Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-10-08 / 41. szám
1938. október 8. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. — Ami a művelt Európa bűne. Európa közvéleménye háborog, hogy Japán szörnyű bombázásokat visz végbe a kínai városokkal szemben. Ezzel kapcsolatosan egy chelmsdorfi püspök, dr. Henry Wilson, 'egyházmegyéjének hivatalos lapjában erről a kérdésről azt írja, hogy nem a japánok az igazi bűnösök, hanem az európaiak, mert ők találták fel a légi bombázást és ők is alkalmazták először ezt a szörnyű fegyvert. Hangoztatja, hogy az u. n. nyugati civilizáció roppant veszedelmes dolog, ha nem szorítják azt a keresztény lelkiismeretesség határai közé. Egyben azt is írja, hogy a mostani zavaros európai helyzetet csak keresztényi alapon lehet megoldani, nem pedig a diplomácia simaszájú lelkiismeretlenségével. — Sógorok egymás közöli. Seres Sándor 31 éves farkasdi földmíves egy udvarban lakik sógorával, Seres Lajos 41 éves földmívessel. A két sógor már rég óta rossz viszonyban volt és a napokban vért is követelt ez a harag. Seres Sándor az udvaron foglalatoskodó Lajosra támadt, konyhakést szúrt az oldalába. A kés áthatolt a bordákon és súlyos sérülést okozolt. A sebesültet kórházba szállították. A késelő ellen megindult az eljárás. — Csaló sorsjegyügynök. Vértcssy Lajos sorsjegyügynök Komárom és Érsekújvár között járta a falvakat és az árusított sorsjegyekről azt állította, hogy mindegyik nyel', de ha nem nyerne, akkor a cég 2—3 ezer korona kártérítést fog fizetni. Több hiszékeny gazda lépre ment, amíg végre kitűnt a turpisság és a csaló ügynököt letartóztatták. — Elaludtak a lámpák. Balázsi Margit 31 éves leány Felsőszeliről az egyik este autón ment Szelőcére. Közben az autó lámpái elromlottak és kialudtak. A soffőr a sötétben nekiment egy útszéli póznának. Az autó fölborult és Balázsi Margit fején súlyosan megsebesült úgy, hogy kórházba kellett szállítani. A soffőrnek nem lett semmi baja. — Vándorló pénzhamisító műhely. György Árpád nevű munkás Madáron pénzhamisításra rendezkedett be. TízJ koronás ezüstpénzt akart hamisítani. Valahol azt olvasta az újságokban, hogy egy pénzhamisító banda milyen nagy vagyont szerzett pénzhamisítással. Az újságokban le is volt írva a pénzhamisítási eljárás. Kovács Károly nevű barátja beszerezte számára az öntvényeket. A madari pénzhamisító műhelyt hamarosan Baromiakra helyezték ál. Baromiakon kivették Szirmay Imre 53 éves farnadi illetőségű, baromlaki kovácsmester pincéjét. Az itt berendezett pénzhamisító műhelyben készítettek is néhány tízkoronást, de mielőtt forgalomba tudták volna hozni, leleplezték őket. György Árpádot a bíróság öt évi fegyházra ítélte. Szirmay és Kovács nem jelentek meg a tárgyaláson és ügyüket nem tárgyalták. Most Szirmay Imre önként jelentkezett és a bíróság elfogadta védekezését, hogy ő csak a pincéjét engedte át a pénzhamisítóknak és egyébként nem tevékenykedett ezen a téren. Bűnrészesség címén ítélték el hathavi börtönre. Az ügyész föllebbezetí. — Visszaszolgáltatják a rádiókészülékeket. Az elkobzott rádiókészülékek s alkatrészek visszaadása a napokban megkezdődött, A városháza ablakában való hirdetőtáblán naponként újabb s újabb névsort függesztenek ki azok számára, akik készülékeikéi átvehetik. Az átvétel alkalmával 1 koronát kell fizetni. A visszaszolgáltatás rendben folyik, minden zavar nélkül, csak a városháza előli van egy kis türelmetlenség azok részéről, akik még nem kerültek sorra. Nem csoda, mert a rádió nélkül valóságos süket volt a város s a kedélyeket in i miig károsan befolyásolták a kósza, alaptalan hírek, amelyekéi felelőtlen elemek terjesztettek. A Deák Ferenc-uccai dr. Nagy-féleh ház előtt, ahol a készülékeket kiadják, nagy a forgalom, mindenki boldogan cipeli a furfangos, kedves masinát, amelyről csak most bizonyosodott be, hogy menynyire hozzátartozik az életünkhöz s talán meg se tudnánk már lenni nélküle. embert büntetni. Azért, mert néhány destruktív suhanc rombolási mániáját így éli ki, a jóizlésű ember nem vacsorázhatik nyugodtan a vendéglőben, hanem rohannia kell haza, mintha török ülne a nyakán, nem mehet kávéházba, hogy az esti lapokat elolvassa, nem látogathatja meg a másikat, hogy a napi eseményeket megbeszélje, nem is szólva arról, hogy az éjjeli üzleteket mily tetemes veszteség éri. Utóvégre ne a békés polgártól várják, hogy a rendzavarokat összefogdossa és megfenyítse, hanem azoktól, akiknek ez a dolguk. A HID megnyitása. A rádióból halljuk, hogy a komáromi dunai hídon szabaddá tették a forgalmat és az emberek boldog mosolylyal közlekednek rajta minden ellenőrzés nélkül. Elhittük, hisz mindenki azt mondja, hogy kitört a béke népek és nemzetek között. Boldog mosollyal rohantunk mi is másnap reggel a szigetbe, hogy szemtanúi lehessünk a nagy szabadságnak, azonban a boldog mosoly hamarosan megfagyott arcunkon. Homokzsák-torlaszon áttornászó, spanyol lovasokkal birkózó nők és öreg urak csak háromszoros igazolás után, de arcukon boldog mosoly nélkül bonyolítják le ma is az idegenforgalmat csak úgy, mint eddig. De nem azon bosszankodtunk, hogy a rádiót MASARYK-SZOBOR. A Szokolegyesület indítványára és sürgetésére sietett megalakulni a szoborbizottság és ugyanoly sietséggel elhatározta azt is, hog^ az alapítóelnök szobrára gyűjtést rendez. A gyűjtés teljes buzgalommal meg is indult és ritkán látott agilitással vettek részt abban olyanok is, akik ma tenyérnyi magyar szalaggal a mellükön igazolják, hogy ők törhetetlen hitű magyarok. Node most nem szabóiparosainknak akarjuk felhánytorgatni a kedvező konjunktúrát, amit a tömeges köpönyegfordítás révén értek el, a sok sovány esztendő után, amit a Nyeherák okoztak, megérdemelnek egy-két kövérebb falatot is. Ellenben szóvá akarjuk tenni azt, hogy a Masarykszoborra gyűjtött pénzben sok magyar, ittlakó magyar pénze is bentfoglaltalik. A pénz a szoborra jött össze, de hogy a szobor Komáromban felépül-e, az legalább is kezd kétségessé válni. Belátható időn belül erre nem számíthatunk. Ilyen körülmények között felvetjük a kérdést, nem volna-e máris időszerű a gyűjtés likvidálása? Ezt pedig nem tudjuk másként elképzelni, mint úgy, hogy vagy adják vissza az adakozóknak adományukat, vagy ugyancsak az adakozók előzetes megkérdezése után és hozzájárulása mellett támogassák vele a hadbavonultak Ínséges itthonmaradolljait. Hisszük, hogy Masaryk lelkének a mai súlyos események közt némi enyhülést nyújt a ludat, hogy a neki szánt szobor könnyeket szárít. ZÁSZLóGYALÁZÁS. Csak helyeselni tudjuk a rendőrhatóság azon intézkedését, mellyel a további tüntetéseket betiltotta. Az október 4-én önként megnyilvánult örömkitörés oly impozáns, oly méltóságteljes és oly tiszteletet parancsoló volt, hogy azt a mind nagyobb számban jelentkező felelőtlen elemek kilengéseivel majálissá, vagy szüreti mulatsággá sűlyeszteni valóban nem volt kívánatos. Kevésbbé tutijuk azonban helyeselni, hogy a rendőrség mellé katonai karhatalmat rendeltek ki, ami érthető visszatetszést szült Komárom békés polgári társadalmában. De a leghatározottabban helytelenítjük, hogy éppen a rend fenntartására igénybe vett karhatalom egyes túlbuzgó tagjai a senkinek nem ártó magyar zászlókat és szalagokat több helyen, — ahol hozzá tudtak férni, — leszaggatták. Nem illik annak provokálni, akinek éppen a provokáció megakadályozása tétetett feladatává. A RÁDIÓKRÓL Bebizonyosodott, hogy a rádiókészülékek beszolgáltatása éppen az ellenkezőt eredményezte, mint amit el akartak vele érni. Amíg rádió nélkül voltunk, állandóan a legvadabb rémhírek keringtek a városban. Voltak, akik sportszerűen, egymással versenyezve gyártották a rémhíreket s nagyot mulattak, amikor harmadkézből kapták vissza saját kitalált meséiket. Az egyik eltüntette Stalint, a másik lelövette Daladiert, a harmadik a Dunapartra csődítettc ki a fél várost az olasz légiók fogadására stb. Szerencsére a hatóságok is belátták ezt és elrendelték a rádiók visszaadását. De ha nehéz és napokig tartó munka volt a rádiók beszedése, még nagyobb feladat elé állította az illetékeseket azok visszaadása. S most törhetik a kávéházi Conrádok a fejüket, melyik módszerrel lehetne azt a legegyszerűbben megoldani? Az azonban kétségtelen, hogy máris megszűntek a rémhírek, pedig még a fele rádió sem került vissza gazdájához. UTCAI ZÁRÓRA. A tüntetéseket eltiltó rendeletnek van egy pontja, az este 9 órai záróra, amellyel sehogy sem tudunk egyetérteni. Kilenc óra után polgári egyén nem tartózkodhatik az utcán. Miért? Mert felelőtlen elemek bevertek egykét ablakot? Meg kell őket fogni és szigorúan megbüntetni. Minden jóizlésű ember elitéli az ilyen és ehhez hasonló éretlenségeket, de ezekért nem kell mindjárt minden jóizlésű ♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦<►♦♦♦ ♦♦ *•♦♦♦<>*❖♦ «> ♦ Női táskák, retikülök, iraltáskák, t bőröndök, kofferek, sportcikkek, $ vadász felszerelések, pénztárcák, - kutya felszerelések és minden® nemű bőráruk Halász * szakdzletben I Komárno, Kishíd ucca. így félrevezették, utóvégre az erős vágyakozás nagyban befolyásolja a fantáziát, hanem azon, hogy a néhány kiváltságosnak: még most sem tették szabaddá az utat, amikor pedig állítólag óriás csizmákkal haladunk a békés állapotok felé. A KATONAKÓRHÁZAT teljesen kiürítették. A hatalmas, ósdi, poloska- és bacillusfészek üresen terpeszkedik a város szívében, útjában állva városrendezésnek, fejlődésnek, forgalomnak. Bármin! forduljon is sorunk, nem szabad megengedni, hogy abba még egyszer visszaköltözzenek. Akár csere, akár más úton a város tulajdonába kell annak kerülnie s aztán eltűnnie a föld színéről, hogy helyet adjon új városháznak, színháznak, főtérnek, országzászlónak. Meg kell ennek történnie nemcsak városrendezési célzattal, hanem közegészségügyi okokból is, mert nem engedhető meg, hogy továbbra is a város közepén álljon ez a bacillustenyésztő és betegségterjesztő intézmény. Húzzuk meg tehát fölötte a lélekharangot minden részvét és sajnálkozás nélkül! — Mai magyar költő, aki ismerte Vörösmartyt és Aranyt. Budapesten október 2-án töltötte be századik életévét Torkos László, az élő magyar költők veteránja. Ebből az alkalomból a különböző irodalmi társaságok nagy ünnepségeket rendeztek Torkos László tiszteletére, aki elmondotta, hogy tízéves korában hallotta még Petőfit szavalni, Vörösmarty Mihályt is ismerte, Arany Jánosnak pedig később barátja lett. A matuzsálemi korban levő költő hangját viaszlemezre vették s a vele folytatott beszélgetést a rádió okt. 3-án közvetítette. Sajnos, ekkor még nem volt módunkban meghallgatni... Tisztelettel értesítem a helybeli és vidéki úri és hölgy közönséget, hogy Komáromban, Klapka tér 9. szám alatt CSONKA NŐI DIVATTiRMÉBEN mindennemű szűcsmunkák garantált és szakszerű készítését jól és olcsón vállalom. Szives támogatást kérve: Szőrme megóvási biztosítással vállalok. FAZEKAS LAJOS SZŰCSMESTER. Olasz uNüiró Homáromban A budapesti magyar rádió csütörtök este a következő, reánk, komáromiakra vonatkozó hírt mondotta be: Az olaszországi világlapok magyarországi tudósítója átment a Duna balpartján fekvő Komáromba. A cseh halóságok nem gördítettek semmi akadályt látogatása elé. Az olasz újságírónak, aki magyarul is beszél, bőséges alkalma volt a komáromi magyarok lelkes és a szebb jövőben rendíthetetlen bizalommal hivő, reménykedő, imádságos hangulatát látni. De nemcsak belsőleg és az örömkönnyes szemekből ragyogó reménység árulja el lelki felbuzdulásukat, hanem külsőleg is szint és kifejezést adnak rendíthetetlen bizakodásuknak és hitüknek: az egész város lobogódíszt öltött. A húsz év óta féltve őrzött, rejtegetett magyar színeket újra csókolhatja az áldott napsugár és simogathatja a szelíd őszi szél. Az ablakokban, a kirakatokban csupa magyar színek. Nők, férfiak, öregek és fiata- j lók, aggastyánok és gyerekek mellét i magyar kokárdák díszítik. A templomok tornyain is hatalmas nemzeti színű zászlók lengenek. A templomokban ünnepi könyörgéseket tartanak, hogy a Magyarok Istene siettesse a várvavárt pillanatot. Az olasz újságíró több komáromi polgárral beszélt és a beszédekből még jobban kisugárzott a rendíthetetlen hit, hogy a magyar igazság hamarosan győzni fog. Az olasz újságíró meghatva érezte az ős Komárom eddig áléit szívének lüktető dobbanását, amelyet nem zavar semmiféle ünneprontó incidens és a városban a legnagyobb rend és fegyelem uralkodik. Az olasz újságíró meleg kézszorítások között búcsúzott a Klapka és Jókai szobraival díszített városból és megígérte, hogy olaszországi lapjaiban a legnagyobb* szeretettel és rokonérzéssel ír az ősi Komáromban telt felejthetetlen látogatásáról és anj nak lélekemelő hangulatáról s meleg levegőjéről.
