Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-22 / 4. szám
1938. -január J22. TOMAROM1 IvAPOK 3. oldal. I keresztény szakszervezet komáromi csoport)ának évi közgyűlése, A hereszténr szakszervizetek építőipari cCBoporijja e i napokban taiította igen látogatott évi közgyűlését. A köKgyűléseii Deríinyák Gusztáv főtitkár ismerhette a keresztény szakszervezet főbb irányvonalait, rámutatott a keresztény építőipari munkásoknak keresztény erkölcsi alapon való szervezése fontosságára, majd egyhangúlag a következő tisztikart választotta meg az építőipari szakcsoport: elnök: Ribári Ferenc, alelnök: Bachorecz Ferdinand, segédpénztáros: Tóth Lajos, jegyző: Szénássy Zsigmond, számvizsgáló: Zádovszky Lajos, könyvtáros: Zalezsák Zoltán, választmány: Ribári Dezső, Csapó Pál, Farnbauer Imre, Reicher Miklós, Paulik Ferenc és Sárkány Lajos. A tisztikar megválasztása után ismertették az új kollektívszerződést, mely 1938. évre köttetett az ipartestülct székházában. Több szervezési ügy elintézése után a mindvégig igen lelkes közgyűlés méltó befejezést nyert. 62 csehszlovák fillér egy osztrák-magyar koronáért Postatakarékpénztári betétek kifizetése. A törvények és rendeletek tárának január 20-i füzetében 11. szám alatt megjelent a pénzügyminiszter és a postaügyi miniszter hirdetménye, amely végre megállapítja a magyar postatakarékpénzlári betétek kifizetési kulcsát. A hirdetmény szerint a magyar postatakarékpénztárral szemben fennálló követelésekre vonatkozó tárgyalások és ezek rendezésére vonatkozó előkészítőmunkálalok befejezést nyertek. A kifizetési kulcs — a hirdetmény szerint — 62 százalék, azaz minden osztrák—magyar régi korona betét után 62 esehszlovák fillért fog fizetni a csehszlovák postatakarékpénztár. A kifizetéseket a prágai postatakarékpénztár eszközli, de hogy mikor, arról a hirdetményben nincs szó. gyorsan segít a végtagok es a. izületi fájdalmaknál, tejfájásnál és meghűléseknél. Legyen biza-1 lommalaTogal iránt. Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elismerés. Az összes gyógyszertárakbanKe l2--es27-MiárbankarhatO | — Ismét egy. Nézze Schulz, mondok magának valamit : Az ivás csúnya dolog, részeg lesz tőle az ember. De azt mondom magának, inkább igya le magát a tenger fenékéig, minthogy napot, meg asszonyt várjon hiába. Nincs. — Nincs? — motyogta Schulz. A derengő kékfény erősödött. Mint a szalag: futott végig a horizonton, majd megállót!, mint a függöny. Schulz kinyújtotta a kezé£: — Ott jön... A hangja száraz volt, a szavak nehezen koppaníak a torkában: — Jön... — ismételte »egyre, aztán megindult. — Schulz! ■ kiáltott rá -égy hang. — Mi az? — Hová mégy? — A nap után. Tavasz jön. Asszonyok jönnék, illatos nők érkeznek a nagy hajón. Vad szél sivjlott közibük. A hó mind erősebben hullott. A kék derengés lassan kúszott vissza. Schulz ment, amerre az égi fényt eltűnni látta. — Majd megáll. De már nem állt meg. Az apró házak lassan tünedeztek el mögötte, a tenger mellett haladt. A tenger ott élt, a jégpáncél s a hóhegyek alatt, most összeborult a szárazföld havával. Rohant a szél rajta metszőén, a hó vagdosta a jéghegyeket. Johann Schulz csak ment. Kezét előrenyujtotta, fejét nekiszegte a sötétségnek s úgy kiáltozott. Bukdácsolt, el-elzuhant a hóba, de nem érezte, hegy fázik. Csodálatos víziók keringtek előtte, lángok incselkedtek vele 6 asszonyok, a nap derű» gyomormosas egymásután: semmi diák cg»ő pasztát evett, hármait a tűz száléi Se fiiek rosszul, mert sokat ette! k. Ritka dolog, hogy a kórházban egymásután négy vegés zséges gyomrot mossanak ki, mégpec lig olyan körülmények között, amejyek osokkal inkább mosolyogni val(ík, mbit tragikusak ... Gyomornwssást rendszerint akkor alkalmaznak,iiia valaki öngyilkos akar lenni, vagy 5iia véletlenül mér:,géző anyagól evfet. De ggyomormosási egészséges ^gyomra diákokon, akiknek semmi bem oly elintéznivalójuk még nincsen a z élettel: ilyesmi ritkán történik. >-fiádig megtörtént ez iás__ A Az első eeétíjg/ szól:: üEjgy polgárista fiú. ízes lekvárfajtákról s erős:;gyemorrófci>eszélgetett barátaival .Azzal dicsekedett, hogy á milyen erős gyámra van neki, még 11 jsubickoíl sás megtűr ja. IMint már i lyenkor ihöÉténni szokott, ifjú barátsaieaerősm iMtfelbedtek a polgárista diák gyraoáának , Jel jesftőképességéh un. ; — Nem ! liiszi tfeifc? — niéltatlankodoOttía fin :s*egy<S!öboz „szép, fényes ej pőpasztál ihoaültt I Kési vei* élő, !±enyeret< szelt s a pasztát nagy: gusztussal rákenle a .'.kenyérre. A * sikeres művelet után hősiesen megette, a különös lekvár- 1 ryl luegtornt kcsiyérkét. Persze, rosszul Hétt tőle, m ért a diák■gyromor képességeinek k ’s aamak határai... Rögtön a kórházi >a vitték s alaposan kimosták a -gye imráL De a különös eseménye k sohasem történnek egyedül. Törvén y az, hogy a ritkaságok rendszerint p árosán kerülnek élő, aminthogy íígy is íőrtént. Alig mosták ki baráton! t gyomrát, amikor három -szédült -gye íreket hoznak be ja kórházba. Ezeki lek se kellett más, mint egy kis-gyo tnoranosás. De Itt nem cipőpaszta >> teile she az ajtót«,'hanem-a túréscsu: sza. Annyira belaktak a kosztadó* gazdánál a 'csuszával, hogj kétfelé ál Holt a ben(TőjüJk, kiesett a villa a kezű!, hőt. összeestek s mell ettek gyomrát pncoválrit. Amit a kórházban nagy -‘szívesen meg Is tettek. Kiábrándultán méztekoegymásna az áldozatok: — Hát , érdemes volt? — kérdezték keserűen, — akár túróséi,uszát eszik ;az ember, akár ©Ipőkeöőcsöt, egyképen kimossák a Itjendöját. — Most kezdhetjük újra! — szomorodott el . a túráscsusza .hérosza s keserű szájízzel, de fényesre pucovált .gyomorral hagytál- ott a .diákok bánataik színhelyét, a kórházat... A ragályos nátha fertőzéseknek mindig a kevésbbé edzett szervezet esik áldozatul. Edzzük tehát szisztematikusan testünket maszszázsokkal. A ragályos náLhát ALPA sósborszesszel akadályozzuk meg. A száj, orr üreg és légzőszervek alapos dezinficiálása által a fertőzésnek is elejét veszszük. Gargalizáljunk és szájunkat öblítsük hígított Alpával. A higítatlan Alpa belélekzésének jótékony hatása van. Fertőtlenítsük a levegőt lakóhelyiségeinkben Alpával való permetezéssel! Tanácskozzunk az orvossal! Ügyeljünk arra, hogy bevásárlásnál tényleg Alpát kapjunkv/X & CL.mos^ísndí A fehéraHKnü®sk hótehérré kell I lemnie .am-iosáshan s mindama llett fcíméioítnie kell lílEngem mteden íáratílÉgiél -és wesződségsől megkímél anosószerem: . a -R A DI ŐFN, nnely egysaerűen .akklőzéssel Jííméieieten kioldja .U: s*enny>eít.a!*'ZŐ<»edékből. •kékségen -ragyogott s iküvúr 'tavaszi: felhők hurkolták be a napot olykor! ebben az álomban. — A napi .A nap! — kiáltotta bele a sivatagba. Hangiját tompán visszadobta a szél. .Feketeség. Sehol,.-semmi élő, A vihar döntögette a lábáról s a hó, mint növekvő hólahdára télen, otthon SSzás®országhan, egyre jobban nehezedeä rá. bukdácsolt A végtelen havas éjszakában hatott egv ember. * A »Grönland« nevű bálnavadász ha-; jó már .hónapok óta nyögött jégláb- j Iák közé fagyva az öböl egyik sarkában. Véletlenül maradt itt: a kapzsiság húzta-hal asz tóttá a hazatérés napját, aztán egy szép reggelen nem tudott ehnoeeanni többé. Állt s unatkozott. Benne .tucatnyi ember. $ a kutató mérnőkkal az asszonya is. Szép, magas, szőke svéd asszony. Ott rekedtek a féléves, fekete éjszakában. Az unalom' s a gyötrő tétlenség hajtotta őket e sötétségben mindennap új utakra a sötét hódombok közé. A mérnök már napok óta fásult lélekkel ült a kis kabínkályha mellett s egy napon, — talán este is lehetet, — újra elindult a part felé. Maga sem tudta, miért, hová. — Visszajövök nemsokára, — csókolta meg a feleségét. Az asszony ott reszketett érte. Második napot mutatta már a naptár és a kronométer. A borotválatlan, éhesszemű matrózok, a hal zsíros bálnavadászok ró vicsorogtak az asszonyra s esetlen haj bugásokkal udvarolták körül, ha a fedélzetre ment. A hajóhordák recsegtek s a drótkötelek között kavargó dallamokat játszott a szél. S az asszony elindult. Lopva, félve, hogy senki ne lássa, fü'eszkedcU le a jégtáblákra, prémes bundáját magához szorítja idomlalan kesztyűjével: fekete ember mozog a vvaksötétben. Kietlen, félelmetes minden. Kövér hópelyhek versenyeznek. Nincs hang á széi nótáján kívül. Mégy az asszony, vad kétségbeeséssel viszi magát előre. * i A hatalmas hómezőn két ember halad, Schulz és az asszony, mint egy végtelen sakktáblán két figura, de a táblának csak fekete kockái vannak... Az asszony hangja gyöngén kiáltoz: . — Hahói Hahó! Senki, semmi... A két ember útja szögben fogja metszeni egymást a hódomb mögött. — Hahó ! Hahó! A szél egy pillanatra eláll. Lihegés, két ziháló tüdő tör egymásnak. Johann Schulz megáll. Arca belemered a sötétbe : — Ember, asszony, állj meg! Valaki jön szemben. Vékony, elfúló hangon kiáltja: — Hahói Hahó! Johann Schulz teste hirtelen izzadságtól gyöngyözik. Reszket. — Merre? „ — Erre! — Topognak a hóban. A vihar új érövéi csap közéjük. ' Äz Egyetértés Muitkósdalár da dalestje« A léli szezon egyik legsikerülteb «estélye szokott lenni mindenkor Komáromi Egyetértés Munkásdalárd •dalestje, mely nemcsak az egyesük ■tagjait gyűjti össze teljes számban bánéin a magyar dal barátait is oda vonzza, hogy egy kedves és feled keletien estély emlékeivel gazdagít f <a mindazokat, akik ennek a népsze r fi. lelkes, a magyar dalkultúra mű v elésében sok sikert elért magyar dal U «túlélnék elismerésremél tó működé séi figyelemmel kísérik. Közel két évtiz ed óta szolgálja odaadón és sikeresei í a magyar dalt, melynek szerelme se, rajongója a dalárda minden fagya s amelynek kultiválását nagy- Itohotségtí karnagyának kitűnő vezetésével végzi a kultúra előbbrevitelére Irányuló nemes munkájával. Az idén január 16-án rendezte a Mgnkásdalárda dalestélyét a Tromler léte Központi Szálló hangversenytérimében, ahol erre az alkalomra igen nagyszámú közönség gyűlt egybe, úgy, hogy az estélyt valóban páratlan érdók lődés mellett tartották meg. Barks Géza pompás báli prológusá— Asszonyom! — Halló! Akkor érnek egymáshoz. A sötétben csak szemük lámpása fénylik. S megáll raíndakettő. — Henrik! — Igen, Henrik vagyok, Jonann vágjuk, mindened vagyok, csak leérted vagyok, asszonyomnak jöttél és hozod a napot!... Szakadozottak az asszony szavai: — Úgy féltem, — remeg az asszony, — elindultam, hogy megkeresselek. — :S megtaláltál... A férfi közelebb igyekszik. A hó félelmes csatát vív mellettük. Johann Schulz kinyújtja a kezét s megtapogatja az asszonyt. Kezei végigkúsznak az asszony bundáján. A vak sötétben nincs szem, amely a feketeséget átvágni tudná. Egyik sem láthatja a másikat, csak haijgok törnek elő, fogyottan és tompán. — Siessünk, — sír az asszony. S mennek, amerre húzza az aszszonyt a férfi. A sivító hidegben is füzet fog a férfi teste. Aztán elbotlik. — Henrik! — Megyek! A nap felél Kézfogva tapogatóznak a térdigérő hóban. Egyszer aztán elbotlik az aszszony, is, már vonszolják, húzzák magukat csupán. A szél csufondárosan sivít el mellettük s nagy erővel taszítja őket a hóba. A nő még belekarol a férfi nyakába: — Én emberem... — sóhajtotta, alig hallhatón. Aztán nem is kelnek fel többet, csak. a hó dobál halmot főléjük...
