Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-11-19 / 47. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádóműsort hozza

Ölvenkilencedik évfolyam___________________47. szám_________________Szombat, 1938. november 19

Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAAL GYULA Dr.

Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR.

Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR.

Főmúnkatársak: FÜLÜP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza.

Frontharcosok megragadó ünnepélye Komáromban

Az Országos Frontharcos Szövetség látogatása

Előfizetés:

Egész évre 10 Pengő, félévre 5

Pengő, negyedévre 2.50 Pengő.

Egyes példány 0.20 Pengő.

Új élet küszöbén

Komárom, — november 18.

Két évtizedes rabságunkból történt felszabadulásunk új élet feltámadását hozta meg számunkra s új korszakot nyitott a magyar nemzet történetében. Az a nagy kitüntetés, amely a Kormányzó Űr őfőméllóságának legmagasabb megjelenésével Komárom lakosságát érte, a felszabadítás történelmi tényét örök időre feledhetetlenné telte. Történelmünk legragyogóbb lapján örökítették meg ezt a megragadóan fölemelő históriai eseményt, mely a megpróbáltatások kálváriás útját járó magyar Felvidék feltámadását jelentette. Nem lehetünk eléggé hálásak a Kormányzó Űr, a magyar kormány tagjai és vitéz hadseregünk iránt azért, amit érettünk teltek, azért az öntudatos, áldozatos s minden akadályt leküzdő munkáért, melyet megszabadulásunk érdekében kifejtettek. Uj honfoglalás volt ez, mely a héroszi diplomáciai küzdelem után vér nélkül szerezte vissza a magyar területeket az anyaország számára. Szinte példanélkül való a világtörténelemben ez a felszabadítás, mely millió magyarnak hozta meg vágyvavárt szabadságát.

Lehet-e csodálkozni azon, hogy a felszabadított magyar nép és ezek sorában Komárom népe, örömmámorban úszik napok óta és szive-lelke telve van a boldogság érzésével, amely feloldotta a pattanásig feszült idegeket és nemzetünket teljesen hatalmába kerítette. Napok óta boldog izgalomban él a város lakossága s dacára annak, hogy Komárom egy percre sem adta föl soha a reményt a (magyar nemzeten elkövetett igazságtalanság jóvátétele felől, mégis most' olyan csodálatos érzések uralkodnak rajta, amelyek a nehéz álomból való boldog felébredés nyomán szoktak támadni. Húsz év minden szenvedését kárpótolta az a nap, melyen dicső hadserege élén bevonult a legfelsőbb Hadúr s egy reményteljes jövendőnek nyitotta meg távlatát minden magyarok elölt! Ez a gyönyörű kép örök időkre megmarad lelkűnkben és a késő századok nemzedékeinek szivében élni fog a bit és bizalom a nemzet jövőjében, ha erre a jelentőségében nagy és magasztos eseményre emlékezik.

De a nemzet élete nemcsak ünnepnapokból áll. Komoly küzdelem megvívása várakozik reá, nagy és szent feladat: naggyá, erőssé, hatalmassá tenni a hazát. A hétköznapok munkára hívnak bennünket és arra köteleznek, hogy ki-ki foglalja el helyéi azon a ponton, ahová állították. A gyönyörű ünnepnap soha meg nent fakuló emlékével szivünkben kezdjük meg a munkát nemzetünk javára és egy pillanatra se felejtsük kötelességünket, melynek teljesítése elől kitérnünk nem szabad, bármilyen áldozatot kívánjon is tőlünk a haza. A felszabadítóit Felvidék, melyhez a mi Kis Magyar Alföldünk is tartozik, a nemzet törvényhozói által törvényesen is visszacsatoltatott az anyaországhoz s az egész Magyarország Vállvetve kíván dolgozni értünk és velünk a közös szent nemzeti cél érdekében. A második Iinrédy-kormány tagjai sorában helyet foglal Járass Andor

Komárom, november 18.

A felszabadult Komárom gyönyörű ünnepség színhelye volt vasárnap, november 13-án, amikor az Országos Frontharcos Szövetség vezetősége vitéz gróf Takách-Tolvay József országos elnökkel az élén, meglátogatta a komáromi frontharcosokat. A szövetség vezéreivel több dunántúli frontharcos század vonult be városunkba, hogy bajtársias testvéri szeretettel üdvözölje a komáromi bajtársakat, akik néhány nappal azelőtt alakultak meg élharcos szövetséggé.

Az ünnepély a Klapka-téren folyt le, amelyet a komáromi és járási frontharcosok tömör csoportjain kívül az egyesületek, iskolák és igen nagy számú közönség töltött meg. Az ünnepély fényét nagyban emelte, hogy azon megjelent a vegyesdandár tisztikara s a különböző hatóságok küldöttségei.

Pontban 11 órakor vonult be az ünnepély színhelyére vitéz Temessy Milán altábornagy hadtestparancsnok kíséretével, melyben ott voltak a többek között Szúr may Lajos ezredes, vezérkari főnök, B a 11 a y György ezredes, a 16. honvéd gyalogezred parancsnoka, R o t h Vilmos alezredes, járási katonai parancsnok, a polgári hatóságok képviselői közül B a r t a 1 Iván, Koczor Gyula kormánybiztosok, F ü 1 ö p Zsigmond városbíró, K á 11 a y Endre dr., a nemzeti tanács elnöke, F ü s s y Kálmán szenátor, az Országos Frontharcos Szövetség részéről az országos elnökön kívül K e rtész Elemér orsz. ügyv. elnök, dr. vitéz Tót h András, P a t a c s i Dénes orszgy. képviselők, Kenessey Gyula orsz. alelnökök és más sok előkelőség. A komáromi frontharcosok soraiban megjelentek P a p s z t ny. ezredes, Sohár Ottó ny. őrnagy, Nagy Nándor, dr. Geöbei Károly, Trugly János, Vásárhelyi Károly, dr. Kőváry József, dr. Igó Aladár, dr. B a n g h a Dezső, I p o v i tz Endre, Balogh Miklós és sokan mások a város és járás érdemes lakosai közül.

A Hiszekegy intonálása után F ü -is, a mi tetterős és lelkes vezérünk, aki érdekeinket képviseli a kormányban, amelynek munkájába belekapcsolja a felszabadított területek nemzeti munkáját. A kormány számol mindama teendőkkel, amelyeket a felszabadított magyar Felvidék gazdasági és szociális érdekei megkövetelnék.

A múltnak fájó sebei máris gyógyulóban vannak, hiszen a mi régi édes hazánk szabad levegőjét szívhatjuk s akiket olyan hosszú ideig cl-1 ö p Zsigmond városbíró üdvözölte lendületes beszédben a Frontharcos Szövetséget s a megjelent élharcosokat és köszönetét mondott a szövetség vezetőségének, hogy a frontharcosok első útja Komáromba, ez ősi város történelmi emlékekben gazdag falai közé vezetett. Majd a magyar katona hősi erényeire rámutatva, a frontharco-i sok rendeltetését ecsetelte megkapó szavakban, mely a nemzeti közvélemény egységes kialakítása mellett

I« szabad és boldog Nagy MaggÍrország szentistváni határainak viszszaállításában csúcsosodik ki.

— Akik a világháborúban a világ minden táján dicsőséggel harcoltak, — mondotta Fülöp városbiró, — fényes példát mutattak a szent kötelességek teljesítésében, amelyet továbbra is vállalnunk kell, hogy egyesült erővel megteremthessük a boldogabb és életerősebb Magyarországot.

A kitörő éljennel fogadott beszéd után vitéz gróf Takách Tolvay József ny. altábornagy, országos elnök mondott nagyhatású, gondolatokban gazdag beszédet, melyben megköszönte a városbírónak üdvözlését és azt a megértést, amellyel Komárom város a frontharcos eszme iránt viseltetik.

— A komáromi hídon átjőve, — mondotta Takách-Tolvay József gróf— újból kezet szoríthatunk régi bajtársainkkal. Köszönetét kell mondanunk Komáromnak azért, hogy

húsz év szenvedésein keresztül hősiesen kitartott magyarsága mellett s a harcot eredménnyel vívta meg.

Tudjuk, mit jelent húsz esztendeig rabnak lenini s dsak titokban lenni magyarnak, mert börtön járt azért, ha valaki magyarnak vallotta magát. Húsz évvet ezelőtt nem a magyar katona veszítette el a háborút, hanem az istentetenséig s a inemzetköziség, amely nem ismerve sem Istent, sem hazát, orvul támadta meg ,a magyar katonát. »Nem akarok katonát látni« — jelentette ki akkor a forradalmi szónok s ez a jelszó győzött annakidején. Ennek nem lett volna szabad így tőrzártak a napfénytől, mint minket, azok tudják csak igazán megbecsülni a mindeneket éltető és megtermékenyítő napot. Uj élet virradt reánk, új lehetőségekkel és új reményekkel. De egyben új kötelességekkel is! Ezek! az új kötelességek komoly elhatározást követelnek: a reánk szaboü munka lelkiismeretes elvégzését. Ne tétovázzunk tehát, hanem fogjunk hozzá emelt fővel, minden tudásunkkal és képességünkkel, hogy amit el akarunk végezni, abból számba véli elő

ténni. S nem is történhetett volna, ha a frontharcos szellem akkor tovább él.

— Most elkövetkezett végre a felszabadulás.

Négy helyen lépik át ma a trianoni határt a frontharcosok: Komáromnál, Esztergomnál, Kassánál s Beregszásznál. Hozzák a golyótépte zászlókat, amelyek mindig hirdették <2 magyar katona dicsőségét.

Veletek s értetek dolgozunk, frontharcos testvérek!

Hirdessük a frontharcos eszmét: Istennel a hazáért s a bajtársakért.

A szegényekért dolgozni nemcsak krisztusi tan, hanem emberi kötelesség is. Azzal, hogy a saját magunk Felvidékét visszakaptuk, még nincsen elintézve a számla. Nekünk nem kell a másé, üe az ősi jogon mindent viszszakérünk, ami magyar volt. Szlovákokkal, ruténekkel akarunk együtt dolgozni a jobb jövőért, Nagy Magyarországért.

Takách Tolvay gróf beszédét többször szakitolta félbe a tetszésnyilvánítás, a megjelentek nagy lelkesedéssel ’éltették Nagy Magyarországot, a kormányzót, és AMg^yarország barátait. Majd Kertész Elemér ügyv. elnök mondott szép buzdító beszédet bajtársakhoz, akik lelkesen megéljenezték a szónokot. Ezután a frontharcosok az elesett hősök emlékének tisztelegtek, melyet díszszemle követett vitéz Temessy előtt. A díszmenetben

először vettek részt a komáromi és járási frontharcosok mintegy 1200-an, ákiket Sohár Ottó vezetett.

Meghatóan szép látvány volt a csapatok fegyelmezett felvonulása, a frontharcosok között majdnem valamennyien igen szépen voltak dekorálva hősies magatartásuk elismeréseképen.

Délután a Klapka téren a 16. h. gy. ezred zenekara térzenét adott, melyet nagy közönség hallgatott végig, az ifjúság pedig felvonulást tartott a fő-uccákon. Este a Központi szálló külön termében kedélyes társasvacsora fejezte be a szép emlékű napot, melyen több mint százan jelentek meg. Fülöp Zsigmond városbíró meleghangú felköszöntője után Kertész Elemér köszönte meg a kedves fogadtatást és éltette a komáromiakat.

haszna legyen az egész országnak. Legyünk készen arra a feladatra, melyei a kormány reánk biz s amely nem lehet más, mint a hazáért való fáradhatatlan munkálkodás, amely a nemzet boldogabb jövőjét építi fel a kor-* Hiánnyal karöltve. Magunkért dolgozunk, ha nemzetünkért fáradunk, a régi édesanyához való boldog viszszalérés úgy lehet áldásos a nemzetre és annak fiaira, ha vállvetve áh lünk sorba Magyarország szebb és boldogabb jövőjének megteremtésére.

j