Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-09-10 / 37. szám
1938. szeptember 10. «toldat.__________________________ I evekben a közhivalalnokok ytalan alkalmazása miatt megrövidültek. é tWTsWroH«*»1 óJ-9 atk^pu*Jiat!<ik. Párllagság és poHtikai büntetések a közhivatalokban való felvételnél nem krn^v.helnek akadályt Ä politikai okok’ niiatt fegyelmi eljárás átají levők amnesztiában részesülnének. Minden nemzetiségnek igénye van . iirra, hogy az egyes közigazgatási kerületekben, úgy az állami alkalmazottak, mint munkásság összetétele (beleértve az állami vállalatokat, alapokat és hasonlókat) a lakosság nemzetisége összetételének feleljen meg. A központi hivataloknál és a legfelső bíróságoknál az egész állam területére vonatkozó nemzetiségi kulcs szerint töltik be az összes hivatalokat, fokozatra való különbség nélkül. A miniszterelnökség mellett bizottságokat szerveznek az aránylagossági elvek végrehajtásának ellenőrzésére. A kormány új nyelvtörvényt fog kiadni az összes nyelvek egyenjogúsági elvének alapján és az összes célszerű és gyakorlati szükségletek figyelembevételével. A rendőrséget illetően újra bevezetik a különbséget az állami és a helyi közbiztonsági szervek között (csendőrség és rendőrség.) A kormány az ínséges vidékek rendelkezésére milliárdos kölcsönt bocsát, ebből mintegy 700 millió csehszlovák korona esik a németlakta vidékekre. A kölcsönösszegek felhasználásáról a munkaadók és a munkások bevonásával egy nemzetiségi bizottság fog dönteni. A kormánytervezel a nemzetiségek önkormányzatát a nemzetiségi egyenjogúság elvén óhajtja megvalósítani. Evégből megyéket vezetnek be, hogy a nemzetiségek az általuk lakott területen saját maguk intézhessék saját ügyeiket. Ezen nemzetiségi önkormányzatnál azt az elvet fogják érvényre juttatni, El KOMAROMI LAPOK hogyT az önkormányzathoz tartoznak mindazok az ügyek, amelyek az állam egysége szempontjából nem tartoznak magára az államra. Az önkorkormányzáthoz tartoznának mindazon ügyek, amelyek autonom igazgatás alatt az egyes nemzetiségek életét a közös állam keretein belül fejleszthetik. A határok és az állam egységének integritása ezáltal nyerne teljes garanciát. Az említett önkormányzatot területi alapon vezetnék be, miközben tekintetbe vennék a megállapítható nemzetiségi határokat. A nemzeti kisebbségek jogait az önkormányzati területeken belül a kuriális rendszer és a viszonosság elve alapján biztosítanák. Az egyes nemzetiségek ügyeinek elintézésére a központi hivataloknál külön nemzetiségi osztályokat vezetnek be, amelyeket az illető nemzetiségű hivatalnokokkal töltenének be. A nemzetiségi jogokat külön törvény védelme alá helyeznék és a nemzetiségi képviselőknek a képviselőtestületekben joguk lenne arra, hogy a nemzeti érdekek és jogok megsértése ellen panaszt emeljenek. A nemzeti hovatartozást nemzetiségi kataszterek felállításával fogják megállapítani. Azok a pontok, amelyeknek végrehajtásánál nincs szükség törvényhozási aktusra, azonnal életbelépnének. A szükséges új törvényeket a kormány a szudétanémet párttal együttesen dolgozná ki. Ezek a törvényjavaslatok haladék nélkül a parlament elé kerülnének és amilyen rövid időn belül csak lehet, törvényerőre emelkednének. Az új nemzetiségi statútum természetesen a köztársaságban élő öszszcs nemzetiségekre vonatkozna. A szociális biztosító intézetekbe, bctegsegélyzőkbe, kereskedelmi és iparkamarákba, országos iskolatanácsokba az esedékes választásokat azonnal kiírnák. Hasonlóképpen megejtenék a községi választásokat azokban a községekben is, ahol ezek esedékessé váltak. Rendkívüli közgyűlés a ref. egyháznál jj A Komáromi Reformálus Egyházköz* aég vasárnap, szeptember 4*én rendkívüli közgyűlési tarlóit a Kollégium nagyterme* ben Galambos Zoltán ref. lelkész és Fü’ lop Zsigmond főgondnok együttes elnök* lete mellett. A közgyűlésen több fprjios kérdés szerepelt, amelyek a ref. egyház vagyoni érdekeit érintették s ezért az egy* ház presbitériuma által előterjesztett javas* latokat a közgyűlésnek is le kellett tár* gyalnia. A közgyűlést, melyen az egyház tag* jai nagy számban vettek részt, Galambos Zoltán lelkészelnök imával nyilotta meg, majd a törvényes formaságok elintézése után Fü'öp Zsigmond főgondnok ismer* tette a presbitériumnak az új egyházi adó* kulcsra vonatkozó javaslatát. Az új adó* kulcs az egyházi (örvények vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételével húsz adóosztályba sorozza az egyház adófizető tagjait, akiknek adóját hát más bizottság javaslatára az eire választott adókivető bi* zottság fogja megállapítani. A közgyű:és az új adókulcsot a javaslat szerint elfő* gadta és elrendelte, hogy az az egyház* megyei közgyűléshez jóváhagyás végeit felierjesziessék. Az új adókulcs 1939*ben icp életbe. Egyben kimondotta a közgyű* lés, hogy a folyó évre megállapítandó egyházi vagyonadó 10 százalékban vet* tessék ki. A közgyűlés másik fontos tárgya a komáromi ref. tanítóképiőintézet céljára átadandó építési telek kérdése volt, amelyre nézve Fülöp Zsigmond főgondnok elő* adta, hogy mivel a felsőbb iskolai ható* ság a Koliégium udvarán felajánlott hl* két nem tartotta megfelelőnek, a presbi* férium áthaiva a ref. tanííóképeőintézel egyházi és magyar kulturális foníosságá* Őszi divatújdonságok 1 A speciális gyűr he teilen galjéut »Novsla« féifi ingekhen. féffi—nci kötöttáruk, ernyők, rstfkiÜök, (kofferok! I I# zr I * Szabott árak! 1 Kalman mm divatátuháza Komárom, Klapka fér 9. tói, nagyobb áldozathozatalra hívja fel az egyház közönségét és javasolja, hogy az egyháznak a Széchenyi uccában levő, volt püspöklelkészi lakásul szolgáló kettős ház telkét és udvarát ajánlja f,l a tanító* képző céljára. A telek a felsőbb iskolai hatóság szerint mindenben megfelel a cél* nak. A közgyűlés a javaslatot egyhangú* lag elfogadta és a határozatot az egyház* megyei közgyűlés elé terjesztette. Végül az egyház szegényházának fel* építésére rezve határozót! a közgyűlés, amely a presbitérium javaslatára határo* zatiiag kimondotta, hogy a folnai*uccai szegényháza! lebontatja és helyébe a mai viszonyoknak megfelelő, 10-12 elaggott szegény r ő számára men helyit építtet, az egyháznál működő diakonissza és az egyházfi is ebben a házban kap megfe* lelő lakás! Az építési költségeket rész* ben az eddig befolyt adományokból, rész* ben pedig az egyház alapítványaitól fel* veit kölcsönből fogja az egyház fedezni. A közgyűlés Pali Nagy Mihály, Csizy 1st* ván, Iaó Aladár dr, Nagy Ferenc fel* s.’ólalása után megbízta'a presbitériumot, hogy az építkezést az 1939. évben hajtsa végre. A közgyűlés a legnagyobb egyértelmű* seggel hozta m g határozatait. Százakat megtakaríthat a jó háziasszony, ha fémtisztítót, cipőkrémet, parketpaszlát, mosóport, kékítőt és szappanpelyhet kimérve vásárol a Turek festékkereskedésben. Azt mondják, hogy nincs pénz Irta: Zágon István. Barátommal, a Közismert Töprengő* vei, a korzón találkoztam. Nekem valami elintéznivalóm volt a Belvárosban, ö ellenben gondtalan sé* tálénak látszot!, aki e pillanatban érdek* lődő pillantással simogatott végig egy arra elvonuló illatfelhőkbe burkol!, szigorúan a legújabb oroszdivaiú-bundás'kucstr.ás höl* gyet. — Nana — csaptam a vállára és a tőlem megszokott kedélyes kis tapintat* lansággal jegyeztem meg — majd be* számolok a feleséged önagyságának! — Miről? — Francia paifümös, orosz bundás divaídámák után leskelődsz a korzón ? — Dehogy leskelődöm én, pajtás! Én bámulok. — Nem mindegy ? — Nem. Mert én nem ezt a nőt bá* múlom. — Hát? — Az urát. — Ismered ? — Hogyne, öiszázölven pengő fize* tése van a Közigazgatási Banknál és ezenkívül tudomásom szerint semmi, de semmi mellékjövedelme. Ezzel szemben a felesége perzsa bundában jár és öiven* pengős cipőt hord. Mondd meg nekem, hogy miből? — Mit tudom én ? — Hát ezen áll meg az én eszem is. Azt mondják barátom, hogy nincs pénz? Dehogy nincs! Es az ember képtelen rájönni, hogy a többiek honnan veszik? — Na, Istenem — jegyeztem meg szerényen — azért, mer! ez az egy hol* gyike . .. — Ez ? Mind. Irt, egy álitó helyemben fel tudnék neked sorolni egymásután huszonöt ily cn esetet. • — Ne erőlködj. Engem igazán nem érdekéi túlságosan, hogy ki miből öltöz* kedik. Nemes k öltözködik. Mulat, repre* zenlál, vásárol, költekezik, csinál ebben a varosban mindenki mindent, ami pénzbe | kerül. Idchallgass, elmondom az én múlt 1 hetemet, ami, farsang utolja lévén, egy kicsit zajosabb volt, mint a többi, figyelj ide és mondd mrg őszintén: nincs az embereknek pénzük ? — Kérlek — mondtam egy kissé vo* nakodva —, nekem meglehetős sietős dolgom volna ... — Elmondom egy perc alalt. Múlt vasárnap felmentünk a Svábhegyre, mert már hetek óta ígérem a féleségemnek, meg a gyerekeknek, hogy egyszer fel* megyünk, na fel is másztunk szépen gya* logosan, odafenn a gyerekek egy kicsit hógolyóztak, mi meg sétálgattunk, miegy* más, elég az hozzá, hogy megéhezünk, bemegyünk a Szarvasagancsba ... — Az micsoda ? — Valami őrült drága luxusvendéglő a Svábhegyen, öt pengő a kisnemü, mondom az asszonynak: ha már itt va* gyünk, nézzük meg belülről, hogy hogy néz ki, hát barátom, akár hiszed, akár nem, egyik asztal a másik melleit, mind, de mind végestelenvégig elfoglalva. És akkor azt mondják, hogy nincs pénz ? — Na igen, hát azt el tudom képzelni, hogy vasárnap ... — Semmi vasárnap. Másnap, hétfőn este, moziba akartunk menni. Nagyon di* csérik ezt a Hercegnő és Boxbajnokot, hetedik hétre prolongálták, mi persze nem láttuk, na jó, hát menjünk el, hát oda* megyünk a pénztárhoz: már nincsen csak két pengő ötvenes páholyjegy. Egy közönséges hétfői napon. Öl pengőt kel* lett kiadni csak a mozira, most még a villamos, kapupénz, ne felejtsük el: hét* főn! — Jól hallom, hétfőn. — Kedden este odahaza voltunk. Nem akartam fennmaradni, de ránktele* fonált egy barátunk, hogy feljönne a fe* leségével egy bridzsparliera ... — Na, ugyan, ez csak elég szolid mulatság! — Igen, ha olyan szolidan és kis ala* pon játssza az ember, ahogy mi szoktuk. De az az alap és az a hazardéria, ahogy ezek játsszák ? Tudod : mit hagyott ná* lünk aznap este az a két ember ? Hu* szónkét pengőt. De szcmhunyorííás nél* küi. És akkor azt mondjak, hogy nincs pénz ? — Ezekután meg se merem kérdezni, hogy mi volt szerdán ? — Szerdán ? Hát az fantasztikus. Ab* ban a hitben voltam, hogy rendes pel* gári, vacsorau'áni feketekávéra vagyunk hivatalosak egy földbirtokos barátomhoz, akitől évek óta egyebet se hallok, csak azt, hogy igy tönkremegy, úgy tönkre* megy, igy nincs pénze, úgy nincs pénze. Hát lelkem, tudod: mi lett abból a feketekávéból? Reggel hatkor jöttünk haza. Volt ott hideg büffé, bor, pezsgő, nem akarok sokat mondani, de csak francia konyak elfogyott három üveg. És akkor azt mondják, hogy nincs pénz? — Na, de ez legalább neked nem ke* rült semmibe. — Nem ám! Csak vcgigöníötíék vas* borral a feleségem vadonatúj estélyi ru* haját, alig tudtunk elmenni másnap este a színházba, ami — mondani se kell, tele volt, egy közönséges csütörtöki na* pon, nem szólva arról, hogy utána egy divatos budai kávéházba mentünk, hát csak elállt a szemem*szám, a legkisebb borravaló, amit a dzsezzbend tányérján láttam, két pengő. Hát nincs pénz? — Szóval ezen a héten egyetlenegy* szer sem maradtatok otthon? — De. Pénteken. Megjegyzem, ez az este többet ért, mint az összes eddigiek, mert hoztak hozzánk kipróbálni egy hét plusz két lámpás amerikavevő rádióké* szüléket, hát az óriási barátom, csak egy vagyonba kerül és én azt hittem, hogy rajtam kívül nincs olyan őrült Pesten, aki ilyenről még csak álmodni is mer, de nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy nincs. A szerelő azt mondta, hogy aznap már a harmadik ilyen gépet állította be, egyszerű, polgári házaknál. De azért sen* kitől se hallasz egyebet, csak azt, hogy nincs pénz. — Na, hálislennek, elérkeztünk a mull heíed végére, mi? — El. Szombaton elmentünk befejezni a farsangot az ExporPbálra Hát el kel* lett szédülni, öregem. Hogy ott mi volt, ruhák, ékszerek és egyebek terén, arról jobb nem be V ni egy magún! fajta szegény embernek. Én azonban csak egyet nem értek. Hogy amikor haza akartunk menni, és taxit akartunk hozatni, hát egy félóráig nem iaptam összeköttet est Se a szürke* taxival, se a kéktaxival. Állandóan más* sál beszélt minden vonalunk. Egy fél* órahosszat c upa*csupa taxirendelés. Az egész város egyebet s< csinált aznap éj* szaka, csak au ózoit. És akkor még azt meri mondani valaki, hogy nincs pénz? — Fim — mondtam, most már én is töprengve —, mondd csak öregem . . . — Tessék. — Nézd, én egyre jobban csodálkozom azon, hogy te nem érted: honnan van ennek a szegény országnak pé ze mind* ezekre, amit itt felsoroltál. — Amennyiben ? — Amennyiben, ha jól tudom, a te fizetésed egyáltalán nem sorolhaló a luxusjövedelmek közé . . . — Nem. Na és? *— És ebből a szűk keretek közt mozgó jöv. delemből le mégis végig tud* tad csodálkozni a várost. Vasárnap te magad is megélted a Szarvasagancsban az ötpengés menüt, hétfőn mozipáholy» ban ültél, kedden magas alapon játszottál bridzset, szerdán a feleség d vadonatúj cslélyiruhát veit fel, csütörtökön kétpen* gős borravalót adtai a dzsezzbendnek, pénteken egy vagyont érő rádiót szerel* tek lakásodba, szombaton te is csak azt letted, amit a többi: végigautózfál a vá* roson, második díjszabással. Nem mon* danád meg, hogy miből ? — Hogy miből ? Hát, Istenein, ebből* abból, azt majd legközelebb bővebben elmondom, most nagyon sietek, öregem, na szervusz. így szólt a barátom, a Közismert Töprengő, odábbállott és én szédülten motyogtam utána: — És még azt mondják az emberek, hogy nincs pénz . . .
