Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-11-19 / 47. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. novemoer 19. Nem szűnik meg a SzMKE, hanem új s nagy nemzeti feladatok előtt áll — Nyugodtan szervezkedhet tovább — Figyelem! Szabómesterek! Figyelem! Az ország legrégibb mintakártyaüzlcte a 60 éve fennálló SCHWARCZ LAJOS kft. posztó és bélésárunagykereskedő cég Budapest, IV., Deák Ferenc utca 15. Szeretettel üdvözli a visszacsatolt terti'ptek szabó­mestereit és kívánságukra szívesen küldi el már most, dús választékú és legolcsóbb árakkal megírt mintagyűjteményét. .«59 A Jókai Egyesület felszabadulási ünnepe A Jókai Egyesület, annak örömére, hogy Komáromi s a magyarlakta Fel­vidék nagyrésze az anyaországhoz visszakerült, múlt vasárnap este a Kultúrpalotában nagyszabású díszün­­tiepélyt tartott. Az ünnepséget zsúfo­lásig megtöltött közönség soraiban ott találtuk a polgári s katonai hatóság vezetőit, az élén vitéz Temessy Milán altábornaggyal. A boldog s felszaba­dult város első felszabadulási ünne­pélye volt a Jókai Egyesület díszün­­nepélye, jeléül annak, hogy a ko­máromi egyesületek soraiban a Jókai Egyesület az elsők között küzdött a jobb magyar jövőért, a magyar mű­velődésért, az örök magyar gondola­tért. A díszünnepély minden száma kitünően sikerült: magasztos megnyi­latkozása volt a magyar örömnek. Bevezetőül a Komáromi Dalegyesü­let énekelte el pompás összhangban, lendületesen a Magyar Hiszekegyet, Schmidt Viktor karnagy vezetésével. Az est további részében ugyancsak a Dalegyesület énekelte el ia Himnuszt s a Szózatot. Nagy dicséretére válik a népszerű Dalegyesületnek, hogy a ren­delkezésére álló rövid idő alatt olyan nagyszerűen, hibátlanul készült el feladatával: a magyar nemzeti imád­ságok eléneklése valóban művészi volt. Dr. S z i j j Ferenc egyesületi elnök mondott ezuláu szívhezszóló, megható bevezetőbeszédet A szép beszédet teljes egészében közöljük: Magyar Testvérek! Felszabadult lélekkel, kimondha­tatlan örömtől repeső szívvel köszön­tőm Komárom közönségét a Jókai; Egyesület mai felszabadulási ünne­pén. Milyen nagy boldogság, hogy őszin­tén, igazán, szivünk szerint, magyarul ünnepelhetünk! Most, a magyar igaz­ság győzelmének diadalától lángol az arcunk, mikor végre magyar hazánk édesanyai ölelő karjai közt dobog a szivünk! Túláradó öröm ez mindnyájunk­nak, a Jókai Egyesületnek is. A Jókai Egyesület magyar hivatást teljesített az elnyomatás, a keserű rabság bilincsei között is. Ünneppé} avatott minden dátumot, amikor a magyar kultúra nagyjainak emlékére gyújtott fáklyával belevilágíthatott ab­ba a dicső magyar múltba, melyet az átkos elnyomó hatalom sötétséggel, rágalmakkal akart eltakarni gyerme­keink, a jövő nemzedék szemei elől. Centennáriumokat rendeztünk, szobrot emeltünk, művészi előadáso­kat, vitaestéket tartottunk, hogy éb­­rentartsuk a magyar kultúrával, a magyar történelemmel, a magyar élettel való szellemi kapcsolatot, így része volt egyesületünknek abban, hogy K o m á r o m szive bevehetetlen magyar vár maradt az elszakítás kínos évtizedei alatt is. Ko­márom lelke fölött a magyar dicsőség két szellem alakj a: Klapka és Jókai őrködött. Most nem kell százévre visszatekin­tenünk, ha történelmet akarunk ün­nepelni. Most benne élünk a törté­nelemben és napjaink sorsfordító iz­galma gyújtja lángra lelkesedésün­­ket. Most azt a napot avatjuk új, fé­nyes ünnepnappá a szivünkben és vá­rosunk történetében, amelyen egy héttel ezelőtt lehullottak rabbilincse­ink, megnyílt börtönünk ajtaja és amelyen vitéz Imrédy Béla minisz­terelnök úr itt elhangzott szavai szerint »a látomás beteljesült. A Hadúr fehér lovon bevonult a fel­szabadított ősi földre. Oh, maradhatott-e szem szárazon, ajak némán, amikor megjelent a va­lóra vált látomás: vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója és elhangzott ajkáról az első szózat: »Hozom hazatérő testvé­reinknek az egész magyarság szere­­tetét!« Ezek a magasztos ajakról elhang­zott szavak jelentik nekünk újra va­ló boldog beolvadásunkat a magyar életbe, a magyar hazába. Hálatelt szívvel köszönjük a főméltóságú Kor­mányzó úrnak ezeket a boldogító sza- Ivakat s ezek nyomán bízó reménység­gel és magyar hűséggel tekintünk a jövőbe, mert hisszük, hogy »el fog vezetni bennünket egy szebb, boldo­gabb M agy ar or szághoz!« Éljen vitéz nagybányai Horthy Mik­lós, Magyar ország kormányzója! Éljen a magyar haza! * Sendlein János, a Szent András templom nagytehetségű karnagya ját­szotta el zongorán Liszt egyik rapszó­diáját. Elsőízben volt alkalmunk hal­lanunk a kitűnő Sendlein Jánost s biztos, magávalragadó művészi játéka meggyőzött arról, hogy a komáromi zenei élet sokat nyert a fiatal karnagy­­gyal. Művészi játéka nagysikerű be­mutatkozás volt, reméljük, hogy ez­után számtalanszor lesz alkalmunk haliam a művészt. Dr. Bor ka Géza »Felszabadulás« című pompás alkalmi ódáját S z i j j Margit szavalta el mély művészi átér­­zéssel, ünnepi magasztossággal, sok s hálás tapsot aratva. Ünnepi szónokként dr. Hajdú Lu­kács, a komáromiak »aranyszájú szó­noka« lépett a dobogóra. A zengő! lírai részletekkel átfűtött, magasan szárnyaló beszéd szónoki remekmű volt, tartalmas beszámoló húsz év ke­serűségeiről, vágyakozásairól s arról a véghetetleh örömről, amit a felsza­badulás váltott ki minden igaz ma­gyar emberből. A beszédet lapunk más helyén közöljük. Dr. Hajdú Lukács élete egyik legnagyobb szónoki sikerét érte el, lelkesen tapsolta meg a hálás közönség. Takács Géza frissen, lendülettel s szép kidolgozásban szavalta el Arany: »Rendületlenül« című örökbe­csű költeményét. » A műsor harmadik száma után v i - téz Temessy Milán, altábornagy, a vegyesdandár parancsnoka kereset­len, kedves szavakkal üdvözölte a kö­zönséget s köszönte meg a meleg fo­gadtatást. ígérte, hogy a katonaság s á polgári közönség egyetértését a leg­eredményesebben fogja előmozdítani, hogy a katonaság és a polgárság vi­szonya új s szebb alapokra helyeztes­sék, mint az eddigi volt. Az altábor­nagy szavait lelkesen megéljenezte a közönség. 1 KOMÁBOM. —A SzMKE, — amelyet már Felvidéki Magyar Kultur Egye­sületnek fognak ezentúl hívni, új s nagy fellendülés előtt áll. Az egyesü­let tíz esztendeje működik s tízesz­tendős jubileumára nem kaphatott volna szebb ajándékot, mint a teljes felszabadulást. Később majd megír­ja a krónikás, milyen nehézségekkel küzdött a SzMKE a volt szlovákiai vá-i rosokban s falvakban, mennyi hiva­talos gáncs, mennyi akadály s rossz­indulat nehezítette meg minden lépé­sét, hányszor támad baja csendőrrel, jegyzővel, Slovenská Ligával s hány­szor érte támadás rosszindulatú, ma­gát magyarnak nevező falusi hatal­masság részéről. Sokszor megtörtént, — ezt most megvallhatjuk, — hogy a község kényelnieskedő, opportunista szel­lemi »irányítója« maga akadályoz­ta meg a magyar kultúregyesüleí szabad kifejlődését s így önkéntelen felül is az elszlávosodás felé hajtot­ta, nemtörődömségből, opportuniz­musból, vagy sértett hiúságból, a falu magyar népét. ' A nyelvhatáron tucatszámra akadtak községek, amelyek a csehszlovákosi­­tó törekvéseknek lassankint már alig tudtak ellentállni, elég például csak M á 1 a s, vagy Hontvarsány községre mutatnunk. A SzMKE mégis pompásan fejlő­dött, éppen az utóbbi években s ezt elsősorban a falusi magyarság kitar­tásának, kullúrszomjának s vezetői lelkesedésének, helytállásának kö­szönhetni. A kulturegyesületek irányí­tói, a SzMKE-hez hű lelkészek, ta­nítók, mérnökök, gazdaemberek, ipa­rosok, munkások lelkes hada mellett eltörpül a minden kákán csomót ke­reső, magát örökösen mellőzöttnek érző, kényelmes álláspontot elfogla­ló »szellemi vezetőemberek« száma. A SzMKE diadalmas kultúrimiIlká­ját semmi sem állíthatja meg s most, hogy a kullúrinunka elé többé hivatalos akadályok nem tor­nyosulnak, új s hatalmasabb fejlő-] dés előtt áll. Tervei szélesebbek lesznek, munkakö­re kitágujl s a magyar társadalom ál­dozatkészségére biztosan számítva, olyan nemzetne velő munkát végezhet, amilyent a kultúrális irányítók nem­régen még álmodni is alig mertek. A FMKE-vé alakuló SzMKE, mint eddig, úgy ezután sem fog politizálni. V' Egyetlen törekvése lesz: a magyar} kultúrértéket megtartani s fejleszteni^ egészséges közszellemben nevelni a Városi s a falusi magyarságot, könyv­kiadás s könyvtárak alapílása, isko­lák támogatása, óvodák felállítása, nemzet s erkölcsnevelő előadások tar­tása, a vallásos egyesületekkel össz­hangban. A pontos tervet az egyesület or­szágos vezetőinek később összehívan­dó tanácsa fogja megalkotni. E pil­lanatban csak az a fontos, hogy a SzMKE minden vezetője s tagja érte­süljön arról, hogy a SzMKE munkája az eddiginél még nagyobb lendülettel folytató­dik tovább. Mintegy 140 szervezet került Magyarországhoz, ezt a szá-i mot rövid időin belül meg akarja háromszorozni a SzMKE s az a tö-t rekvése, hogy minden községben legyen szervezete. A nagy nemzetnevelő s nemzeterősíto munkához szükséges, hogy minden egyes községben felállítsuk a szerve­zetet, annak gazdag munkaprogram­­mot s helyes irányítást adjunk. A kultúregyesület országos vezetősége reméli, hogy ebben a munkájában minden egyes magyar ember támoga­tását igénybe veheti. A SzMKE központja körlevelet adott ki, a körlevélben tudomásul hozza, hogy a SzMKE nem szűnik meg, hanem új fejlődés, nagy távla­tok előtt áll. A SzMKE az újjáépítő, keresztény s nemzeti kullúrmunkában az él­csapatok közé jelentkezik. A kultúregyesületek további intézke­désig a meglévő alapszabállyal dol­goznak. Egyetlenegy szervezetet sem' szabad feloszlatni, sőt mindent elkö­vet a SzMKE vezetősége arranézve, hogy az eddig gyengén működött fi­ókszervezeteket felfrissítse, élükre új s megfelelőbb vezetőket állítson. Nem­sokára megjelenik a Magyar Vasár­nap című folyóirat is, a körlevelek a vezetőket mindig tájékoztatni fogják. Az egyesületek tagjainak egyébként vezetői megbeszélést kell tartani, hogy a legközelebbi műsortervet megbeszél­jék. A SzMKE vezetésében, irányításá­ban pontosságot, fegyelmet, nagy lelkiismeretességet kivan az orszá­gos vezetőség: csak így lehet meg­oldani a kultűregyesületekr® mos! váró, nenizetépííő, nemzeterősítő feladatokat. A SzMKE országos választmánya valószínűleg még karácsony előtt megbeszélésre ül össze, rendkívüli} közgyűlést pedig karácsony után biv ögsze az elnökség. A szervező munka addig azonban erőteljesen folyik, mert a nemzetnevelési feladatot csak egy­ségesen, széles programmal s összefo-i góan lehet megoldani. A Szlovenszkón túl maradt SzMKE- csoportok, — számuk körülbelül har­minc, — munkásságukat a régi alap­szabályok szerint valószínűleg foly­tatni fogják, újonnan választott or­szágos vezetőséggel. A SzMKE nemsokára hivatalosan is FMKE-vé alakul. A magyar nemzeti érzés, a magyar műveltség szerete­­te, az egymás iránti megbecsülés azonban a régi, az nem változott meg s új névvel, de a régi célkitűzéssel.} az eddiginél sokkal szélesebb keretű lehetőségek között fog haladni diadal­mas útján. Szombathy Viktor. Milus János ruha-, szőrmefestő és vegytisztító Komárom, Nádor utca 3. és 48. szám. Alapítva 1905.

Next

/
Thumbnails
Contents