Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-23 / 17. szám
1938. április 23. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. de ismerték a tudományos körök külföldön is a többnyelven beszélő tudós lelkipásztort. Az angol királyi udvarhoz is voltak kapcsolatai, megfordult többször Londonban és az angol tudományos folyóiratok szívesen közölték értékes cikkeit. Kétszer Amerikában is járt. Bejárta egész Európát. Sokat utazott Olaszországban, megfordult Kisázsiában is. A világ összes nagy könyvkereskedői és régiségkereskedői ismerték, a világ minden részéből kajxjtt kön yvtári jegyzékeket, mert a népszerű jwispök a könyvritkaságok gyűjtője is volt és gazdag könyvtárában nem egy világhíres példány, sokszor unikum, és sok, ritka hungarikum is volt. Sok ősnyomtatvány, sok Elzevir foglalt helyét gazdag és felbecsülhetetlen értékű könyvtárában, amelynek egyik dísz.: volt Körösi Csorna Sándor tibeti nagy szótára, amelyet egy londoni antikvár könyvkereskedő szállított a tudós püspöknek. Marsigli gróf, olasz vitéz és tudós, aki résztvett Budavár visszafoglalásában a töröktől, többször bejárta Magyarországot és több könyvet írt erről. Ezekből a ritka példányokból is többet megszerzett igen szép példányokban. Mint a régi könyvek szakértője, európai hírű volt és sokszor kértek tőle véleményt, bírálatot. Balogh Elemér sokoldalúsága bámulatraméltó volt. Mint zeneművész külföldön több zougorahangversenyt tartott hatalmas sikerrel. Mint gyűjtő a könyveken kívül gyűjtötte a magyar gályanabokra vonatkozó adatokat, magyar városok régi térképeit, végi pénzeket, brüsszeli, martosi és szentpétoeri csipkegyüjteménye is hites volt. Gyűjtötte a népművészeti munkákat is. És mindezek mellett tudott igazi lelkész is lenni, a lelkészi hivatása nem szenvedett egy hajszálnyit se. Vigasztalója, segítője, bátorítója volt a csüggedőknek, támasza mindenkinek, aki hozzáfordult. A végtelen és mindenkit átölelő nagy szereteten kívül a nagy alkotások is jelezték pályafutását. A pozsonyi magyar református egyház az ő lelkészkedése alatt jutott templomhoz, az ő alkotásai közé tartozik a református keresztyén diákinternátus és menza, amely ma már saját házában fejt ki áldásos működést. Hosszú volna elsorolni alkotásait, jócselekedeteit. A napilapokból tudjuk, hpgy ápr. 19- én, kedden végbement temetése milyen hatalmas részvét mellett történt, de nemesik azok gyászolnak, akik elkísérhették utolsó útjára, hánem minden magyar lélekben fölsikolt a szomorú, megmásíthatatlan, rideg valóság, hogy Balogh Elemér nincs többé ... egy belépő idegen nemzetőrtiszt dörgő hangon formed a feleselő két őrre: — Szót se, De Bűne barátom beteg, én vagyok a helyettese! Takarodjatok ebédelni.,. ön helyén marad, moccanni se merjen asszonyom! A fogoly elképedve hátrál, — a tiszt vár, mig a távozó őrök léptei elhalnak s ekkor fenyegető keze állandóan terjesz* kedik a nagyasszony feje fölé: — Mignia abbé vagyok, lányom, Isten áldását s az 5 szentségeit hozom neked ... A rab térdre roskad. Az abbé sietve szentelt ostyát von elő egyenruhájának a melle alól. * Az utolsó ■percek ... A vasajtó előtt Samson áll a folyosón, mellette a vi* gyorgó Le Gros csattogtatja ollóját. Benn a nagyasszony öltöznék, utolszor készül inget váltani, de görcsben vergődik s az őrök mégis szuronyos puskával leselked* nek rá a spanyolfal mögül. Hiába es deckel : „Monsieur, könyörüljenek..." „Ch, ez a buta versaillesi etikett!“ — röhög* nek a pribékek — „Monsieur?! hahaha! Micsoda ósdi szavak. Hogy fog ez még udvariaskodni a vérpadon?!“ Le Gros bizonyos sunyi illefődötfségel nyúl a nagy* asszony keze után. De mikor hatalma» ban van, annál durvább kíméletlenség* gél kötözi hátra. Az á'dozaf halk jajjal roskad le a székre. Megindul lelkében a nagy örvény, mely enyhítő szédülettel sodorja az öntudatlanság felé. O.lócsatto* gás ... nézi lehulló ősz fürtjeit... köz* ben látja még a foszló, búcsúzó, drága képeket, — boldog gyermekévek, repeső leányremények, schönbrunni szép emlé* kék... Úgy hívogatják j De nem, a hó* hér ordít rá s viszik is már szuronyok közt. Görcs éri künn a vijjogó kofák Stewart előadásai a református templomban Husvét hétfőn és kedden este nagyszabású hitébresztő összejövetelek voltak a református templomban. Stewart Jakab, a világhírű volt futballista, kinek jövetelét előző számunkban jeleztük, közbejött akadályok miatt nem jöhetett el. Helyette fivére, Stewart Douglas, aki szintén sportember és evangélista, jött el és hirdette az evangéliumot. A református hívek teljesen megtöltötték a nagy templomot, amelyet ez alkalomból a másvallásúak is nagyszámban felkej restek. A vidékről is sokan jöttek lel! készek és tanítók vezetésével kocsin, au- I tón, bicikün, hogy hallhassák a csodála- i tos hitű, 20 éves fiatalember bátor bij zonyságtételeit. Beszédeinek tárgya: »A legszükségesebb dolog«, »A legfontosabb probléma«, »A/ üdvösség és kárhozat« kérdése volt. Első este arról beszélt,. hogy mindenkinek, fiatalnak és öregnek egyaránt szüksége van Szabadítóra, aki a Jézus Krisztus. Aki Őbenne hisz és Őt elfogadja személyes Megváltójának, az hátat fordít a bűnnek és teljes boldogságot talál Benne. Ez a boldogság és igazi öröm csak úgy sugárzott a beszélő arcáról. Második este Isten szeretetéről szólt: »Aki úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« , — Szüntelenül magam előtt látom az értem megfeszített Ur Jézust mondotta többek között és ez összetöri az én szívemet. Ha ezt a szere tetet visszautasítod, semmi sem lesz képes téged az Istennel megbékíteni és ezen a porított dől el, hogy hol töltőd, az örökkévalóságot! Akik részt vettek ezeken az estéken, azok tudják, hogy Istennek milyen áldása áradt ki rájuk. Sokan voltak a jelenlévők között, akik elfogadták Krisztust Megváltójuknak, hogy ezentúl ne önmaguknak, a bűnnek és a vüágnak éljenek, hanem Szabadítójuknak, a Jézus Krisztusnak. Stewart előadását Galambos Zoltán ref. lelkész vezette be imával, az előadót Fülöp Zsigmond főgondnok üdvözölte és előadásait Csekes Béla szapi ref. lelkész, egyházmegyei főjegyző tolmácsolta nagy hűséggel. Jelezzük, hogy Stewart Jakab, aki most nem jöhetett el, valószínűleg május hóban jön Komáromba és akkor alkalmunk Jesz az ő bizonyságtételeit is hallani. Lélekemelő ünnepség hereiében jutalmazták meg a hű munkásokat Nagykesxtn Lélekemelő, családi ünnepség színhelye volt husvét vasárnapjának, délutánján Nagykeszi község. A Fejérváry-gazdaság régi és hűséges alkalmazottait jutalmazta s vendégelte meg a birtok örököse, Malcomes Gyuláné —r Fejérváry Lívia. Malcomes Gyuláné a jószívűségéről messze földön híres, áldozatkész nagyasszony édesanyja, özvegy Fejérváry Gézáné örökébe lépett s első feladatául tűzte ki, hogy édesapja s édesanyja régi, hűséges alkalmazottait megjutalmazza, s nekik a fáradozásukat megköszönje. 20 22 esztendeje állanak már a gazdaság szolgálatában a megjutalmazottak, akiket vasárnap délután a nagykeszi kastélyba hívott Malcomes Gyuláné. Zsemle István I„ Zsemle István II., Zsemle Imre, Kovács József, Kasznár József, Olajos István, Olajos József, Olajos Péter, Máté Márton, Halász János, Ferusz Lajos, Ferenczi László, Szép Lajos, Molnár István, Lukács József, Botka Lajos, Szabó István, Vitár József, Pataki Istvánná, Heina Maris, Szendi Lászlóné, Komár József, Dávid János, előli, leroskad s oly árvult a szegény borzas feje, hogy a Richardék jó sza* kácsnője a maga főkötőjével takarja be. Hirtelen napfény, záptojásroham, szinte élettelenül lökik fel a nyikorgó guillotine* szekérre. Viszik... viszik kötözőit kéz* zel az üvöltő Párison át. Az Oratórium kápolnája előtt egy síró anya a kis fiát emeli feléje... úgy hasonlít a Dauphin» hez! A nagyasszonynak könny szökik a szemébe, csókot int. A Szent Rókus temploma előtt a kőszén fék feje mind le* ütve — egy szitkozódó vad kofa a mar* kába köp s úgy akarja nyálát a fogolyra lcditani. ö undorral hőköl vissza s a nyiló tér ezreinek feje felett meglátja a vérpadot. „Elsápadt!“ rikolt a tömeg de 6 már nem is hallja. Alig csillan fel valami lelke egyre széditőbb örvényéből. Régi képek, schönbrunni szép emlékek... Leemelik. Olt áll a véres iszapban, feje fölé a vérpad rengeteg faalkotmánya tornyosodik. Dobog, nyikorog a meredek lépcső az előresiető pribékek léptei alatt. Húzzák, tolják. . . fenn van végre az Ítélő Paris szeme előtt. Tompa moraj s korbácsként csattogó kacaj a százezrek ajkáról, aztán csend pillanatra. A fiatal Samson felköti vérvörös kötényét s szi* nészkedő brutalitással ragadja meg az el* ítéltet. Tapsorkán, az emelkedő öklökkel ádáz üvöltés vijjog a nyaktiló felé: — Nosza, mi az utolsó szavad, Ma* dame Veto?! A nagyasszony előre lép, de alig lát, megbotlik valamiben — a hóhér lába az, arra hág rá. Pillanatra a régi dáma ébred benne, királynévá lesz mégegyszer ott a hóhér előtt. S a zimankós végpercben ez Marie*Antoinette utolsó szava: — Pardon . . .1 Kovács István, Szabados Antal, Horváth Ignác, Kovács Vendel, Kovács János, Ferusz Gyula, Halász Gyula, Molnár Endre, Varga József, Kasznár István és Terstyánszky Mihály uradalmi főgépész volt hivatalos az ünnepségre. Mindegyik régi munkás egy szépmívű órát kapott, az elmű t időre való emlékeztetőül, azonkívül vallása szerint énekes- és imakönyvet, formás beszéd kíséretében. A község vezetősége is megjelent, Vöröss Vince főjegyzővel az élen, hogy tanúja legyen az ünnepségeknek. Baltazár János komáromi evangélikus lelkész tartott magasszámyalású beszédet az ünnepeitekhez, az ajándék s az évforduló jelentőségét méltatva, majd Csery István, ekeli esperesplébános szólott híveihez hasonló értelemben. Szendi Dánéi, az Egyesült Magyar Pártok helyi elnöke mondott mély érzésű beszédet ezekután a munka megbecsüléséről. A családi jellegű, megható ünnepség után Malcomes Gyuláné a régi munkásokat, alkalmazottakat a kastélyban megvendégelte. Az ünnepelt régi, hűséges munkások meghatva mondtak köszönetét a finomlelkű figyelemért. A magyar munkaadó s a hűséges munkások nagy családjának volt ez ünnepe s egyúttal bizonysága is annak, hogy az igazi gazda mennyire megbecsüli hűséges alkalmazottját! MEGHÍVÓ. A Komáromi Jótékony Hőegylef 1938 április 24-én d. u. 4 órakor amennyiben a tagok határozatképes számban meg nem jelennének, ugyanazon nap délután 5 órakor a Komáromi Első Hitelintézet Masaryk (Nádor) utcai helyiségében farija 70-ik évi rendes közgyűlését, melyre az egyesület tagjait tisztelettel meghívjuk. Komárom, 1938. április 6*án ö/.v. Csepy D nielné egy. elnök Zechmeister Sándorné egy. titkár Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jegyzőkönyvhifelesífők kijelölése. 3. Múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvé* nek felolvasása. 4. Titkári jelentés az egyesület 1937. évi működéséről. 5. Az 1937. évi zárszámadások elő* terjesztése és a felmentvény meg* adása. 6. Az 1938. évi költségvetés meg* állapítása. 7. Esetleges ír dííványok. A húsvéti kettős gyász, amely a szlovákiai magyarságot érte, mélységes szomorúsággal tölti el minden igaz magyar ember szívét, de mindazokét is, akik figyelemmel s megértéssel kí: sérik egy kisebbségi nemzettest vezető férfiainak rögös útját. Dr. Törköly József, riinaszombati ügyvéd, az Egyesült Magyar Pártok szenátora valóban rögös utat járt, de soha nem lankadó buzgalommal, soha nem fogyó lelkesedéssel védte fontos megbízatásában a magyarság minden jogát, lett légyen az hatalmas, mindent egybefogó követelés, vagy a magyar kisebbségi életnek kis részecskéje. A fordulat után már az élvonalban találjuk, munkatársaival, elsősorban Szent-Ivány Józseffel s. Törköly Józsefen is beteljesült az önzetlen magyar vezetők sorsa: a húsz esztendővel ezelőtt vagyonos ember mindent elveszített a politikán, a magyarságáért folytatott küzdelmében, ami pénzt s vagyont jelent. Nyerte azonban a kisebbségi magyarság őszinte szeretetét, tiszteletét s megbecsülését, nyerte ömnaga igazolását, nyerte lelkiismeretének nyugalmát s nyert számos kivívott eredményt, nemzettestj vérei számára. A politikai élet nem a 1 vagyonosodás eszköze, nem a húsosfazekak lehetősége volt számára, hanem folytonos, szívós, kitartó küzdelem a kisebbségi magyarság jobb életlehetőségéért. Izzó magyar ember volt, könnyek nélkül talán ki sem tudta ejteni ezt a szót: magyar. Mindent ezért a magyarságért áldozott és lassan elégett a kisebbségi élet emésztő kohójában. Jó és igaz ember volt, nagytudású, kitűnő jogász, komoly parlamenti ember. Halála mélységes és igaz veszteség a magyarok s a kisebbségi népek nagy családjában, sokat dolgozott, most megpihen a fáradt test a rimaszombati temetőben. Dr. Törköly József régi gömöri családból származott, édesapja Rimaszombatban volt igazgatótanító, művelt, népszerű pedagógus. A budapesti egyetemen minden vizsgáját kitüntetéssel tette le, mint ügyvéd, Rimaszombatban telepedett Le s egész életét ott töltötte. Már fiatal korában vezetőtagja volt a városi és a megyei politikának, mint meggyőződéses függetlenségi, negyvennyolcas. Az á'lamfordulat után, saját vagyonát is áldozatul vive a magyar ügynek, azonnal a magyar kisebbségi politika élére állott, résztvett a Kisgazdapárt szervezésében s 1925- ben a Magyar Nemzeti Párt országos elnöke lett, ugyanekkor nemzetgyűlési1 s2enátora is a pártnak. 1929-ben nemzetgyűlési képviselő, 1935-ben ismét szenátor. Szenátori mandátumáról 1937 februárjában, betegségére való hivatkozással, lemondott. Tizenkét évet töltött a csehszlovákiai nemzetgyűlésben, törvényhozói működése példája volt a fáradhatatlan, önfeláldozó kötelességteljesítésnek. Számos törvényjavaslatot készített s nem rajta, az ellenzéki politikuson múlt, hogy a kitűnő s jól megszerkesztett javaslatok nem emelkedtek törvényerőre. Az ő nevéhez fűződik a prágai Magyar Diákmenza megalapítása is. Tele volt munkakedvvel, ötlettel, áldozatkészséggel. Nem csoda, ha ilyen zaklatott élet időnek előtte befejeződik. Súlyos betegség tátnadta meg s husvét első ünnepén elszólította a halál. Temetésén a magyarság szeretete valóban impozánsan, hatalmasan nyilvánult meg. A rimaszombati evangélikus egyház templomából temették, — az egyháznak főfelügyelője volt, — a magyar politikai, kulturális, társadalmi élet vezetőinek és sokezer névtelen tagjának igaz részvétével. Lélekben ott volt az egész szlovákiai magyarság is nagy halottjának végtisztességén.. Igaz ember, igaz magyar és igaz keresztyén távozott el közülünk.
