZO£l áÁ'ái« é’is^ert karácsonyra! Legolcsób árban és legszebb kivitelben találja Alapítva 1840. O <o Király jozsef órás- és ékszerésznél, Nádor u. 25. DÖMBÄY PENZIÓ Budapest, V., Zoltán u. 16.1. em. — Tulajdonos: BOMBAY ZOLTÁN. Tel. 113-372 és 119-377 A főváros egyik legrégibb és legelőkelőbb, valamint Siófokról is Strand Hóiéi néven álta­lánosan közismert és közkedvelt családi otthona. Legmodernebb komfortja, elsőrangú konyhája és el'nyös árai révén a Felvidék kedvenc találkozási központja. .. Karácsonyi ünnepekre szeretettel várja t. vendégeit. 0

Next

/
Thumbnails
Contents