Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-11-12 / 46. szám

8. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. november 12. Klapka és Horthy honvédéi a komáromi várban Egy híján kilencveneszfcendőt kellett szegény komáromi várnak várnia, hogy Klapka dicső honvédéi után újra igazi magyar honvédek látogassanak be a mohos kövek közé. 1849 őszén hagyta el az utolsó Klapka-honvéd a komáro­mi várat, hogy aztán közel egyszázados szünet után újra kaput nyisson az ősi vár Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzójának hős honvédéi előtt. Ami­lyen szomorú, lehangoló vöt 89 esz­tendővel a magyar honvédek kivonu­lása a kőszűz várából, éppen olyan arányban volt fényes és dicsőséges Horthy Miklós bevonulása. Valósággal halálos ítélet benyomását vitték el Ko­máromból a negyvenkilencediki hon­védek, mert hiszen elbukott a magyar szabadságharc, megadta magát az utol­só magyar végvár is: Komárom, ahon­nét ugyan menlevéllel távoztak a két­ségbeesett honvédeink, de érezték, hogy a szenvedésbe, a megpróbáltatás­ba mennek. Aztán a kiegyezés után járt ugyan magyar katona a komáro­mi várban, de az közöshadseregbeli volt, igazi magyar honvéd csak most, november hatodikán lépte át a vár kü­szöbét Horthy Miklós kormányzó ve­zetésével, aki fehér lovon, délcegen lo­vagolt be a hős Klapka városába, mint a vár soha föl nem adó védelmezője. Kilencven esztendeig várt erre ős Ko­márom városa, közben húsz esztendő telt el ebből, mint súlyos, nyomasztó, fullasztó lidércnyomás, a cseh megszál­lás. Hála a magyarok Istenének, hogy már belovagolt fölszabadítónk, Hor­thy Miklós kormányzó, akinek nevét minden igaz magyar a hálaimájába foglalja. Köszönjük Néked Uram! Köszönjük Néked Magyarok Istene, hogy meg engedted érnünk ezeket a nagy időket, ezt a második honfogla­lást, hogy Édes Anyánk, a megna­gyobbodott Magyarország húsz évi kí­nos szenvedés, sanyargattatás, szivet­­lelket sorvasztó lidércnyomás után új­ra a keblére ölelhetett bennünket: egy­millió gyermekét és hogy Hazánk te­rülete tizennégyezemégyszáz négyzetki­lométerrel nagyobbodott és hogy rátér­hettünk arra az útra, amely a régi Ma­gyarországhoz vezet. Köszönjük Néked Egek Ura, hogy letörted kezeinkről, leikeinkről, szíveinkről az átkos rabbi­lincset, amelyet Trianonban vertek ránk. Köszönjük Néked Uram, hogy szabad újra nyíltan, hangos szóval imádkoznunk, hogy: Isten áldd meg a magyart és Hazádnak rendületlenül,— újra fölzendülhet ajkunkon Boldogasz­­szony Anyánk imádsággal együtt. Kö­szönjük, hogy a húsz év óta féltve rej­tegetett nemzeti. színeket megfakulva bár, ,de újra elővehettük, hogy a. föl­szabadított országrész szabad levegője, a mosolygó szellő végigcsókolhassa és a kacagó napsugár fölmelegíthesse új­ra. Köszönjük Néked Uram, hogy gyer­mekeink újra magyar szellemben ve­zetett magyar iskolában járhatnak, ahol újra tanulhatják Szent István, Szent László, Hunyady János, Hollós Mátyás, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos és a többi hős dicső napjait, hogy Zrínyi Ilonát, Szilágyi Erzsébetet és a többi magyar nagyasszonyt állíthatjuk köve­tendő például leendő asszonyaink elé. Köszönjük Uram, hogy a húsz évi rab­ság alatt a reménysugárt, ez egyetlen vigaszunkat nem vontad meg tőlünk és ha csüggedni kezdett valamelyikünk, a reménysugarat küldted a csüggedő szi­vekbe. Köszönjük Uram, hogy gondos­kodtál a magyarság vezetőiről, akik ezer veszéllyel is szembeszálltak és lan­kadatlan lelkesedéssel vezettek a szent cél felé: Magyarország megnagyobbí­­tásához. Áldd meg Uram őket, mint a magyarság apostolait, akik méltóan foglalnak helyet a magyarság nagyjai között. Köszönjük Uram néked, hogy visszaadtál minket az Édes Anyánk­nak! Utazóbőröndök, aktatáskák, férfi és női fchérnemüek, mindennemű kötött áruk nagy választékban KrauszSamu eégnél, Romáram, Baross u. 6. sz. Ahol a magyar csapatok először lépték át 4 medvcl Szlovákia földjét átkelés Reggel 8 óra tájban indult el autónk Komáromból ia pozsonyi országúton, hogy részesei lehessünk .annak a nagy élménynek, amikor a legelső magyar csapatok átjönnek a Dunán. Szép, enyhe őszi reggel volt, még nem borította felhő teljesen az eget. Hamar elfutott autónk a vasúti össze­kötő híd viaduktja alatt, melynek két oldala tövében még cseh katonai őr­séget láttunk sátorok és a már üres betonfedezék közelében. Égő deszkák és egész fatörzsek tüze mellett mele­gedtek. A vasúti hídfő töltésén nagy­részt kivágták a fákat. Ami még ott maradt,' azt most a proletár nép vag­dossa ki és hordja el. Üres még a határ... Csallóközaranyos házain már ma­gyar zászlókat látunk. De a határ üres, élettelen, csak varjak lepik el a tarlókat és nagy csapatokban röppen­nek föl az autó közeledtére. Itt-ott lá­tunk csak egy-egy fiatal legénykét vagy asszonyt, amint egy ló vonta ekével szánt. A férfiak még nem jöhettek haza. Ökanikovo szlovák telejo, de egy lián­ra ott is kitűzték a magyar lobogót. Nemesócsa előtt üres a hely, ahol tegnap még a cseh őrség sátora volt. Még füstölög a szalma, jeléül, hogy kevés idővel ezelőtt hagyta el az őr­ség. Az ácsai templom tornyán már leng a magyar zászló. Nagymegyeren túl egy szembejövő autón cseh katonatisztek távoznak az átadandó terület közeléből. Itt már élénkebb az országút. Kocsikon, bi­cikliken sietnek sokan Medve felé. A lovak sörényét magyar háromszínű szalaggal fonták be, a kocsikon zászló­kat lobogtatnak s a biciklik is piros­­fehér-zöld zászlókkal gurulnak tova. Kivirúl a magyar föld Amint közeledünk a célhoz, minden faluban több-több magyar szín. Az ablakok, kerítések apró papirzászló­­kat viselnek és minden gyereknél van egy-egy ilyen kis zászló. Izsapon még egy csapat cseh kato­nával találkozunk. Menetkészen állnak és egy közüiök integet az autónk ele­jére tűzött magyar zászlónak. A Csilizpatak hídjánál még gép­fegyvert áll körül a cseh őrség. Csi­­lis rád vány ban fehérzászlós autó áll az uccán. A falu déli végénél díszkapu várja már a felszabadító magyar ka­tonákat. Balony községben biciklis cseh katonákkal találkozunk, majd visszavonuló csendőrök és fináncok jönnek szembe. Itt már igen sáros, rossz úton ha­ladunk tovább. Tíz óra felé jár az idő, mikor megérkezünk Medve községbe. Olyan a falu képe, mintha búcsú vol­na ma. Telve az ucca nyüzsgő néppel, kocsik, autók torlódnak össze a téren. Készen várja a díszkapu és a feldí­szített pódium a bevonulást. A má­sik részén a térnek sütik a cigünype­­cseiyét ínycsiklandó illata messzire terjeng, amott a vendéglőt és trafikot ostromolják az emberek. Ünnepelnek... Medve mellett a Duna partján erős kőtöltés vonul és szemben egy hosz­­szú és fákkal sűrűn borított sziget hú­zódik. Ezért a magyar katonai pa­rancsnokság az átkelést a községtől mintegy két kilométerre eső szaka­szon, a sziget alatt rendelte el. A töl­tést a falutól az átkelési helyig renge­teg nép foglalta el. Iskolás gyermekek, magyar ruhás leányok százával* köz­tük a tanítók és tűzoltók tartják fenn a rendet. Jönnek már... Mindenki a túlsó partra figyel, ahol szintén igen sok ember körvonala lát­szik. Odaátról ide hallatszik a katona­zene harsogó zenéje, a Rákóczi indu­lót fújják. Ott már be van állítva a hídfő és motorcsónakok vontatják he­lyökre a pontonhíd további szakaszait. Emitt magyar hidászkatonák bont­ják a part kőburkolatát és vágják ki a parti fűzvesszőket, hogy elké­szítsék ;a; helyet itt is a hídfő szá­mára. Az idő most már nem kedvező., A Duna vizét szél bodrozza és a mo­torcsónakok, vaspontonok erős hullá­mok közt úszkálnak a két part között., Tíz óra elmúlt. Repülőgépek bér. regnek el ötösével, száguldó gyorsaság­gal a fejünk fölött. A híd bekötésnéek nehéz munkája folyik tovább, de en­nek még órálvig tartó elkészültét be nem várva, nagy vasdereglyék egész csapatokat szállítanak át hozzánk. Csupa öröm a parton Nagy lelkesedés, éljenzés, virágözön fogad minden csapatot s a jóképű, nagyszerűen felszerelt magyar legény­ség bizony csak egyenként tud a part­raszállás után előre jutni az örömtől ujjongó tömeg között, míg egyszer­esük távolabb, a tömegen túl felhang­zik a magyar vezényszó és harsány trombita pattogó ütemére elindult a magyar honvédcsapat a falu felé. Mi­lyen jól esik hallani ezt a jól ismert, de olyan régóta nem hallott trombita­­jelet! Már sok katonatiszt is van ideát, akik ismerősökre is találnak itt s vi­dáman megindul a beszélgetés, kérde­­zősködés. Majd átjön Thold ezredes is, akit a faluba érkezésekor! a balonyi plébános fogad lelkes üdvözlő beszéd­del. Át „Magyarországba“ Ezalatt két francia és egy magyar újságíró társaságában Hertelendy százados szívessége folytán motorcsó­nakon átjutottam a Duna túlsó oldalá­ra, a magyar hadsereg felvonulási he­lyére. Itt két nappal ezelőtt még nagy kiterjedésű, sűrű erdő volt. Azaz, rosz­­szul mondom, mert az erdő most is ott van, csakhogy kilométerek hosszá­ban tíz méter széles útat vágtak az erdőn keresztül a hídfőhöz. Nemcsak hogy kivágták a fákat, hanem az út két szélén mély árkot ástak s köze­pébe zúzott kővel, kaviccsal alapos hengerlés után olyan kitűnő műútat készítettek, hogy azon katonák ezrei, szekerek, teherautók és ágyúk, lovak és mozgókonyhák pompásan közleked­hettek. Mindezt két nap alatt! Ez nem cseh koszt 1 A mozgókonyháról is el kell mon­danom, hogy Murahidy ezredes út­közben meg is állított egy ilyen »gu­lyáságyút«, bizonyára a francia újság­írók kedvéért és megi zielte tte velük a honvédek ebédjét. Tarhonyaleves, főtt marhahús és lencsefőzelék volt az ételsor. Igazán jóízű volt, a franciák­nak is ízlett. Pedig aznap tízórait is kaptak már derék katonáink. Siettünk vissza, mert már két óra felé járt az idő. A hídból cs<ak egy szakasz hiányzott még s a befejezését három órára jelezték. Arra a kérdé­sünkre, hogy miért nem kezdték el korábban a híd bekötésé^, megmagya­rázat egy hidásztiszt, hogy »hidat csak akkor csinálhatunk, ha már mindkét part a mienk.« így nem várhattuk meg a csapatoknak a hídon való tö­meges átvonulását. t 1 Előre diadalmasanl Azok a honvédszázadok, melyek pon­tonokon jöttek át, mindjárt menetel­tek is tovább, hogy az első öt falut Medve közelében megszállják. Vissza­felé vezető útakon már Balony és Csi­­lizradvány a magyar hadsereg kezé­ben volt. Itt már a telefonvezetéket is elkészítették a legtovábbi előőrsig. A csilizközi falvak magyar népe min­denütt nagy örömmel, szeretettel fo­gadta a magyar katonákat, akiknek megjelenése félszabadulást, a húsz éves rabság megszűnését hozta szá­munkra. (sz. /.) A komáromi tanítók üdvözlik a kultuszminisztert . A felszabadulás napján a helybeli községi népiskola és kisdedovó az alábbi szövegű táviratot intézte a val­lás és közoktatásügyi Miniszternek. Nagyméltóságú Teleki Pál gróf vallás és közoktatásügyi Miniszter Üraak Budapest. A magyarságukban soha meg nem ingott, s a magyar kultúrát a húsz; év alatt is törhetetlenül terjesztő ko­máromi községi népiskola és kisded­­óvó tanítótestülete őszinte szívből üd­vözli Nagyméltóságodat. Ujjongó örömmel és mégis mély meghatódottsággal, hazafias nevelő­­munkára felkészülten ajánlja fel —■ városbíránk szavaival élve — »teljes munkaerejét, készséges akaratát« a Magyar Hazának. Hirdetmény a pénzbeváltásról A Magyarországhoz visszacsatolt te­rületeken forgalomban lévő, csehszlo­vák koronára szóló bank jegyeket,állam­­jegyeket és érmeket a Magyar Nem­zeti Bank a pengőérték fizetési esz­közeire fogja átváltani. A Bank 100 koronáért 14.28 pengőt fizet ki, ami 100 pengőnkint 700 koronának felel meg. A Magyar Nemzeti Bank az összes bankjegyeknek, továbbá a 100, az 50 és a 20 koronás állam jegyeknek az átváltását azonnal megkezdi; a bank­jegyeket és a felsorolt államjegyeket a Bank az 1938. évi november hói 19. napjáig bezárólag fogadja el át­váltás végett. Az átváltást a Bank által kiküldött bizottságok végzik; a bizottságok a. következő helyeken működnek: Beregszászon, Dunaszer dahelyen, Érsekújváron, Galántán, Kassán, Komáromban, Léván, Losoncon,, Munkácson, Rimaszombaton, Rozs­nyón, Sátoraljaújhely-Gyártelepen, és Ungvárott. A bizottságok hivatalos órái: d. e. 8—12-ig és d. u. 2—6-ig. Az átváltás gyors és zavartalan le­bonyolítása céljából kívánatos, hqgy­­a közönség a birtokában levő bank­jegyek és államjegyek átváltása vé­gett ne közvetlenül a bizottságokhoz, hanem a legközelebbi pénzintézethez) (hitelszövetkezethez) forduljon; a Magyar Nemzeti Bank a pénzintéze­teket (hitelszövetkezeteket) ezúton is. felkéri, hogy az átváltást mindenne­mű költség és díj felszámítása nélkül közvetítsék. Kívánatos, hogy a bizott­sághoz csak a hatóságok, a hivatalok, a közüzemek, a gyüjtő-postahivatalok és a pénzintézetek (hitelszövetkeze­tek) forduljanak közvetlenül; a bi­zottsághoz beszolgáltatott bankjegyé­ről és államjegyekről jegyzéket kell kiállítani és aláírni. Mindenkinek érdeke, hogy bankje­gyeit és államjegyeit minél előbb át­váltassa, mert a koronára szóló bank­jegyek, továbbá a 100, az 50 és a 2Q- koronás államjegyek 1938. évi nov. hó 19. napján és ezt követően többé nem törvényes fizetési eszközök; azokkal fizetni vagy azokat fizetésül elfogadni tilos. A 10 koronás állam jegyek és ér­mek átváltását a Magyar Nemzeti Bank később fogja megkezdeni és er­ről új hirdetményt fog közzétenni; ra is forgalomban maradnak és azo­kat fizetésül mindenki köteles elfo­­ezek az államjegyek és érmék tovább­­gadni. A visszacsatolt területekre koroná­ra szóló bankjegyet, állam jegyet és érmét behozni tilos. Komáromban a Komáromi Első Hi­telintézet és a Népbank váltja be a pénzt. ; 1

Next

/
Thumbnails
Contents