Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-12 / 46. szám
Ölvenkiiexieedik évfolyam 48. ssám Szombaí, 1338. november 12 Alapította: néhai TUBA JÁNOS. _ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: egész évre 50 Kő, félévre 25 Kő, negyedévre 12.50 Kő Külföldre egy évre 75 Kő Egyesszám ára 1 Ke Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATOT VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. . Kéziratokat nem adunk vissza. MAGYAROK! Újra szabadok vagytok. A gyötrelmek és megpróbáltatások ideje lejárt. A Ti szenvedéstek, törhetetlen akarástok és mindnyájunk küzdelme diadalra juttatta az igazságot. Ismét a Szent Korona fénye sugároz Felélek, az ezeréves magyar múlt sorsközösségének újból részesei lettetek. A magyar haza szeretete és gondoskodása vár Benneteket. A magyar királyi Honvédség lép elsőnek a rabságból felsza^ badult ősi magyar földre, hogy megvédelmezze és soha többé el ne hagyja. Szerelctlel öleljük magunkhoz e területen élő valamennyi nép fiát, hogy velünk örvendezzenek és részesei legyenek a felszabadulás ünnepének. Legyen mindenütt rend, nyugalom és becsületes magyar munka. Ne feledjétek, hogy a világ szeme rajtunk van. Isten áldása legyen e hazán! HORTHY MIKLÓS Magyarország kormányzója. Vitéz Temessy Milán altábornagy, a székesfehérvári vegyesdandár parancsnoka és vezénylő tábornoka és a visszacsatolt területek közigazgatása vezetőjének szózata a régi Komárom vármegye népéhez 1938. november 6-án Kedves Magyar Testvérek! Mi magyar honvédek, nem akkor jöttünk át ide és nem úgy jöttünk, ahogy azt a mi katonasz» vünk szerint elképzeltük, mialatt heteken át a túlsó parton álltunk és türelmetlenül vártuk, hogy tettekre szólítsanak. Amikor a nagyhatalmak döntése folytán átjöttünk a Dunán, a magyar királyi honvédség bevonulása ebbe az ősi magyar városba azt jelenti, hogy testet öltött, valósággá váll és de facto megtörtént az elszakított magyar területek visszafcsatolása s így a trianoni sebek legfájdalmasabbikja írt talált és gyógyulásnak indult. Nagy magyar ünnep ez a nap! 20 év óta a nemzetnek ilyen ünnepe nem volt! Nem csoda tehát, hogy ezrek gyűllek össze ünneplő ruhákban, virág buli ott a honvédőimre. Bogy öröm ragyogott felénk minden arcról, hogy sírva fakadtak körülöttem az emberek, hogy minden szó, minden lehellet a végtelen boldogságot fejezte ki s a lelkesei dés lángja oly perzselően szállott az ég felé, hogy szinte testileg erezi tem forróságát! A lelkem legmélyéig meghatva — az egész magyar Nemzet nevében — köszönöm Nektek, Kedves Magyar Testvéreim,ezt a lelkes fogadtatást, mely azt bizonyítja, hogy a hűség és a magyarsághoz, az anyaországhoz való ragaszkodás mély és (elpusztíthatatlan gyökeret veri telketekben és ebből fakadt a lelkes fogadtatás gyönyörű virága. Komárom ősi város és az elszakadt részek nemes közönsége ezzel méltó maradi azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket a magyar történelem aranylapjaira bevésve találunk. A város és vármegye közönsége —Besenyők és Kunok utódai — magyarságát és hűségét mindenkor teltekkel és áldozatokkal bizonyította. Bocskai, Bethlen Gábor, Bottyán vitéz seregeinek javát Itt toborozták s a komáromiaki áldozatkész és hűséges lelkületűkből merítettek erőt nagy tetteik végrehajtásához. A magyar szabadságharc dicső és nagy harcai, Görgey, Klapka, Damjanich, Pöltenberg, Leiningen világra szóló haditettei itt zajlottak le ezen a szent helyen. Világos után, amikor idegen hatalmak brutális beavatkozása folytán sírbaszállt minden magyar remény, itt pislogott még egyedül a nemzeti ellenállás mécsese, amíg azt is etlaposták. A világháborúban dicsőséggel küzdöttek a magyar és szlovák ezredek: a 14. honvéd gyalogezred a krasniki győzelmes csatában, a 7. honvéd huszárezred a gorodoki lovasrohamnál, a 12. közös gyalogezred Manajovuál, a 72. közös gyalogezred Zborownál, a 4. honvéd tábori tüzér ezred, a volt 14. és 15. tábori ágyús ezredek, az 5. tábori tarackos ezred és az 5. lovas tüzér osztály, végül az 5. utász zászlóalj derék magyarjait a világháború összes frontjain! Ebbe a babérkoszorúba gyönyörűen illik bele a komáromi és csallóközi magyarok legnagyobb, legdicsőbb tette, mely abból áll, hogy az utolsó húsz évben Magyarok maradtak. Magyarságtok és hűségtek kiállta a legnehezebb próbákat is s mint a nemes acél megedzödőlt. Magyarabbak vagytok tehát, mint mi, s ezért mélyen meghajolok előttetek. Kedves Magyar Testvéreim, azt hiszem, hogy e;zt a szent napot mél-, tóan csak úgy ünnepelhetjük meg, hogy testvéri szeretettel összeölelkezve megesküszünk, hogy soha többé minket szét nem szakíthat senki s az összes poklokon keresztül is együtt maradunk és együtt pusztulunk, ha kell, de egymástól soha el nem válunk! A másik fogadalmunk: egyesült erővel fogjuk felépíteni az új magyar életet! Vállvetett munkával, minden erőnket megfeszítve azon leszünk, hogy: Jöjjön el az az ország: amelyben minden magyarnak kenyere lesz s amelyben minden magyarnak becsülete is lesz aszerint, hogy hogyan dolgozik s az lesz a nagyobb úr, annak lesz nagyobb tekintélye, aki hűségesebben és önzellenebbiil szolgálja népété hazáját. Hogy jöjjön el az az ország: ahol keveset beszélnek, de sokai dolgoznak és csak akkor ünnepelnek, amikor a nemzet fájót testén lévő sebek behegednek. Az az ország, amelyben a múlt emlékein való elmélázás helyett keményen szembe nézünk a jövőnek s előre nézve készítjük elő a következő ezerévet. Az az ország, ahol minden magyar egymást szereti és megbecsüli. Végül: hogy jöjjön el az az ország: amelyben újból erős és magában bízó lesz a Magyar s akkor barátai tisztelni fogják, ellenségei rettegni fognak tőle! Ha pedig bajba kerül, önerejében bízva, önmaga intézi el a dolgát.. Ha ezt elérjük Kedves Magyart Testvéreim, akkor az egész világon újból a legnagyobb dicsőség, a legnagyobb rang lesz: magyarnak lenni. Most, hogy letettük fogadalmunkat, méltóak vagyunk ahhoz, hogy az ország Kormányzójának hódoljunk s térdet hajtsunk a Haza. előtt: Éljen vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr! Éljen Magyarország! , ;
