Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-07-23 / 30. szám
1938. július 23. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. a gyermekeknek se veszélyes a fürídés, mert a bekerített helyen nem mély a víz. A jó és biztos úszók persze a szabad vizet is felhasználják. A bérlők, az árván maradt Kovácsfiúk előzékeny udvariassággal sürögnek, forognak és a gazdag büffé jégbehűtött italait sietve hordják a pincérrel együtt a vendégeknek. A konyha is kifogástalanul működik. Az ügyes szakácsnő két évig volt Hollandiában és így a messzi országok konyha-művészetét is ismeri. Közel száz kabin áll a közönség rendelkezésére, olcsók, egy és két korona. A pénztárban a bájos Bözsike, a pénztároskisasszony kedves előzékenységgel adja a jegyeket. Az egész fürdő adminisztrációját a Kovács-fiúk gyámja, Mészáros Lajos János, újságíró a tőle megszokott alapossággal, körültekintéssel vezeti. Ha kell, még úszni is tanítja a hölgyeket a legnagyobb kedvvel és lelkesedéssel. Könyvel, számol, számlákat fizet, rendel és felügyel. A pompás, jögbehűtött és alacsonyárú italok és ízletes ételek mellett sokszor késő estig együtt marad ott, a kedves helyen nem egy társaság, a petróleum gázlámpa nappali fényt vet messze a környékre. Gyakran főznek ízletes halászlevet, molnárcsuszát, bográcsgulyást. Minden délben rendes menü várja az egész napra kirándult vendégeket. Van a fürdőnek kényelmes kuglizója is. Jó hangú gramofon sok, sok lemezzel gyakran kellemes melódiákat küld szét. Persze a gyermekek a legboldogabbak, a homokban vígan játszanak, várat építenek, .vízárkokat ásnak. Érdekes, hogy amíg bent a városban hideg szél fúj, künn a strandon a legkellemesebb idő mosolyog a vendégekre. Ha autóbuszvállalat alakulna, amely az olcsó közlekedést lebonyolítaná, még nagyobb volna a strandon az élet. Pedig az autóbuszvállalkozás kifizetődnék. A régi strand-élet megszokott alakja, a jó öreg Fehér bácsi, bár közel 80 esztendő nyomja a vállát, nem tud megválni e régi kedves helyétől, majd mindennap kigyalogol és el-elbeszélget a régi ismerősökkel. A fürdést szeretőknek melegen ajánljuk, ránduljanak ki a strandra és akkor látni fogják, hogy igazunk van, mikor ezt a kedves helyet dicsérjük. (—ayjő—) Mindenkinek ludnia kell hogy gyor* san, biztosan és olcsón megszabadulhat fájdalmaitól, reuma, isiasz, fej*, ideg* és fogfájásától, ba „TOGAL“ tablettát szed. Tegyen még ma egy próbát, „Togal“ hatásától meg lesz lepve. Minden gyógy* szertárban kapható. lehet a távolság odáig... Erős, bikamorgó hangján elkiáltja magát: — Tari, a lovat 1. A nyerget!... Tari elrohan. Egy perc... A paripa a másodikban ott prüszköl a lépcső előtt. Nyereg ugyan nincs rajta, de idő sincs már a bajlódásra. — Telefonálj Várszegre I A többit tudod! Bozontos mellén szétnyílott a blúza, komótpapucsban van, nincs rajta se a derékszíja, se a kardja. Sapkát venni nincs már idő... Fel a lóra, a szőrre! A harmadik percben Halápi már ott rúgtat a földek között, toronyiránt, neki a tűznek! Ott most megriadt és kétség • beesett emberek ugrándoznak. Parancsoló kell közéjük, útmutató szó és nyugodt szív. Odaér és már a lóról feltekinti a helyzetet. Egyelőre valami húsz, huszonöt kereszt gabona van veszedelemben. Késői vágás, érthetetlen is, miért áll még a tarlón ? A hely valami három-négyszáz lépésnyire van a tanyától, a tarló közepetáján. Nyolc-tíz keresztbe belekapott a tűz s Halápi már tudja, hogy ezeket a kereszteket nem lehet megmenteni. Gatyás alakok ugrándoznak ide-oda, forgató vellákkal kapkodnak a lángokhoz, de a hőség az égő keresztek közelében kibírhatatlan. Távolabb az asszonyok valakit élesztgetnek a földön. Egy ember megperzselődött, elfulladt, elájult. Nincs vesztegetni való pillanat. Halápi hangja felmordul és túlordítja a tűz A csehszlovák kormány nemzetiségi reformterve az angol sajtóban Az angol sajtó, — elsősorban is a Times és a R e u t e r-i r o d a úgy értesül, hogy a csehszlovák kormány nemzetiségi reformterve négy tartományragjsztja Csehszlovákiát, úgy mint a szűksbb értelemben veit * Csehországra hétmillió cseh és német lakossal, Morvaország és Szilézia három és fél millió cseh ás német lakossal, Szlovákiára hárommillióháromszázezer szlovák, magyar és nékossal és Kárpátaljára héíszázhaszonötezer cseh, lengyel és német lakossal. Mindegyik tartománynak saját tartománygyíilése lesz, amely az illető tartományban lakó nemzetiségeket közvetlenül képviselő kamarákra oszlik. A kamarák az illető nemzetiségeket érdeklő ügyeket intézik. Ezenkívül minden tartományban jelentékeny önkormányzattal bíró megyei és községi tanácsok alakulnak. A tartománygyülések hatásköre a tartományi önkormányzatra és a helyi közigazgatásra terjed ki. A prágai nemzetgyűlésnek és kormánynak fentartott ügyek: az állami pénzügyek, a külpolitika és a nemzetvédelem. A Times szerint ez a terv még alku és egyezkedés tárgya lehet. Az angol sajtó bízik a békés megoldásban. A Daily Mail szerint az a terv merült fel, bogy Csehszlovákia mondjon le a francia és szovjet katonai szövetségekről, ennek ellenében biztosítják semlegességét Franciaország, Angolország és Németország szavatosságával. A Daily Express szerint lord Halifaxnak sikerült Bonnet francia külügyminisztert álláspontja némi módosítására bírni. Ennélfogva a francia és angol kormányok sürgős felhívást intéznek Benes dr. elnökhöz, hogy kövessen el mindent a szudétanémet probléma megoldására. London és Paris ugyanis nem tartják elég gyorsnak a csehszlovák kormány eljárását. ^VVWVVv vvvvw Végétért a fiúcserkészek táborozása, megkezdődött a leányoké Ehéten végétért a komáromi bencés főgimnázium Jókai cserkészcsapatának háromhetes táborozása, amelyet a Selmecbánya környékén épített nagyszabású táborban töltöttek. A táborozás minden tekintetben kitünően sikerült, úgyszintén nagyon jó eredménnyel végződött a tábor mellett a Szünidei Gyermeknyaraltató Egyesület komáromi csoportja által kiküldött tizennyolc kisgyermek nyaraltatása is. A gyermekek felüdülve, megkövéredve kerültek haza a táborból. A fiútábor bucsutábortüzet tartott, ez alkalommal zajlott le az új segédtisztavatás is: a lelépő Cornides István helyébe a cserkészek Gergely Zoltánt választották segédtisztjükké. Romhányi Árpád tanár a leérettségizett cserkészeket búcsúztatta el szép szavakkal. A legjobb táborozó cserkészek címét sorrendben a következők nyerték el: Dosek Lajos, Horváth József, Dúsa László, László Ferenc, Burián László, Szitás Béla, Rehák József, Reif György, Nagy Antal, Maráz Lajos, Lalák Ferenc és Lipták Lajos. Az őrsi verseny első helyezettje a Lovak és Őzek őrse lett. Érdekes statisztikai adatok szolgálnak a tábor élelmezési kérdésének megismerésére: 1073 liter tej fogyott el, a mészárosszámla csaknem 3000 koronát, a pékszámla 2600 koronát tett ki, elfogyott egy métermázsa cukor. A tábor látogatói- bőséges pénzadománnyal járultak hozzá a táborozás költségeihez. A fiútábort a leánytáborozók csoportja váltotta fel ezen a héten. Nyolcvanöt lány indult táborba, úgy, hogy a tábort a fiúcserkészek le sem bontották, a leánycserkészek minden felszerelést készen kaptak. A táhorozók közölt vannak a Szünidei Gyermeknyaraltató Egyesület komáromi csoportja által kiválasztott kislányok is, tizenhatan. CED0K ADRIAEXPRESZ minden csütörtökön és szombaton Abbázia Ke 304*« Susak „ 254‘Split „ 304-oda-vissza. Egyéni utak és ho'eüételányok 280 hotelben Olaszországban és» Jugoszlá* viában igen előnyösen itt fizethetők. A kék Adridra átalányutak 9 napra aug 20-tól minden szombaton Abbázia Ki 615-Crikvenica „ 555— Laurana „ 615— Arbe*Rab , 640— Az oltartózkodás meghosszabbítható. » Kel» lemes átszállásnélküli utazás, elsőrangú szállodák, kitűnő ellátás, szép strand. A Fekete tengerre társasutak minden héten. Cedok utaséi! csekkek Jugoszláviába, Olaszországba, Magyaror» szagba, Romániába, Bulgáriába stb. CEDOK utazási irodák Bratislava, Piestany, Kosice. fftjjgpil sz ej © m m ABSAlIÁBASi gj HOTEL QU1SISANA és EDEN legszebb Ü= központi fekvés, minden komfort, finom ----konyha. — Május—Június előszezonárak. ----Kérjen prospektust és pausálarangement —— CEDOK Ü utazási irodában Bratislava és Piestany. 5=; Két tanítónő, Windmühl Mária és Komáromy Gizella vezetik a kis, most még vékonypénzű leánykák nyaraltatasát. A tábor parancsnoka Schwartzer Károlyné, segítőtársai: Kocsis Károlyné, Tomaschek Dezsőné, ifj. Nagyjánosné, Mikó Ilona, Dosztál József né és Dosztál Gyuláné. A főgimnázium részéről Kocsis Károly tanár van a felügyelettel megbízva. A gimnazista lányok közül többen más középiskolából valók. Látogatási idő szombaton délútán s vasárnap van. Megdöbbentő gyilkosság Dunamocson Fejszével agyoncsapta anyósát egy volt kajókormányos, azután maga jelentkezett a csendőrségen. Családi viszálykodás utójátéka a szörnyű gyilkosság. Szerdán délelőtt megdöbbentő tragédia játszódott le Dunamocson, ebben az egyébként nyugodt vérmérsékletű és a bűnügyi krónikákban vajmi keveset szereplő faluban. Zámbó János, volt hajókormányos fejszével agyoncsapta anyósát, a 66 éves Szálai Jánosnéí, akivel hoszszú idő óta állandó veszekedésben állott. A szerencsétlen öregasszony röviddel azután, hogy beszállították a komáromi kórházba, meghalt. l!1illlll1lili!llllll!lllillllllll!llfltlll!llllll!iiilfiilllllil!lllllllllllli!lil!llllllllll!!l!llllllI!lll!iill!lil!llllllllllliillllllllllllllllllllllllllNllllllllllllllil!í!llilllllll!ll!l!il!li!l!!i!llliili!il!ll!lillllililllll!!j!!!lllilillllllllllll||j|||| Zámbó János 1921-ben nősült s feleségével együtt, ettől az időtől fogva 1935-ig úgyszólván állandóan hajón tartózkodott. Keresetének nagy részét azonban hazaküldözte anyósának, gondolva azt, hogy otthon megtakarítják a pénzt, földekbe, esetleg házba fektetik. 1935-ben Zámbónak távoznia kellett a hajóstársaságtól s hazaköltözött Dunamocsra. Mikor azonban anyősáéktől szántónké r te a hazaküldözött pénzt, azok szerinte körülbelül 25000 koronáról ropogását: — Ekét kerítsetek, kantárt, gyeplőszárat! Leugrik a lóról és tovább kiabál. Az emberek először nem értik, mit akar, eszelősen bámulnak rá. Ő toporzékol, — Hol egy eke? Az istenfátokat! Nem tud lelket verni beléjük, maga cselekszik tehát. Közel van a tanya és hatalmas bakugrásokkal a hombárok irányába veti magát. Egy fészer alól előrántja az eketalpat. Rajta van a vas... milyen szerencse. Megragadja a talyigakampót és hatalmas erejével, szinte az ölébe kapva vonszolja kifelé a tűzhöz. A szárat is hozzátok! A szárat! Egy legény beugrik a színbe, leakasztja és már iramodik is utána a szerszámokkal. Lassan a többiek is megértik, mit akar csinálni. Arról van szó, hogy a keresztek menthetetlenek, de a tűz már jó darab idő óta legel. Alattomosan, minden irányba szétkapaszkodvá tekereg, mászik a tarlón. Négyszáz lépésnyi távolság van a tanyáig és ott, az udvarban, hatalmas kazlakban áll a már behordott élet. Ha odáig el tud legelni a tűz, akkor mindennek vége! Halápi kiveti a zablát a lova szájából, szügyére adja a hámot, alátólja az eke-taligát, kampóba akasztja a vasat és hajrá! A hátasló szántáshoz is ért. (Milyen okosság volt kihasítani egy kis darab földet ott az őrs épülete mögött, mert ott tanult meg szántani a ló.) De ez a ló legfőkép ismeri és megérti gazdájának hozzávaló beszédét. A lóval most lassan társalogni kezd el Halápi, mormogva, nagy gyöngédséggel, mert vele csak így lehet, ő állat. — Tündér... Gyíha, Tündér... Azonnal megérti és nekirugaszkodik. Okos, szép fejét elkapkodja a tűztől, de engedelmeskedik. — Gyíha, hóóó ... Gyíha, gyíha ... Halápi a heretábla szélén kezdi el és minden erejével be akarja fogni a tüzet. Egyetlen mély barázdavonalat húz a gyorsan terjedő apró lángok elé. Ezek a lángok szinte nem is látszanak a nagy verőfényben. Úgy ugrálnak át, füst nélkül egyik szalmaszálról a másikra. Eltaposni nem lehet őket, mert megint előrekapnak és huncutkodva tovább legelésznek. Nagyon veszedelmes tűz ez, hatalmas erő és nyugodt kiszámítás kell az ilyen mentéshez. Az emberek is rugdalják és tapossák már meztelen talpaikkal, de mit használna az ő gebeszkedésiik, ha ez az erős ember nem igyekezne avval az ekével. A komótcipői lemaradtak, mezítláb van már ő is. Vászonnadrágja csupa merő korom és piszok, mert néha nagyon közel kell hatolni a tűzhöz. De vasmarka szorítja, nem engedi el az eke szarvát, közben a toporzékoló lovat csillapítja mély, megnyugtató hangján: — Hó, hó, hó .. . Tündér ... Félig már befogta és elébevágott, úgyhogy a frissen vont barázdán nem tudnak átkapni az apró lángok.. . No, még egy kis ragaszkodás! Tíz hosszú, kétségbeejtő percig tart csak ez az egész munka és Halápi a túlsó oldal kukoricásának csücskében végre megáll. Ott sikerült befognia a tüzet. A másik irányban nincs veszedelem, mert ott, a lóhere nedves csíkján túl nem terjedhet. Visszatartja az állatot és kibillenti az ekét a barázdából. Melle zihál, arca csupa láng, hiába, nem gyerekjáték az ilyen erőlködés. Amint ott áll most, verejtékben úszva, szakasztott olyan, mint emezek, a többiek, akiknek a fajtájából való és akik a föld paraszt gyermekei. — Nahát, az árgyélustokat! — liheg és odalöki Bőrösöknek a szárat. Intézkedik, hogy Tündért vezessék vissza. Börcsök, a gazda most odalép elébe: Köszönöm is, hogy legalább a többet megmentette. — Be van-e biztosítva ? — A fele. így hát nincs is nagy kára. — Nincs, hála Istennek. A népség már oszlik, gyérül. Azok a keresztek most már szépen összeroskadnak maguktól. Szél nincs, a házat, meg a szérűt nem fenyegeti veszedelem. Halápi szalmaszálat vesz föl a földről és avval piszkálgatja a foga közeit. Nagyon bosszankodik, mert a lemaradt papucsait csak hosszas keresés után tudták megtalálni és előhozni neki a tűztől föllegelt tarló üszkös gödreiből.
