Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-15 / 3. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. január 15. Olvasóinkhoz! Változás lapunk megjelenésében A »KOMÁROMI LAPOK« 1938. január 1-én LIX. évfolyamába lépett, s ez a megfutott közel hat évtized igazolja létjogosultságát. Két emberöltőn keresztül szolgálta Komárom város és messze vidéke magyarságának érdekeit, amellyel jő és rossz időben egy a. *t összeforrott. Hosszú évek magyar gondját, nehéz sorsát vállalta Komáromi Lapok, mely minden időben önzetlenül és hűséges kitartással küzdött a kisebbségi magyarság igazságáért. fi vek óta súlyos gazdasági válság nehezedik reánk, amelyet mindenki érez s amely a magyar olvasó közönség életviszonyait is nehezebbé teszi. A helyzet várvavárt javulása mindeddig nem következett be, ma is érezzük annak nehézségeit s bizonytalan, hogy még meddig tart és mikor lesz vége. Ezek a gazdasági okok késztelnek arra, hogy előfizetőink és olvasóközönségünk megváltozott viszonyaihoz alkalmazkodva, lapunkat január 1-étől kezdve ismét hetenként egyszer és pedig minden szombaton délelőtt adjuk ki s ehhez képest előfizetési díjainkat is leszállítsuk. 1938-tól kezdve a Komáromi Lapok újra hetilap lesz és leszállított előfizetési ára következő: Egy évre 50 Ke. Félévre 25 Ke. Negyedévre 12 Ke 50 f. Külföldre egy évre 75 Ke. Szükségtelen külön is hangsúlyoznunk, hogy a Komáromi Lapok iránya nem fog változni, a lap marad továbbra is a magyar nemzeti kisebbség harcos orgánuma, mely Komárom legjobb írói gárdájának közreműködésével folytatja munkáját az ittélő magyarság sorsának jobbrafordulása s jövőjének biztosítása érdekében. ötvennyolc éves becsületes múltúnk arra kötelez, hogy a Komáromi Lapok a jövőben is megtartsa színvonalát és megőrizze azt a tisztes 'helyet, melyet hosszú évek kitartó és elismert munkájával a vidéki hírlapirodalom első vonalában kivívott magának. Hogy feladatunkat minél nagyobb eredménnyel tudjuk teljesíteni, kérjük tisztelt előfizetőinknek, olvasóinknak, hirdetőinknek és lapunk minden igaz barátjának eddig is bálával tapasztalt szives támogatását. Tisztelettel a KOMAROMI LAPOK szerkesztősége és kiadóhivatala. — Az emberek elveszítik minden életkedvüket, mert sokat, szenvednek reuma, ischias ideg és fejfájásban. A kétségbeesésnek pedig semmi oka nincs, hiszen hány szenvedő visszanyerte »Togal« által egészségét. Togal önnek is segíteni fog. Egy kísérlet meggyőzi. Minden gyógyszertárban kapható. Komáromtól-Kakathvárig... írja: Nehéz Ferenc. Szalai Gyula bácsi szerelme. Hát igen, csak úgy szeresse mindenki az öreg Dunát, mint Szalai Gyula bácsi. Mikor végre hazajött az orosz fogságból, nyolc évi távoliét után, agyongyötörtén és agyonfáradtan — és mikor bekopogott az édesanyja ajtaján s megölelte az öreget, bizony nem ült le a kandalló mellé, hogy kipihenje a rettenetes út fáradalmait, hanem megint a kilincsre tette a kezét és kifelé indult a szói bából. Éjféli tizenkét óra volt ekkor s szegény Szalai néni ijedten szólt rá a fiára: — Hová mégysz, édes fiam? — Isten tudja, — felelte Gyula bácsi —- de nem tudok addig leülni, míg meg nem látom a Dunát... Mondom: éjféli tizenkét óra volt. De lement Gyula bácsi a Dunapartra s ott sírt a víz szélében reggelig. Egy nóta. Tóth Babával tavaly nyáron lejött ide hozzánk egy szlovák kislány Liptószentmiklósról. Takaros kis hajadon volt, Balogh Jancsi barátom beléje is szeretett irgalmatlanul. De aztán vége lett a vakációnak és Marienka visszarepült megint oda a Magas Tátrába... Az ősszel pedig a futballcsapat Liptóba rándult. Indulás előtt eljött hozzám Balogh Jancsi s rámparancsolt, hogy csináljak sürgősen egy gyönyörű nótát, de olyat ám, hogy a nagy Kriván is sírva fakadjon rá. (A nagy Iírivánról tudniillik eddig még sose hallotta, hogy sírva fakadt volna.) Rögtön láttam, hogy Balogh Jancsi nem éppen a nagy Krivánra gondol komolyan, hát így szerkesztettem meg a nótát: Odalent a kék Dunánál most nyitnak a virágok, Arrafelé örömükben sírnak csak a leányok... Odalent a kék Dunánál gyönyörűbb is, szebb is tán az ének, Hát gyere velem kicsi párom magyar menyecskének! Nádfödeles kislak áll a nagy Duna mentében, Abban vár egy fehérhajú öregasszony régen... Az én drága édesanyám oly szívesen, boldogan vár téged, Hát gyere velem kicsi párom magyar menyecskének! Hogy történt, hogy sem: Balogh Jancsit és Ruzsicska Marienkát hirdette ki mise után a plébános úr... A mocsi expressz. Istenem, ha elgondolom, mi volna a népekkel Komáromtól Kakathvárig, ha a mocsi expressz nem volna! Hát, kérem, ez valóságos Istenáldás ránk nézve. Az ember meggondolja magát, hogy megnézi, hogyan kel a csirke párja a hetivásáron, felszáll a kishajóra s még jóformán ki sem aludta magát, már a komáromi híd alatt van. Szép kis portéka ez a mocsi expressz, ez az »Alice«. Valóságos miniatűr »Jupiter« — és olyan isteni zakatolása van, hogy az ember nem a Duna hátán, hanem a mennyországban képzeli magát. És mondom, a gyorsaság, ahogy a kilométereket eszi — és az élmények, amelyekben egy ilyen út alkalmával az emberfia részesül! Például a múltkor a szőnyi szigetek alatt hasítjuk a Dunát Komárom irányába, mikor a hullámok közt egyszercsak feltűnik előttünk egy vadkacsa. Gyönyörűszép állat, hím lehet, mert úgy csillog a tolla, mint Pilátus kezén a rubin tgyűrű. Egyenest a hajóval szemközt jön s már csak tíz méternyire van tőlünk. De azért rá se bojszint a dologra, nem repül fel. Zámbó Béla matróz már ott áll csáklyával a hajó orrában, Csehi Pista bácsi pedig, a kapitány, leszól a szócsövön a gépésznek: — Lassíts! Félgáz! Zámbó Béla emeli a csáklyát, már csak egv méter a kácsa. a levegőben szinte vadkacsa-pörkölt illata terjeng már és a kacsa hirtelen nincs. Eltűnt. Nézünk a levegőbe: sehol. Lebukott a víz alá. A kapitány úr ismét szól: — Halt! Megállás! Az expressz-motor puffan, köhint kettőt s megáll. Nézzük a vizet. Csakugyan a kacsa tizenöt méternyire a hátunk mögött felbukkan. Most már bizonyos, hogy valami baja van, talán ellőtték a szárnyát, nem tud repülni, azért menekül a víz alá. Amely tények mérlegelése és tüzetes megfontolása után új fent csendülni halljuk a kapitány úr hangját: — Teljes gáz! Előre! S ugyanekkor nagyol fordít Pista Nagysikerű műsoros estélyt rendezett a Komáromi Ref. Első Énekkar január 8-án a Dózsa-féle Vigadó öszszes helyiségében, amely egy minden izében kedves és felejthetetlen emlékű mulatságnak volt ezúttal is színhelye. A régi jónevű dalostestület nívós és változatos műsort állított öszsze erre az alkalomra is, amellyel ismét fényesen igazolta, hogy egyike varosunk legaktívabb kulturális munkát kifejtő egyesületeinek. Műsorán a magyar dalköltészet legszebb művei szerepeltek, a szólószámok is maradandó sikert arattak s az előadott egyfelvonásos is nagy hatást váltott ki. Az estélyt az Ízlésesen feldíszített emeleti nagyteremben telt ház előtt az énekkar vezette be, amely Lányi Ernőnek népdalait (Sűrű sötét éjszakában..., Csillag ragyog...) adta elő, majd a Ref. Ifjúsági Egyesület szalonzenekara Sörös László vezetésével adott elő egy indulót és Brahms magyar táncdarabjaiból kettőt igen jó összhangban, nagy tetszés mellett. A zongorakiséretet Kollár Lenke látta el nagy felkészültséggel s kitűnő taktusérzékkel. Magyarics Mariska szépen csengő szopránján nagy sikerrel érvényesült az általa rutinnal előadott több magyar dal, mely lelkes hangulatot keltett s zúgó tapsokat szerzett a tehetséges előadónak. Tó th Imre közs. isk. tanító, az énekkar titkára, »Gyermekszívek« címen két igen kedves, vonzóan megírt karácsonyi történetét olvasta fel, melyeket őszinte tetszéssel fogadott a közönség. A gyermeki szív közvetlenségét megkapóan tolmácsoló bájos hangulatrajzok minden elismerést megérdemeltek. Utána Teleky Miklós karnagynak Váradi költeményére zserzett férfikarát adta elő a kar igen szépen. Majd a szünet után Tóth József, a bácsi a kormánykeréken. Az expressz megfordul s iramodik vissza, a kacsa után... Gyönyörű verseny alakul ki. A kacsa is kitünően bírja, de az expressz se marad méltatlan a nevéhez. Csakhogy mire a kacsa közelébe érnénk, az mindig lebukik. Közben pedig már ismét Izsa alatt vagyunk, sőt veszedelmesen f eke télleni kezd újra a páti erdő is... és a kacsa még mindig nincs meg! Vegre új parancs születik a kapitány úr ajkán: — Ugorjunk a ladikba s úgy csapjuk agyon azt |a vad baromfit! S úgy tőn, ahogy mondatott. Zámbó Béla átvette a kormányt, az expressz lassított, Csehi Pista bácsi ladikba ugrott a sógorával, Jókai Lajossal, odaeveztek bámulatos érzékkel pontosan a kacsa hátára s mikor felbukolt, olyat sózoll Pista bácsi az evezővel a feje búbjára, hogy, hogy még akkor se kelleti jobban megsózni, mikor odatették a tűzre pörköltvacsora céljából... S mikor felkapaszkodtak a zsákmánnyal a fedélzetre, még diadalmasabban csendüli fel a parancsolat: — Fórverc! Teljes gáz! Az Alice megfordult s expresszhez illő gyorsasággal ment ismét viszsza Komárom felé. Azt a kis késedelmet, hogy lelcéstük a hetivásárt, igazán megérte a dolog, legalábbis Csehi Pista bácsinak, akinek ilyenformán már úgysem kellett kacsát vásárolnia!... szokott biztonsággal, színvonalas, re- Dalegyesület kiváló tagja énekelt több széj) magyar dalt a tőle mégnie, k előadásban, frenetikus tapsokat aratva. Lőrincz Miklós: A mi soffőrünk nem olyan... c. vígjátékát Czirok Erzsébet és Mariska, Geleszka Lajos, Benkő László és Puzsér Péter mulatlák be jól betanult, gördülékeny előadásban, ügyes és otthonos játékukkal teljes sikert értek el a közönségnél, mely vidáman, kacagta végig a rátermett szereplők pompás játékát. Mórocz Péter a jeles Katona-jazzenekar kísérete mellett több nagyhatású slágert adott elő kellemes, lágy tenorján, igen nagy sikerrel, több énekszámát meg kellett ismételnie, annyira tetszett a hallgatóságnak. Végül az énekkar Teleky Miklós karnagynak több népdalra sikerrel átírt férfikarát (Csendes éj van... Kéknefelejcs... Vékony héja...) adta elő precíz együttesben. Úgy ez a kar, mint a többi, a teljes siker jegyében került előadásra, szorgalmas előkészület és fegyelmezett tanulásról, kiváló vezetésről tanúskodott és méltán érdemelte meg akar az elismerést, melyei ezen újabb fejlődésről tanúskodó fellépésével aratott. Az osztatlan elismerésből méltó rész jutott Teleky Miklós karnagynak, aki tudásának és jeles képességeinek latbavetésével készítette elő a karokat az előadásra. Mint több férfikar tehetséges szerzője külön dicséretet érdemel. A szép műsor után táncra perdült az ifjúság, mely a reggeli ’ órákig vigadott együtt kitűnő hangulatban, cigány- és hangulatzene mellett. Ä nagysikerű mulatság rendezésében ezúttal is Sörös István, az énekkar fáradhatatlan alelnöke járt elől, akinek odaadó buzgalma, a tisztikar készséges segédkezése mellett teremtette meg a sikert. % PHILIPS-Rádio 38-as szimionikus sorozata: Alegro, Credo, Arioso és Sinionietia PHILIPS izzó- és rádiólámna Mórocz Péter Masaryk ucca 15. - Telefon 44. Rádió- elektro- és mechanikai szaküzletében A Református Első Énekkar estélye január 14.
