Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-06 / 32. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. augusztus 6. Magyar kulíúremlékek Komáromban A besztercebányai Kaszinó és a körmöcbányai magyar kultúregylet könyvtárai Komáromban, a Kultúrpalotában, ahol nagy munka folyik a könyvtárak rendezése körül. amelyek a jóvátétel kérdését a közművelődés, a gazdasági élet és szociális gondoskodás terén a gyakorlatban is megvalósítják. Nemzeti egyenjogúság és egyenrangúság, a szükséges jóvátétel gyakorlati megvalósítása pedig csak akkor nyerhet életet, ha biztosítjuk azt az alapelvet, hogy minden nemzet a saját ügyeit önmaga intézhesse, vagyis elfogadjuk elvben és megvalósítjuk a gyakorlatban a nemzeti önkormányzatot. Húsz perces ülés után ismét szabadság A képviselőház, amelyről igazán nem lehet azt állítani, hogy rengeteg dolga van, kedden, augusztus 2-án délután ülésre ült össze, hogy azután ismét széjjeloszoljanak a képviselők anélkül, hogy bizonyos formaság elintézése után valami érdembeli határozatot hoztak Az egész hét Runciman lord prágai útjának különböző szempontok szerint való kommentálásával zajlott le. A csehszlovák sajtó koalíciós és ellenzéki orgánumai kivétel nélkül minden nap az angol lordról írtak, lázasan várták ér- IkeZéséjt s ínég lázasabban lesik ténykedését, amely a nemzetiségi ügy rendezése körül fog megnyilvánulni. Első sorban az a kérdés foglalkoztatja a sajtót, hogy hivatalos kiküldetésben jár-e Prágában Runciman, vagy pedig csak az angol kormány beleegyezésével mint közvetítő magánember kereste föl a cseh fővárost. A cseh lapok kritikai megjegyzésekkel kisért közleményei bizonyos mértékben barátságtalan hangot ütnek meg és a lord küldetésével szemben bizalmatlanságról tesznek tanúságot, amit elég érthetővé tesz a lapok figyelmeztetése a kormányhoz, amelyet a »messzemenő« engedmények megadásától intenek. Az angol Times c. lap ennek nyiltan kifejezést is ad s különösen a Lidové Noviny taktikáját hibáztatja, amely azt írta, hogy Runcimian megbízásával újabb nyomást akarnak gyakorolni a csehszlovák kormányra. A tekintélyes angol kormánylap felvilágosításképen azt írja, hogy Runciman lord nem azért hagyja el Londont, hogy valakire nyomási gyakoroljon, föladata nem egészen a döntő bíróé, de talán mégis valamivel több, mint egy tanácsadóé. volna. Négy havi kényszerű parlamenti szünet előzte meg az ülést, mely iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg úgy a képviselők, mint a kiváncsi közönség részéről: a képviselőház padjai teljesen megteltek képviselőkkel s a karzaton is nagy közönség gyűlt egybe. Megjelent az ülésen Hodzsa Milán dr. miniszterelnök is, kívüle még öten vettek részt a kormány tagjai közül. A plenáris ülés előtt nyomtatásban kiosztott kormányjavaslatokat az illetékes bizottságokhoz utalták, majd elintézték a tárgysorozat első pontját: a képviselőház háromhónapos határidőmeghosszabbítást igényelt a szenátustól a polgári mérnökökről szóló szenátushatározat tárgyalásán, annak megszavazása után Malypetr elnök az ülést bezárta és bejelentette a képviselőknek, hogy a legközelebbi ülést távirat útján fogják összehívni. A következő ülésre — beavatottak szerint — augusztus 23-ika táján, vagy később fog sor kerülni. Runciman lord azért megy Prágába, hogy a helyzetet megvizsgálja és mindkét oldalon latba vesse jóakaratú szavát. A Manchester Guardian diplomáciai munkatársa megállapítja, hogy Runciman küldetésének kétségkívül olyan jelentőséget tulajdonsának Londonban, Prágában és Berlinben, amilyenre kezdetben tulajdonképen sienki sem számított. Runciman prágai kiküldése nem tekinthető ellenséges lépésnek senki irányában és eloszlat minden kétséget afelől, hogy Anglia Középeurópa problémáinak békés rendezése iránt rendkívüli módon érdeklődik, még pedig abból a helyes fölismerésből indulva ki, hogy egy háborúhoz hasonló konfliktus lehetetlenné tenné a nyugati hatalmak érdektelenségét. Senki sem képzeli, hogy azt a szakadékot — írja a lap, — amely a prágai kormány ajánlata és a szadétanémetek követelései között van, könnyű lesz áthidalni. Az azonban bizonyos, hogy a nyugati hatalmak barátságos közvetítése alkalmas a középeürópai háború veszélyének kiküszöbölésére. "Lord Runciman szerdán délután érkezett Prágába nejével. Csütörtökön meglátogatta Krofta dr. külügyminisztert, Hodzsa dr. miniszterelnököt és délben kihallgatáson jelent mßg Benes dr. köztársasági elnöknél. A magyar kultúrának nagy horderejű, fényes múltú két iultúregyletének emlékei, hatalmas könyvtáruknak egy nagy része "került a komáromi Kultúrpalotába. Örülünk, hogy a komáromi kultúreszközök száma megszaporodott, de egyben fájó szívvel böngészünk, rakodunk a könyvhalmazok között, mert azért mégis jobb volna, ha ez a két könyvtár az eredeti helyén töltené be hivatását továbbra is és terjesztené, támogatná a magyar kultúrát. Sajnos, a két kultúregylet: a besztercebányai Kaszinó és a Körmöcbányai Kultúr Egylet megszűntek és ezzel a szlovenszkói magyar kultúra két erős várral lett szegényebb. Nem hiszszük, hogy Besztercebányán vagy Körmöcbányán a magyarok száma annyira megkeviesbedett volna, hogy nem olvasnának már ott magyar könyveket és e két kultúregylet megszűnése a magyar kultúra ellenségeinek az eredményes munkája, éppen azért sajgó és fájó szívvel rendezzük ezt a két könyvtárat, amely sok-sok magyar testvérünknek adott évtizedeken át szellemi táplálékot, életet és erősséget. Olyan fez a két könyvtár, mintha két erős vár ledöntött falai, kövei, téglái között a régi dicső múltak emlékeire gondolva járkálnánk. Ennek a két kultúregyletnek megszűnése nagy szerencsétlensége a magyar kultúrának és mégis szerencse a szerencsétlenségben, hogy a két erős vár romjai, emlékei nem pusztultak el egészen, mint sok-sok magyar kultúrintézménnyel történt, legalább megmentettük azt, ami megmenthető, és ha nem is a hegyes-völgyes vidéken terjesztik, erősítik a magyar kultúrál:, de Komáromban, Jókai városában mégis tovább sugározhatják ki a magyar kultúra éltető sugarait. A Pécelyek, a Beőthyek, a Szinnyeiek, a Czuczorok, a Jókaink földjén megértő szívek veszik az emlékeket körül és talán elfelejtetik velük az édes otthont, ahonnét el kellett szakadniok és ahol jobban netölthették hivatásukat! A besztercebányai Kaszinó gazdag könyvtárát a SzMKE vette meg és a gazdag anyagból a komáromi városi magyar közkönyvtár, a Jókai Egyesület könyvtára vett át olyan könyveket, amelyek az illető könyvtárnak leginkább megfeleltek. A napokban hatalmas ládák érkeztek a Kultúrpalotába. A nehéz, súlyos ládákban a körmöcbányai .magyar közművelődési egyesület könyvtárának 1018 kötete érkezett meg.'^Előzőleg a körmöcbányai polgármester ajánlatot tett a városi magyar közkönyvtárnak, hogy az 1018 kötet eladó egészben, válogatni nem lehet, mert akkor mindegyik könyvtár a legjavát választotta volna ki. A mellékelt könyvtári jegyzékből dr. Baranyay József városi könyvtáros látta, hogy sok olyan könyv is eladásra kerül, amely a városi magyar könyvtárnak már megvan, viszont az eladási feltétetek olyan kedvezőek voltak, hogy az alkalmat elszalasztani halálos vétek lett volna. A dolgot tehát úgy oldották meg, hogy a körmöcbányai magyar könyvtárt — mint a besztercebányai könyvtárral is történt — három könyvtár: a városi magyar könyvtár, a SzMKE és a Jókai Egyesület vette meg. A könyvtár elosztását most végzi a városi magyar könyvtáros, a könyvtárszünet alatt. A könyvtárszünet csak az olvasóközönséggel szemben jelenti a szünetet, mert a könyvtár zárt ajtói mögött lázas munka folyik, hogy a szünet végéig a selejtezési és javítási munkákat elvégezzék. A fenti könyvtár rendezése és elosztásán kívül, nagyobb áthürcolkodás is történik, mert a szlovák könyvtár időközben kiköltözött a Kultúrpalotából a szlovák kultúrpalotába és az így megüresedett helyiségbe kerül a magyar könyvtár anyagának nagy része. Erne az új helyiségre már égetően szüksége volt a magyar könyvtárnak, mert a tizenkétezer kötetes anyagnak az eddigi helyiség már nagyon is szűknek bizonyult és a könyvállványok valóságos labirintusát foglalta magában a könyvtárterem és így is már két sorban kellett a polcokra rakni a könyveket, ami a könyvtár hatalmas és egyre növekvő forgalmára bizony benítólag hatott. A városi magyar könyvtár vezetőségének ugyanis főelve, hogy a könyvkikölcsönzés a legrövidebb idő, pillanatok alatt történjék, mert az olvasók nagy része eléggé elfoglalt, akiknek nincs módjukban drága idejüket elpazarolni. A könyvtáros és a könyvtári kisegítő ezen gyors lebonyolításnak mindig etegietis tudott tenni. Az új helyiség a zsúfolt könyvtártermet tehermentesíti úgy, hogy az új Runciman küldetése Csehszlovákiában IIIIIIHIIIIlllllllllilllllUllllltllillllllllll!IIII!llllilillUIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimi!lllllllllllllilllil!illíllllllllllll!ill!ll!IIIIIIIS:illlllllili;i!IIIllllllllllllllllllH Csizmapróba Irta: Péczely József. Péternek ellopták az új csizma,j át. Akkor veszett nyoma, amikor egy fiatal, himlőhelyes cigány fölkereste a tanyán s a lovára alkudott. A csizma ott volt az ámbituson .. . s aaztán, mint a jó kámfor, elpárolgott. Eleinte Péter abban reménykedett, hogy talán az asszony bevitte a házba. Vagy a nagy lány. De tudakolására azok csak a fejüket rázintották. S hiába tették tűvé az egész portát, még a nyomát se lelték. — Bizonyosan a cigány! — mondta az asszony. Ekkor vert gyökeret Péterbe, hogy csak a cigány tehette. S most mit csináljon ? A cigány már árkon-bokron túl volt. Utána menjen? Faggassa? Mit érne vele? Semmit. Ezóta eldugta s nem tud róla semmit. Följelentse?... Ügyvéd, perköltség... Legjobb lesz megfogni akkor, — állapodott meg Péter, — amikor fölhúzza s viseli. Ha ugyan tudja viselni... Elmúlt a tavasz, el a nyár, de Péter hiába szemfüleskedett. A csizmáit nem látta a cigány lábán. Azon mindig rossz félcipő volt, vagy bakancs . . . Már szinte belenyugodott a veszteségbe, amikor az ősz elején, a piacon őgyelegve, meglátta a csizmáit s mögötte a cigányt. Odalépett. A cigány éppenséggel nem akarta észrevenni Pétert. Egyre a piacos népeket vigyázta. Csak akkor fordult Péter felé, amikor az már másodszor tette föl a kérdést: — Hogy ez a csizma ? A cigánynak az vádolt ide-oda a fejében, hogy legjobb lenne eloldalogni. Hátha ráismer a gazda a csizmájára... Azonban az is fűtötte egy cseppet, "hogy hátha nem ismer rá? Az esetben pedig elszalajt nyolc-tíz pengőt. Mert annyit bizonyosan adnak érte. Ha a volt gazdája nem, hát más. Mondta is most már úgy foghegyről: — Tíz pengő . . . Péter fölemelte a csizmákat. Megforgatta a szeme előtt — Jó állása van! -— vélekedett. — Alig használt, — szólt közbe a cigány. Péter rábólintott: — Látom. Aztán úgy szemösszehúzva még hozzátette : — Tudom! A cigánynak egy kis hőség futott a fejére. A gazda igencsak fölismerte csizmáit. S így most már mindjárt beleesik a csávábá. Nono! Az se 'bizonyos! Vehette jazt ő kéz alatt is! Máshol. Péter ezalatt megformázta a régi jószágát minden oldalról. Belekotorászott a belsejébe, megtapogatta a bőrét, s ráncait, aztán újból fölkérdezte: — Mire mondod ? — Tíz pengő. Adod té azt olcsóbban is! Már hogy adnám, amikor én tizenötöt adtam érte! — Hol? Itt a vásáron... Kinek ? — A nevit nem tudom, mert nem kérdeztem De egy polgári egyén volt. No, — mondta Péter, — hogv ki volt az a polgári egyén, azt majd megmondod a rendőrségen! S intett egy arra cirkáló rendőrnek, akinek ott mindjárt elsorolta a »tényál lást«. A cigány közben átkozódott. De nem ért vele semmit. A rendőr bekísérte. * A rendőrbíró előtt a cigány körömszakadtáig tagadott. Hogy a csizmát árulta, azt nem tagadta, de arra esküdözött, hogy az sohasem volt a gazdáé. Azt ő a városban vette tizenöt pengőkért.. . Odafordult Péterhez: -■ — A maga csizmája mikor veszett el ? — A tavaszon ... — Na, — igenyesedett a cigány, — én a nyáron vettem. Parádénak. A Kolompár Julesa lakodalmára!... Meg is táncoltattam benrte! Erre akár száz tanút is állíthatok! A bíró fölemelte a csizmákat. Nézte, tapintotta. A bőre finom. De az állása is. Közben syemügyre vette Péter lábát. Pászolna? Úgy látta, hogy igen. Majd a cigány bakancsára vetette a tekintetét Mosoly ült a. szeme sarkába. Odalépett a cigányhoz. — Emeld csak föl a lábod! A cigány engedelmeskedett. A bíró a bakancshoz pászította a csizma talpát. De mielőtt kijelenthette volna, fiogy a csizma sokkal kisebb, a cigány megelőzte: — Éppen jó! — Kisebb! A cigány erősködött: — Csak azért látszik kisebbnek, mert hosszú a szára. Na, ha neked jó, — mondta ki a bíró a szentenciát, — akkor húzd föl! A cigány megnyujtotta a nyakát. Egy keserű pillantást vetett a csizmákra. Ebben a pillantásban azonban benne volt, hogy a csizmát, ha belepusztul is, de fölhúzza. Mondta is nagy magabizakodva: — Fölhúzom .. . De itt nem igen van alkalmas hely, hanem talán odaki az ámbituson ... — Csak maradjunk benn! De a zoknim ;. . Sohse kényeskedj. Nem is annyira magamért... *A bíró azonban nem engedett. —- Én értem ne fájjon a fejed! A cigány hát nekifogott a bakancs lchámozásának, ami nem is sok utánjárást igényelt. ; E művelet után, némi piszmogás kiséretébeif; a csizmahúzáshoz látott. Előbb azonban egy kis tájékoztatót eresztett el aziráhyban, hogy az esetleges kudarcot valamennyire enyhítse: — Most egy cseppet dagadt a látfom!. i. ; S aztán szuszakolni kezdte a lábafejét... Ment is az a torokig valahogyan,
