Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-09-03 / 36. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza ötvenkileitcedik évfolyam______________________36. szám_______________Srompat, 1938. szeptember 3. LÁM Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Előfizetés: egész évre 50 K2, félévre 25 Kő, negyedévre 12.50 Ki Külföldre egy évre 75 Ki Egyesszám ára 1 Kő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Felelős szerkésztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Főszerkesztő: GAÄL GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Három német és egy magyar nagymegyét terveznek? A kormány legújabb nemzetiségi javaslata állítólag a nagymegyerendszert keltené új éleire. Komárom, —szeptember 2. A politikai helyzet a múlt hét végén rendkívül válságos volt s ha a különböző lapok híreit és »értesüléseit« vesszük figyelembe, akkor arra lehel következtetni, hogy a csehszlovákiai nemzetiségek ügyének sorsa valósággal döntő stádiumba kerüli. Ezt az angol rendkívüli minisztertanács egy behívása is megerősíteni látszott s voltak már olyan újságok is, amelyek a háború kitörését csak napok kérdésévé tették. A forró agyak rémképed azután egyidőrc eloszlatta az angolok magatartása, akik kellő nyugalommal tárgyalták meg az eseményeket és számolva a lehetőségekkel és azzal a ténnyel, hogy Angolország és Franciaország között a legteljesebb együttműködés és egyetértés uralkodik, bizalommal tekintenek az elkövetkező tanácskozások elé annyival is inkább, mert Németország ; em akar a szudétanémetek kérdésének elintézésénél erőszakos eszközöket igénybe venni. A két nagyhatalom nézete szerint egyelőre be kell várni, hogy az új alapokon meginduló prágai tárgyalások milyen fordulatot vesznek. Ez a felfogás jelentékenyen enyhítette a helyzetei és erősítette a bizalmat a békés kibontakozás iránt. A helyzet tulajdonképen a csehszlovák kormány új tervezetének hírére vett javulási irányt, amelyre optimizmussal tekintenek, noha biztosat sen-Alaposan át keli reformálni a régi nagymegye-törvényt Abban az esetben, ha a szudétanémet párt hozzájárulna az újabb tárgyalási alaphoz, amely a nagymegye rendszer visszaállításáról szól, bizottság ülne össze, amely a korivnífiy kiküldöttéi, a szudétanémet Párt és az Egyesüli Páti megbízottait foglalná magában és az 1920. évi törvényt közösen dolgoznák át. A kormány —- .mini megbízható forrásból értesülünk, a nagymegycrefonn új tervezetében végleg föladja a tagkincvezési rendszeri, • amely a múltban a kormány kötött ki sem tud a tárgyalási alapról. Persze újra megindultak a kombinációk, amelyek különféle módon nyilatkoznak meg. Megbízható értesülés szerint Hodzsa dr. miniszterelnök szerdán a miniszterek politikai kollégiumának ülésén bejelentette, hogy az angol közvetítő kívánsága is az, hogy a nemzetiségi problémák megoldását a kormány a nagymegyerendszer alapján kísérelje meg és pedig olyan formában, hogy a történelmi országokban három német többségű, Szlovákiában pedig egy magyar többségű nagymegye létesülne. Ezenkívül természetesen külön törvények lesznek hozandók a nemzetiségeknek az állami közigazgatásban, a közszállításokban, közhivatalokban v; ló aránylagss részesedéséről, a kulturális autonómiáról, vagyis azokról a kérdésekről, melyeket az úgynevezett nemzetiségi statútum terve akart szabályozni. Ha a 'kormány a nagymegye-rendszerre akar visszatérni, akkor az erre vonatkozó 1920. évi 126. sz. törvényt lényegesen ál kell dolgozni, mert a nagymegyék területi beosztására és hatáskörére nézve teljesen új beosztást kell megállapítani. Egész bizonyos, hogy pl. a magyar nagymegyének tisztára magyar területekből kell állania, vagyis más nyelvterületek esetleges bevonása csak megnehezímarsruláját képviselte az üléseken. Ennek megszüntetése annyival is inkább szükséges, mert Runciman lord nem helyeselte a kinevezési rendszer további fönlarlását. Eszerint tehát a jövőben a nagymegyék képviselőtestületei kizárólag választott tagokból állanának s legföljebb a megyei hivatalnokok közül nyerne bizonyos számú hivatalnok szavazati jogot, — például olyan esetekben, amikor az előadmányáha eső ügyről szavaznának. Ami a nagymegyék székhelyének kérdését illeti, annyi szivárgott kJ, El az uszítókkal! Komárom, —szeptember 2. Mielőbb meg kell oldani Csehszlovákia nemzetiségi problémáját — hangzik hónapok óta egész Európában, sőt már Amerika is sürgeti a békés megegyezést a nemzetiségek követeléseire nézve. A kormány folytonosan tárgyal, megbeszéléseket folytat a nemzetiségekkel, a diplomatákkal, követekkel, s egy hónap óta lord Runeiinannal is, aki a brill kormány beleegyezésével Prágában tanulmányozza a súlyos kérdést és mint közvetítő nagy1 igyekezettel törekszik arra, hogy a konfliktus megoldását előbbrevigye. A sok tárgyalás eddig semmi pozitívumot sem hozott, az érdekelt felek még messze vannak a megegyezéstől, egyelőre két egymástól távol áltó ponton vesztegelnek s mindegyik makacsul ragaszkodik elfoglalt álláspontjához. Igaz ugyan, hogy már a harmadik terv, illetve tárgyalási alapról beszélnek a mindig jól értesült lapok, de a nyilvánosságra került adatok oly kevés konkrétumot szolgáltatnak, hogy szinte azt kell hinnünk. hogy a tárgyalások semmivel sem jutottak előbbre a kezdeti állapotnál. de azt meg lehet állapítani, hogy ja felizgatott kedélyek a legnagyobb feszültségben vannak. Hogy azután a fantázia féktelen esapongása a rémhírek egész tömegéi kelti életre s hogy a kishitűség, a nyugtalan lelkiismeret s az állandó rettegés újra meg újra a világháború szörnyét vetíti az események vásznára. — a mai agyongyötört emberi léleknek kóros állapotát mutatja, amely képtelen szabadulni attól a gondolattól. hogy a nemzetek problémáját csak az ágyúk és a gépfegyverek oldhatják meg. Nagy részük van ennek az állapotnak felidézésében azoknak, akik a mai súlyos helyzet megoldására csak a háborút látják egyedül alkalmasnak s akik szócsöveik útján tele torokkal kiabálják szerte a világon a végső megoldás egyetlen lehetőségének, a háborúnak kitöréséi. Ezek a háborús uszítok, akik egész bizonyosan anyagi haszonra spekulálnak s akik nem nvughafnak anélkül, hogy konjunkturális számításukat valóra ne váltsák. Ezek a háborúspárli csoportok nem rettennek el átlót sem, hogy busásan megfizetett lapjaik a legprovokálóbb módon lámadják Németországot, amelynek gondja van arra, hogy faj test véreinek törvényes jogai százszázalékosan érvényesíttessenek. Ezek a közvélemény ferde kialakulására törekvő sajtótermékek izgatásaikkal és uszításaikkal megmételyezik a közhangulatot, amely azután nem képes fölocsúdni abból a légkörből, amelyet e sötét lelkek állandó uszításaikkal körülötte teremtettek. Igen veszedelmes dolog ez akkor, amikor nemcsak a kormány, hanem a külföld legtekintélyesebb hatalmin is arra törekednek, hogy kölcsönös jóakarattal és megértéssel megegyezést hozzanak télre a tárgyaló felek között, megoldják a problémát és megóvják a békét. A háború gondolatát szolgáló sajtóorgánumok sorozatos támadásai és sértegetései napröl-napra diplomáciai közbelépésre kényszerítik a német ügyvivőt Prágában, ami csak fokozza a feszültséget s aminek esetleg a legsúlyosabb következményei lehelnek. Hogy a Hónapok óta folyó tárgyalások eredménytelenek, nagyrészt ennek a felelősség tértiét nem érző sajtónak köszönhető, amely tisztán szenzációhajhászásból a lcgdeslruktivabb munkát végzi, olyannyira, hogy már a csehszlovák újságírók hivatalos képviseletének vezetősége kénytelen volt felhívni a kötelékébe tartozó lapokat arra, hogy tartózkodjanak a külföld bírálatában minden élesebb támadástól. Ez a figyelmeztetés Csehszlovákia érdekében történi, mert bizonyos, hogy egyes sajtóorgánumok magatartása erősen veszélyezteti a kibontakozás útját s nemcsak hogy megmérgezi az amúgy is túlontúl feszített nehéz légkört, hanem még az esetleges megegyezést is megakadályozza. Pedig a megegyezésre szükség van, ezt egész Európa kívánja és sürgeti, végzetes bűnt követ el tehát az, aki ezt megakadályozza. A háború vagy béke kérdése forog ma kockán és nem lehet egyes csoportoknak a béke ellen irányuló machinációit tovább tűrni, mert most már nemcsak Csehszlovákiáról és nemzetiségeiről van szó, hanem mindazon népeknek békéjéről, amelyek Európában élnek s amelyeknek egymáshoz való viszonya államok életérdekét képezi. Meg kell fékezni azokat, akik lelkiismeretlenül olyan célok szolgálatában állanak, amelyek a béke ellen irányulnak. A legutóbbi idők nehéz* napjai után újabb remény mutatkozik a helyzet hogy a terv szerint Karlsbad, Böhminsch-Leipa, Krumau és Morvaországban Mährisch-Schönberg lenne a négy német nagymegye székhelye, míg a magyar nagymegye székhelyét Érsekújvárra tervezik. Ha a nagymegyerendszer visszatér, akkor a választókerületek reformálását is keresztülviszik, amit csak úgy lehet helyesen megoldani, ha Szlovákiában a magyarság részére egy választókerületet kreálnak. Nincs kizárva, hogy az új nagymegyei beosztás is alkalmazkodni fog a váiasztókerülelek beosztásához. Mint ismeretes, a nagymegyerendszerről szóló törvényt annak idejében csak Szlovákiában hajtották végre. Jaross Andor és Esterházy János a miniszterelnöknél Szeptember elsején Ilodzsa Milán dr. miniszterelnök fogadta Jaross Andor és Esterházy János nemzgy. képviselőket, az Egyesült Magyar Párt országos elnökeit, akikkel a miniszterelnök tárgyalásokat folytatott a magyar nemzetiségi kérdésekben. SAíVWWVVWVVWVW^VVVVSiWV Magyar* csehszlovák kereskedelmi szerződés A budapesti m. kir. külügyminisztériumban augusztus 31-én cserélték ki a Prágában Í937. november 17-én kelt magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződési, továbbá a határforgalom szabályozása tárgyában Prágában ugyancsak 1937. november 17-én kelt magyar—csehszlovák egyezményt és a vámkezeléssel való kölcsönös támogatás, a vámjövedéki kihágások megakadályozása, üldözése és megbüntetése, valamint a \ámjövedéki büntető ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegély szabályozása tárgyában Prágában 1937. november 17-én kelt magyar—csehszlovák egyezmény megerősítő okiratait. A kereskedelmi szerződés és határforgalmi egyezmény ideiglenes érvénye már ez év április elseje óta hatályban van. megoldására, nem lehel tűrni, hogy a megegyezés lehetőségét a felelőtlen elemek megzavarják. A háborús uszíióknak el kell némuiniok, csak a béke apostolainak lehet tért engedni ennek a nagyhorderejű kérdésnek megoldásához. Mert meg vagyunk győződve arról, hogy a legsúlyosabb problémákat is meg lehet békésen oldani, csak megértés és jóakarat kell hozzá és annak a tudata, hogy a nemzetek sorsának intézésénél a lelkiismerei és a felelősség döntő szerepet játszik. A világ a békét kívánja és retteg még a háború gondolatától is, ezért csak a lelkiismeretes és felelősséggel híró politikusok irányíthatják az emberiség sorsát. T i
