Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-10-15 / 42. szám
1938. október 15. KOMAROMI LAPOK S.oMJ. szorulók névjegyzékét és azt megfelelően kiegészítették. A segélyezés mérvére nézve megállapították, hogy a segély alaptétele családonként 30 korona, ezenfelül 3 gyermekig mindegyik után további 5 korona; a még nagyobb családok részére ezenfelül még természetbeni adományt is állapítottak meg. A segély szétosztására özv. Szöllősy Ferencné díjtalanul felajánlotta a szakszervezet hivatali helyisége mellett, Kossuth tér 4. szám alatti házában levő üres üzlethelyiséget, ahol pénteken és szombaton végzik a szétosztás nehéz munkáját a szakszervezet tisztviselői és tagjai. A nemes célra a következő adományok folytak be: Szent Benedek-rendi székház 200 Ke, Bíró Lucián 50, Virágos Kert folyóirat 50, Fehér Damáz 100, Kocsis Károly 20, Pleidell János 20, Hajdú Lukács dr. 20, Kovaly Béla 20, Borka Géza dr. 20, Krizsán József 20, Pataki Maurusz 20, Romhányi Árpád 20. Heczegh Istvánné 20, Szabó Kálmán dr. 10, öiv. Molnár Jenőné 20, Dr. Kendi Zoltánné 30, özv. Szarka Györgyné 20, Grünfeld Kornélia 20, Dosztál Gyula 20, T. M. 30, Kitzing Márton 30, Kincs Izidor 50, Benedek N. 10, Davidovics Samu 10, Zechmeisler Sándorné 20, Szily László 5, Pusztelnik Testvérek 50 kg burgonya, 5 kg dar,a. 5 kg rizs, 10 kg liszt, 5 kjg só és 8 kg növényzsír, Schlosser Hennin 10 Ke, N. N. 10, Derzs Valentin 10, Czike Dénes 20, Sleinhartné 10, Preszler Viktor 10, Szöllősy Ernő 20, Weisz József 20, N. N. 20, Horváth Erazmus 10, Makky Lajos 10, özv. Szalay Jánosné 20, özv .Kertész Jenőné 20, Zuck Jenő 5, Székely Anna 20, Rado E. 5, Goldmann Gizella 5, Csepy Erzsébet 5, Rovách Tihamér 100, Braun Adolf és Fia 500, Vértessy Kálmánné 20, Schwartz Sándor 20, Milus János 20, Schwartz Béla 2 pár kis cipő, Szúnyoghy János 20, Frideczky intéző 20, Kubányi Teréz 100, Laky Testvérek 100, l)r. Lestár István 100, N. N. 100, A. T. 200, Gy. M., 50, Csepy Sándor 20, Steiner István 100, Baross Jánosné 30, Vavra Imre 30, Hermann Endre 20, Erdőss Vilmosné 30, Abelesz Ernőné 20, Sztojanovics Sándorné 5, Dr. Kállay Endre 100 Ke, 1 öltözet férfiamba. 1 pár cipő, N. N, 3 Kő, Vaskó Imre 10, Szilárd Mária 20, Ella csemegés 10, Komáromi Első Hitelintézet 500, Adria biztosító 100, Loránd István 30, Singer Andor Felaranyos 50, Sebő Mihály 50, Slovenská Banka 50, Unió könyvkereskedés 100, Darányi György Örsújfalu 50, Légióbank 100, Nádor Ernő 200, Hacker Sándor 50, Dr. Kalvariszkiné 50, Herskovics Jenő 20, Mórotz Péter 50, Mórotz Zsigmond 10, Lővy Dezső 5, Kellner Gyula 50, Háber Miksa 20, Reichenthal Károly 20, Krausz Béla 50, Krausz Samu 1 szvetter, Galgóczy József 20, Agrasol 20, Soltész Pálné 20, Dr. Spiegler Ernőné 20, Dr. Haltzl Oszkár 50, Földmives kölcsönös pénztár 200, Nagy Jenő 25, özv. Vaskó Istvánné 50, özv. Ilonyák Lajosné 50, Tromler Miklós 50, Csepy Béla 50, Karmos Károly 20, özv. Petrogalliné 20, özv. Eichenwaldné 5, Brauner József 5. özv. Mihola Jánosné 20, Schiller Pál 50, Weisz Testvérek 25 kg rizs, Weisz Fülöp 10 Ke, Paschkusz Mórné 5, Tomanóczy Sándor 10, Raáb Márton 20 kg kenyérliszt, Szabó István 5 kg kenyérliszt, Kiss Józsefné 5 Ive, Háber Fülöp 30, id. Patkó Gyula 5 kg kenyérliszt, Olvashatallan 5 Ive, Sonnenschein 10, N. N. 3, özv. Hladky Rudolfné 10, Balogh Dávidné 10. N. N. 2.50, Spielmann hal), Perola és rizs, Schönberger gyógyszerész 5, Ruider Henrich 5. Wertheimer 5, Czizmazia 10, L. M. 10. N. N. 5, Tomaschek Dezsőné 10, Dr. Szabóné 10, Liszkay Nővérek 10, Máthéné 10, Czizmazia György 10, Furinda Ferenc 1 kg zsír, özv. Lehoczkyné 10 Ke, N. N. 3 Ke. (Folytatjuk.) A Kér. Munkás Szakszervezet ezúttal mond köszönetét a nemes adományokért, amelyekhez még a segélyezetlek igaz hálája is csatlakozik. Mi pedig büszkék vagyunk városunk magyar társadalmára, mely a válságos napokban a jótékonyság lerén is enynyire egységes tudóit lenni. A segélyakciót a szakszervezel még nem zárta le, ezután is köszönettel fogad és nyilvánosan nyugtat minden legcsekélyebb adományt, mert még igen sokan vannak, akiknek most nem jutott a segélyéből, de arra igazán rászorulnának. A komáromi tárgyalások krónikája Az első tárgyalási nap: vasárnap. A vasárnapi tanácskozás este hét órakor kezdődött és kilenc órakor ért véget. A kölcsönös üdvözlések után a delegációk az egyes előzetes kérdéseket vették át. A csehszlovák kormány képviselői készségüket fejezték ki abban az irányban, hogy a tárgyalások sikeres eredményébe vetett bizalom jegyéül Csehszlovákia a magyaroknak átadja Sátoraljaújhely kisállomását s Ipolyság városát. Ezekután a magyar küldöttek terjesztették elő követelésüket. A csehszlovák delegáció a magyar követelések áttanul mány ozásár a időt kért s így a tárgyalások'at hétfőn délután folytatták. Második tárgyalási nap: Hétfőn délután a csehszlovák delegáció ismertette álláspontját a magyar javaslattal szemben. Harmadik tárgyalási nap: kedd. A harmadik nap sem hozott még döntő fordulatot, noha mindkét fél képviselői kijelentették, hogy a tárgyalások a legbarátságosabb szellemben folynak. A keddi tárgyalások után mindkét fél érintkezésbe lépett kormányával, a további utasítások végett. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter hazautazott Pestre, hogy jelentést tegyen kormányának s az államfőnek, ugyanezt tette dr. Tiso vezetésével a csehszlovák delegáció is: Prágát értesítette a történtekről. A magyar követelések azt kívánták, hogy minden magyarlakta terület kerüljön vissza az anyaországhoz, a csehszlovák delegáció pedig közlekedési, hadászati és gazdasági jellegű kifogásokat tett s sokkal csekélyebb területet kínált föl, mint amennyit a magyar delegáció kért. A csehszlovák delegációnak az egyheti tárgyalási haladékra vonatkozó kérését visszautasította a magyar küldöttség. Negyedik tárgyalási nap: szerda. Szerdán délelőtt a két delegáció szakértői külön tárgyaltak, majd 11- től 12-ig közös tárgyalásokat folytattak. A szlovák szakértőknek az volt a véleményük, hogy az új határ, ha azt a nyelvhatár szerint húzzák meg, nem mindenütt kedvező Szlovákia számára s a városok elcsatolása, amelyek a szlovák hegyek déli lejtőin feküsznek, gazdaságilag bénítja meg a fölöttük elterülő szlovák falvak életét. A magyar javaslat szerint a Pozsonytól Loa Jolsvától vonal alatti részeket minden népszavazás nélkül kellene átadni Magyarországnak, az e vonal fölött lévő vegyeslakosságú területekre nézve népszavazást kívánnak. Közben küldöttségek érkeztek. A különféle városok s vidékek küldöttsége tömegesen kereste föl Jaross Andort és Esterházy Jánosi, az ország minden részéből. Megérkeztek a magyar pártok kárpátaljai törvényhozói is, majd megérkeztek az újonnan kinevezett ruszin miniszterek, dr. Bródy vezetésével. ötödik nap: csütörtök. A küldöttségek reggel kilenc órakor ültek össze. Rögtön a megnyitáskor bejelentette dr. Tiso, hogy halaszthatatlan belpolitikai ügyben Posoncig meghúzott vonal s Nagykaposig meghúzott Értesítés A mélyen tisztelt hölgyközönség szives tudomására hozom, hogy Komáromban, Köztársaságkor 11. szám alatt (Central kávéházzal szemben) női halapszalőnt nyitottam. — Állandóan legújabb modeltet*. — Javítások®«, átalakításokat jutányos árban elkészítek. — Szives támogatást kérek lAKIOfH HONIK zsonyba kell utaznia. Dr. Tiso eltávozása után még másfél óráig volt együtt a két küldöttség, de érdemleges határozatot nem hozott. A delegációk csütörtökön este hét órakor ültek össze. Ez az ülés mindössze hét percig tartott. Kánya Kálmán magyar nyelven —• a tárgyalások nyelvén — nyilatkozatot olvasott föl, amely szerint a magyar kormány a maga részéről nem folytathatja tovább a tárgyalásokat, tekintettel arra, hogy a csehszlovák kormány nem fogadta el tárgyalási alapul a magyar követeléseket s mindössze csak kicsiny területi módosítást ajánlott. A továbbiak elintézése végett a müncheni négyhatalmi konferenciához fordul a magyar kormány. A magyar delegáció ezt a nyilatkozatot francia nyelven, írásban is átnyújtotta s azonnal eltávozott. A magyar delegációk üdvözlésére összegyűlt lelkes tömeg ekkor még az uccán tartózkodott s tanúja volt a magyar küldöttség visszautazásának. A jelszavakat éneklő tömeget később a rendőri s csendőri készültség gumibotokkal kergette szét, többeket súlyosan megsebesített a karhatalom. A magyar delegáció éppen akkor lépett ki a járási hivatal kapuján, amikor a tömeg, nem messze onnét, a Himnuszt énekelte. A delegáció az ének befejeztéig levett kalappal, csendben állott az autók előtt. A Központi szállóban várakozó küldöttségeket, újságírókat váratlanul érte a gyűlés hirtelen berekesztésének híre s nemsokára ki is ürült az étterem, a »második számú főhadiszállás« helye. Mindenki izgatottan tárgyalta az eseményeket s a várhaló fejleményeket. Még az éjjel megjelent a rendőrfőnökség rendelkezése, amelyben megtiltja a magyar nemzeti színek, zászlók s jelvények használatát: pénteken reggelre eltűntek Komárom házairól, tornyairól, ablakaiból, kirakataiból a magyar nemzeti zászlók, tszinek s a kabátok hajtókájáról a jelvények. A négyhatalmi konferencia vette kezébe a Szlovákiában élő magyar kisebbség sorsának intézését. Mécs László: Szivek közi iá a szívnek A távolság nem oly nagy, vonat is volna innen — s autót küldtek értem, hogy vendégségbe vinne. Piros rózsákat tűztek minden zegc-zugába; hogy a vas feketéje, a kerekek zúgása, a benzinszag ne fájjon s ne menjek egyedül. Mert tengerben a könnynek, a füttynek füttyös szélben, pipacsnak pipacsok közt, méhnek méhrajban délben, varjúnak varjúvárban, hársak között a hársnak, Szivek közt a jó szívnek! Becsatlakozni társnak egyhez, ezerhez, népes nemzethez: ez a jó! Csak menni, együtt lenni, együtt virulni jóban és hervadozni bajban, aranyhalas folyóban arany uszonnyal úszni, onnét folyam-mederbe, onnét a mérhetetlen titokzatos tengerbe jó! s becsatlakozni végleg Istenhez: ez a Addig pedig bevonni a vasnak feketéjét virággal, vagy holdfénnyel a bánat barna éjét, szivárvánnyá szeretni a könnyek keserűjét, sebekre rácsókolni stigmák piros derűjét és menni, együtt lenni, szeretni • ez a jó. Időszerű apróságok, amelyek mégis nagy dolgok „Komárom nagy napja" címmel a budapesti rádió a napokban rendkívüli számot iktatott be. Kár, hogy előzőleg nem lehetett nagyobb érdeklő' désí fölkelteni, mert nagyon kedves, meg' ríkató és szívekbe markoló előadás volt. Az előadó: Feszty Masa valósággal szó' noki hévvel mondta be a rádióba ezt a kedves előadást, amely Komárom 20 év óta visszafojtott lelkesedésének a kirobban násái mondotta el arról a történelmi je* lentőségű kedd esti litániáról, amikor fel' hangzott a magyar himnusz és 20 év után a nemzeti színű zászlók először csó' kolía az esti szellő és a mámoros tömeg a Duna'hídig hullámzott végig. Feszty Masa éppen itt volt és mint szemtanú írta meg és mondotta el ezeket a felejt' hefetlen pillanatokat. Feszty Masa, az európai hírű festőművésznő, rajongó gyér' meki szeretettel vallotta magát Komárom, Jókai városa leányának, bár nem itt rin' goit a bölcsője. Meleg szeretettel köszön' jük Feszty Masának, Jókai unokájának azt a drága negyedórát, amelyet nekünk a rádióban szerzett. Az egyik komáromi iskola mellett mentem ei. Bent serényen folyt a tanítás, énekóra volt. A nap melegen sütött, az őszi napsugár ugyancsak kitett magáért, öntötte a vénasszonyok nyará' nak lágy melegségét. A fecskék már el* mentek, a levegőben nem szállnak már csicsergő, csiripelő, éneklő madarak, de mégis fölmelegedell a szívünk, mintha ezer és ezer madárdal zengett volna a levegőben, pedig csak édes gyermekhan» gok csicsergése hallatszott ki az iskolá' ból, ahol a magyar himnuszt tanulják, hogy Isten áldd meg a magyart 1 Sok komáromitól hallottam, hogyha szívünk eddig titkos, de már nyil* tan hirdethető vágya teljesül, ha édes magyar anyánk a keblére ölelhet újra húsz év után, akkor országraszóló mulatóst ren* deznek. Ez nem fogadalom, ez nem ün* nepies dolog, tanuljunk az Ipolyságiaktól, akik egész napos böjtöt fogadlak meg, ha visszakerülnek Magyarországhoz és lám a Magyarok Istene hamarább teljesítette az óhajukat, pedig mi komáromiak biz» íosra vettük, hogy mivel itt vannak a tárgyalások, mi kerülünk legelőbb vissza. Csalódtunk, nekünk is szigorú böjtöt kel' lett volna fogadnunk és nem heje*hujáf. Az a nagy nap megérdemel egy kis festi sanyargatást. Az az ipolysági kislány jaj de szépen elmondotta, hogy mit jelen* tett a húsz évig elszakított magyarság élete: lehalkított rádió, suttogó beszéd, a ládafenekén őrzőit nemzeti színek, idegen nép himnuszát énekelni az iskolában, mert jaj volt annak, aki a magyar himnuszt énekelte, még az is bajba jutott, akinek a nyitvafelejtett rádiójából kihallatszott az Isten áldd meg, pedig az csak nem bűn, nem államfeiforgató vétség, ha az ember Isten áldását kéri. Ez a legártatlanabb imádság... Az az ipolysági kislány, aki a magyar ifjúság nevében köszöntötte a bevonult magyar honvédeket, jaj beh szívbemarko* lóan elsírta a mi szenvedéseinket!
