Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-27 / 35. szám
4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. augusztus 27. A belügyminiszter megerősítette a komáromi városbiró választást lelkekei vigasztaló, a magyar sorsért imát alkotó költői nem feledjük, nem felejthet' jük el soha. Az ifjú pedig, akinek a Parainesisben tanácsokat adott, unokaöccse és gyámfia, Kölcsey Kálmán, az ifjúnak hamvai ko* máromi föld porával keveredtek, mert 1849'ben itt halt meg a komáromi vár* ban, mint honvédtiszt, akinek szívében mély gyökeret vert a gyámapa tanácsa: „Szeresd a hazát! . . . Mindent, amit él* led folyama alatt arcod izzadságával gyüj' Jöttél, mindent, mit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, ha' zád népét és saját életedet naponként és pillanatonként neki kell szentelned . . .“ . . . C, Kölcsey Kálmán, éleiét adta, áldozta neki! . . . H németek demarsa Európa államaihoz a szudétanémet kérdésben Németország az elmúlt héten igen fontos lépésre határozta el magát: a szu* détanémet kérdésben demarsot intézett Európa főbb államaihoz, — Franciaor* szágot kivéve, — s kijelentette, hogy minden megengedett eszközzel a szudé* tanémetek segítségére siet, ha a kérdést gyorsan el nem intézik. A német kormány biztosította a többi kormányokat, hogy Németország békét akar s a szudétanémet kérdést is békésen kívánja megoldani A szudétanémet követelések támogatását, — hangsúlyozta a német kormány, — nem lehet támadó lépésnek minősíteni. Szovjdoroszország felé a német kormány kijelentette, hogy a birodalom Japán és Oroszország vitájában okvetlenül sem* leges marad. Az angol lapok megállapítják, hogy a csehszlovák kormány és a szudétanéme* tek között új alapot teremtenek a tár* gyalásra. Sir John Simon szombaton beszélni fog a középeurópai megoldásról. ♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦ Stockholmban Szüllő Géza nagy beszédet mondott a nemzetiségek súlyos helyzetéről Az európai nemzeti kisebbségek gyű* lését Stockholmban tartolták meg ezidén. Dr. Szüllő Géza, a konferencia egyik társelnöke, a csehszlovákiai magyar ki* sebbség képviselője, nagyszabású beszé* del mondott ez alkalommal. Megállapí* tolta, hogy a kisebbségek lehehetőségei az utóbbi időben minden téren ijesztően csökkennek. Báró Jósika Miklós, az er' délyi magyarok képviselője kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségi kérdési nem engedményekkel és szerződésekkel, ha' nem a népi jogok kiterjesztésével és tisz* teletbeníartásával lehet csak kielégítő mó' dón megoldani. Ugyancsak gyűlési tar* tolt Hágában a Parlamentközi Unió, ahol javaslat történt az irányban, hogy a kisebbségi panaszok elbírálását vonják el Génitől s a hágai állandó nemzetközi bíróság elé utalják. PRÄGE3 VERLAG LEGÚJABB KIADVÁNYAI I./II. ballónselyem kötésben Szergej Tretjakov: Den Si-Hua 56.— KC Joseph Wittlin: A föld sava . . 28.— „ John Gunther: Európa igazi képe I./II...........................................56— „ Ivan Albracht Átokvölgye . . 28.— „ Karel Tschuppik: Egy jó családból való fiú .......................28.— „ Bodnár István: Az én falum árnyékában ............................28.— „ Roack Bradford: A fekete úristen és az izraelita urak . 28.— „ Hermann Kesten: Ferdinánd és Izabella I./II.................................56.— „ Michail Solochov: Uj barázdát szánt az eke I./II. . . . 56.— „ Ilja Ehrenberg: A spanyol hadszíntérről jelenti kve. . . . 14.— „ Barta L.: Okatota császára . . 14.— „ Sión Feuchtwanger: Vallomás Moszkváról .......................14.— „ Egon Erwin Kisch: A hét gettó 14.— „ Miló Urbán: Az élő ostor I./II. 28.— „ Kaphatók és megrendelhetők az UNIÓ könyvkereskedésben Komárom, Masaryk ucca 29. Mint lapzártakor értesülünk, a komáromi járási hivatalhoz megérkezett a komáromi városbírói választásra vonatkozó belügyminiszteri döntés. A belügyminiszter Fülöp Zsigmond megválasztását jóváhagyólag tudomásul vette és öt e minőségében megerősítette. Trencsénteplic, Nagyszálló. Felejtsük el egy pillanatra, hogy Trecsénfeplic min' denre inkább gondol, mint arra, hogy magyar feliratokkal, magyar útmutatókkal s magyar személyzettel is kedveskedjék annak a valóban sok magyar fürdőven' dégnek aki az üdülőhelyet felkeresi, felejt* sük el, mondom, a sok keserűséget, amely nemzeti mellőzlelésünk miatt ér lépien»nyomon a szlovákiai fürdőhelyeken, — (noha a pénzt, amit oda viszünk, szi* vesen veszik) — ezúttal szóljunk egy másik nemzet fiáról, a skótról. Az olvasó ne mosolyogjon s ne higyje, hogy az esetet kitaláltuk. Tanunk rá a pincérsereg, a portás, a szállóigazgaió s minden seregi! Az esti tánchoz, önkéntes mellékletül, kockás ruhájú, keselyű orrú, borotvált állá úr is besétál. Tiz óra elmúlt, az idősebb úr kissé elálmosodolt, Feketeká* véval lelkesíti magát, de az unalmas mű* sort nem tekinti meg. A műsor valóban unalmas: frakkos utánzóművész prcdu* kálja magát egész este és egy szót sem lehet érteni az előadásból már a harma* dik sorban. Trencsénteplici vampok, pozsonyi sex* appealek, ipolysági démonok, közeli s távoli táncosok kerülnek elő. A fürdő* vendégsereg mindig megtévesztő : fürdő* helyen kiöltözik, nekilódul, sokat mulat s az ember megkaparja a vendéget, rendszerint kisül, hogy szerény házilány Privigyéről, ügyvédbojlár Losoncról, vagy gépirónő egy kassai szállítócég irodájából. De, hát most ez mindegy: mindenki át* alakul azzá, ami titokban mindig lenni szeretne s három hétig éli szabad, nagy* világi életét. Csak az angol bóbiskol a sarokban. Talán maga is csodálkozik, miért kereste fel a tánctermet, de, ha már itt van, megiszik egy whiskyt. Aztán mégegyet. Kiteríti a Timest, beletemeíkezik, az* tán leejti az újságot s elalszik. A nagy zajban, láncos zenébei, kacagásban ál* módik a derék, vékony, keselyűorrú, drappruhás angol úr. Fel se ébred, csak akkor, amikor fi* zetni akar. A főpincér jön s rövid fejtörés után kideríti, hogy a vendég huszonhét koro* na árát fogyasztott. Az angol most átad egy lízkoronás meg egy húszkoronás pa* pírpénzt. A főpincért e pillanatban hirte* len elszólítják s beletelik egy perc, mire visszaérkezik s leteszi a visszajáró három koronát. Az angol kerekre nyitja a szemét s ezt mondja: — Nekem több jár vissza. — Nem, — felel a pincér, — har* mine koronából csak három! — De én egy ötvenest adtam! A pincér sóhajt, kezdődik a szokott vita a küföldiekkel, akik nem ismerik a bankót. Hosszú s keserves küzdelem! A harc lega’ább egy óra hosszat fart, először csak az angol s a pincér vesz benne részt, aztán lassan hozzájuk keveredik a borfiú, a kiszolgáló, a köszönő ember, a portás, végül az igazgató. A küzdelem menete nem mozgalmas, a küzdő felek megmerevednek, mindegyik rendifhetet* len álláspontot képvisel, nem mozdul ál* lásaiból. A főpincér egy huszas és egy tizes bankót lobogtat szüntelen, aztán melléje tesz összehasonlításul, egy ötvenest. A bankók szinét, egymástól való különböző* ségéf mutogatja. Egyre kétségbeeseíteb* ben. Az angol szüntelenül a fejét rázza s rekedtesen kiabál, hogy őt itt becsapják. Az igazgató bizonyítja, hogy a főpincér becsületes. A küzdelem nem dől se jobbra, se balra, viszont mindenki a vitatkozó fe' lekre néz s a tánc megáll. Fülöp Zsigmond valószínűleg csak akkor veszi át hivatalát, ha Nagy Jenő kormánybiztos és az országos hivatal revíziós kiküldöttei között a szükséges formaságok megtörténtek. Hogy ez mikor fog megtörténni, azt még nem sikerült megtudnunk. Az angol feljelentéssel fenyegetőzik. A főpincér kétségbeesetten integet. A csomót az igazgató vágja kelté. Kivesz a zsebéből egy huszkoronást és átadja az angolnak. Az angol bólint, thank you, mérgesen s felbalbg a szó* bájába. Gyorsan megnézzük a nevét a szálló* dai könyvben: Skóciából való a vifatko* zó úriember. Az egyetlen vendég, aki ma este keresett a táncteremben, egy skót. Visszakapta a húszast. Azaz, — valaki még az ő eszén is túljárt. Miközben vitatkozott, egy szem* füles prágai diák elcsente az újságját. Mindnyájan elmenekültünk. Ha a skót* nak eszébe jut az ellopok Times, képes felgyujiani a szállodát. TESSÉK RÖGTÖN FIZETNI! Bellusfürdő kis fürdő a trencséni Vág völgyében, késő este van, mire kikötünk parijiin. Olyan kicsiny fürdőcske, hogy csak két szállodája van, abból is csak az egyikben akad számunkra hely. A szál* loda előtti betonon a környékbeli ifjúság táncol. Vasárnap este, a táncospárok erő* sen harmadranguak. Keringet táncolnak s tavalyelőtti foxot. A bokrok közül, pa* rázsló szemmel, lesekednek ki a szomszéd falvak gyerkőcei. —• Mi van vacsorára ? A pincér elmegy a konyhába, letörfen jön vissza. — Csak egy kis pörkölt, meg magyar szalámi. — Hozza! TérüUfordul, hozza a maradékot. De mindegy, valamit enni keli! Leteszi a tányért, le a villákat, peng a kés, fröccsen a pörkölt. Már emeljük a harci szerszámokat s beleszurunk az ubor* A föld népének s a város lakosságá* nak össze kell fogni: a nemzet jövőjét 37 ilyen bizalomteljes összefogás biztosít* halja! Ezt a jelszót fogadták meg s vál* tolták valóra Magyarországon s hozzá milyen szerencsésen, azt mutatja az alább közölt levél. Intézményesített munkaszol* gálát, amelyet szívesen, önként s ügye* sen teljesítettek a jelentkezők: diplomás magyar lányok, városi „kisasszonyok“ szálltak munkafáborba és segítettek a falu népének, de segítettek önmaguk jövője* nek is, — céljuk volt nemcsak mégis* merni a népet, hanem dolgozni, segíteni is nekik. Ilyen levelekből derül ki, hogy milyen könnyen foszlik szét a vád: „a magyarság nem törődik a falu népével s antiszociális godolkozású.“ A vádat azok építik fel, akik nem is* merik közelebbről a magyar életet s szí* vesen általánosítanak kirívó s nem tetsző esetekből. Minden nép a maga leikial* kata szerint rendezkedik be s ha a magyar berendezkedés nem felel meg más or* szagok követelményeinek, azért a magyar életet hibáztatják. íme egy levél, amely megmutatja a magyar élet igazi arcát: „. .. Az apátfalvi napok munkával tetézve, vidáman leltek el. 30 bátor leány vágott neki a bizonytalan és még soha nem tapasztalt helyzetnek. Hát bizony a falu eleinte bizalmatlanul fogadott bennünket s nem akarták sem* mi áron elhinni, hogy az úri kisasszo* nyok főzni, gyereket dajkálni, lakarí* tani, mosni, gazdasági udvart rendbe* tenni, állatokat etetni, kapálni (krump* lit, répát, kukoricát), szőlőt kötözni, sőt még markol szedni is tudnak. De miután ezt vidám nólrszó melleit be* bizonyitottuk nekik, így véleményük kába, amikor a pincér óvatosan közénk áll. Az uborka s a tányér közé. — Tessék fizetni! Ámulva tesszük le a villát: — Micsoda ? Hiszen még meg sem ettük 1 A pincér rendületlen és bizalmatlan. Gyanakodva néz a fáncolókra, alighanem azokból merítette a feneketlen pesszimiz' must: — Mindegy, kérem, tessék azonnal fizetni. Még mindig nem akarom megadni magam: — Annyira gyanulkeltőek vagyunk? Hiszen itt lakunk a szállodában. — Nem baj kérem, itt mindjárt fizetni kell. Már mondanék valami gorombaságot, de az asszony szeme békifőleg int. Ilyen* kor az ember megjuhiszodik. Kifizetem az egész tizenkét koronát. Már hozza is a sört, habja végig' csurran az asztalon. Epésen kérdem: — Ezt is azonnal fizetnem ? — Természetesen — feleli rendületlenül. Később még külön fizettünk egy zöld' paprikát, egy kis adag sajtot s két sós* kiflit. — Most pedig hozzon egy pohár vizet! Hozza azt is, két pohárral, nem is eggyel, tálcán. Bosszútól lihegve kérdem: — Ezt is ki kell fizelni ? Azt hiszem, szavaim olyan melszőek s a gúny úgy áradt belőlük, hogy elszé' gyelli magát s bocsánatot kér. De nem. Rendíthetetlen nyugalommal, végtelen flegmával feleli: — Nem kérem. A viz nálunk ingyen van. SZOMBATHY VIKTOR. — Az Ipartársulatból. Felkérjük tagjainkat, közöljék a társulati irodával, vájjon kis hajtóerejű motorok alkalmazásánál sikerült-e kieszközölniök a balesetbiztosító intézetnél, hogy bizonyos pausál összeget fizessenek a szabványos díjak helyett? Tudatjuk továbbá tágjainkkal, hogy ipartársulalunk a budapesti őszi Háztartási és Lakberendezési Vásárra vásárigazolványokal tart, vonaton utazók és autósok számára egyaránt. A kedvezmények augusztus 21-től szeptember 22-ig érvényesek. Utólagos vizűm, 50 százalékos vasúti kedvezmény a magyar vasutakon és egyéb kedvezmények. A vásárigazolvány ára vonaton utazók számára 30 korona, autós igazolvány 15 korona. csakhamar megváltozol!, sőt elutazásunk alkalmával igen nagy sajnálkozásukat fejezték ki s szerefetük kimutatására ajándékokkal s útravalóval láttak el bennünket. A tábori élet is igen kedves volt. Rendes katonai rendszer és fegyelem uralkodott. Volt táborparancsnok, he' lyettes parancsnok, két rajparancsnok, egy tábori orvosnő, egy anyagkezelő, két helyettes rajparancsnok, s egy vé* dőnő. Ezek, akik tisztségeket töltöttek be, már az elmúlt évben is voltak munkatáborban. Mi közönséges közle' gények, illetve munkaszolgálafosok voU funk. A naposi, ügyelefesi tisztségeket ki'ki 24 órán át viselte. Napi prog' rammunk a következő volt: 5 órakor ébresztő (szakács, ügyeletes 4 órakor), 5'15'kor reggeli torna, 6»kor sorakozó a láborzászló előtt, 6’30'kor reggeli. Ulána tízórai kiosztása. 7'kor mun* kába menni (házakhoz), 1’30'kor be» vonulás a táborba, 2‘30'kor kihallgatás, napos, ügyelefes'váltás, 3'kor ebéd. Utána egy óra pihenő. Azután napok szerint változóan: vagy csoportos ki' menő, vagy családlátogatás, vagy fik' dés a Marosban. 7'30*kor napiparancs, levélkioszfás. Legkellemesebb nap a szombat volt, zsoldfizefés napja. 1*40 P. heti zsoldot kaptunk. Szombaton tábortüzet is tartottunk. Azután elmúlt a tábori élet is. Ha még egy táborba megyek, azután külföldre is kijutha* tok . . .“ * Milyen szép volna, ha ugyanezt a szlovákiai magyar fiatalság is utánozná! Az üres „szociográfiái bejárások" helyett valódi segítség I Képeslap helyeit AZ IGAZI SKÓT Nemxeineveiés Ma0$a&&v3sá®on Okleveles kisasszonyok a falvakban
