Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-20 / 34. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza ötwenkileticedik évfolyam_______________________34. siám________________Siompat, 1938. augusitus 20 Alapította: néhai TUBA JANOS. Előfizetés: egész évre 50 K£, félévre 25 KC, negyedévre 12.50 Ki Külföldre egy évre 75 Kő Egyesszám ára 1 Kő Hlinka halála Komárom, — augusztus 19. Az a fehérhajú aggastyán, akinek élettelen porhüvelye ott pihen a rózsahegyi plébánián felállított ravatalon, az eszmék harcában, a közélet küzdelmeiben a legszebb emberi ideálnak: a szabadságnak és függetlenségnek volt előharcosa, kora ifjúságától kezdve élete ezüstös alkonyának utolsó évéig, egészen utolsó leheletéig. Nemzetének, fajának szabadságáért küzdött egy életen át, akkor is, amikor a nemzetével ezer esztendőn át együtt élt magyarsággal szemben nem tudta leküzdeni a megmagyarázhatatlan okokból támadt félreértésből keletkezett halálos ellenszenvét, akkor is, amikor fajtestvéreivel egyesülve nem volt képes megértésre találni a világháború után feltámadt új állam kormányzó urainál, akik sehogy sem tudták elfogadni azt az ideológiát, amely Hlinka Andrást tetteiben irányította és vezette. A szlovák néppárt — s nyíltan megírhatjuk, — az egész szlovák nemzet megrendítő veszteséget szenvedett a tántoríthatatlan, elvhü vezérnek halálával, aki a legönzetlenebb és a legkitartóbb harcosa volt népének, amelynek jobb sorsáért, nyugalmasabb és fejlődést biztosító jövőjéért egy pillanatra sem szűnt meg fáradozni s aki nemes célkitűzését nem tudta elérni, bár a történelem kedvező helyzetet teremtett számára. Mikor a legbölcsebbnek kellett volna lennie, mikor komoly elmélyedéssel kellett volna választania a sors által eléje tárult lehetőségek között, őt is elragadta a forradalmi hév és azokhoz csatlakozott, akiknél, dacára az erősebb nemzeti kapcsolatoknak, nem talált arra a teljes megértésre, amire joggal számíthatott volna. Az utolsó két évtized sok keserű percet szerzett a szlovák nép vezérének s elképzelhető, hogy milyen fájdalmas csalódás sajgóit szívében, ha arra gondolt, hogy szereteti népének, melynek igaz ügyéért még a fogházat is el kellett szenvednie, nem tudta kivívni nemzeti önkormányzatát! Küzdelmekben gazdag élete végén azonban be keltett látnia, hogy azokkal kelt egyéter:legesen- keresni a boldogabb jövő útját, akiket vele és népével a vér és könny megszentelt kapcsolata köt az ősi röghöz s akiknek Őseivel ezer éven át élt, szenvedett és örült a szlovák nép. A hosszú századok atalt egyazon sors osztályosai: az őslakók érdeke ugyanaz maradt, ezt félreismerni történelmi tévedést jelent s aki ezt nem akarja megérteni, az egyszerűen elzárkózik az események élői s nem akarja tudomásul venni a fejlődés törvényeit. A magyarság tudatában volt eleitől fogva ennek és számtalanszor bebizonyította, hogy kész a szlovák nemzet autonómiára való törekvéseit támogatni, meri tiszteletben tartotla mindenkor a nemzetek függetlenségét és szabadságát. Ebben a mai történelmi időkben is a legnagyobb készséggel állott a szlovákok mellé akkor, amidőn a nemzetiségi kérdés megoldásánál a szlovák nemzet sorsa- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP -Főszerkesztő: GAÁL GYULA Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmünkatáisak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Dr. A maggar «eltör biztosítására alkotmángtOrvftigt köveid a maggarság Jaross országos elnök megnyitó beszéde Komárom, augusztus 19. Az Egyesült Magyar Párt szombaton Léván tartott országos pártvezetőségi ülésén, amely a pártvezetőség igen nagy számú tagjának jelenlétében és állandó érdeklődése mellett folyt le, jaross Andor országos elnök nagyszabású elnöki megnyitó beszédében kimerítően foglalkozott a mai politikai helyzettel. A feszült figyelemmel ki sért megnyitó beszámolt azokról a tárgyalásokról, amelyeket az Egyesült Magyar Párt vezérei a magyar nemzetiségi kérdésben Hodzsa dr. miniszterelnökkel folytatott és ismertette a magyarság emlékiratát, amelyben a vezérek kifejezésre juttatták, hogy a magyarság csak alkotmányi eviziőval tudja elképzelni a köztársaság olyan átépítését, melyben az itílakó magyar nemzet a maga életfeltételeit megtalálja, mely tehát a nemzetek teljes egyenrangúságát, nemzeti önkormányzatát s Szlovákia és Kárpátalja területi autonómiáját fogja megvalósítani. Majd Jaross Andor elnök beszélt a kormány által elrendelt gyüléstilalomról és a megtartott községi választásokról is, amelyek az Egyesült Párt nagy győzelmével végződtek. Ezek a választások megerősítettek bennünket eddig is vallott ama felfogásunkban, hogy a csehszlovákiai magyarság képviseletére egyedül az Egyesült Pártnak adott felhatalmazást a magyarság. A nemzetiségi statútumról a következőket állapította meg az elnöki megnyitó :- Ma már nyilvánvaló, hogy a nemzeti statútumról, a nyelvtörvény reformjáról szóló törvénytervezet nem elégítheti ki a nemzetcsoportokat. Ismerve a közigazgatási reformról szóló törvényt, hozzáfűzhetem anélkül, hogy p:ejudikálni óhajtanék a kiküldött szakbizottság véleményének, valamint a parlamenti klubnak, hogy ez a törvény, amely a legtöbb újítást vezeti ugyan be, szintén távolesik az alapelvektől, melyeket egyedül tartunk alkalmasaknak a kérdések megoldására. Majd rátért a jelentés Runciman ’óidnak küldetésére, amellyel szemben a pártnak az a fölfogása, hogy olyan nemes törekvést, mint amely a lordot vezeti, mindenki nyugodtan támogathat. A kormány és a nemzetcsoportok között szorosan vett tárgyalások nem voltak eddig, csak tájékoztató megbeszélések történtek, melyek kifelé a tárgyalás színezetét adták, befelé pedig legfeljebb bizonyos irányelvekhez vezethettek. így aligha folytathatók jövőben a tárgyalások, a helyzetnek kétségtelenül tisztázódnia kell. Majd így folytatta Jaross elnök: — A mi álláspontunk ma sem változott, mint ahogy változatlan szinte húsz év óta. Az itteni magyar élettér húsz év óta ki van téve a csehszlovák nemzet gazdasági, politikai és kulturális terjeszkedésének. Mi leszegényedtünk, de nem adtuk fel jussunkat a magyar élettérhez. Ez a juss vezeti most is politikai elhatározásunkat és cselekvésünket. Egyenrangúak akarunk lenni, mert nem Ismerünk erkölcsi törvényt, mely egy nemzettől vagy nemzetcsoporttól ezt megtagadhatná. Nemzeti önkormányzatot akarunk, mert csak ez a közigazgatási életforma biztosíthatja egyenrangúságunkat a gyakorlatban. — A köztársaság probiémakomptexuma ez: 1. hajlandó-e elismerni, hogy az államhoz tartozó terület nemcsak csehszlovák élettér? 2. haj'andó-e minden Ittlákó nemzetnek a saját életterét rendelkezésére bocsátani, hogy ott nemzeti önkormányzat létesülhess: n? hajlandóé a köztársaság politikáját egy új alkotmánytörvény alkotásával megalapozni? 4. hajlandó-e az államot új külpolitika tievezétésével az európai viharzónából kiszakítva semlegesíteni? — Állítjuk, hogy ezek nem megvalósíthatatlan feladatok. Természetes, hogy új józanságra van szükség a cseh-Az Egyesült Párt országos pártvezetőségi ülésén Esterházy János országos ügyv. pártelnök politikai beszámolója során foglalkozott a mai helyzettel, a nemzetiségi követelésekkel és ezzel kapcsolatban az autonómiával és az elnemzetlenítési ti’alommal. Kijelentette, hogy ma itt minden nemzet nemzeti mivoltának teljes kiépítését követeli s ennek elengedheiet'en föltétele az autonómia megszerzése. Tisztában kell tehát lennie Prágának azzal, hogy az autonómia megadása nélkül teljesen lehetetlen az itteni viszonyoknak konszolidálása. Majd örömmel állapította meg, hogy a legutóbbi községi választások és a legutóbbi idők nemzeti mozgalmai igazolják, hogy a Csehszlovákiában élő magyar nemzetben köztudattá válik ez a mi állásfoglalásunk. A nemzeti gondolat reneszánszát tapasztalhatjuk minden vonalon, ami természetes és egészséges fejlődést jelent, mert biztosítja a nemzeti jogok kölcsönös elismerését és tiszteletben tartását. Ezután áttért a Leilei és Tyukoss szlovák politikai felfogásban, egészséges helyzetanalizis, valóságlátás jussanak diadalra. Le kell számolni azzal a ma terjesztett helytelen pszichózissal, hogy a háború kikerülhetetlenséj* gének hiedelmét gyökerezted meg. Mi sem vagyunk elvi pacifisták, mert tudjuk, hogy a katonai védekezés és néha a támadás férfierényére minden egészséges nemzeti organizmusnak szüksége lehet, de helytelennek és oktalannak tartunk minden olyan könnyelmű kísérletet, mely más nemzetek élet jogát a saját nemzeti élet joggal csak úgy tudná összeegyeztetni, hogy azonnal a fegyveres ultima rációhoz volna hajlandó nyúlni. Állítjuk, hogy a köztársaság és vele együtt a Dana-medence problémái nem megoldhatatlan komplexum, csak! ki kell vonni őket olyan nagyhatalom érdekvonalából, melynek a Duna-médencében nincs keresnivalója. A köztársaság semmiesetre sem lehet továbbra világnézeti ütközőtér, erre sem népi összetétele, Sem földrajzi fekvésé nem predesztinálja. — A magyarság pártja: az Egyesült Párt a legutóbbi félévben hatalmasan tört előre, úgy politikailag, mint szervezetileg. Nincs időnk a megállásra, tovább kell mennünk, népünk jogait ki kell vívnunk. A célt kitűztük: becsületes, Szabad nemzeti életet akarunk, hogy minden ittlakó magyarnak jobb, értékesebb otthona és biztosabb kenyere lehessen. Jaross Andor országos elnök megnyitó beszédét az országos pártvezetőség zúgó tapssal és hosszantartó éljennel fogadta. féle új aktivista politikai konzorcium taktikájára és erre nézve a következőket mondotta: — Csak mosolyogni tudunk az olyan taktikázáson, amikor a Leilei—Tyukossféte magyar véleményszá lítók kapnak! megbízatást arra, hogy delegációt állítsanak össze és vigyék a miniszterelnök elé abban a reményben, hogy ezzel talán gyöngíteni vagy elhomályosítani lehet az Egyesült Párt állásfoglalását a most tárgyalás alatt levő javaslatok dolgában. Lelleiék ebben az ő aktivista politikájuk újabb hajnalát látják, nem látták azonban azt, hogy a kilenc úr közül — akiket »szállítani« akartak és akik között kétségtelenül öt magyar kultúrérték van — a legtöbb r.em aktivista érzületből mént el Hodzsához, hanem a miniszterelnök iránti tiszteletből, eleget akarván tenni egy névre szóló meghívásnak. Ezek az urak azonban sdha nem fogják véleményükkel megnehezíteni a magyar jogok kivívását, ami már útban van az Egyesült Párt gerinces é* meg nemi alkuvó politikai magatartása folytán. Esterházy a leltei—Tyukoss-féle úi aktivista taktikázásról ban is végleges döntésre került a sor. Ma egy arcélen küzd a szlovák néppárttal a köztársaság magyarsága és hiszi, hogy az együttes küzdelem megtermi elmaradhatatlan gyümölcsét, melyből a szlovákiai őslakosságra új élet virrad. Hlinka végrendeletül hagyta népére a végső célért való további kitartó küzdőmet, pártja és nemzete tehát tovább fogja vívni az emberi legszentebb jogokért folyó harcot, s e harcban számíthat az itteni magyarság teljes támogatására, mert a magyarság életcélja sem lehet más, mint önkormányzati jogainak elnyerése. A szlovák nép vezérének halála csak a földi kötelékeket szakította ketté, de a szabadságért lángoló szellem továbbra is munkálkodni fog Szlovákia őslakosai küzdelmeiben. Bátorsága, hűsége és áldozatos akarása nemcsak népe előtt fog például szolgálni, hanem mindazok előtt, akik életüket magasabb célok szolgálatába állítják s akik önzetlenül dolgoznak embertársaikért. A magyarság, melyet az utolérhetetlen népszerűséggel bíró szlovák vezér életében többször félreismert, elfelejti az emberi gyarlóságból fakadó tévedést, s a nemzetéért életét is áldozni kész volt ősz vezér ravatalánál tisztelettel hajtja meg a kegyelet zászlaját.
