Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-19 / 47. szám
6; óldal. KOMAROMI LAPOK 1<938. november 19. tcHWCVV, , csvÁv, ßäde, ÁcÁsx., tm agyziz testi?^nw ítJx>S$cit nenz^K etsz ! Szívek dobbannak össze... •’-az iskolákban a tanítás eddigi rendje biztosítva van. * A közrencl és közbiztonság, a ház■■ tűzhely védelmével rendőrségünk és népőrségünk közreműködése mellett tartatik fenn. • A- lőszergyárban a munka hétfőn, január 13-án az ott alkalmazott munkások által újból felveendő. A munkások fizetését, úgy mint eddig, a magyar állam fogja folyósítani. Az e heti fizetések január 11 -én, szombaton a szokott időben és helyen fognak megtörténni. Miután a közrend és közbiztonság teljes fenntartása biztosítva van, az üzletek megnyitandók s az elárusítás az eddigi rend szerint folytatandó. A kormánybiztos úr által kiadott eddigi rendelkezések továbbra is érvényben vannak. A közlekedés akadálytalansága is biztosítva van. Miután a hatóság a rend fenntartásáért maga is felelősséget vállalt, felhívom a közönséget, hogy őrizze meg nyugalmát, folytassa szokott mindennapi munkáját és a legpéldásabb rendet tartsa miag s a megszálló csapatok legénységével minden összeütközést kerüljön, mert a közrend legcsekélyebb áthágását a hatóság a legerélyesebb és legszigorúbb büntetésekkel fogja megtorolni. AZ EZREDES. Délután fél 6 órakor egy automobil ■érkezett Érsekújvárról négy tiszttel, akik jelentették ,hogy lovag Macaluso Egidio ezredes este fél 7 órakor vonattal érkezik törzskarávai. Ezek részére kocsikat és lakást kértek, amikről Mihola -főkapitány helyettes azonnal gondoskodott. Pontban 7 órakor megjelent a városházán az ezredes. Alacsony, szikár, kellemes, de katonás megjelenésű, olasz katonatiszt, arcán az értelem, a szigor és a határozottság ül. Gaál Gyula dr. polgármester helyettes üdvözölte az ezredest s örömének adott kifejezést a felett, hogy a megszálló csapat parancsnoka kívánságainkat teljesíthetőnek találta. Kérte az ezredest, hogy jóindulattal viseltessék e magyar várossal szemben. Az ezredes válaszában hangsúlyozta, hogy neki nincs más feladata, mint a közrend biztosítása. Ezért kívánatos, hogy a közigazgatás megmaradjon az eddigi kereteiben. Az igazságszolgáltatás és közoktatás kérdésében nem nyilatkozhatik, mert az nem tartozik hatáskörébe. Karöltve akar eljárni a hatóságokkal és ezért kéri azok támogatását. Ezután a kölcsönös bemutatkozások következtek, majd az ezredes átadott három falragaszt kiragasztás céljából. Ezek közül az egyik cseh nyelvű, a másik kettő cseh és magyar nyelvű. E két utóbbi szövege a következő: A Csehtót köztársaság nevében! Mi, tábornok Piccione Lajos, a cseh- lót haderőknek a főhadvezetője Tótországban parancsolunk: 1. hogy minden polgár vagy katona, aki nem tartozik a nemzeti csehtót hadsereghez, azonnal köteles kiszolgáltatni minden.nernű lő- és vágófegyvert (beleértve vadászfegyvert is) robbanóanyagot és töltényt. A kiszolgáltató helyek lesznek . megjelölve a katonai hatóságoktól; Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban Rafael llllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllll!lll!l!llllllllllllllillll Marcii miHllin!llllllfl!!lllllllllimilimilli!lil!lllll!!l!llllllllllll! cégnél Komárom, Vároiház ucca 9. ' 2. hogy senkinek nem szabad sem elrejteni sem megsegíteni semmiféle magyar katonát vagy ágenset (búj fogatot) és 3. hogy a hivatalos helykörök és a lakosság köteles együttműködni a csehtót katonai hatóságokkal és szállítani nekik a kért eszközöket. Az ellenkezők a jelen előírásoknak lesznek kiszolgáltatva az illetékes büntető hatóságoknak. . 1918. december. Tábornok Piccione L., főhadvezetője a csehtót csapatoknak Tótországban. Fájós lábakra cipőket szakszerűen, (orvosi ren* , deleire is) előnyös áron készí BENEDEK niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ortopéd- és divatcipész Komárom. Kincs üvegkereskedő házában, Megye ucca 9. szám (Centrál kávéházzal szemben). Készítek női divatcipőket is, a legkényesebb Ízlésnek és igényeknek megfelelőt. Szives támogatást kérek. Tótország lakossága! Jöttem, a szövetségesek nevében, hogy Tótországot megszálljam a szövetségesek által meghatározott feltételek mellett. Biztosan elvárom, hogy az összlakosság respektálni fogja a reám bízott okkupálandó katonaságot és a szövetségesekkel kötött fegyverszünet szerint viselkedik majd. A szövetséges katonaság — mint az összlakosság különbség nélküli — barátja jött ide; feladata, a rend fenntartása az okkupáit területen és ellenőrzése a fennálló törvényeknek. Elvárom, hogy az összlakosság őket ez irányban támogatni fogja. Minden rosszaié vagy pedig ellenséges eljárás — legyen az bármely pártbeli — szigorúan elnyomatik. A cseh-tót katonaság felső parancsnok Tótország részére: Píccion’, tábornok. A falragaszok leszaggatása szigorú büntetés mellett tilos. Az ezredes ezután elbeszélgetett a jelenvoltakkal. Láthatóan kedvező benyomást tett rá Berzsenyi-Janosits József korrekt olasz tolmácsolása, valamint az a példás rend, mely városunkban észlelhető. Érdeklődött közügyeink de különösen a széninség és evvel kapcsolatosan a világítás iránt, majd íangjár.ak megfelelő elszállásolását kérte. Végül rendelkezett, hogy az összes fegyverek a kiadott falragaszok értelmében kedden este 6 óráig beszolgál tassanak. A katonai fegyverek a kaszárnyába, a vadászfegyverek és revolverek pedig elismervény ellenében a városházára szolgáltatandók be. Este 8 órakor az ezredes tisztikarával együtt a Nemzeti szálló éttermébe ment vacsorázni, ezután röviddel la kására tért. Péntekről szombatra virradó éjszakán az őrszolgálatot a város területén a reguláris cseh katonaság és polgárőreink együttesen teljesítették. Az ezredes a zárórát este 9 órában állapította meg. Ez azonban csak a vendéglőkre és kávéházakra vonatkozik. A polgárság 9 óra után is zavartalanul járhat az utcákon. Százakat megtakaríthat a jó házi asszony, ha fémtiszlítót, cipőkrémet, parketpaszlát, mosóport, kékítöt és I szappanpelyhet kimérve vásárol a Turefc festékkereskedésben. Úgy érzem, hogy egész városunk egyetlenegy óriási örömesepp, amelyben hullámosán lengő magyar lobogók tükröződnek vissza égi szivárványkén l... Az örömesepp szikrázó színei micsoda nagy, nagy gyönyörűséggel töltenek el, s a>mint nézzük, nézzük ... felfogjuk, érezzük, hogy szívünk minői jobban és jobban ver, dobog hatalmas, örömteljes dobbanásokban. És ezt az örömet, a mi örömünkéi tőlünk messze, messze lakó magyarok, de még a kis magyarok, a gyermekek is érzik; kicsinyke szívük összedobban a mi gyermekeink szívével. És ezek a felénk irányuló szívdobbanások milyen érdekes, milyen más és más módon nyilatkoznak meg! A Kovács Jóskák Hozza a magyar királyi posta a leveleket, a levelezőlapokat... Kedves, megható sorok... Van olyan gyermek, amelyik a saját kezére, önállóan működik... Kovács Jóska Somogy aszalón megvásárol egy 10 filléres levelezőlapot, kezébe veszi a plajbászál, megnyálazza, hogy jól fogjon legalább az elején... s aztán a levelezőlapnak meg nem vonalazott szörnyű nagy területén elkezd írni, írni és dicséretére legyen mondva, alig, alig téved el rajta, így szóival»: »... Kedves komáromi barátaim, szeretettel üdvözöllek Benneteket...« Magyar, baráti szíve összeszorul és »...Habár cseh ég alatt születtetek is... akkor is magyarok vagytok...« így vigasztalja komáromi barátait: És minthogy Kovács Jóska iskolájában, Somogyaszalón rádió is van, azért nov. 7-én délelőtt 10 óra 15 perckor a komáromi bevonulást viaszfelvételről végighallgatták. Hallgatták, hallgatták a somogyaszalói tanulók a szavalókórust, az éljenzést, vitéz Imrédy Béla miniszterelnök szavait, a városbíró beszédét, a kormányzó gyönyörű válaszát, mindent, mindent meghallgattak és akkor Kovács Jóska, a 10 éves ifjú magyar, a gavallér Jóska, hazamén vén és otthon megkérdeztetvén, hogy mi mindent hallott... kijelentene, hogy hallóit egy kis magyar leánykát beszélni a rádióban. (Ezt és semmi mást!) Erre figyelt fel Jóska, ezt értette meg, ez dobbanlolta meg kicsi szívét és nyomban meg is írta Komáromba, hogy úgymond: — Máma délelőtt egy kis magyar leányka beszélt a rádióban. Mi somogyaszalói ref. elemi iskolai tanulók meghallgattuk. Nagyon örültünk neki, mikor a kislány beszélt a rádióban... Elbúcsúzott pedig ekképpen: »Szeretettel marad vetetek Kovács Jóska.« Somogyaszalón azonban leánykák is vannak, kik közül hazamenvén, néhányan, szépen megvonalazták a levelezőlapot és tintába mártott tollal ír az egyik, Androsovits Irén, a kedves Magjai- Testvéreknek, bőgj’: tárt karokkal várjuk őket itthon, hogy örökké boldogok tehessünk széj> piagyar hazánkban.« Egy másik így elmélkedik: Most ősz van. de nektek örök Tavasz. Üdvözletei küld egjr kis aszalói leány, tisztel benneteket Keczel Irén.« Herlák Évike ugj’ancsak saját maga ír Csepelről. Onnan ír Kenessey Éva is, aki ajándékba küld egy ici-pici képecskét. Magyar történelmi pillanatfelvételt, Horthy admirálist az olrantói tengeri üt közelben. Az iskolák Az iskolák közül legelőször a pécsi állami iskola gondolt ránk. Pécs, a híres magj’ar fazekasának ZsolnaiViL mosnak és a tudós egyetemi tanárnak, a Janus Pannonius egyesület megalapítójának. dr. Tolnai Vilmosnak Pécse ... Gyöngy betűkkel irodán, a »feltámadás nagy ünnepén« száll hozzánk az áll. el. isk. IV. leányosztályának üdvözlete. Ugyanígy ír a rk. fiúiskola is. örül, kiszabadultatok a cseh rabságból és újra énekelhetitek nemzeti imádságunkat!«’ ... Hogy belelát a gjrermek társai telkébe, mi fájt olyan nagyon! A Szomajomi ijef). letetni iskola minden tanulója aláírta a kártyát és meghaló egyszerűséggel sóhajt fel: — Nem hiába imádkoztak mindennap a Magyar Hiszekegyet. A jó Isten meghallgatta kérésünket, Isten hozott Benneteket... Ugyanígy ír Mezőkovácsháza is, de ők a magyarok Nagyasszonyához imádkoztak. Somogyaszaló mint iskola is jetentzett. Képet küldött, szimbolikus csendéletet, melyen a meisseni porcefánvázja, a felbontod narancs és a kecskeméti pogácsaalma nyilván a németolasz-magyar barátságot jelenti. A hatalmas orgonacsokor meg azt a sok, sok virágot, amellyel elhalmozni szerelnének bennünket. Szlovák iskola is írt. Nagy gyermekek, VI. osztályosok Csévről (Esztergommegje). »Mi csévi tót anyanyelvű, de magyar szívű fiúk és leányok gondolatban vetetek vagyunk.« — kezdődik a levél... és megható, kedves sforok útán úgy végződik, mintha nem gyermekek, de felnőttek volnának, akik írták... cselekvő és cselekedni szándékozó, céltudatos felnőttek: »De nem nyugszunk addig, míg szlovák és ruszin testvéreink vissza nem jönnek az ezeréves magyar hazába. De már ezért is dicsértessék az ür Jézus Krisztus. Vissza az egész Felvidéket ! Mindent vissza!« Más iskola is cselekszik. Egyik, a gyöngyösi áll. el. iskola hét pengő 80 fillért küld. A martonvásári zászlót ajánl fel és kérdezi, hogy mikor hozhalja... Mert személyesen akarja átadni. A rábakovácsi tanulók »kitörő örömmel köszöntik a felvidéki testvéreket és tíz méter szép sclyemripsz-pánttikál küldenek. Ti kedves Juliskák, Józsefek, Ferencek és Máriák, Istvánok, Irének, Marcik és Magdolnák, akik egytől-egyig ragyogó fantáziával képzelitek el, hogy milyen büszkén viselik majd a komáromi gyerekek azt a ragyogóan szép, csodagyönyörű szivárványt, a gj’ász borúi« után... Tanító a taníiványnak A tanító Benedek Vince, a győri ev. elemi iskola nyugalmazott igazgatója, a tanítványt ezelőtt negyvenhárom évvel Sanyikénak hívták, Pethő Sanyikénak, akinek igen derék fiúcskának keltett tennie, hogj’ ime 43 esztendő múlva is eszébe jut tanítójának, akinek »elejbe« sok, sok száz gyérek járt, s az összesnek a nevét bizony nem lehet észben tartani, csak egy-cgv különösen kedves tanítványét Sanyiból Sándor tett, Pethő Sándor, a komáromi községi elemi iskola igazgatója. A »Nofiam«-ból »kodvosUramöcsém!«, akihez a volt tanító szólván, nem fedd és nem dicsér immáron, hanem túláradó örömöt közöl vele: »Megtörtént tehát a világcsoda!... Hála érte a magyarok Istenének és azoknak a nemeslelkű barátainknak, akik ehhez segédkezet nyújtottak. A hetedik mennyországban erezném magamat, ha még megérhetném arégi határok visszaállítását is ... Alyafiságos szeretettel öleli egykori jóravezetője és együttörvendező öreg magj’ar testvére: Benedek Vince.« így dobbannak össze a magj’ar szívek, kicsinyek és nagj’ok szíve, amikor az egész magyar világ hatalmas örömesepp. meljmek szikrázó fehérsége a háromszínű zászló csodaszép színeire látszik bomlani. Kiss Péter Pál.
