Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-02 / 14. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. április 2. Magyar törvényhozók interpellációi Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt törvényhozói a napokban a következő interpelláció Icát nyújtották be: Jaross Andor képviselő, orsz. pártelnök az összkormányhoz a MÁV-vasúti alkalmazottak nyugdíjellátása ügyében; dr Szilassy Béla szenátor az összkor'mányhoz a ínagyar nemzeti színek használata tárgyában; Esterházy János képviselő, orsz. ügyv. elnök két interpellációt intézett az igazságügyminiszterhez a dunaszerdahelyi és a ko,máromi járásbíróságok nyeivhaszná aia tárgyában; dr. Szilassy Béla szenátor a postaügyi miniszterhez a pozsonyi magyar rádióleadás városnév-használata ügyében. A magyar nemzeti kisebbség sérelmeit tárgyaló interpellációkra még visszatérünk. A Kát. Akció közgyűlése Március 27-én, d. e. fél 11 órai kezdettel tartotta a róm. kát. egyházközség kebelében működő kát. Akció évi rendes közgyűlését Weszelovszky János dr. világi elnök és Lestár István dr. egyházi elnök együttes vezetése mellett, amelyen katolikus társadalmunk minden rétege képviselve volt. A közgyűlést Weszelovszky János dr. világi elnök nyitotta meg lendületes szavakkal. Üdvözölte a nagyszámban megjelenteket és kérte a közgyűlést, hallgassa meg szeretettel az egyes.szakosztályok beszámolóit, amelyekből képet nyer az Akció- elmúlt évi tevékenységéről. Rámutatott az Akció célkitűzéseire és gyönyörűen felépített beszédében, -— főként a hűtlenség, 3 közöny, a habozás, nemtörődömség leküzdésének szükségességét hangoztatta. Majd a közgyűlést megnyitván felkérté az egyes szaksztályok vezetőit, hogy évi jelentésüket terjesszék elő. Elsőnek Koval’ Béla, a hitbuzgalmi szakosztály elnöke ismertette szakosztálya évi működését kimerítő jelentésében, utána Kocsis Károly osztályelnök a kulturális szakosztályok tevékenységéről, Gerstner Helgaszoc. nővér a Karitasz jótékonykodásáról, Kállay Endre dr. a sajtószakosztály •elnöke szakosztálya munkájáról és a Katolikus Értesítőről, Jedlicska István pedig a szervezési szakosztály működéséről számolt be. Szobi Tivadar főpénztáros a múlt évi zárszámadást ismertette részletes beszámoló kíséretében, amelyhez Gallé István csatolta la számvevőség jelentését. Vaskó Imre főtitkár tartotta meg ezután évi beszámolóját és megadta a jövő évi programot, melyben többek között a következőket mondta: Azok, akik felé működésünknek irányulnia kell, nem közelednek hozzánk, hanem nekünk kell hozzájuk közelednünk. Sajnos, a számuk igen nagy. Ezeket a kát. testvéreket úgy kell tekintenünk, mint a viharos életfolyam hajótöröttéit, akiket egyenkint kell kimenteni. Külön-külön kell őket felvilágosítanunk és meggyőznünk arról, hogy veszélyes útra sodródtak, amelyről le kell térniök. Az apostolkodásnak ebben a munkájában osztoznia kell a Kát. Akció valamennyi tagjának, sőt segítségünkre kell jönniök a többi kát. egyesületeinknek is, hogy a szükséges nagyobb front beállítása lehetővé váljék. Weszelovszky János dr. elnök a jelentések elhangzása után hálás köszönetét fejezte ki az egyes szakosztályok és azok vezetőinek értékes és gazdag működésükért s indítványára a közgyűlés helyesléssel és megelégedéssel vette azokat tudomásul. Ezután megejtették a tisztújítást. Egyházi elnök hivatalból Lestár István dr. szentszéki tanácsos, plébános. Egyhangúlag választották meg világi elnökké ismét Weszelovszky János dr.-t, álelnökké Hajdú Lukácsot (egyházi) és P re szí er Viktort (világi), főtitkárrá Bíró Luciánt (egyli.) és Vaskó Imrét (világi), jegyzőkké Uhereczky Ottót és Huber Jánost, pénztárossá Szobi Tivadart, számvevővé Gallé Istvánt, ellenőrré ! Ó v á r y Jánost. Ugyancsak egyhangúan választották meg az egyes szakosztályokat és azok elnökeit, valamint a •nagytanácsot is. A választások megejtése után Lestár István dr. tartotta meg ehiöki záróbeszédét. Örömmel állapítja meg, hogy van eredmény, de van kritika is. Sok még á munka,’ kötelességünk nagyobb része még hátra van s ezt férfias elszántsággal vállaljuk is. De az Akció munkája néni egy évre való, nem lehet egy év alatt szántam is, vetni is, aratni is. Hosszú idő kell ahhoz, hogy porhanyóvá tegyük a talajt és jó maggal bevessük s ki tudja, ki fogja élvezni munkánk termését, kik végzik: . az aratást. Vállaljuk tehát a szántás és vetés munkáját, s ha vállaljuk a programot, amit főtitkárunk elénk adott, több örömünk lesz, mint a múltban. Megérjük, hogy az idők szele javunkra fordul, a mi vitorláinkat dagasztja. Oda kell tehát mennünk azokhoz, akik eddig ellenségeink mellett állták, fülükbe kell kiáltanunk, hogy ütött az óra, helyük itt van közöttünk, értsék meg, hogy az evangéliumból fakad a boldogság. Ebben a reményben kér fel mindenkit a továbhi munkára s megkszönvén a hívek nagyszámú megjelenését, a közgyűlést bezárta.. A Bategyeaiilet SS. évi kőxg Komárom, április 1. A Komáromi Dalegyesület, városunk e legrégibb s nagy múltra visszatekintő kultúregyesülete, most érkezett el fennállásának 75-ik évfordulójához. A Dalegyesület e szép jubileumát május 8-án fogja nagy ünnepélyességgel megülni, de az egy esület évi rendes közgyűlése, mehet március 27- én tartottak meg a tagok igen nagy érdeklődése mellett, már ennek az évfordulónak szellemében folyt le. F ü 1 ö p Zsigmond elnök a múlt év eseményeiről szóló jelentésében örömmel és elismeréssel emlékezett meg a Dalegyesület háromnegyed évszázados fennállásáról, amely idő alatt az egyesület kitűzött kuitúrfeladatát maradéknélkül teljesítette és dicsőséget szerzett nemcsak magának, hanem Komáromnak is. A Dalegyesület az ország különböző városaiban rendezett dalversenyeken és dalünnepélyeken mindenkor becsülettel állta meg helyét és országszerte elismerést vívott ki, működésével az ország legelső dalárdái közé emelkedett. Igaz hálával emlékezett meg az egyesület elnökeiről és karnagyairól, akiknek odaadó vezetése s a működőkar kitartó lelkesedése teremtette meg azokat a sorozatos sikereket, amelyek az egyesület jóhírnevét és tekintélyét megerősítették. A jelentés hálás elismeréssel adózott azoknak, akik az egyesületet 75 éven keresztül támogatták, ügyeit intézték és felvirágoztatásához önzetlen, odaadó munkásságukkal hathatósan hozzájárultak. Majd áttérve az 1937. évi működésre, meleg dicsérettel emlékezett a működqkar több nagysikerű 'szerepléséről, melyből különösen kiéiiiclkedik á május 8-án rendezett, művészi színvonalú hangverseny, melyen Gáspárik Tibor hegedűművész is közreműködött. A működőkar közreműködött a Jókai szobor országos ünnepség keretei között lefolyt leleplezési ünnepélyén is, amelyen két énekszámot adott elő fényes sikerrel. Örömmel jelentette az . elnök a vegyeskar megalakulását, melynek megszervezésében maradandó érdemeket szerzett Kovách Tihamémé, az egyesület köztiszteletben ál- j ló zászlóvédője, kinek eme hálára kö- ; telező közreműködéséért őszinte köszö- | netét fejezte ki a közgyűlés. Az elnök i 1 további indítványára elismeréssel adó- | zott a közgyűlés a működőkar lelkes tagjainak és Schmidt Viktornak, a Dalegyesület fáradhatatlan karnagyának, az egyesület, jó hírnevének emeléséért és gyarapításáért. Jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a közgyűlés Kovách Tihamérnak, az egyesület gazdasági ügyeinek intézése körül kifejtett odaadó tevékenységéért, V örös Béla pénztárosnak lelkiismeretes és pontos munkálkodásáért, valamint V o I á s k y Sándor távozó háznagynak buzgó szolgálataiért. Végül meleg szavakkal hívta fel az elnök a közgyűlés figyelmét az egyesületnek május 7. és 8-án rendezendő jubileumi ünnepélyére, valamint a pünkösdi ünnepekben Komáromban tartandó országos daiosünnepélyre. Az elnök tartalmas jelentését egyhangúan tudomásul vette a közgyűlés, mely ezután az 1937. évi zárszámadásokat elfogadta és a felmentvényt megadta. Az 1938. évre a tagsági díjakat 30 Kc-ban állapította meg a közgyűlés, majd pedig az 1938. évi költségvetést tárgyalta le. A lemondás folytán megüresedett pénztárosi tisztre a közgyűlés Pongrácz Pál banktisztviselőt, a háznagyi tisztre S z é-< les Lászlót, a Dalegyesület eme lelkes tagját, s a választás útján megüresedett egyik ellenőri tisztre V ör ö s Bélát választotta meg egyhangú lelkesedéssel. Mielőtt a közgyűlést az elnök bezárta volna, Nagy János főtitkár meleg szavakkal üdvözölte F ü 1 ö p Zsigmond elnököt születésnapjának évfordulója alkalmából és hálás köszönetét mondott a Dalegyesület nevében az egyesület érdekében közel két évtized alatt kifejtett eredményes működéséért.- Fülöp Zsigmond meghatva mondott köszönetét a szíves megemlékezésért s a megjelenteknek meleg szavakkal viszonozta a jókívánságokat. A közgyűlés az elnök ünneplésével ért véget. Érelmeszesedés, neurasthenia, golyva, mirigy-, csont«, izületi« és bőrbajok, hűiések, köszvé« nyes« csuzos lábaknál CSÍZ JÓD-BRÖM GYÓGYFÜRDŐ. Olcsó pausál árak az összköltségekkel: az elő és utóidényben ! 4 napra Ke 760‘- 21 , , 1100'Olíhon tartandó ivókúrákhoz CSIZI JÓD-BRÓMOS GYÓGYVÍZ Ismertetőt és használati utasítást küld: FtíRDÖIGAZGATÓSÁG CIZ--KÜPELE. SLOV. KBHé imv&$s%uí..o Irta: Undi Imre. Fél hét lehet talán, nem, még anyuvá se: az ablak nagy négyszöge opálszürkén dereng. Pajkos kis fénymaszatok surrannak szét a szobán. Hancúroznak a lomha, fekete bútorok között. Éleket, körvonalakat hasítanak a sötétben. Tejízü, lágy fények vetülnek el, mint lopakodó előőrsei a nappali ragyogásnak. A fűtőtest fölött, a ferdén tárt abréseken, frissen betóduló levegőkortyok susognak a ház meleg leheletével. A szürke égről szellőcskék szakadnak le és sodródva csapódnak be az ablakon. > A bérház kopoltyúi nyelik a meszsze zsendülő tavasz beverődő szellőit. Talán meg is borzonganak a faiak: ez már nem a télutó üveges hidege, nem enyhébb modulációja a dermesztő reggeleknek, ez már a föld szagát hozza és nyíló ibolyák lila bársonya fölött surranva omlik el a város felé. így ébredt a költő. Az álma ilyen képekben nyílt rá az édes valóságra. — Milyen gyönyörű mindig a tavasz, — suttogta magában és az elsuhanó bódulatfoszlányaival, zsibongó szenderrel bámult a mennyezet gipszcirádáira. Kint, az ereszen, rigó kezdett fütyülni. Feketerigó. A madár úgy fújta dalát, mintha erdőben ujjongott volna é.s nem egy kőház csúf bádogszurdékjában. A költő hallgatta a rigót és olyanfélére gondolt, hogy egy kis kollégája dolgozik az ereszen. Költősors, — igen, ezt mondta és sok minden meghatóra gondolt egyszerre. A zsibbadt szoba is kezdett megelevenedni. A világosság már minden kis zugból kikergette az éjszaka feketeségét. Színe és fénye volt mindennek. A tárgyak az este emlékeit kezdték mesélni. Az olvasott könyv nyitva, hasmánt fektetve hevert az asztalon, a szivarhamu a bronz tartóban szurtosodott, egy tányéron rozsdásszinű almahéj kucorodott. No, nem túl tetszetősek az elmúlt nap ódon lomjai a friss reggelben. Nincs csúfabb a multtalan múltnál, — jegyezte meg a költő és agy találta, hogy igen eredeti megjegyzést tett a szobája apró-cseprő omliadékaira. Dé.aztán megnyugtatta önmagát: Végtére ez is poézis. Minden az, csak meg kell látni. ő meglátta. Már hogyne is látta volna meg, pont ezen a gyönyörűséges reggelen, amikor csak úgy harsogott a líra körülötte. Nagyon frissnek érezte magát a költő. Ujjongott. Igazán úgy találta: ez a reggel, olyan váratlanul jött, mintegy alvó arcára lehelt csók. Felkelt. Amíg a fürdővíz csobogott, hegyi patakocskára gondolt. Amilyenben harangvirágok nézegetik magukat és a fenekén hószinű kavicsok csillámlanak. Milyen jó is ilyen kis, mohaszagú pa! tak partján üldögélni, tenyerünkkel a páfrányleveleket simogatni. A langyos víz pompás volt. Pórusnyitogató. Nagyszerű. Utána a tükör egy megelégedett, több ennél, ujjongó ember arcát mutatta. A gladiátorok talán izmaik feszülő dombjait markolgatták, mielőtt a porondra léptek, a bajvívók kardpen- I géik élét vizsgálgatták hüvelyükkel a j nagyszerű összecsapás előtt, ám a iij rikus csak szelíden pillantott a foncsoros üveglapra, nézte elomló fürtjeit, 'szelíd szemét, halántékát és homlokát, aztán örült, hogy ennyi harmóniára ébredt és a papírlapra gondolt, ami nemsokára előtte lesz, művészleikének erre a membránjára, hogy reáénekelje tobzódó líráját. A beretva sercegve vitte a habot magával és a nyomába matató ujj j ólesőn konstatálta, hogy milyen simára vált az arcbőr. Síma arc... mennyi megnyugvás. Pihentség és tettrekészség. Sokszor ez is elég, hogy az ember munkakedvvel telítődjék. Most meg már fölös tobzódásnak tűnt a költő számára. — Halló, .— kurjantott önmagához a tükörből, — halló ... Aztán már észre sem vette, hogy jóideje fütyül. Hirtelen eszmék rá e ritka koloraturára. Azon nyomban le is halkította a hangját, mert mindig törődött a mások érzéseivel és arra gondolt, hogy túl, a szomszédos lakásban bosszankodnak miatta, vagy éppenséggeLmegmosolyogják. De ez az ébrenlét a nagy jókedvben rövid ideig tartott. Élesen, zengve fütyült újra és később ezt mondta a tükörbe: — Eh, mit... A költőt már csak percek választották el, hogy kilépjen a harsogó tavaszba. Hogy ami újjongás kelt ki a szívében, azt gyönyörű dallá fonja. Kurta kis vesződség kellett még, hogy nyakkendőjét csokorba kényszerítse. Az is megtörtént. A nefelejtskék csokor kedve szerint merevedett meg az álla alatt. — Na, — nyúl a kabátja felé, — aztán gyerünk. Éppen belebujt a kabátjába. A fürgén lendülő karhoz odasuppant a levegőben a kabátzsebbe gombolt tárca. A költő fejében lepkemódon csapongtak a gondolatok. Egy követte a másikat és mint valami mázsás kő gördült a mellének az utolsó: nincsen pénzem. — A fene egye meg, a fene egye meg... — mondta a költő és szép, szabályos fejgörcsöt kezdett érezni. Az ajtót meg úgy vágta be maga után, mintha becsíphette volna vele ezt az egész pocsék tavaszt.
