Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-10-08 / 41. szám

1938. október 8. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. — Ami a művelt Európa bűne. Eu­rópa közvéleménye háborog, hogy Ja­pán szörnyű bombázásokat visz végbe a kínai városokkal szemben. Ezzel kapcsolatosan egy chelmsdor­­fi püspök, dr. Henry Wilson, 'egy­házmegyéjének hivatalos lapjában erről a kérdésről azt írja, hogy nem a japánok az igazi bűnösök, hanem az európaiak, mert ők találták fel a légi bombázást és ők is alkalmazták először ezt a szörnyű fegyvert. Han­goztatja, hogy az u. n. nyugati civi­lizáció roppant veszedelmes dolog, ha nem szorítják azt a keresztény lelki­ismeretesség határai közé. Egyben azt is írja, hogy a mostani zavaros euró­pai helyzetet csak keresztényi alapon lehet megoldani, nem pedig a diplo­mácia simaszájú lelkiismeretlenségé­­vel. — Sógorok egymás közöli. Seres Sándor 31 éves farkasdi földmíves egy udvarban lakik sógorával, Seres La­jos 41 éves földmívessel. A két sógor már rég óta rossz viszonyban volt és a napokban vért is követelt ez a ha­rag. Seres Sándor az udvaron foglala­toskodó Lajosra támadt, konyhakést szúrt az oldalába. A kés áthatolt a bordákon és súlyos sérülést okozolt. A sebesültet kórházba szállították. A késelő ellen megindult az eljárás. — Csaló sorsjegyügynök. Vértcssy Lajos sorsjegyügynök Komárom és Érsekújvár között járta a falvakat és az árusított sorsjegyekről azt állítot­ta, hogy mindegyik nyel', de ha nem nyerne, akkor a cég 2—3 ezer koro­na kártérítést fog fizetni. Több hiszé­keny gazda lépre ment, amíg végre kitűnt a turpisság és a csaló ügynököt letartóztatták. — Elaludtak a lámpák. Balázsi Margit 31 éves leány Felsőszeliről az egyik este autón ment Szelőcére. Köz­ben az autó lámpái elromlottak és ki­aludtak. A soffőr a sötétben nekiment egy útszéli póznának. Az autó fölbo­rult és Balázsi Margit fején súlyosan megsebesült úgy, hogy kórházba kel­lett szállítani. A soffőrnek nem lett semmi baja. — Vándorló pénzhamisító műhely. György Árpád nevű munkás Madáron pénzhamisításra rendezkedett be. TízJ koronás ezüstpénzt akart hamisíta­ni. Valahol azt olvasta az újságok­ban, hogy egy pénzhamisító banda milyen nagy vagyont szerzett pénzha­misítással. Az újságokban le is volt írva a pénzhamisítási eljárás. Kovács Károly nevű barátja beszerezte szá­mára az öntvényeket. A madari pénz­­hamisító műhelyt hamarosan Barom­iakra helyezték ál. Baromiakon ki­vették Szirmay Imre 53 éves farnadi illetőségű, baromlaki kovácsmester pincéjét. Az itt berendezett pénzha­misító műhelyben készítettek is né­hány tízkoronást, de mielőtt forga­lomba tudták volna hozni, leleplezték őket. György Árpádot a bíróság öt évi fegyházra ítélte. Szirmay és Ko­vács nem jelentek meg a tárgyaláson és ügyüket nem tárgyalták. Most Szir­may Imre önként jelentkezett és a bíróság elfogadta védekezését, hogy ő csak a pincéjét engedte át a pénzha­misítóknak és egyébként nem tevé­kenykedett ezen a téren. Bűnrészes­ség címén ítélték el hathavi börtönre. Az ügyész föllebbezetí. — Visszaszolgáltatják a rádiókészü­lékeket. Az elkobzott rádiókészülékek s alkatrészek visszaadása a napokban megkezdődött, A városháza ablaká­ban való hirdetőtáblán naponként újabb s újabb névsort függesztenek ki azok számára, akik készülékeikéi át­vehetik. Az átvétel alkalmával 1 ko­ronát kell fizetni. A visszaszolgáltatás rendben folyik, minden zavar nélkül, csak a városháza előli van egy kis türelmetlenség azok részéről, akik még nem kerültek sorra. Nem csoda, mert a rádió nélkül valóságos süket volt a város s a kedélyeket in i miig károsan befolyásolták a kósza, alap­talan hírek, amelyekéi felelőtlen ele­mek terjesztettek. A Deák Ferenc-uc­­cai dr. Nagy-féleh ház előtt, ahol a ké­szülékeket kiadják, nagy a forgalom, mindenki boldogan cipeli a furfan­gos, kedves masinát, amelyről csak most bizonyosodott be, hogy meny­nyire hozzátartozik az életünkhöz s talán meg se tudnánk már lenni nél­küle. embert büntetni. Azért, mert néhány destruktív suhanc rombolási mániáját így éli ki, a jóizlésű ember nem vacsorázhatik nyugodtan a vendéglő­ben, hanem rohannia kell haza, mint­ha török ülne a nyakán, nem mehet kávéházba, hogy az esti lapokat elol­vassa, nem látogathatja meg a mási­kat, hogy a napi eseményeket megbe­szélje, nem is szólva arról, hogy az éj­jeli üzleteket mily tetemes veszteség éri. Utóvégre ne a békés polgártól várják, hogy a rendzavarokat össze­­fogdossa és megfenyítse, hanem azok­tól, akiknek ez a dolguk. A HID megnyitása. A rádióból halljuk, hogy a komáro­mi dunai hídon szabaddá tették a for­galmat és az emberek boldog mosoly­­lyal közlekednek rajta minden ellen­őrzés nélkül. Elhittük, hisz mindenki azt mondja, hogy kitört a béke népek és nemzetek között. Boldog mosollyal rohantunk mi is másnap reggel a szi­getbe, hogy szemtanúi lehessünk a nagy szabadságnak, azonban a boldog mosoly hamarosan megfagyott arcun­kon. Homokzsák-torlaszon áttornászó, spanyol lovasokkal birkózó nők és öreg urak csak háromszoros igazolás után, de arcukon boldog mosoly nél­kül bonyolítják le ma is az idegenfor­galmat csak úgy, mint eddig. De nem azon bosszankodtunk, hogy a rádiót MASARYK-SZOBOR. A Szokolegyesület indítványára és sürgetésére sietett megalakulni a szo­borbizottság és ugyanoly sietséggel el­határozta azt is, hog^ az alapítóelnök szobrára gyűjtést rendez. A gyűjtés teljes buzgalommal meg is indult és ritkán látott agilitással vettek részt abban olyanok is, akik ma tenyérnyi magyar szalaggal a mellükön igazol­ják, hogy ők törhetetlen hitű magya­rok. Node most nem szabóiparosaink­nak akarjuk felhánytorgatni a kedve­ző konjunktúrát, amit a tömeges kö­pönyegfordítás révén értek el, a sok sovány esztendő után, amit a Nyehe­­rák okoztak, megérdemelnek egy-két kövérebb falatot is. Ellenben szóvá akarjuk tenni azt, hogy a Masaryk­­szoborra gyűjtött pénzben sok ma­gyar, ittlakó magyar pénze is bent­­foglaltalik. A pénz a szoborra jött össze, de hogy a szobor Komáromban felépül-e, az legalább is kezd kétsé­gessé válni. Belátható időn belül erre nem számíthatunk. Ilyen körülmé­nyek között felvetjük a kérdést, nem volna-e máris időszerű a gyűjtés lik­vidálása? Ezt pedig nem tudjuk más­ként elképzelni, mint úgy, hogy vagy adják vissza az adakozóknak adomá­nyukat, vagy ugyancsak az adakozók előzetes megkérdezése után és hozzá­járulása mellett támogassák vele a hadbavonultak Ínséges itthonmara­­dolljait. Hisszük, hogy Masaryk lelké­nek a mai súlyos események közt né­mi enyhülést nyújt a ludat, hogy a neki szánt szobor könnyeket szárít. ZÁSZLóGYALÁZÁS. Csak helyeselni tudjuk a rendőrha­tóság azon intézkedését, mellyel a to­vábbi tüntetéseket betiltotta. Az októ­ber 4-én önként megnyilvánult öröm­­kitörés oly impozáns, oly méltóság­­teljes és oly tiszteletet parancsoló volt, hogy azt a mind nagyobb számban jelentkező felelőtlen elemek kilengé­seivel majálissá, vagy szüreti mulat­sággá sűlyeszteni valóban nem volt kívánatos. Kevésbbé tutijuk azonban helyeselni, hogy a rendőrség mellé katonai karhatalmat rendeltek ki, ami érthető visszatetszést szült Komárom békés polgári társadalmában. De a leghatározottabban helytelenítjük, hogy éppen a rend fenntartására igénybe vett karhatalom egyes túl­buzgó tagjai a senkinek nem ártó ma­gyar zászlókat és szalagokat több he­lyen, — ahol hozzá tudtak férni, — le­szaggatták. Nem illik annak provokál­ni, akinek éppen a provokáció meg­akadályozása tétetett feladatává. A RÁDIÓKRÓL Bebizonyosodott, hogy a rádióké­szülékek beszolgáltatása éppen az el­lenkezőt eredményezte, mint amit el akartak vele érni. Amíg rádió nélkül voltunk, állandóan a legvadabb rém­hírek keringtek a városban. Voltak, akik sportszerűen, egymással verse­nyezve gyártották a rémhíreket s na­gyot mulattak, amikor harmadkézből kapták vissza saját kitalált meséiket. Az egyik eltüntette Stalint, a másik lelövette Daladiert, a harmadik a Du­­napartra csődítettc ki a fél várost az olasz légiók fogadására stb. Szeren­csére a hatóságok is belátták ezt és elrendelték a rádiók visszaadását. De ha nehéz és napokig tartó munka volt a rádiók beszedése, még nagyobb fel­adat elé állította az illetékeseket azok visszaadása. S most törhetik a kávé­házi Conrádok a fejüket, melyik mód­szerrel lehetne azt a legegyszerűbben megoldani? Az azonban kétségtelen, hogy máris megszűntek a rémhírek, pedig még a fele rádió sem került vissza gazdájához. UTCAI ZÁRÓRA. A tüntetéseket eltiltó rendeletnek van egy pontja, az este 9 órai záróra, amellyel sehogy sem tudunk egyetér­teni. Kilenc óra után polgári egyén nem tartózkodhatik az utcán. Miért? Mert felelőtlen elemek bevertek egy­két ablakot? Meg kell őket fogni és szigorúan megbüntetni. Minden jóiz­lésű ember elitéli az ilyen és ehhez hasonló éretlenségeket, de ezekért nem kell mindjárt minden jóizlésű ♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦<►♦♦♦ ♦♦ *•♦♦♦<>*❖♦ «> ♦ Női táskák, retikülök, iraltáskák, t bőröndök, kofferek, sportcikkek, $ vadász felszerelések, pénztárcák, - kutya felszerelések és minden® nemű bőráruk Halász * szakdzletben I Komárno, Kishíd ucca. így félrevezették, utóvégre az erős vá­gyakozás nagyban befolyásolja a fan­táziát, hanem azon, hogy a néhány kiváltságosnak: még most sem tették szabaddá az utat, amikor pedig állí­tólag óriás csizmákkal haladunk a békés állapotok felé. A KATONAKÓRHÁZAT teljesen kiürítették. A hatalmas, ósdi, poloska- és bacillusfészek üresen ter­peszkedik a város szívében, útjában állva városrendezésnek, fejlődésnek, forgalomnak. Bármin! forduljon is sorunk, nem szabad megengedni, hogy abba még egyszer visszaköltözzenek. Akár csere, akár más úton a város tu­lajdonába kell annak kerülnie s aztán eltűnnie a föld színéről, hogy helyet adjon új városháznak, színháznak, fő­térnek, országzászlónak. Meg kell en­nek történnie nemcsak városrendezési célzattal, hanem közegészségügyi okokból is, mert nem engedhető meg, hogy továbbra is a város közepén áll­jon ez a bacillustenyésztő és betegség­­terjesztő intézmény. Húzzuk meg te­hát fölötte a lélekharangot minden részvét és sajnálkozás nélkül! — Mai magyar költő, aki ismerte Vörösmartyt és Aranyt. Budapesten október 2-án töltötte be századik élet­évét Torkos László, az élő magyar költők veteránja. Ebből az alkalom­ból a különböző irodalmi társaságok nagy ünnepségeket rendeztek Torkos László tiszteletére, aki elmondotta, hogy tízéves korában hallotta még Petőfit szavalni, Vörösmarty Mihályt is ismerte, Arany Jánosnak pedig ké­sőbb barátja lett. A matuzsálemi kor­ban levő költő hangját viaszlemezre vették s a vele folytatott beszélgetést a rádió okt. 3-án közvetítette. Saj­nos, ekkor még nem volt módunkban meghallgatni... Tisztelettel értesítem a helybeli és vidéki úri és hölgy közönséget, hogy Komáromban, Klapka tér 9. szám alatt CSONKA NŐI DIVATTiRMÉBEN mindennemű szűcsmunkák garantált és szakszerű készítését jól és olcsón vállalom. Szives támogatást kérve: Szőrme megóvási biztosítással vállalok. FAZEKAS LAJOS SZŰCSMESTER. Olasz uNüiró Homáromban A budapesti magyar rádió csütör­tök este a következő, reánk, komáro­miakra vonatkozó hírt mondotta be: Az olaszországi világlapok magyar­­országi tudósítója átment a Duna bal­­partján fekvő Komáromba. A cseh halóságok nem gördítettek semmi akadályt látogatása elé. Az olasz új­ságírónak, aki magyarul is beszél, bő­séges alkalma volt a komáromi ma­gyarok lelkes és a szebb jövőben ren­díthetetlen bizalommal hivő, remény­kedő, imádságos hangulatát látni. De nemcsak belsőleg és az örömkönnyes szemekből ragyogó reménység árulja el lelki felbuzdulásukat, hanem kül­sőleg is szint és kifejezést adnak ren­díthetetlen bizakodásuknak és hitük­nek: az egész város lobogódíszt öl­tött. A húsz év óta féltve őrzött, rejte­getett magyar színeket újra csókol­hatja az áldott napsugár és simogat­hatja a szelíd őszi szél. Az ablakok­ban, a kirakatokban csupa magyar színek. Nők, férfiak, öregek és fiata- j lók, aggastyánok és gyerekek mellét i magyar kokárdák díszítik. A templo­mok tornyain is hatalmas nemzeti színű zászlók lengenek. A templomok­ban ünnepi könyörgéseket tartanak, hogy a Magyarok Istene siettesse a várvavárt pillanatot. Az olasz újságíró több komáromi polgárral beszélt és a beszédekből még jobban kisugárzott a rendíthetet­len hit, hogy a magyar igazság ha­marosan győzni fog. Az olasz újságíró meghatva érezte az ős Komárom eddig áléit szívének lüktető dobbanását, amelyet nem za­var semmiféle ünneprontó incidens és a városban a legnagyobb rend és fegyelem uralkodik. Az olasz újságíró meleg kézszorítá­sok között búcsúzott a Klapka és Jó­kai szobraival díszített városból és megígérte, hogy olaszországi lapjai­ban a legnagyobb* szeretettel és ro­konérzéssel ír az ősi Komáromban telt felejthetetlen látogatásáról és an­­j nak lélekemelő hangulatáról s meleg levegőjéről.

Next

/
Thumbnails
Contents