Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-06-25 / 26. szám
1938- június 25. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. „Programmunk a legtöbb legyen; egyszóval: mindent!" Dr. Jankovics Marcell orsz. elnök megnyitó beszéde a SZMKE közgyűlésén Magyar Testvérek! Szokássá vált e megszólítást használni, hogy ma már szinte üres közhelyként, kopott sablonnak hangzik, mint minden megszólítás. És mégis szándékosan és tudatosan élek vele, mert az első szóval is már kettőt akarok kifejezni. Először is magát a magyar sorsot. Hogyha nem tartunk össze az egyetlen nagy lelki család vérségének ősösztönével, ennek az örök törvénynek megértésével, akkor testvértelenek vagyunk, ahogy voltunk, vagyunk és leszünk mindenkor és mindenütt. Mi magyarok csak önmagunk erejével, önmagunk hitével, önmagunkban bízva, önmagunkból élhetünk tovább. Azután meg az első szóval már alá akartam húzni a nagy kötelességet: a testvériség kötelességét, amit a magyar annyiszor felejtett magyarral szemben. Azt, hogy minden gondolatunk, akaratunk, minden tettünk alfája legyen: egymással! egymásért! egymásnak! — soha egymás ellen ... A világ körülöttünk reng és ring, mint a sajka a haragos tengeren. Téveszmék ropják a dance macabre-t, a haláltánc változatait. Beleszédülhet fejünk, belesenyved karunk és szívünk, — de mi csak azért is és minden áron ki akarunk kötni! Egyetlen szigetünk van, melynek révpartja biztos: ősi magyar nyelvünk és hagyományos kultúránk. E kultúra fölött világító tornyunk glóriás fénye: a mindig előre! Ez a sziget áll és marad. Ezen megtörik idők és egek haragja. Mi elszegényedhetünk, mi fogyhatunk, de mi őrizzük a két legnagyobb családi ékszert: a becsületet és a reményt! A becsületet kifényesítette a mult, a reményt fölragyogtatja a jövő. Rajtunk keresztül száll át e családi kincs gyermekekre és unokákra ... E kettő közötti kapocs a mi programmunk. Igaz, hogy a SzMKE megbecsülhetetlen munkát végzett: a helyi-csoportok szaporodnak. Kulturházak épültek. Vándor könyvtárak forognak. Előadások tanítanak. Iskolákat segélyezünk. A karácsonyfákra apró holmit akasztunk, — szóval benne vagyunk a munkában, hogy jóvátegyük a lepergett évek mulasztásait. De óriási feladatok előtt állunk és a feladatok elsősorban azért nem fogynak, mert a programm üres szó marad, hogyha üres kéz kiséri... Ezért programmunk a legtöbb legyen: egy szóval: mindent! Lökjük ki szótárunkból, lökjük ki útunkból a gyáva, hitvány szót: nem lehet! Lehet és lehet, ha kézen fog az akarat! Igaz, hogy lassan hozzánk édesednek sokan, akik eddig a gáncsoskodás olcsó és hitvány művészetét rajtunk gyakorolták. Megnyugtatom minden ellenlábasunkat jobbra és balra: mi önmagunk náluk is ezerszer keményebb és szigorúbb kritikusai vagyunk önmagunknak, csak éppen köztünk mélységes elválasztó part vonja meg a távolságot. Ők keresik a hibát, hogy lekicsinyeljenek, ők keresik a bajt, hogy szemünkre hányhassák. Ők kiabálják az eszmét, hogy jelszóvá híguljon és elöntse, ami alkotás ... Igen, mi is keressük • a hibát, hogy megszüntessük. Mi keressük a bajt, hogy vele szembenézve meggyógyítsuk. Mi belevisszük a lelkekbe az eszmét, hogy a szívekben áldjon és termeljctn, nem pedig hogy papiroson váljék unott slágerré! Nekem mindegy minden ostrom, kívülről. A SzMKE nekem szent »noli me tangere«, a szent ne nyúlj hozzám, mert a SzMKE munkájával építjük meg azt az ezer és ezer kicsi kultúra-kápolnát, melybe csak a magyar hitnek van belépése ... Minden magyar tanulja meg legelőször, mit jelent e szó: család. Jelenti az élet teljét. Az élet célját. A nemzet egyetlen megbízható sejtjét, mely megbízhatóbb, mint aminőt agitáló párt vagy vitézkedő világnézet valaha alkotni vagy nevelni képes. Tanulja meg minden magyar, hogy a gyermek nem teher és nem gond, hanem áldás és öröm. A gyermek a gyönge palánta, akiből ki kell nevelnünk a véderdőt, mely kibírja a viharokat, kibírja az idők villámcsapásait. A magyar falu ne tekintse a gyermeket egyszerűen szaporodó munkáskéznek, hanem értse meg, hogy a gyermek mindenkinek életében még egyszer visszatérő saját fiatalsága, — magának a nemzetnek egyetlen halhatatlansága! A legszegényebb magyar se verje ki soha gyermekét utcára, koldulásra, mint azt számtalanszor fájó szívvel látom Pozsonyban. Vigye Isten házába és tanítsa meg, hogy valamikor egy gyermek váltotta meg a világot, és mikor ez a gyermek-istenember férfi sorba ért, hirdette a legszebb igét: eresszétek hozzám a kisdedeket. A magyar gyermek nem az út porába való, hanem az iskolába, csakis abba az iskolába, hol igazságot tanítanak... A gyermek lelke ne érezhesse soha: mást tanított apám, anyám — és mást a tanítómesterem ... Mert a nemzetnek csak egy igazsága lehet... Tanulja meg a falu népe: a gyermek istenáldás, az egyke csapás. Az élet koldusa, aki elveszti az egykét és még halálában sem üdvözül, kinek sírjára unokák nem hintenek mezei virágot! Értse meg a magyar nép, hogy a család a józanság kiapadhatatlan forrása, a család az élet édes bora, 3z erkölcsnek szentírása, a család vértez föl eszmék bolondgombái és izgató kisértések ellen. Akit gyermeke egyszer átölel, az mindenkor érzi felelősségét... Legyen a magyar nép nem csak öröklött vallásban, nem csak puszta templomjárásban, hanem érzésben, életben, minden szóban és tettben keresztény. Tudják-e, mit jelent ez a nagy, végtelen nagy értelmű szó P Aki tudatosan keresztény, az érzi, hogy ember, igaz ember, egész ember. Aki tudatosan keresztény, az nem inog meg soha a becsület útján. Aki igaz keresztény, az nem ijed meg az idők szenvedéseitől, az erősebbik fenyegetésétől, mert az tudja, hogy az embertől mindent el lehet venni, az egész jelent, kenyerével, jogával együtt, de kettőt sohasem lehet elvenni: a múltat és a jövőt. Az igazi kereszténynek van szeplőtelen becsülete, a múltja — és aranyló reménye: a jövő! Tanítsuk meg a népet magyarságra. Nem sallang az, nem önimádás, nem mások lenézése és nem haszontalan virtusok fitogtatása. Magyarnak lenni, annyit tesz, mint dolgozni mindhalálig. Magyarnak lenni annyit tesz, mint kitartani mindhalálig. Magyarnak lenni annyit tesz, mint összetartani, mint a rög, a vér, a vas. Magyarnak lenni ma annyit tesz, mint hinni egymásban, mert mi együtt vagyunk a magyarság, mely valamennyiünk egyetlen igaz és első hite! Megállók az összetartásnál! — mert ez a ma magyarságának új és legnagyobb tanítása! A magyar testvéri összetartozás megható példáját láttam a napokban az egyik pozsonyi utcán. Estefelé, a napi nyűg után kimentem levegőzni. Emberek százai, kiknek idegen az én gondolatom, szívük nem az az enyémmel dobban, elhullámzottak mellettem. Rettenetes árvának éreztem magamat. Az egyik palota kőküszöbén napok óta agg koldús ül. Szótalan. Nem jajgat. Nem lamentál. Nem mormog értelmetlen imádságot. Csak abból tudom, hogy magyar ember, hogy mikor sapkájába szemérmetesen csörrentem a néhány fillért, azt mondja: »Isten fizesse meg«. Fején, kezén kötés. Nem kendőzés, mert bizony a szurtos kötésen átszikkadt egy-egy vércsöpp. Aféle öregbéres lehetett, valami gazdát cserélt majorban. Büszkén koldul, mert nem szól. Büszkén, mert munka lehetett a mestersége és nem koldulás ... A minap ugyanannak a bérpalotának másik küszöbére új koldús telepedett. Talán valami munkástragédia rokkantja. Féllábú, világtalan fiatalember, aki menne, de nincs lába, dolgoznék, de nem lát. Ő sem szól, de onnan tudom, mert épen maradt kezeivel tapsol, egymásután tapsolja ki a régi magyar nótákat. Harmonikára, hegedűre nem telhetett neki, hát puszta két tenyerével muzsikál — magyarul. Természetesen, ő a nagyobb koldússztár, mint a másik, a hetven körül járó, szótalan öreg magyar. Neki a hullámzó tömeg egy-egy bámészkodója többet vagy többször ád, mert a vak szemek mélyebben belefúródnak a szívekbe, mint a vénség nyomora. Az öreg magyar bölcs koldús, nem tiltakozik, nem veszekedik, szótalanul szedelődzködik, hogy odébb álljon. De elébb odavánszorog a fiatal vakhoz és kérdi: — Magyar vagy fiam ? — Igen — suttog a másik. A rokkant vén ember az egész nap összekoldult filléreit belehinti a fiatalnak sapkájába, csak azért, mert az nyomorultabb, mint ő és mert magyar. Az öreg elment. Talán jelentéktelen epizód. A sok száz járókelő közül talán senkisem vette észre. Én ott állottam fedetlen fővel és száraz torokkal, fülig pirulva. Ez az öreg magyar, e földhöz ragadt szegény ördög az összetartozásnak olyan hatalmas példáját adta, hogy mellette eltörpül minden vezércikk, minden szónoklás, minden reklámízű frázis, minden nagyság vagy kötelesség glorifikálása. Ez a kóbor öreg emberi volt, szociális volt, nemzeti volt. Piruljanak, akik még mindig visszahúzódnak csigamódjára a kényelmes »elvileg nem veszek részt semmiben« csigaházába, akik visszahúzódnak minden magyar kulturproblémától, mert azzal foglalkozni nem könnyű, nem vidám, néha talán nem is veszélytelen dolog .. . Akik itt élnek ezen a földön, hová köt nemcsak a napi érdek, a mindennapi kenyér vagy mindennapi kalács, az érvényesülés akarata vagy kínlódása, bizonyítsák végre egytől-egyig, hogy ők nem csak úgy vándoroltak és cseppentek ide, mint azok, akikben természetszerűleg a magyarsággal szemben nem verhet a szív hevesebben és melegebben. Adják tanujelét annak egytől-egyig, hogy ebben a népközösségben összetartoznak, mint a kalászok egymás mellé, mint az akácok egymás mellé, melyek szintén a földdel együtt háramlottak ebbe a népközösségbe. Érezzék végre egytől-egyig a nagy magyar sorsközösséget, melynek minden titkát, munkáját, kötelességét a divatos, tudákos, szociológiai és kulturális frázis-gramofón helyett két szóban foglalom össze: Becsület és szeretet>. Ez a két szó tartalmat azonban csak egy harmadik fogalomtól kaphat, mely nekünk szin, tűz, erő, élet, jövő — szóval minden: ez a fogalom az öntudat. Öntudat nélkül nincs becsület, csak korrektség. Öntudat nélkül a szeretet semmi, csak szimpla karitativ tevékenység, mely ad, ha nem fáj, és szeret, ha szeretetét jutalmazzák, vagy legalább közzéteszik. Igenis, a hagyományos magyar kultúra megmentése, a magyar jövő minden nemzedékének állagban, számban való tiszta megőrzése, minden magyar fiatal lélek megmentése a mezítlábas libapásztortól a doktori diplomával dicsekvő ifjúig, ez mind az öntudatos becsület kérdése! Aki ebben a kérdésben halálos betegség kényszere nélkül közömbös vagy ezen kérdések elől kitér, mert új isteneket imád, az, hogy enyhén fejezzem ki magamat, egyszerűen lemondott a legfényesebb, a legékesebb kincsről: a nemzeti becsületről. Az összetartás és összetartozás másik alapja a szeretet csodaváró, csodatevő, örök életű ereje. Akinek szíve nem tud fölmelegedni, mikor magyar iskolásgyermekekkel találkozik, aki nem önként nyúl megtakarított filléreihez, mikorlátja, hogy egyik, vagy másik magyar gyerek vézna, halovány, éhes, — aki látja, hogy hóban, fagyban e gyerekeknek a lábán nincs cipő, — aki nem érzi ugyan-FÜRDŐSZEZON ABBÁZIÁBAN HOTEL QUISISANA és EDEN legszebb központi fekvés, minden komfort, finom konyha. Május—Június előszezonárak. — Kérjen prospektust és pausálarangement ÓEDOK utazási irodában Bratislava és Plestany._______ Június 46-461 2-szev hetenként, csütörtök és ozombaion FÜRDŐVQNHTOK az ADRIÁRA leszállUoU árakon SUSAKBA. SPLITBE, ABBÁZIÁBA s<b. Előnyös Iársasuiak a Fekete tengerre VARNA, CONSTANCA és CARMEN SYLVÁBA! 4-13. VI. a Footballvilágbajnokságra Le Havreba és Párizsba Ké <380.—. GÖROGOR» SZAGBA június 4 —19»ig Ki 2240'—. Előnyös földközi tengeriulak és Hotelpausálok 280 olasz v és jugoszláv hotelben. »C£DOK« utazási Iroda R. T. BRATISLAVA és PIE&TAKY. A Cedok június ló.tól hetenként különvonatokat indít a Balatonra. Beszállás magyar Komáromban. 7 (hét) náci balatoni tartózkodás (beleértve az utazást, lakás*, ellátást, fürdődíjat, borravalót); dija csak Ke 365.— Közelebbi információt, prospektusokat ad, valamint az összes utakra jelenlkezé» seket elfogad lapunk kiadóhivatala, Komárno, Masaryk utca 29. M i^m á ro m b a n ■ ■■■■■ ——— —asaiBBMWiwaI—— Mhelyezve Bavoss 3. szám alá i
