Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-03 / 49. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. december 3. Villanyszerelést és minden, a szak­mába vágó munkát vállal Pollák Zoltán elektromérnök villanyszerelési vállalata, Komárom, Klapka-tér 9. Csillárok és egyéb elektrotechnikai cikkekraktáron! 8,'-! Amit már el lehel mondani — Apróságok a nagy napokból — Meg nem tudom mondani az okát, hogy miért, de az örömünnepek négy hetes távlatában, amikor a felszabadu­lás extatikus hatása alól többé-ke­­vésbé már felszabadultam és az el­múlt nagy és nehéz napokon legelte­tem emlékezetem báránvkáit, legszí­vesebben azoknál a napoknál időzöm el, amikor már megvolt a remény, a bizakodás, de a gondolat még min­dig bilincs beverve sínylődött; amikor már majdnem bizonyosak voltunk fel­szabadulásunk felől, de a cseh uralom súlyát még magunkon éreztük. Emberi gyarlóság, hogy a tiltott, a lopott gyü­mölcs mindig édesebb, élvezetesebb az, elénk tálaltnál. Szorgalmasan gyűjtöttük akkor is a nagy napok apró, kedves eseményeit, de a cseh cenzor szigorával kellett számolnunk és ezért bizony sok édes gyümölcsöt kellett a tálban hagynunk. Szedegessünk most ezekből is elő egy pár szemet, még mindig nem vesztet­ték el aktualitásukat. A vállalkozó szenvedély & berchtesgádeni tárgyalások idején történt. Arról beszélgettünk, hogy va­lamiképpen nekünk is életjelt kellene adnunk elégeddllcnségünkről. nehogy azt higyjék és azt mondhassák a cse­hek, hogy lám, a magyarok megelé­gedettek sorsukkal, itt nincs szükség revízióra. Ki is dolgoztuk a tervet, itrnely a progresszió elveinek meg­felelően előbb jelentéktelenebb formá­ban, majd fokozatosan mindinkább erősebb kirobbanásokban nyilvánította volna elégedetlenségünket. Érintkezés­be léptünk tehát a magyar ifjúság azon csoportjával, amely a megszállás kezdetén már gyakorlatra tett szert a falfestések, terén. Természetesen azon­nal akadt vállalkozó s másnap már piros-fehér-zöld olajfestett csíkokat és irredenta feliratokat vakargatott a rendőrség a házfalakról, kapukról, lámpákról. Természetesen azonnal megindult a nyomozás a tettesek után, természetesen eredménytelenül. Mégis szórványosan az a hír terjedt el, hogy két tettest elfogtak. Este beállít hoz­zánk az igazi tettes. Ijedtség, rémület az arcán, reszkető hangon kérdi: — Igaz, hogy elfogták a tettest? — Amint látom, nem igaz — fele­lem. — Hát éppen ez a baj, mert ha valakit elfogtak, az ártatlan. Bántaná a leikiismeretemet, hogy ártatlant kí­nozzanak nyaltam. — Legyen nyugodt — mondom —, nem fogtak el senkit. — No hál’ Istennek. Csak még most az egyszer segítsen meg a Mindenható. Soha, soha többé ilyen meggondolat­lanságot! — mondja a mi derék bará­tunk és már el is hiszem, hogy inába szállt a bátorsága, amikor hosszas hall­gatás után hozzám hajol és közelről, súgva kérdi: — Mondja csak kérem! Ugy-e nem járna igen nagy büntetéssel, ha az éjjel felgyújtanánk az adóhivatalt? No de ilyesmire már nem került a sor; másnap este megjelent a mozgó­sítási parancs. A rádiószolgálat Amikor beszedték a rádiókat, egy pillanatra sem volt kétséges előttünk, hogy továbbra is pontos rádióhireket fogunk hallani. Azt azonban mégsem gondoltuk volna, hogy a »fekete« rá­diók száma oly nagy lesz, mint ami­lyen valóban volt. Kávéházban, uccán, vendéglőben, hivatalokban mindenütt az öt percoel előbb elhangzott híreket tárgyalták. Nem kutattunk a rejtett rádiók után, örültünk, hogy vannak s örültünk, hogy pontos értesülések­hez jutunk. — Egy alkalommal fel­kerestük úri barátunkat gyönyörű la­kásán. Ajtónyitásunkra újságot dől) az, ászaira előkelő mozdulattal. Amint azonban meglát bennünket, ismét fel­emeli az újságot és — fejére illeszti a fülhallgatót. Az asztalon liliputi kris­tályos rádió, beleszerelve egy cipő­­pasztaskatulyába, akár mellényzsebbe lehet tenni. — Más alkalommal ifjú ügyvédbarátunknál kopogtatunk az ajtón. Már kint hallatszik a rádió böm­­bölése. Valaki kites a függöny mögül, majd ajtót nyit. Gyönyörű kép tárul elénk. A tágas veranda közepén asz­talra állított rádió közvetíti Imrédy beszédét, az asztal körül 10—12 ismert fej áhítatos csendben hallgatja. Közé­jük ülünk, végighallgatjuk. A beszéd végeztével megkérdezzük a házigaz­dát, lrogy lehet ilyen merész és elő­vigyázatlan? — Miért, kérlek alóssan? Mi történ­hetik? Pénzbüntetés. Hát lesz idejük behajtani? Legjellemzőbb azonban a fekete rá­diók nagy számára, hogy ^ müncheni határozat szövegét, melyet a pesti rá­dió reggel 7 órakor adott le, 8 órakor egyszerre négyen hozták be szerkesz­tőségünkbe. A képráma A müncheni határozatot követő na­pon a gimnázium lelkes növendékei­­tniek első gondja volt, hogy n tanterem­ben parancsszóra felfüggesztett két elnöki képet rámástól, üvegestől ösz­­szetörje. A nagy zajra benyitott az egyik tanár s mihelyt tisztába jött a történtekkel, így szólt feddően: — Ejnye fiúk, hát nem kár azért a szép — rámáért? Magyar fiá leleményessége A mozgósítás 10—12. napjaiban a magyar katonák már tömegesen szök­tek. Ki fegyveresen, ki anélkül, ahogy épp adódott. Ezek után a bujdosó szö­kevények után valóságos hajtóvadásza­tot rendezett a cseih katonásig. Meg­indult az ucca két végén a katonák raj vonala s aki a lógós ok közül bele­került a szorítóba, az veszve volt. Ilyen szorítóba került egy éjszaka Ér­sekújváron egy közismert fotballista. Tehetetlenül ténfergett a két egymás­hoz közeledő kordon között, amikor egy kapumélyedésből valaki elkapja a kezét s behúzza maga mellé. A fotballista azonnal felismeri egyik ló­gós kollégáját, aki azonban a fegyve­rét is magával hozta. Pár susogó szó, lázas gyors munka s a következő pil­lanatban a fotballista összekötözött ke­zekkel ment. a fegyveres, szuronyos kolléga előtt, mint akit valahova szi­gorú fedezettel kísérnek. A hajtóvadá­szok rajvonala szónélkül engedte át az eszkortot — s a két lógós megmene­kült. —. Utazóbőröndök, aktatáskák, férfi és női fehérneniűek, mindennemű kötött áruk nagy választékban Krausz Samu cégnél, Komárom, Baross u. 6. sz. Most és húsz esztendővel ezelőtt... Az ünnepeken senki sem foglalko­zik a gondokkal, az élet nehézségeivel, a mával és holnappal. Az ünnepe­ken ünnepelnek az emberek. Mi is boldog örömmel vettük ki ré­szünket életünk legnagyobb ünnepe­in: a felszabadulásnak örömnapjain, amelyek feledhetetlenül élnek életünk végéig lelkűnkben. És bizonyos az is, hogy azóta, amióta Komáromot ismét — húsz keserves esztendő után — visszaadták Magyarországhoz, szinte naponta fedezünk fel újabb és újabb örömöket. A magyar boldogság lassan teregeti ki szárnyait, hogy aztán alávegyen minden becsületes magyart; akik — és ezt a legteljesebb bizonyossággal Ír­hatjuk ma már le — meg is fogják találni boldogságukat a Hazában. Hat hónappal ezelőtt, amikor boldog gyermeksereget látott az uccán sze­münk, ha lelkiismeretesek nőttünk, őszünkbe jutott, hogy mi is lesz gyér­énél :eiríkkel? Milyen jövő vár rájuk*?... És a hat hónap előtti reménytelenség könnyeket csalt a szemünkbe! Ma pedig — minden magyar gyer­mek előtt jövő állt És tehetségétől, szorgalmától függ ez a jövő, a boldogu­lása a magyar életben. Mi, komáromiak, nagyon szeretünk panaszkodni; 1914. év óta szoktuk meg. A panaszkodás az ünnepek után ismét megjelent; de ebben a panaszkodás­­ban sokszor [nincs jogosság! És a leg-, többször a régi szokás mozgatja az ajkakat. Ne legyünk csak olyan feledéke­nyek! Mi volt itt húsz év előtt? Nem volt Komáromban liszt, nem volt ke­nyér, nem volt zsír és még sok-sok minden! Volt a cseh megszállás kez-Nemes bútorszövetek Jermy Pál Budapest, IV., Ferenciek-tere 3 Hazai és külföldi különlegességek. Gyári képviseletek* 355 delén 40 korona egy kilogramm zsír, volt öt koronás kenyér, három korona a tojás; nem volt cukor, petróleum é snem volt sok minden, a szabadság­ról nem is beszélve! Volt azonban internálás, propagacsna kanoelária és más rossz illatú cselekedet, melyek mind a magyarság ellen gőzölögtek. Volt munka? Hát volt? Hiszen hete­ken állt minden; hosszú heteken át még a városból sem lehetett kimozdul­ni és a város határába, az Erzsébet szigetbe is »Engedély« kellett... Tíz kilométer távolságra annyi passzus, hogy annyival a világháború előtt az egész világot be lehetett utazni. Húsz év előtt a köz- és magántiszt­viselők mindennap azon rettegtek, hogy mikor is bocsájtják el őket és teszik át a határon. A munkásságnak hasonló volt a sorsa. De a kereske­dőnek is rettegnie kellett, mert előre­­vetette árnyékát az iparengedélyek re­víziója ... A kereskedésekben alig volt áru és alig látott a boltos üzletében naponta egy-két vevőt. Mert az akkori új ha­talmasságok mindent hoztak és hosz­­szú éveken át kikerülték a komáromi kereskedők üzleteit. Hát mindezeket elfelejtették volna azok, akik ma oly könnyen panasz­kodnak? Húst év előtt a legsötétebb remény­telenségben fetrengtünk; nem volt sem élet, sem vagyonbiztonság; húsz év lelőtt vaksötét volt a magyar jövő! Csak pusztulást, halált, öngyilkosságo­kat, kiutasításokat, síró férfiakat, síró Tejet tejszint, vajat gazdaságoktól, tejgyűjtőktől, minden mennyiségben vásárol legmagasabb áron évi kötésre Pannónia tejipari és kereskedelmi rt. Budapest, Kálvária utca 23. Telefon 132—340. I 001 nőket és gyermekeket látott szemünk. Húsz év előtt mindannyian halálra voltunk ítélve! Most pedig: derült ég ragytíg fe­lettünk! Magyar ég; az isteni csoda ki­mentett bennünket az éjszakából. Komárom város hatalmas jövő előtt áll. Aki gondolkozni tud és. valamit ért a földrajzhoz, az fel tudja fogni mind­annyiunk jövőjének bekövetkezését. És nem lesz türelmetlen, még akkor sem, ha pillanatnyilag még nincs munkája. Mert tudja, hogy ezután — a magyar életben — nem »blokkon« kell átkop­­lalnia az esztendőket, mint eddig, húsz év alatt. Amikor éppen csak a magyar \embernek nem volt munkája. A boldog magyar jövő napja küszö­bünk előtt van. Adjunk hálát a Min­denhatónak, hogy ismét részesei lehe­tünk az édes magyar Hazának! — s. Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém. mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplóit, májfoltjait és pat­tanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Beszerezhető : Salválor gyógyszertárban Komárom. Városház ulca. Az újpesti gimnazisták meglátogatták a gimnáziumunkat Az újpesti Könyves Kálmán gimná­zium tanulói nov. 19-én eljöttek Ko­máromba, hogy testvéri öleléssel kö­szöntsék felszabadult tanulótársaikat, a komáromi gimnazistákat. Eljöttek ezek a drága gyerekek, hogy kimu­tassák, mennyire egyült-örülnek azokkal, akik először lélekzik a ma­gyar szabadság éltető levegőjét. Ta­más Viktor igazgató vezetésével és az egész tanári kar kíséretével több, mint 500 diák (113 szüleivel együtt) köszöntötte a mieinket, elhozva ne­kik a megnagyobbodott Magyarországi minden szeretetét, kedves figyelmét. A gimnázium udvarán meleg ünnep4 séget rögtönöztek a vendégek: az Igazgató, az önképzőkör elnöke, a legjobb szavaló és a kitűnő énekkar, egyszerre ünnepi hangulatot és izzó magyar lelkesedést teremtett á gim­nazisták szívében. A gyönyörű üdvöz­lésekre Gidró Bonifác igazgató és Ollós Gusztáv, az önképzőkör el­nöke válaszolt. Az újpesti látogatók kedves és értékes ajándékokat is hoz­tak: egy gyönyörű lobogót és 600 if­júsági könyvet, melyet a tanulók ad­tak össze, a Főg. Se,g. Egyesület ré­szére 50 P-t, mint az újpesti diákság adományát. A gimnáziumból a 2 gúny názium növendékei hármas sorokban vonultak a Jókai szoborhoz, utána a Klapka-szoborhoz és mindkét helyen énekszámokból és szavatokból álló ünnepséget rögtönöztek a komáromi publikum gyönyörködtetésére. Dél­után !a vendégek a mieink kalau­zolása mellett megtekintették a vá­ros nevezetességeit. Karácsonyra az újpesti diákok szü­lei meghívják a komáromi diákokat vendégül, hogy a mi fiaink is meglát­hassák végre a világszép fővárosun­kat. A komáromi diákok szívében felejt­hetetlen emlék marad a kedves új­pesti diáktestvérek látogatása.

Next

/
Thumbnails
Contents