Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-20 / 34. szám
1938- augusztus 20. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. érezte magát a főherceg, aki hódolója volt a szép nemnek és édes istenem, egy főherceg mindig nagyobb sikereket érhet el, mint egy egyszerű polgár. A főhercegi rang, a pénz, a fejedelmi aján* dékok mellett a főherceg daliás szépség is volt és nem csoda, ha sok komáromi nőnek elcsavarta a fejét. A komáromi kakukfüves temetőben pihennek már ezek a régi főhercegi ide» álok. A feledés diszkréciója fedje be a sok, sok pásztorórát. A főherceg eleinte a nádor*uccai Ghyczy házban lakott, de ez a hely nem volt alkalmas a pásztor» órák lebonyolítására. Ennek a háznak a helyén épült az iparfeslület székháza. A1» kalmasabb helyre kívánkozott a főherceg, a tisztipavillonba ment lakni és hogy a szive választottjai diszkrétebben fölsur» ranhassanak a puha, meleg és pom» pás főhercegi fészekbe, a park ke» vésbbé forgalmas helyén külön be» és feljáratot készítettek. A szerelmi légyof» toknak itt már nem volt akadálya . .. Meleg, könnyes búcsúi vesz Komá» romtól, amikor innét végleg eltávozik 1881 »ben. Számos mende»monda ma» radt főn, hogy de sok komáromi szépség hullatta titkon a könnyeit a daliás főher» cég után. Komárom városa minden születésnap* jakor eltávozása után is üdvözli a főher* cégét, amelyre ő mindig magyarul felel. A legutolsó köszönet a madridi királyi udvarból jött. Aztán győzött a szerelem, polgári le* ányba lesz szerelmes, lemond rangjáról. Fölveszi kastélya neve után az Orth ne* vet. Feleségével Délamerikába hajózik. Ott hajót vesz. A lelketlen kufárok egy szépen átfestett, de különben rozoga ha* jót sóznak rá, amely az első nagyobb vi* har alatt elsüllyed és a komáromiak da» liás deli főhercege a délamerikai parti ten* ger mélyén a Santa Margarete roncsai között alussza örökös siri álmát... Dr. B. J. Súlyos panaszok az államvasutakra a lévai kiilőnvonatokkal kapcsolatban. A lévai szabadtéri játékokat rengeteg délszlovákiai ember is megnézte, külö* nősen sok volt Léván a komáromi látó* gató. A komáromiak általában az úgy* nevezett különvonalokon mentek Lévára, de az első komáromi különvonattal kap» csolatban igen szomorú s keserű tapasz» talaiai lettek a komáromiaknak. Az el* keseredett komáromiak kijelentették, hogy kétséges: hasonló esetben igénybe fogják*e venni az államvasutak különvonatait? A vasárnapi különvonat odamenet több, mint egy órát késett s ezért a lévai sza* badtéri játékok, a komáromiak kedvéért, csak később kezdődtek. A Léváról Ko* márom felé éjjel elindított különvonatok pedig teljesen levizsgáztak. Az úgynevezett különvonatokat későn indították s az indítási időt illetően is zavar mutatko* zott. A vonatok későn indultak, lassan haladtak, mivel tehervonathoz kapcsol* ták azt a néhány személykocsit, amelybe a lévai látogatókat begyűrték. Az úgy* nevezett különvonat hosszas álldogálások s döcögősek után érkezeit meg Újvárba, ahol az utasokkal újra fölösleges ki* és beszállósdit játszottak s az elkeseredett utsok zsúfolt kocsikban összetörve ér* keztek meg a reggeli órákban Komáromba. A lévai ünnepi játékok szépségét teljesen lerontotta a kellemetlen vasúti utazás, a vasutak helytelen eljárására mindenki pa* naszkodík. Az első, úgynevezett „magyar“ különvonaí megbukott, a vasutigazgafóság nem emelkedett a helyzet magaslatára, egyetlenegy finom gesztussal nem tette lehetővé, hogy a fáradt utasok a haza* utazás fáradalmait a lehetőséghez képest felejtsék. Néhány külföldi vendég is uta* zott e zsúfolt vonatokon s nagyon lesújtó véleménnyel távozott. Vagy ne legyen különvonat, vagy, ha már van, akkor le* gyen megfelelő. A „János Vitéz“*nek elég ennyi is ? Mindenkinek tudnia kell hogy gyor* San, biztosan és olcsón megszabadulhat fájdalmaitól, reuma, isiasz, fej», ideg* és fogfájásától, ha „TOGAL“ tablettát szed. Tegyen még ma egy próbát, „Togal“ hatásától meg lesz lepve. Minden gyógy* szertárban kapható. Képeslap helyeíl Jegyzetek egy útról Ax ősi tetőfedés. Nyitramegye nyugati részén, eldugott völgyek falvaiban laknak a habánusok. Régi anabaptista hitű, protestáns néme* lek leszármazottjai, akik később elszlová* kosodtak s Mária Terézia idejében ka* tolikusokká lettek. Ma már alig vannak ősi emlékeik, a német nyelvet is elfeled* lék s elfeledték a régi szokásokat. Az ősi, szép cserépedényeket sem gyártják már, múzeumi emlékek lellek ezek. Egy kocsma s egy malom maradt meg a régi időkből Szobotiste faluban, — jelképe a nehéz termelésnek s a könnyű költeke* zésnek, — és megmaradt egy régi, régi szabadalom emléke is. A szalmatető be* jegyzetlen szabadalma. A szalmatető, amellyel a régi habánu* sok házaikat fedték, éghetetlen. A falu* beliek még mindig csodájára járnak en* nek a szalmatetőnek s az idegeneknek kérkedve mutogatják. Ámde, megfogyat» kozott ezeknek szalmatetőknek is a száma, alig maradt néhány belőle: „Patent!“ — mondják áhítattal s megsimogatják a vál* lig érő, alacsony házacska zsupfedelél. Két réteg szalma közé egy réteg vas* tag agyagot raktak. Az agyaggal átitat* Iák a szalmát alul is, felül is. A súlyos agyagos szalma olyan lett, mint valami massza, elzárta a levegőt a szalmaszálak közölt s ha véletlenül a padlás kezdett égni belül, nem terjedt át a tűz a felső tetőzetre, ha pedig kívülről gyulladt ki a ház, az agyagréteg nem engedte befelé s lefelé terjedni a tüzet. Egyszerű és mégis okos. — Ma már nem vagyunk ilyen ügye* sek, — mondja szomorúan az egyik habán*utód, — minél többet tudunk, an« nál többet felejtünk. A szalmatető, régi ügyes korok emléke ott árvul még egy pár évig s aztán le* bontják majd. Bizonyára olyan tetőt épí* tenek helyébe, amely könnyebben fog lángot. Minek a világban tartós szerke* zet, amikor minden értéket igyekszünk gyorsan elpusztítani ? Ragaszkodó gyerekek. Beckón, a franciskánus zárda előtt a fák hüse alá állítjuk az autót. Libát le* gelfetnek a mezítlábas gyerekek, néhány öreg koldus ténfereg a zárda ajtaja előtt, ebédre vár. Rekkenő a déli hőség, mé* gis elindulunk, hogy Stibor vajda me* rész sziklavárát közelebbről is megnézzük. A libalegeltető gyerekek szeme fel* csillan. Az egyik gyerek jobbról közele» dik, a másik balról, a harmadik óvatosan hátulról. Egyszerre mondják: — Én majd őrzöm a kocsit! A negyedik gyerek, a legcsendesebb, óvatosan kinyújtja mutatóujját s az autó oldalán a porrétegre már rajzolni kezd. Ez az autós ember örök fájdalma, rajzolás a lakkra. — A kocsit őrizni fölösleges, ne nyúl* jaíok hozzá. De a négy gyerek ragaszkodik ahhoz, hogy őrizni fog. — Majd egymástól őrizzük! — jelenti ki a legokosabb. Ez valóban jó eszme, a négy gyerek leül a libalegelő négy sarkára s egymást figyeli. Nagyszerű falu lehet ez! Félóra múlva valamiért visszatérünk, a legidősebbik ismét közelünkbe jün: — Én őrzöm az autót igazán, a töb* biek semmit sem érnek. — Mondtam, hogy nem kell őrizned. De én itt maradok. — Az sem szükséges. Jobb, ha el* mentek. A gyerek sarkonfordul, leül egy akácfa alá s nézi a világot. Űjabb félóra múlva indulni akarunk. A négy gyerek egyszerre ugrik elő s a tenyerét tartja. — Egymástól őriztük, — vallja be a legkisebb is — különben befirkáftuk volna. De még ez sem hat meg. A motor már búg, amikor a legnagyobbik iitokza* fosán benyúl a zsebébe s elővesz egy apró, kis boritékot. A színes, vastag bo* riték ismerős, benne egy darabka angol* tapasz. — Ezt is el tetszett veszíteni, — mondja ravaszul. Valóban! Véletlenül kihullott a zse* bemből egy kis, maradék angoltapasz, az ügyes kölyök szeme rávillant, megtalálta s másfél óra hosszat őrizte, mint valami fontos kincset, hűsége bizonyítékát, hogy illő borravaló ellenében visszaadhassa. Persze, hogy ezekuián mégis adtunk borravalót. Az árán féltucat angoltapaszi vehettünk volna Trencsénben ... De a beckói becsület helyreállolt; kölcsönösen még pedig... Gyógyfüvek városa. A trencséni piacon a szeder, málna, tej, túró melleit gyógyfüvek sorakoznak a földreteríteft kendőn. Ennyi gyógyfüveí, is* mer'et s ismeretlent ritkán láttunk együtt. Féligszáradt állapotban székfű, zsálya, hárs* favirág, ilyen levél, olyan levél, még bo* rókabokor ágai is. Amelyik parasztasszony egyebet nem tud árulni, szakít egy csomó füvet s behozza a trencséni piacra. Nem jár legalább hiába: ha eladja, szerencséje, ha nem adja el, akkor is igazolva van az útja, legfeljebb a rossz, fösvény, egészsé* ges világra panaszkodhat. Mintha a gyógyfüvek városa lenne ez a Trencsén. — Mire jó ez a fű? — kérdezzük az elsőtől. — Hát ez? ~ kérdezzük a másodiktól. — Gyomorra. Hasmenésre, székreke* désre. Most már érdekel bennünket a füvek univerzális gyógyító tulajdonsága. Sorra* járjuk a füvek asszonyait s gazdagítjuk orvosi ismereteinket. Az egyforma füvek a különböző parasztasszonyok kendőin mind mást és mást gyógyítanak: — Vesebaj. — Reuma. — Fejfájás. Aztán szívfájdalmak, epefájás, zsába, fogfájás, hajhullás, gyulladt sebek mind megtalálják a maguk foltját, illetve a ma* guk füvét. Az utolsó asszonynál kifogytak a be* fegségek, de a füvek nem. — Hát a magáé mit gyógyít? — Az asszony eltűnődött, valami újat, valami szépet akart mondani, ami még nem volt s felcsillanó szemmel kiáltotta: — Az enyim, az enyim tyúkszemet növeszt! Vettünk is rögtön egy negyedkilónyit. Éppen ez hiányzott! Szombathy Viktor. Scholze-Passage: zongorák a vezeiS világmárka! Alapítva 1876 Gyári lerakat: NltSCh Bratislava, Laurinska 6. ,Domov»Slovakia“ Telefon: 22*98. Nagy raktár átjátszott zongorákban. Harmonlumok. » Csere, szak* szerű javitás és hangolás, vidéken áremelés nélkül. » Kényelmes részletfizetés 1 » Képes árjegyzék ingyen! UJ planinók S600 K6-I6I, 150*200 Ké havi részletre. Gyógyulást, üdülést, szórakozást nyújt. Gyógyít: idegbántalmakat, nőibajokat, vérszegénységet stb. (ayonyoru vidék! Teljes pensio, fürdővel és gyógydíjjal együtt: június, szeptemberben Ke 35’-, július, augusztusban Ke 36—45— iss HÍREK Harangíornyok hívása. Az egyik Szent Márk terén szökken az égnek, S ha megszólal harangja, Hangja A szent áhitat, béke galambja S akik hallják: Szerelmesek... Meleg június volt S Szent Márk térről Csókkal hoztam el boldog, kicsiny mását Fehér asztalára Valakinek . . . Lagúnák helyeit bús magamból Ivelődik fel az a másik: Fala hús, vakolalja vérből, S a toronyban Vad, viharzó vágyát Szórja széjjel A szívem Nyugtalan, nyári éjjel . . . Ö boldog Campanile, S te is ott, kicsiny mása, üzenjetek Neki rorátés reggel: Olyan vad, bántó tornyom zenéje, Küldje fel a szivét hozzám S szűrje harangom hangját halk*fehérre Csöndesen . . . Gábris József. — Szabadságon. Parassin Sándor [járásfőnök a napokban kezdte meg rendes nyári szabadságát. Távollétében Soltész Pál közig, főbiztos helyettesíti. — A r. kát. iskolaszék ülése. A komáromi r. kát. iskolaszék f. hó 19-én d. u. 6 órakor ülést tartott a Majláthiskola dísztermében dr. Kállay Endre elnöklete mellett. Az ülés megnyitása után az elnök meleg szavakkal parentálta el özv. Barabás Jánosnét, az iskola egyik hajdani érdemes tanítójának özvegyét, aki az iskolának egész életében csöndes, de bőkezű támogatója volt, iskolai alapítványt is tett és végrendeletében bőkezűen emlékezett meg a kát. iskoláról. Indítványára emlékét és az iskolaszék háláját jegyzőkönyvben örökítették meg. Az ülés következő és egyetlen tárgya az 1939. évi iskolai költségvetés megállapítása volt, melyet M a k k y Lajos pénztáros készített elő nagy gonddal és elismerésre méltó szorgalommal. A minden tekintetben pontos és részletes költségvetést az iskolaszék változatlanul elfogadta és határozatában kimondta, hogy a költségvetési hiány fedezetéül kivetendő pótadó tárgyában a várost kérvénnyel keresi meg. — Presbiteri ülés. A komáromi református egyház presbitériuma aug. 16-án igen látogatott ülést tartott, melyen az elnöki jelentések során Ga;- 1 a m b o s Zoltán lelkészelnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyháztanács régi köztiszteletben álló tagjának, Konkoly Thege Kálmánnak elhunytáról, kinek emlékét a presbitérium jegyzőkönyvében megörökítette. A megüresedett helyre Csizy Istvánt hívta be az elnökség, akit az elnök szívélyes szavakkal üdvözölt. Az új presbiter eskütétele után lelkészelnök örömmel jelentette, hogy a dunáninneni egyházkerület aug. 18-án Komáromban tartja püspökszentelési ünnepségét, mely alkalomra városunkba érkezik az egyetemes egyház számos vezető tagja. Sörös Béla püspöknek! Komáromba érkezése külön nagy örömet jelent. Elhatározta a presbitérium, hogy az új püspököt a felszeritelési ünnepségen testületileg üdvözli a templomban. Majd rátérve a tárgysorozatra, F ü 1 ö p Zsigmond főgondnok ismertette az új adókulcsra vonatkozó javaslatot, amelyet a presbitérium elfogadott és a közgyűlés elé, majd pedig az egyházmegyei közgyűlés elé terjeszteni rendelt el. Ismertette a főgondnok az egyház Tolnai uccai szegényházának átépítésére vonatkozó teendők előkészítésére kiküldött bizottság tárgyalásainak eredményéről szóló jelentését. A presbitérium a bizottság javaslatára kimondotta a szegényház felépítését és megbízta Csizy István mérnököt az építési terv kidolgozásá-1
