Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-09-03 / 36. szám

6. old,»!; KOMAROMI LAPOK 1938. szeptember 3. NYIRESI TICHY KÁLMÁN: Kis vonások a falu arcképéhez, Gerhát Gyula orgonaépltő mester KOMAROM, SZÉNATÉR 6. ORGONÁK és ZONGORÁK hangolása és javítása szak­szerűen, előnyös árban. Orgonáknak villanymotor hajtásra való átszerelését teljes felelősség mellett elvállalom. — A községi iskolaszék ülése. Szcpl. 1-én ülést tartott a községi iskolaszék Wa gner István elnöklete mellett. Napirend előtt az elnök bejelentette, hogy Loránd István iskolaszéki jegy­ző lemondott ezen tisztségéről. Az is­kolaszék a lemondást sajnálattal tu­domásul vette és e tisztségre egyhan­gúan Wánkay László tanítót válasz­totta meg, aki engedve az egyhangú­an megnyilvánult bizalomnak, azt el is fogadta. Bíró Gyula polg. isk. igazgatót fö­­löttes hatósága saját kérelmére nyug­díjazta. Az elnök elismerő szavakkal ecsetelte a távozó igazgató érdemeit, aki 39 éves működése alatt a lelkiis­meretesség, kötelességtudás és a jó pedagógus mintaképe volt s aki ép­pen kötelessége teljesítése folytán vesztette el munkaképességét. Indít­ványára az iskolaszék Bíró Gyula ér­demeit jegyzőkönyvében megörökíti és neki jegyzőkönyvi köszönetét mon­dott. A megürült igazgatói tisztség betöl­tésére vonatkozóan az iskolaszék egy­hangúan úgy határozott, hogy pályá­zat kiírása nélkül Vásárhelyi Ká­roly tanárt, az eddigi igazgatóhelyet­test hívja meg és ehhez az iskolai felsőhatóság hozzájárulását kikéri. A megürült tanári állási kisegítő minő­ségben egy évre Fischer Györggyel töltötték be. \ Az elemi iskolánál legutóbb meg­ejtett két választás ellen fellebbezé­seket adtak be, miért is az állásokat a fellebbezés elbírálásáig csak ideig­lenesen, kisegítő erőkkel lehet be­tölteni. A kisegítéssel az iskolaszék Nagy Antalt és Ipovitz Sándort bíz­ta meg. Ezután az iskolaszék letárgyalta a folyóügyeket. — Kölcsey emlékezetével foglalko­zó, »Ott, hol a kis Túr siet beléje« című, mutt heti cikkünkbe több za­varó sajtóhiba csúszott be. A helyre­­igazítást alábbiakban adjuk: erdő­felhők helyett esőfelhők, nyelvta­nulás helyett nyelvújítás, meg­előző korát helyett megelőzve ko­rát, hazád népe helyett házad népe olvasandó. Eladó Komáromban jutányos áron egy jó karban levő ház, mely áll 5 szoba. 2 konyha és mellékhdyi* ségekből. — Érdeklődni lehet Megyercsbufca 9 szám alatt. Bekenéshez és masszázshoz ALPA sósborszeszt használunk oly módon, hogy tiszta tenyérrel, vagy puha fla­nellel addig dörzsöljük higitatlan Alpa sósborszesszel a megfelelő bőrfelüle­tet, míg teljesen a pórusokba szivá­rog. — Ha valahol szabadon kimér­nek sósborszeszt, az nem Alpa. Ez csakis zári üvegekben, plombával el­látva kaphaló. Kitüntetéssel érettségizett diáklány elvállalja tanulók oktatását. Cim: Kohlmann Klára, Jókai ucca 9. egy arcképhez, mely annyira gazdag, hogy soha nem teljes. Kimeríthetet­len. Bár egyre többen volnánk sze­relmesei! Bár»divatba jönne« példá­ul, hogy nyaranta az üdülni szándé­kozók nem a Cedok és Lloyd utazá­sok prospektusait nézegetnék, ha­nem kiszemelnének egy szépfekvésű, érdekes karakterű falut s olt töltené­­nek egy-két hetet. Ragyogó »tiszta szoba«, kitűnő konyha és a vendég szeretetteljes megbecsülése sehol sem hiányzik. S akik így »bevennék ma­gukat egy-egy faluba, volna annyi »színes« élményük, mint akármelyik külföldi úton. Csak — nem kerülne annyiba. És természetes, áldásos mód­ja volna a falu és város közötti szel­lemi anyagcserének, egymástmegis­­merésnek. Amire oly nagy-nagy szük­ség volna éppen most, mikor a falu kezdi elveszíteni önmagái, idegen mó­dira kap, a város pedig csak piac­ellátó szervét látja a faluban s azon túl szinte tudomást sem vesz róla. Ezek a kis vonások, melyeket itt megadni szándékozom, közelébe sem férnek a súlyos problémának, csak szinlöredékek egy dús prizmáról, in­kább csalogatok szeretnének lenni az érdeklődés felkeltésére. I. Ez aztán ajánlat! Fényképezve járok egy falut. Az ifjúság annyira érdeklődik munkám iránt, hogy egyszerűen nem jutok tő­lük a témához. Elállják a kilátást. Kérem őket, nyissanak utat, hadd lás­sak valamit. Nem használ. Uj és új tömegek zárkóznak fel a gép előtt. Már szidom őket, Alig használ. Egy kis kékszemű szöszke lányka elém áll, bátran a szemem közé néz s azt mondja: — Én tüstént hazamék, ha engem külön le léceik vétetkezni! Az előnyös üzletel nem kötöttük meg, mert az ő hazamenetele nem ol­dotta volna meg a kérdést, annyi volt a haza nem menő ... II. A »zélel! Ők már tudják mi az! A kis falusi bölcsek. — Rajzoltam egy szép há­zat. Velem volt a falu lelki atyja s míg én dolgoztam, ő az örökké ki­váncsi gyerkőcökkel beszélgetett. Is­kolaév előtt álltunk, rövidesen esedé­kes volt a tanítás megkezdése. Kérdi a főlisztelendő úr Pistukát: — Tanonciskolái beiratások. A ke­reskedő-tanonciskolában az 1938—39. ' tanévben a beírások szeptember hó 1., 2., 3. és 5-én d. u. 2—4 óráig tar­tatnak meg a községi elemi leányisko­lában. Beiratkozni köteles minden ta­­nonc, aki már legalább 8 napja alkal­mazásban van. A beiratkozás alkalmá­val felmutatandó a legutolsó iskolai bizonyítvány. Beírási díj a helybeli tanulóknak 30 Ke, a vidéki tanulók­nak 50 Ke. Tandíj nincs. A beírási díjat a beírás alkalmával minden ta­nuló köteles megfizetni, mert enélkül be nem írják. A vidéki tanulók már a beiratkozáskor hozzák magukkal a községi jegyző által láttamozott fény­képes vasúti igazolványaikat (piros­csíkos munkásjegy). A hirdetett idő­ben be nem iratkozottak ellen eljárást indítanak az iparhatóságnál. A beírá­sok az iparos-tanonciskolában az aláb­bi sorrendben tartatnak meg:-szep­tember hó 1-én, csütörtökön délután 3—5-ig a borbély- és festőiparosok, 5— 7-ig az élelmezési iparhoz tartozók. 2-án, 5—7-ig a vas- és fémiparhoz tar­tozói-;. 3-án, 5—7-ig a faiparhoz tarto­zóké 5-én, 3—5-ig a ruházatiparhoz tartozók, 5—7-ig az építőiparosok. 6- án, 5—7-ig a többi iparágakhoz tarto­zók. 7-én, 4—7-ig a szlovák anyanyel­vű tanulók. 8-án, 2—7-ig azs összes iparágakhoz tartozó vidéki tanulók. 6- án és 7-én, 2—4-ig: az összes ipar­ágakhoz tartozó leánytanulók. — Elütötte a vonat. Bibik Ferenc vasúti munkás át akart haladni az érsekujvári állomás előtti vasúti sí­neken s közben nem vette észre, hogy egy motoros vonat éppen befutott a pályaudvarra. A szerencsétlen mun­kást a motoros elgázolta, súlyos sé­rülésekkel vitték kórházba. — Készülsz-e már az iskolába? — Készülök. — Örülsz-e neki? — Hát, nemigen. — Akkor mért fogsz mégis menni? — Mer, ha nem mennék, nem bol­dogulnék a zéletbe! Ezt a választ biztosan nem ő talál­ta ki; de megtanulta, kellő helyen al­kalmazta s kis kobakjában már vala­mennyire komolyan is veszi. Mire a tenyerét feltöri majd az eke szarva, már tudni fogja, hogy az a szélet« csakugyan komoly dolog. III. A család köténye. Cifrán hímezett legénykötényeket kerestem egy faluban, ahol tudtam, hogy voltak. Elmúlt a divatjuk, már szégyenük, nem viselik, csak elvét­ve akad emlékbe eltett, kedves da­rab. Egyel vettem, másikat Ígértek. Behozták helyembe a városba. Fiatal özvegyasszony hozta, a sógorával, meg három gyermekével. Csinos volt a kötény, dehát egyszerűcske, nem nagy értékű. Az elsőt négy koronáért vettem. Ezért harmincat kértek. So­­kallotlam persze, hivatkoztam a má­sikra. Az özvegy a szívem puhaságát keresgélte, mikor elmondta, hogy ez a kötény a férje legénykori kötője volt s ez most az árvák legkedve­sebb emléke az apjuktól. Ezekre az adatokra való tekintettel az árfolya­mot felemeltem s tizen jegyeztem a kötőt. Nem adták. Ragaszkodtak a harminchoz. Ami nem megy, nem megy’. De érdekelt volna, miért sró­folják fel ennyire az árat? Hát csak kiváltja az özvegy’, hogy: — Teccik tudnyi, mán úgy szeret­ném, hogy mindegyik árvának vehes­sek valamit azér a pénzért, amit a kötőér kapok. A két kisjánynak kö­­tőcskét, meg a fijúnak is valamit. Ezt az üzletel sem kötöttük meg. Egy kötőért nem adhattam három árat, akárhogy meg is voltam hatva. A »családi kötény visszakerült a falu­ba. De lerajzolni még ilthagyták. Szép rozmariák voltak rajta, meg az örök­hagyó neve, minden betű más színnel hímezve. IV. Gyanú... Ez, ez az örök gyanú minden nad­­rágos emberrel szemben, aki jegy­­zelblokkal lép a faluba. »Mit ír?« »Mit akar?« »Mi baj lesz már meg­int? Aztán a megkönnyebbülés, ha kiderül, hogy nem adóösszeírás, nem végrehajtás, nem kivetés. Guzsalfaragó mesteri mondtak égy helyütt. Elmentem a műhelyébe. Ä frissen behordott élet zsáktorfaszain keresztül furakodlam beljebb a pit­varból. Nem nagyon tessékellek, mert kezemben volt a jegyzőblokk, válla­mon a bőrtáska. Hiába hivatkoztam falubélire, aki ideküldött. Letagadtak mindent, nincs semmi, nem csinálnak semmit. Aztán szép lassan összemele­gedtünk. Csak az eszterga érdekel, meg a vésők, meg hogy mi milyen fából van; megmutattam a jegyzet­­blokkomat, mik vannak belerajzolva s elmondtam miket keresek még. Las­san előkerült minden. Remekbe fara­gott ruhafogas is rezgőnyárfából, dió­­fagyökér lemez színes fa berakással, amit a mester maga pácolt, guzsaly­­szárak, régi, ritka darabok. Ez a vértező, elzárkózó gyanú a sorsveri emberek ösztönös védekezé­se. Türelemmel, szeretettel, merértés­­sel mindég le lehel szerelni. V. Az örök téma. Egy pogányul eltemetett, hegyek közé ásott faluban pár percre meg­látogattuk a tanítókisasszonyokat. Szép otthon, szorgalom, tisztaság, de rettenetes egyedülvalóság. Sietnünk kelleti. Nagyon, szívből marasztaltak, minden jóval kínáltak. Egyikük fel akart ugrani, hogy valami italt hoz­zon. Kezemet hirtelen a vállára tet­tem, hogy ne engedjem. Visszaroskadt s az arcát egy ősi, asszonyos mozdu­lattal lehajtotta a kezemre, hogy vál­lához szorítsa. És valami különös kis gügyögő hangot hallatott, mintha böl­csőt ringatna. Szörnyű lehet magányosan, eltemet­ve élni hosszú, hosszú éveket, s az asszonyvágyak felemésztő, hiába el­lobogó liizében várni a lassú, kérlel­hetetlen öregedést. VI. Mucius Scaevola. Kis fekete pásztorlegény farag most nekem gyönyörű karikás oslornyele­­ket a múzeumba. Kivallattam, ho­gyan készíti. Elmondott mindent tü­zetesen, tövéről hegyére. A faragás még hagyján, de az öntés! Az a leg­nehezebb s ha nem sikerül, el le­hel vele rontani mindent. A nyelet erős papírral csavarja körül, meg­köti s felül nyílást hagy a forró érc beöntésére. Erősen markolja a nyelet s úgy önti bele az ónt. Meséli: meg­történt, hogy a folyékony ón kiégette a papírt s ráfolyt az öklére. — Hál ráfolyt, de azért csak tar­tottam, mer ha eleresztem, akkor nem ér a munkám semmit, kezdhetem* 5 6 elölről. Lyukat égetett a kezemre is, de szép lett az öntés, hibátlan. íme: az alkotás szenvedélye, mely a népművészt a pokoli fájdalmakkal szemben is érzéketlenné teszi, csak munkája hibátlanul sikerüljön! Me­lyikünk csinálná ezt utána? VII. Kaláris nem adja a guzsalyt! Gyönyörű, ritka gyűrűs-guzsalyl ta­láltam egy helyütt. Kérdeztem, el­adják-e? A gazda mondja, hogy az onokájáé, attut függ, adja-é vagy sem? De bizonnyal ide fogja adni, mert nem igen szeret fonni. (Már a város szemeket nyit, néz, pirul, nem szól mukkot sem. No akkor viszem a szép holmit, megadom az árát böcsülettel. A belső házban tárgyalok még az öreg gazdával, nagyapóval, mikor a nyitott ablakon át behallom, hogy Kaláris kiált: Édesanyám, mondja meg oda­­be nagyapának, hogy oda ne aggva a guzsalyomal semmijér! Hát mégsem! Fonni talán nem fog, mert az már unalmas. Bál kellene, amint hallom, akármennyi. De a gú­zsaivá mégis csak kedves. Attól nem válik meg. Sajnáltam, mert ritka-szép darab volt, de örültem is, mert ez a guzsaly így jelmondója lett a múlt­hoz, a szép hagyományokhoz kap­csoló erejének! Kaláris, csak soha ne add a gu­­zsalyt! Ne add a falut semmiért! Százakét megtakaríthat a jó házi­asszony, ha fémtisztítót, Cipőkrémet, parketpasztát, mosóport, kékílőt és szappanpelyhet kimérve vásárol a Túr eív festékkereskedésben. — Fejszés támadás Udvardon. Pin­tér Lajos és Tóth Lajos udvardi gaz­dák valami miatt összeszólalkoztak s ugyancsak nem válogatták meg azokat a kifejezéseket, amiket egymás fejéhez vagdostak. Egy ilyen kifejezés Pintért mégis a szivén találta s el­határozta, hogy hathatósabb eszköz­zel bosszulja meg magát: nem a sza­vak élét használja fel Tóth ellen, ha­nem a fejszéje étét. Amint elgondolta, úgy is tett. Egyik este megleste hara­gosát s fejszéjével olyat sújtott fejé­re, ‘hogy Tóth koponyacsontja be­törött. Igen súlyos állapotban szállí­tották kórházba. Utazóböröndök, aktatáskák, férfi és mérgező hatása...) Másról beszélünk, várjuk az onokát, Klárit. Megjön. Kérdezem, adja-e a guzsalyt? Nagy. női fehérnemüek, mindennemű kötött áruk nagy választékban Krausz Samu cégnél Komárno, Baross u. 6. sz. Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban Rafael iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiii Plargii HUHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllliillllllllllllMIIIIIII cégnél Komárno, Városház ucca 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents