Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-27 / 35. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. augusztus 21. Jelentkezik az új magyar nemzedék! Az egyesült párt ifjúsági szakosztályának újjászervezése Komáromban Az Egyesült Párt komáromi helyiszer* vezetének ifjúsági szakosztálya, amely a múlt év április havában alakult meg, te* kintettel a magyar ifjúságnak sereges je* lentkezésére, a szakosztály kereteinek ki* bővítését és tisztikarának újjászervezését határozta el. Az újjászervező ülés a na* pókban folyt le ifj. dr. Mohácsy János ügyvéd elnöklete alatt. Az ülésen részt* vett Bartal Iván, az ifjúsági szakosztá* lyok országos elnöke is, míg az előadói tisztet s a szakosztály nagyarányú mun* katervének ismertetését Krislóff Sándor párligazgaló látta el. Az újjászervezés munkájával a párt alapvető törekvése a magyar és keresztény társadalom minden rétegének testvéri összefogása, a legtelje* sebb mértékben érvényesült. A megvá* lasztott tisztikarban a legbékésebb együí* tesben foglalnak helyet az iparos, keres* kedő, gazda és munkás ifjak az értelmi* miségi pályákon lévő ifjúkkal. Az ifjúsági szakosztály célja : az ön* képzés és a közéleti munkára való elő* készítés. Ezt elérni egy egészségesebb és egységesebb közszellem kialakítása* val, a nemzeti öntudat ébrentartásával, a vallásos érzés ápolásával törekszenek. Más szóval: az új magyar generáció szellemi értékét növelni és az élet kHz* delmeire erősebbé és edzettebbé for* málni. Már a munka elindulásánál több mint 200 komáromi magyar ifjú sorakozoli fel. Lelkesedéssel és komoly elhatározással s remélni lehet, hogy az ifjúság jövendő sorsát szivén viselő érettebb magyar fia* talság mind egy szálig csatlakozni fog a szakosztály munkaíervéhez. Az ifjúsági szakosztály, bár szervesen illeszkedik bele a helyi szervezet kere* SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/S^^AAA/ lébe, külön helyiségekben nyer elhelye* zést, ahol könytár, újságok, sakk, dominó, áll a szabad idejükben nemesen szóra* kozni vágyó fiatalság rendelkezésére. A szakosztály különféle bizottságai heten* ként egyszer megtárgyalják a munkakö* rükhöz tartozó dolgokat s hetenként is* merefterjeszlő előadásokat rendeznek ne* vesebb előadók felkérésével. Az újjászervezett ifjúsági szakosztály tisztikara, amelynek megválasztását a helyi szervezet vezetősége is már jóvá* hagyta, a következőképpen alakult meg : Elnök: dr. Mohácsy János, társelnök: Reicher Miklós, alelnökök\ Rácz Fe* renc, Török József, Faragó István, Gráf Ferenc, főtikár: Palinay Gyula, titkárok: Mórocz László és Kecskés Miklós, háznagyok: Csukás Lőrinc, Csukás László, Zsentek Lajos, Paál Gyula, és Csapó György, pénztáros: Laczkó Endre, ehenőr: Pongrácz Pál és Sztan* kay József, főjegyző: dr. Kőváry Kál* mán, aljegyző : Ágoston István, gondnok és szertáros: Szabó Sándor, helyettese Prezmeczky Ferenc, könyvtáros: Pali* nay László, helyettese Brunner János, zászlótartó: Török József és Sebestyén Ferenc, propaganda bizottság elnöke : Takács Géza, helyettese Török Sándor, titkára: Fischer Lajos, vigalmi bizottság elnöke: Katona Pál, helyettese Sziklay Dezső, titkárai: Szénássy Zsigmond, Csukás Dezső és Bohony Nándor, közművelődési bizottság elnöke: Abka* rovics József, helyettese Jobágy Zoltán, szociális bizottság elnöke: Droszt József, helyettese Gora László, testnevelési bi* zottcág elnöke: Csukás Endre, helyet* tese Török Sándor, titkára: Paál Gyula, békéltető bizottság elnöke: Kollányi 1st* ván, helyettese Katz Jenő. Őszi divatújdonságok! A speciális gyűrhetetlen galléru »Movela« férfi ingekben, férfi—női kötöttáruk, ernyők, reíikülök, kofferok! IB r | r Szabott árak! Kalman iiiiiiiiiii divatáruháza Komárom, Klapka tér 9. Magyar reformátusok világkongresszusa A debreceni református nagy temp» lomban kedden délelőtt kezdődött meg a magyar reformátusok világkonferenciája. A naggyűlésre nemcsak a Magyaror* szágon élő reformátusokat hívták meg, hanem a külföldieket is. Igen sok szlo* vákiai magyar református ment el az ün* népségre, ezeket Bérlők Béla kárpátal* jai, Magda Sándor keletszlovákiai s Sö= röss Béla dunáninneni püspök vezette. Komáromból Fiilöp Zsigmond főgond* nck és Galambos Zoltán komáromi lel* kész jelent meg. A magyar reformátu* sok csaknem valamennyi egyházi és vi* lági vezetője megjeleni Debrecenben. Kedden délelőtt az ünnepi isteni tiszte* leien Szabó Imre prédikált. — Krisztusnak nem közömbös, — mondotta többek között. — hogy legyen*e magyar, vagy sem. ö nem semmisíti meg a faji s nemzeti vonásokat, hanem megnemesíti s megszenteli. Hát akkor nekünk lehet*e közömbös, hogy legyen magyar erő, s igaz hívő, Isten parancso* lataif szerető magyar? Nem vagyunk már árva, testvértelen nép többé, min* denkinek az útjában, itt, Tisza—Duna partján, Európa országútján. Mi Krisz* tus népe vagyunk s azok is akaruk ma* radni és a pokol kapui sem vesznek raj* tunk diadalmat! Majd a magyarországi reformátusság nevében Balogh Jenő dr. konventi, vi* lági elnök, a dunántúli egyházkerület fő* gondnoka mondott üdvözlő beszédei, azután az egyes külföldi csoportok névé* ben szólották az egyházi kiküldöttek, A csehszlovákiai magyar refoimálusok .u* vében Bertók Béla püspök beszélt. Az ünnepi diszbeszédef Ravasz László dr. püspök mondotta: — A magyarság lélek, öntudat, akarat, életcél, erkölcs, — mondotta többek kö* zött, — a magyarság lélek, amit átél a magyar lélek. Félreismernek bennünket idegenben, mert nem szeretnek bennün* kel. Ha valaki azt mondaná nekünk, ne légy magyar, feleljük neki: távozz lilém sátán! A mi magyarságunk nem vélet* len, nem politikai konjunktúra, hanem Isten eleve elrendelése! A református kóngreszuson megalakí* tolták a református világszövetséget, nagy lelkesedés mellett. A komáromi törvényszék elvitelét megint szóba hozta a sajtó Ami Érsekújvárnak öröm, az nekünk fájó seb és fordítva — Az érsekujvári sajtó nem nagyon bízik! Régóta lebeg Damoklész kardjaként Komárom felett az a szomorú valóság, hogy a komáromi törvényszéket, illetve kerületi bíróságot és a vele kapcsolatos ügyészségei és fogházat Érsekújvárra viszik át. Ezt a Komáromra halálos csapást törvény mondja ki. Hogy eddig ennek a törvénynek nem szereztek érvényt, pénzügyi oka van, mert az érsekújvári igazságügyi palota építéséhez több millió korona kellene, de erre még eddig nem volt fedezet. Az évi költségvetésbe ugyan fölvesznek mindig. kisebb összeget az újvári igazságügyi palota építésére, de így is hosszú évekre van szükség, hogy a több milliós összeg összegyűljön. Ha a most szőnyegen levő nemzetiségi kérdés a magyar nemzetiségre nézve kedvező irányba terelődnék, j akkor azt is lehetne remélni, hogy a [ törvény hatályon kívül helyezésével ! a komáromi kerületi bíróság végleg J itt marad, mert hiszen a bíróság elvitele halálos csapást mérne amúgy is nehéz helyzetben levő városunkra. Igen sok tisztviselőcsalád és ügyvéd költözne el városunkból, amelynek idegen- és pénzforgalma is nagyon megérezné ezt. Mennyi ügyes-bajos embernek van itt dolga a törvényszéken, a vizsgálóbíróságon, az ügyészségen és az esküdtszéki tárgyalásokon. Ezek mind elmaradnának. Nagyon sokszor írtunk már erről és hogy most újra visszatérünk a Komáromot nagyon érdeklő dologra, az az oka. hogy egyik újvári laptársunk, I az Érsekújvár és Vidéke erre vonat- j kozólag többek között ezeket írja: »A kerületi bíróság kérdése ismét kisért. Az egyik pozsonyi napilapban olvassuk a hírt, hogy a közmunkaügyi minisztérium állítólag utasította az országos hivatalt, hogy írjon ki pályázatot az érsekújvári kerületi bírósági palota felépítésére. Eddig a hír. Mi azonban, sajnos, már nem tudunk örülni ennek a hírnek sem, mert már annyiszor esett szó a felépítésről, annyiszor volt már úgy, hogy már csak hónapok kérdése, hogy megkezdjék az építkezést, hogy most, ha ilyen hír felbukkan, akkor azt egyszerűen kacsának tartjuk. Rövidesen húsz esztendeje lesz annak, hogy törvény készült az érsekújvári törvényszékről, húsz éve már, hogy évről-évre várjuk az építkezés megkezdését, de eddig még azt sem tudtuk elérni, hogy a tarthatatlan körülmények között és lehetetlen épületben, illetőleg helyiségekben elhelyezett, járásbíróság, új épületbe költözhetnék. Voltak itt már bizottságok, amelyek megszemlélték a bíróság elhelyezését, egyhangú volt a vélemény, hogy ezt az állapotot tovább tartani nem lehet, itt sürgős intézkedésre van szükség, ankétok és feliratok sürgették legalább a járásbíróság felépítését, de minden hiába való volt, itt van már a nyár vége, de még most sem látható a legcsekélyebb előkészület sem arra, hogy az idén akarnának valamit ebben a dologban kezdeni. Eddig az építkezés halogatásának okát politikailag magyarázgatták Ordasok (Novella) Irta: Csurka Péter. — Lüjjek még? — Hány patrony van? — Hét... De vakra van még puska* por... —• Akko’ jó ... Lüjj még egyet az irázi major felé ! Elpukkant a lövés. Vörös tüzcsóvát okádott a mordály. Pár pillanatra meg* világította a kél betyár arcát. Az egyik, a vénebb sáskévén ült görnyedfen, a fiatalabb, a mordályos, egy törpe ihar alatt állt. Arrébb két ló nekinyúlva, ha* sig sárosán a füvet harapta. Ä tüzcsóva fényében feltükröződött az irdatlan messzi lápok vize, a náderdőkből sikongva riadt fel sokezer madár, ölyvek vijjogtak, si* rályok keringtek, vadrucák gágogtak, ná* dirigók röppentek fel, bíbicek visítottak. A sárréú lápok madárvilága jajjongoit megzavart éjjeli nyugalma miatt. Nádi* farkasok üvöltöttek néha. — Nincs teteje ennek a lűdözísnek!... Evvel éppenhogy útbaigazítjuk a pandú* rókát... Jobb vón’ csendbe hallgatni... Akko’ oszt kereshetnek !... — Nem értsz te ehhe I — nyögött az öreg. — Nem ijednek meg ezek ettül a a puskázástul 1... — Fogd bé a szádat I... Ha gyere ide, oszt takarj bé a szűrömmel 1... Ke* gyellenül lel a hideg!... Szemei, mint izzó farkas*szeniek, forró láztól csillogtak a sötétben. — Nem érem meg a hajnalt... Ser* ked a vér a háfambul megint!... Nem álléíotfa el az útilapu ... — Nem jó az útilapu lült sebre... Engem, miko’ tavai’ a szenmáríoni ju* hászok összeszurkáltak, hát bürök level kevertem össze zsurlófűvel, oszlég avval mosogattam mindennap éjfélkor... Azon* kévül pedig kancatejet ittam, amit Oká* nyi Zsofka hurcolt bé lopva a péteri er* dőbe. Mer’ ott fefrengtem ám cefetül... — Más a’ — nyögött az öreg — ha az embert összeszurkálik, mintha hátba lüvik ... Úgy esik olkor, mintha a se* rét a tüdőmbe vóna... Megájj Pikó Bálint 1 Pikó Bálint pandúrmester volt, a be* tyárok réme, üldözője. (Pedig azt mondja a fáma, hogy a fiatalabb éveiben Pikó is otl legénykedett a sárréti buckák mélyén, árvalányhaj lengett a kalapja melleit, több* ízben kifosztotta a cirkói kasznárt és többszámbeli árendásokat...) Harmadnapja, hogy bevette magát a két betyár a lápvidék kellős közepébe. Egyre jobban szorult a hurok körülöttük, öl társuk már láncra verve Újfaluban várt sorsára. Csak ez a keltő menekült meg, Szűri Gazsi bandavezér és ez a fiatal legény, miközben a roppant erejű Gazsit hálbaserétezfék. — Lüjj még egyet! — szólt újra a vén betyár, erőtlenül. — Minek puszticcsam a pori, ebbe a vak sötétbe ? 1... — Ne pofázz, ha lüjj!... Tartsd ma* gasra a puskát! — Nem lüvök I — hegyeit a fiatal. Először tette, hogy szembeszállt a rét* tegetl Gazsival. Mint rongydarab gör* nyedt a vénülő ember. Erőtlen, vérző, hörgő hústömeg voll. Most mit féljen tőle ? — Add a puskádat! — Nem adom ! — Te nyálas, te — te ... kódisfaj* zat!... Kihasénfalak ! Halk röhögést nyomott el a száján a legény. A vezér felemelkedett, de erőt* lenül esett vissza. A sötét olyan volt, hogy neki lehetett támaszkodni. Éjfél felé sűrű szitálással megeredt az eső, verte őket egyenletes zuhogásal. A sebe* sült ordast, akit a sebláz marcangolt, fel* üdítette a hideg zuhatag. Ledobta szű* rét, levette zsíros kalapját, hasonfekve végigdőlt a sáson. Megelevenedett. Be* szédbe kezdett: — Te cudar, te!... Azt hiszed, hogy én beledöglök ebbe a lüvésbe ? 1... Tudom, hogy várod fe ezt ie zabifaj* zat!... Hogyha majd kinyulok, elvedd a pénzemet, meg mindent, amit itt hor* dók a tarisznyámba !... Engem pedig belényomná! a mocsárba, hogy csak a csontomat találnák meg százesztendő múlva... Hát ezen ne hifekedj, mer’ é’ megfordítva lesz, de mingyár 1... Felállt. Alit mereven. Aztán pár lé* pésl leli a fa felé, de érezte, hogy jár* fányi ereje sincs. A fiatal észrevette, hogy a nagy hirhedi erejű Gazsi feléje i lépeget. Inába szaladt a bátorsága. — Hát lüsz, vagy nem ? — kérdezte rekedten a vén. — Ha olyan nagyon kedve tartja 1... A puska eldördült. — Nahát!... Mostan gyere ide mel* lém! Leüllek. A roppant erejű Gazsi fel* felnyögött, ha maria a hálál a fájás. Ilyen* kor felváltva káromkodott és beszélt: — Jószág vófál világéletedbe 1... Nem sokra viszed !... A betyárságho’ tehetség is kő... Nem azért lüvetek én hébe*korba, hogy nelalántán e’ tanáld valamék pandúrt. . . Van nékem ahho sütnivalóm, hogy ebbe a fekete sürve* désbe az nem lőhet... Senem azért, hogy rájuk ijesszek ! ... Más foganatfya van ennek !... Az eső erősbödölt. A fiatal fázósan húzta összébb magán a szűrét. Amaz pedig óvatosan lehúzta magáról a suba* ját, aztán ezüsfpitykés lajbiját. — Kegyetlen meleg van!... Na* gyón jól esik ez a hives eső... Hát, hogy folytassam, éppeg az a célzatom, hogy a lüvésekből megluggyák, mék irányba vagyunk !... Csalom én a pan* dúrokat magam után... Ha’ gyüjje* nek!... Egy szálig belevesznek a mo* csárba !... Az... Nagyot lendült irtózatos karja. Rette* neteset ütött a mellette kuíyamódra szű* külő másikra. Mint a ki3 bogár, mit elfricskáznak a levélről, gurult el mellőle és nyögő sóhajjal nyúlt el az ázott fűben. — Nahát ezt akarom !.. .
