Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-12 / 46. szám
1 1938. november 12. Az emberek megfel edkeznek az ebédről, az asszonyok úgy sem főznek, apraja-nagyja kint van az uccákon, amelyeket a város közönsége virággal díszített. Az Erzsébet-szigetben az út kövezetén virágból kirakott számok olvashatók: 1918 — 193 8. A magyar bakák gyönyörrel gázolnak bele. A Baross-utca előtt hatalmas diadalkapu »Isten hozott« felirattal, rengeteg virággal díszítve. Az egész útvonalat virággal hintették föl. A szent András templom bejárata fölött virágos tábla: »Téged Isten dicsérünk«. A Szentháromság előtti villanyóra reklámüvegeit piros-fehér-zöld üvegek cserélik fel a magyar Hiszekegy szövegével. A városháza virágfüzérben pompázik, a Takarék nagy épülete ugyancsak. Tetején este kivilágítható felirat: »Isten igazságos«. A másik Klapkatéri házon a Mária-szobor körül ez a felirat: »Magyarország Mária országa«. A magyar kormány megérkezik Fél egy órakor híre terjed, hogy Imrédy Béláné jön. Ez kedves meg-, lepetés. Asszonyküldöttségct toboroznak hirtelenében és a megérkező miniszterelnökné elé kérik a miniszterelnökre várakozó Szíj j Margitot, hogy az előkelő vendég ne maradjon üdvözlés nélkül. Szijj Margit nem jön zavarba, keresetlen, rögtönzött szavakkal köszönti a jótékonyságáról ismert Nagyasszonyt és átnyújtja neki azt a gyönyörű csokrot, amelyet eredetileg a férjnek szánt. Imrédyné meghatott kedvességgel és közvetlenséggel köszöni a meglepetést és a komáromi aszszonyok társaságában ő is a járda szélére áll, hogy velük együtt várja a m. kir. kormány érkezését. Ekkor már 120 szebbnél-szebb magyar ruhás leány alkotja a diadalkajpunál a sorfalat'. Először Teleki Pál gróf és K e - resztes-Fischer Ferenc miniszter érkezik meg. Teleki nem várhatott a kormány többi tagjaira, mert igen sürgős dolga volt: A komáromi cserkészekkel volt megbeszélni valója. Nyomban félre is vonul Romhányi Árpád cserkészparancsnokkal és a zászlótartó öt cserkésszel (a többiek nehéz szolgálatot teljesítenek a rendfenntartás körül) és keresetlen szavakkal szól hozzájuk mint országos főcserkész s megbeszéli velük az ünnepség utáni találkozás körülményeit. (Erről másutt számolunk be.) Imrédy köszöntése Röviddel ezut án megérkezett az egész magyar kormány.Egymás után szállnak ki autóikból a diadalkapunál Imrédy, Béla miniszterelnök, majd a komáromiak kedves ismerőse. Kánya Káiból ébredt volna. Csodálkozva nézett ránk, majd iüegintcsak az ökleire helyezte nagy busa fejét. Nem szólt. A lányok egy kosár nemzeti pántlikát borítottak rá, hogy alig látszott ki a piros-fehér-zöldből. Asztalos Erzsi, a cudar, közben ezt mondta: — Haggyátok! Biztosan most dönti el, hogy melyik magyar lány legyen a felesége! Olyan kacagás támadt erre, hogy majd Összedőlt a kocsma. Megsajnáltam Nácit s mellette maradtam. Éreztem, hogy valami komoly oka lehet szokatlan eltemetkezésének. Megsímogattam szelíden: — Mi nyomja a bögyit, Náci bácsi? Fölnézett. Aztán föl is állt. A kalapját is vette. Csak azután mondta, de roppant megindult, remegő hangon: — Átalmegyek Süttőre. Húsz év óta nem jártam ott... — s azzal kifordult a vendéglőből. Másnap az egész falu a Dunaparlon, volt. A csónakok, dereglyék szakadatlanul hordták át az embereket a túlsó partra, a szemközt való faluba, Süttőre. A mi falunk és Süttő azelőtt, húsz év előtt, elválaszthatatlan volt. A Duna se választotta el a két falut, inkább összekötötte, szeretettel egy-, máshoz ölelte őket. A két falu népe KOMAROMI LAPOK 3. oldal. mán külügyminiszter, és a többi miniszterek. felállnak félkörben a közönség egetverő üdvrivalgása közben. — Im-ré-dy, Iin-ré-dy, Ká-nya, Tele-kí, felhangzik a szavalókórus: »Isten hozott! «-ja s csak akkor csillapul az örömorkán, amikor előlép gyönyörű magyar ruhájában Szijj Margit, most már csak néhány rózsaszállal a kezében és a következő szavakkal üdvözli az ország kormányosait: Nagy méltóságú Miniszterelnök Ür! Ebben a történelmi pillanatban, amikor a magyar kormány rálép a fölszabadított ősi Komárom földjére, elhoztuk első üdvözletül ennek a magyar városnak hálavirágait. Mondják el' ezek a mi forró köszöhetünkeb végtelen boldogságunkat és illatuk szárnyán vigyék föl imádságunkat a m agyarok Istenéhez! Mert ebben a pillanatban mi csak imádkozni tudunk, imádkozunk azért, hogy a Mindenható áldja meg mindazokat, akik a magyar igazságnak ezt a csodálatosan szép győzelmét kivívták egyetlen csöpp drága magyar vér föláldozása nélkül. Mélységes tisztelettel köszöntjük nagyméltóságú Miniszterelnök urat, valamint Kánya Kálmán külügyminiszter urat. Teleky Pál gróf kultuszminiszter urat és az egész magyar kormányt a fölszabadult Komáromban! Jaross beszél Az egekig szóló éljenzés után, mely a köszöntést követte, előlépett Jaross Andor, praesumptiv felvidéki miniszter és a felszabaduló magyarság nevében hálatelt szívvel mondott köszönetét a magyar kormánynak a mái napért. — Visszapillantást vetek — mondotta Jaross — az elmúlt húsz esztendő küzdelmeire és büszke örömmel állapítom meg, hogy minden elnyomás, minden üldözés dacára: magyarok maradiunk. Ma hadsereg lépett a mi ősi földünkre, de nem hódító, hanem szabadító hadsereg. S bár a hódítónak szoktak ajándékot adni, mi a szabaditónak is szeretnénk ajándékot felajánPrága helyett BUDAPESTEN nézze meg KOMLÓS SÁNDOR uridivat üzletének, angol úri szabóságának világvárosi kirakatait Andrássy ut 5. 3^9 is úgy szerette egymást, mint ahogy a Duna szerette a két falut. Egymással örültek, egymással szomorkodtak, egy volt az életük, — olyanok voltak, mint az édes testvérek. A két édes testvér most a húszéves távoliét után ismét megölelhette egymást. És a drága, öreg folyó, a Duna,; olyan szívesen, olyan örömmel és boldogsággal segítette elő ezt az ölelést, ezt az egymásra találást!... A felvirágzott csónakokat leventék fogadták a túlsó parton, a süttői lányok gyönyörűen hímzett nemzeti zászlót ajándékoztak a nemsokára szintén magyar leventékké váló mocsi fiúknak. Aztán zeneszóval, nótaszóval vonultak be a faluba, az országzászlói elé, ahol a mi arany szájú papunkj könnyeket-fakasztó, szívhez-szóló beszéde, meg a Magyar Himnusz eléneklése után leraktuk a magunkkal hozott rengeteg virágot... Boldog nap volt! A boldogságunkat leírni nem is igyekszem, mert úgysem tudnám. De nem tudná senki a világon! ... Estefelé járt az idő, mikor viszszaindultunk a ladikok felé. Persze, megintcsak nótaszóval haladtunk végig az uccákon, azonban a mi nótánk-» ba az egyik sarkon egyszercsak olyan muzsika csapott bele, hogy menten abba kellett hagynunk a magunkét. lani. Szegények vagyunk és nem ajánlhatunk fel mást, mint szenvedéseink könnyeinek gyöngyszemeit és azt a magyar akarást, hogy a felszabadítás nagy művét munkáló kormánynak vezetése mellett dolgozzunk a most már közös hazának felvirágoztatásán. A közönség éljenzése és helyeslése többször megszakította bálványozott vezérének szavait és fogadalommal erősítette meg azt. Imrédy felel Imrédy Béla ia következőket felelte: —Hálásan köszönöm az üdvözlést, amelyet hozzám és a magyar királyi kormányhoz a Ti szónokotok és vezéretek, Jaross Andor barátom intézett. Magyarnak lenni, ez a szó menynyi fájdalmat, mennyi elfojtott vágyat, kínt jelent, de jelent néha felülmúlhatatlan gyönyörűséget is és most éppen olyan napokat élünk, amikor magyarnak lenni büszke gyönyörűség. Meghatottsággal lépek Komáromnak ősi földjére és ezt a meghatott érzésemet csak fokozza az, hogy én is komáromi huszár voltam. Húsz esztendeje, egy borongás novemberi estén voltam utoljára a még magyar Ó-Kom áromban és most, amikor a borús, de mégis ragyogó novemberi napon, húsz esztendő után az ismét magyar Komárom földjére lépek, kimondhatatlan hálával van tele iá szívem a Gondviselés iránt, amely megengedte nekem, hogy ezt a napot megérjem. — Azt mondta a Ti szónokotok, hogy ajándékba szenvedéseitek gyönggyé vált könnyeit adjátok. Adtok ti mást is. Uj vágyakat, gondolatokat, törekvéseket hoztok a magyar életbe. Talán feszültségeket is hoztok, de ezekből nem fognak villámok előrobbanni, hanem életet adó áramlások fognak megindulni és mi ezért is hálásak vagyunk Tinéktek. És most hívunk Benneteket. vegyetek részt velünk karöltve, testvéri szeretettel az ünnep napjai után ránk váró nagy munkában: egy szebb, boldogabb, hatalmasabb Magyarországnak megteremtésében. (Lelkes éljenzés.) — Nem mulhatik el ez a nap anélkül. hogy gondolatom oda ne szállna azokhoz a magyar testvéreinkhez, akik nem tudtak hozzánk visszatérni. Hogy Titeket újra keblünkre ölelhessünk, áldozatokat kellett hoznunk, de ezeknek súlyát enyhíti az a remény, hogy a határok újjárendezése nyomán beálló légkörben meg fogjuk találni azt a A életformát, amely boldogulásukat és magyarságuk megtartását biztosítja. — Veletek együtt visszatérnek az ezeréves hazába szlovák,, ruszin és német testvéreink is. Igaz szeretettel fogadjuk őket. Kenyerünket, küzdelmeinket. gondjainkat, örömünket megosztjuk velük. Hűséget hűséggel, szeretetet szeretettel viszonozunk. Mi Csinos, pirostetejű kis ház előtt álltunk, a ház ablakaiból világosság szüremlett már ki az uccára és az ablakok alatt valaki énekelt. Énekelt valami roppant ismerős hangon, valami roppant ismerős nótát, a nótát hegedű kísérte, — és mi a meglepe-) téstől majdnem kővémeredtünk. Csöbönyei Náci bácsi mulatott az alatt az ismeretlen ablak alatt, ő énekelte ezt az országszerte híres nótát, azt a bizonyos »Molnárveszedelem« címűt, amelynek állandóan visszatérői refrénje úgy kezdődik, hogy: »Ereszd le a macskát, húzd fel a kötelet, Hujju-ju-ju-ju-ju-!...« Ott álltunk az ucca közepén, némán, boldogságba merült szívünk mintha abbahagyta volna most a dobogást is, Süttő-falu felett ragyogott a hold, csillagok gyulladoztak szerteszét az égen, a begyek felől olyan! pirinyóka szellő lengett, hogy csak arra volt elegendő, hogy a pántlikáinkat meg a zászlónkat meglengesse. És Csöbönyei Náci bácsi csak énekelt, gyönyörű hasszushangja búgott a hegyek alatt, mint az öregharangi szava, mígnem egyszercsak kinyílott a kisház ablaka és az ablakban megjelent egy női fej. Náci bácsi ekkor* abbahagyta a nótát és azt mondta, csöndesen: Fájdalmak munkaközben! Legyen megint életvidám! Úgy a kereskedőnek, mint az elárusítónak mindig kedvesnek kell lennie a vevőihez. De ez néha olyan nehéz. A végtagok és Ízületek fájdalmai, vagy ideges fájdalmak kínozzák és a szogálatot majdnem lehetetlenné teszik, minden mozdulatnál össze kell szorítania fogait. Erre igazán nincs szükség. Segíthet magán. Tógái gyorsan és biztosan hat megfázásnál, fej-, végtag- és ízületi fájdalmaknál. Több, mint 7000 orvos dicsérő és elismerő módon nyüatkozott a Tógái hatásáról. Még ma pró>>íslja meg. De csak Tógáit vegyen, Togal pótlószet nem létezik. Togal minden gyógyszertárban kapható. Ara 12.— Ke és 27.50 Ke. pedig, a magyar kormány tagjai, ígérjük Nektek, hogy sorsotoknak hűséges őrei és sáfárjai leszünk és dolgozni akarunk értetek ugyanúgy, mint az egész magyar hazáért. Komárom felszabadult népét ujjongó szívvel köszöntőm ! A meghatóan szép beszéd után felcsendült a magyar imádság, majd az egész kormány gyalog indult a Klapkatérre. Amerre elmentek, zúgott az éljen, felcsendült ismét: — Min-denl-visz-sza, Po-zsonyt-viszsza, Nyit-rát-visz-sza! Útközben a Nádor-uccáü találkozott a kormány a komáromi asszonyok küldöttségével, amely a kormányzódé glé indult Fülöp városbíró vezetésével. A miniszterelnököt és a kormány tagjait a városbíró meleg hangú beszéde ben köszöntötte, melyre vitéz Imrédy miniszterelnök válaszolt. A kormány a Klapka-térre érve, elfoglalta helyét az emelvényen, hogy onnan várja meg a Kormányzó bevonulását. Ünnepség a Klapka-téren A Klapka-teret szorgos kezek néhány óra alatt pompásan feldíszítették. Pedig alig engedett időt rá a csehszlovák katonai parancsnokság: délelőtt nem volt szabad az uccán járni s az emberek csak lopva diszítgették, lobogózták házaikat. A kora reggeli órákban érkező magyar parlamentereket, a városháza felé vezető útjukban, alig néhány szem láthatta, pedig ezek a parlamenterek jelentették a nagy megkönnyebbülést : felszabadultunk. Tizenegy órakor varázsszóra, megelevenedtek az uccák. lobogók, virágffízérek, a kormányzó s Mussolini képei, magyar címerek, zászlócskák, az ablakokban szőnyegek! A Klapka-téren városi munkások felállították az emelvényt, a kormányzói család s a magyar királyi kormány számára. Az emelvény mögött egy másik emelvényt is, a küldöttségek zászlói s zászlótartói számára. — Örzsike! Meggyüttem! Örzsike is csöndesen válaszolt, érződött a hangján, hogy előzőleg sírt: — Jósokára gyüttél, Ignác... — Húsz esztendő... subix az egész! Annyi csak, mint egy hosszabbfajta álom. — De rossz alom! — Férhez mentél... — ölöget vártalak. Ríttam is so-> kát... — Nem gyühettem. Nem lehetett.., — Aztán megkért ez a szegény! Tóth Andris. Jó ember volt, hozzámentem ... — Szegény. Hallottam, a Dunába fulladt... — ő is molnár volt. A malomra! esett a vízbe... Pillanatra csend lett. Mi is úgy állunk csak, mintha árnyékok lettünk volna ott az ucca közepén. Aztán az asszony hangját hallottuk: — No, kerülj beljebb hát, Ignác. Szívesen látlak... Ablak csukódott s ajtó nyilt. Náci bácsi eltűnt a kisházban. Egymásra néztünk s ballagni kezdtünk a rév felé. Csak igen sokáríj találkozott új nóta az ajkunkra és érdekes, a mocsi lányok se igen keresgélték iqgy darabig a nótát. Süttő felett boldogan mosolygott a hold...
