Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-08 / 2. szám
M68. január 8. komaromi lapok 3. oldal. Vlsszopillaniás Komárom nagyobb tűzeseteire Az 1937-es év Komáromban tüzesei nélkül telt el! . »Segítség, ég a házunk!« Nem akarjuk elhinni, hogy ez a riasztó, kétségbeejtő segélyhívás az elmúlt évben vállasunkban senkinek az ajkáról nem hangzott el. A múlt év ugyanis, ami hihetetlen, tűzesetek nélkül múlott el. Többen kérdezik, mi az oka annak, hiszen Komárom nemcsak az elmúlt évek tűzeseteiről volt híres, hanem a nagyon régmúlt idők tűzeseteiről is. Megtörtént, hogy egy délután, nem kevesebb, mint 100 ház égett le földig, ezzel szemben ma, illetve az elmúlt évben, egyetlen egv sem. Hálistennek! Hihetetlen, pedig úgy van, hogy Komáromban a múlt évben nem szállt fel a vöröskakas. Valamikor, milyen nagy kiterjedésű tüzek voltak Komáromban. 1767 május 26-án déli 12 órakor 9 utca állott lányokban. Elégett akkor 256 lakóház, 2226 lélek maradt, fedél nélkül. 1708 május 10-én 137 lakóház pusztult el, leégett a városháza és az Anna kápolna is. A tűzkárt akkor 222.238.— pengő forintra becsülték. 1823 április 7-én a Kúriákon épült házak közül 52 ház égett le. 1812 julius 11-én a Rozália tér és Becsek utcában 21 lakóház tetőzete hamvadt el. Emberemlékezet óta 1858 szeptember 17-én pusztított a legimnaggobb tűz városunkban. Déli egy órakor a Megyercsi utcában özvegy Móritz Jánosné háza gyulladt ki. A tűz továbbterjedését nem voltak képesek megakadályozni, hat óra leforgása alatt 503 épület égett le teljesen. Leégett akkor, a Szt. András, Szt. János, Rácz és Zsidótemplom, a Városháza, Vármegyeháza, kincstári épületek, a Kisdunai hajóhíd, a Kisdunaágban pedig 19 megrakott hajó. Tóth Lőrinc komáromi képviselő megrázó deklarációban kért segítséget a képviselőháziéi. 300.000 forintot sza^ vaztak meg, azonban ez az összeg, teljesen elveszett, mert azok a bankjegyek, amiket »Kossuth-bankóknak« neveztek, értéküket vesztették. 1849 március 31-én az ellenséges bombázástól a Szombati, a mai Jókai utcában több mint 45 ház égett le, közöttük a református templom, amelynek harangjai a nagy tűzben megolvadtak. Felvetődik az a kérdés, mi okozhatta a tűznek ilyen nagy arányú károkozását. Oka valószinüteg az volt, hogy annak idején a tűzbiztonságra, úgyszólván senki sem ügyelt. A tűzzoltók felszerelése mindössze egynéhány vízhordó lajt, egy pár létra, vízpuska és vödör volt. Természetes, hogy az ilyen hiányos felszereléssel, még a legügyesebb tűzoltók sem voltak képesek tüzet oltani. Elősegítette a tüzek gyors elterjedését az is, hogy a házak nagyrésze gyorsan segít a végtagok és az izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen bizalommal aTogal iránt. Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elismerés. Az összesgyógyszertárakbanKf l2‘-és27-.R0árbankarható relmetlenül szaglász egy láthatatlan nyomvonalat. Ott egy férjre vágyó őz-ünő haladt el. Az »ördögkut« egén uj árnyék vonul át. Gyorsabban ,mint a felette úszó bárányfelhők. Nagy madár alakja van az árnyéknak; meg nem libbend egyszer sem a szárnyát, úgy húz el az erdő koszorúján. Az egy kőnád és fazsindely fedésű volt. Azonban a tűzoltók mai modern felszerelése sem képes a tüzek keletkezését megakadályozni, mert amit a múlt is igazol, tüzek voltak, vannak és lesznek. Haj a tüzesetek naplójában az 1848. év után nem is találunk nagy kiterjedésű tüzekről feljegyzést, mégis iátunk olyan feljegyzéseket, amelyek nagy tűzvészekről emlékeznek meg. Ir elmúlt 65 év alatt. Hletuc a tűzoltótestület megalakítása óta összesen 1173 tűzeset történt. Magas szám. Ha a város házainak számával összehasonlítjuk, látjuk, hogy városunk 2300 házának nagy részében volt már tűz. Nincs is utca Komáromban, ahol a rég múlt időkben ház még ne égett volna. 1872 julius 11-én a Kereszt utcában 3 ház égett le, 1874 julius 5-én a Kisérsoron 6 ház égéit, 1876 augusztus 14-én a Csapó utcában 3 ház pusztult el tűz által, augusztus 21-én pedig este 6 ház tetőzete égett nagy lángokkal a Rozmaring utcában. 1877. év november 27-én a közös szérűn 18 kazal, 1880 szeptember 21-én ismét 8 kazal, október 29-én pedig a Víz utcában, nem kevsebb, mint 6 ház égett. 1881 augusztus 1-én a Kisérsoron 8 lakóház tetőzetén pusztított a tűz. 1882 május 26-án a Fazekas utcában égett le 9 lakóház, a Kis- és Nagypolgár utcában pedig 17 ház, ugyanakkor a Citrom utcában 3 ház. 1886. évben a Víz utcában 5 ház. 1887 szeptemben ráeszmélt az aranyigazságra: »lassan járj, tovább érsz«, még ilyenkor sem veszti el egykönnyen az eszét. * * * Az a szimatoló, nyomozó erős bak pedig ugyancsak rászolgált már, hogy az öregedő urak közé számítsuk. Sötétbarna, tövénél gazdagon gyöngyözött agancsa nem amolyan minden bokorban laláiható ékszer. ben 2-án ismét a Polgár utcában 8 épület. 1888 május 22-én a Fazekas- és Molnár utcában 8 lakóház. 1891 szeptember 2-án a Polgár utca és volt Nádor utca a mai Masaryk utcában 12 lakóház, 1893 szeptember 6-án 18 kazal égett, szeptember 8-án ismét a Polgár utcában és Zsák utcában 4 ház. 1897 augusztus 16-án 14 kazal 1898 október 23-án 14 kazal. 1899 augusztus 3-án 6 kazal, november 10-ért 23 kazal, 1900 julius 31-én 9 kazal, 1903 május 20-án 3 lakóház tetőzete. 1911 október 8-án a Bercsényi utcában 3 ház. 1912 julius 17-én égett le a Dunaparton a Dosztál-féle gépjavítóműhely. 1913 január 26-án égett le a Kisdunán a Füssy, Póda és Kissvizimalom. 1914, évben a lőszergyárban volt nagy tűz robbanással, sok sebesült és halott. 1914 december 1-én égett le az újvárosi, Mészáros féle gőzmalom. 1915 szeptember 17-én délben veszedelmes tűz volt a Milch-féle malomban, szeptember 20-án nem kevesebb mint 50 kazal égett. 1916 szeptember 10-én 9 kazal, 1919 augusztus 12-én a katonai kórház udvarán egy fából épített kórházi épület. 1925 október 8-án a Messingerféle gőzmalom égett, 1928 augusztus 1-én nagy tűz volt a Szarka- és Csillag utcában. 1930 november 29-én a Schwartz-féle gőzmalom égett. 1934. szeptember 10-én a Messinger-féle major égett hatalmas lángokkal. 1935? év óla megszűntek a nagyobb tüzek. 1872. évtől számítva ezek voltak a nagyobb tüzek, amelyeknek száma állandóan csökkenőben van, mintha a tüzek számát is a divat irányítaná, tüzek az elmúlt években már alig voltak, illetve a mull évben már nem is volt. Azonban a tűzesetek számának ez a feltűnő apadása, ami valószínűleg a megelőző tűzrendészed intézkedések szigorú végrehajtásának a következménye, nem jelend azt, hogy a városunkban, a jövőben tűz talán nem is lesz. A tűzesetek grafikonjának mutatóvonala hullámszerűen, hol emelkedik, hol pedig alább száll. A múlt évben érte el hullámszerű mozgásának legalacsonyabb pontját, ami az eddigi feljegyzések szerint minden 15 —18. évben következik be. Érdekes, hogy. a legmagasabb mutatószámot abban az évben éri el, amikor nagyobb események történnek, így 1885. évben az országos kiállítás évében a normális évi 13 tűzeset száma elérte a 40-et, 1896. évben a millineumi kiállításkor a 35 számot és 1918. évben, a zavaros idők, forradalmi hangulat, világesemények lezajlásakor a 12-es számot. Sch. G. valami veszedelmes vendég a közel környéken. Csupa izgalom a bak. Türelmetlen kezd lenni; az a sejtés ingerli, hogy hátha egy jött-ment kalandor ostromolja a csinos, karcsú dámát? Hátha itt, az ő rég elfoglalt otthonában, vágyai területén, tolvaj meri megnyirbálni, meglopni az ő kiváltságos jogát? A ragályos nátha a levegőben lesben áll Meg akarja támadni! Ködös, változékony időjárásnál, nedves levegőben a külömböző kórokozó baktériumok jól érzik magukat. Legalafíomosabbak közülük a ragályos nátha bakíérumai. Orvul támadják meg akkor, amikor legkevésbbé van rá elkészülve. A szájon át és a légzőuíakon keresztül jutnak a lesbe. A fertőzést megakadályozza a szájüregnek ALPA sósborszesszel való hatásos dezinticiálása által, melyből szájöblitéshez és gargalizáláshoz egy keveset egy pohár vízbe öntünk. Kérdezze meg az orvost! Kérjen Alpát csakis plombával ellátott üvegekben! — Iratkozzunk be a városi magyar közkönyvtárba! Közel tizenkétezer kötetes könyvtár kimeríthetetlen szellemi kincstárával várja az olvasókat a Kultúrpalota földszintjén elhelyezett városi magyar közkönyvtár. Siessen mindenki elűzni a hosszú téli esték unalmát azzal, hogy ha még nem tagja a könyvtárnak, iratkozzék be. Se tagsági, se beiratási díjat nem szed a könyvtár. Az új olvasók, akiknek nincs még könyvtári címjegyzékük, katalógusuk, belépéskor négy katalógust kötelesek megvenni, ami összesen 20 koronába kerül és egymást kiegészítik, folytatólagosak. A régi olvasók, akiknek katalógusaik megvannak, egész évre 5 koronát fizetnek a könyvtár használatáért. Mivel a könyvtár gazdag gyarapodása szükségessé teszi, hogy januárban új, a hatodik katalógus jelenjen meg, amelynek ára 5 korona és amelynek beszerzése minden olvasóra kötelező, az 1938. évben az olvasónak a katalógussal együtt egész évre 10 koronát kell fizetni és ennek ellenében hetenkint háromszor (hétfőn, szerdán és pénteken, délután 2—5-ig) válthatnak könyveket a kölcsönkönyvtárbán. Mivel a beiratkozás érvénye januártól januárig tart, mindenki siessen már az év elején élni a kimeríthetetlen szellemi kincses bánya előnyeivel. menny kőütés hallatszik. Az »ördögkut« öblében a dörrenést morgó hosszadalmassággal ismétli meg a visszhang. Rekedt, éles vészriadó hangzik az erdő belsejéből. Ott egy másik bak böffen rémülten, mialatt egyre beljebb húzódik a sűrűségbe. Meg-megáll, visszanéz, újra riaszt és tovább menekül. száli sas. Az az ember ott, a fa mellett, csak úgy félszemmel pislog a magasba. Vár és hallgat. A síró őz-suta is hallgat azóta. A nyugalmas magányban még az is esemény, hogy a fa kérgén nagy hangyák rohannak fel s le; érdemes megfigyelni, hogy rendbeszedi őket a hangya-vezér; megérinti csápjával az utána siető pajtást, azzal mond neki valamit. Aztán ő maga tovább megy, de a kis alattvaló ott marad egy helyben s az ezred minden katonájával közli a parancsot. Ki tudja hirtelenében, miről szól az? Ki kellene várni a végét; utána kellene lesni a hangya-vezérnek, hogy hova igyekszik, mi a célja sietős utjának; de telik-mulik az idő s a fényfolt kisebbedik már a hegyoldalon: alkonyaira kezd hajlani a nap. A várakozó ember ismét a szájához emeli a bükkfa levelet s a gavallérját csalogató suta-őz hangját utánozza. Ha azt meghallja a szerelmes bak: árkon-bokron vágtatva siet a pásztorórára. A vér hévsége önti el s türelmetlenül keresi a rejtőző kedvest. Ám a vén, tapasztalt bak, amely nem mgj vihart és veszedelmet élt átseköz-Mekkorát ugrik egyszerre!... Megneszelt valamit s figyel. Közelről még azt is hallani lehet, hogyan dobog a szive. Első hevében önkénytelenül is eliramodik a szerelmi igéretföld felé, ahol a sutát sejti; de felülkerekedik benne az óvatosság s a bizalmatlanság; lassú, nesztelen lépésekkel, rendkívül vigyázó, apró szökésekkel indul arrafelé, ahol rögtön ott szerelne lenni; ahova madárszárnyon szerelne repülni. A furcsa, siránkozó, félénk jaj szó, amelyben annyi ígéret van, ismétlődik. Most már nem lehet többé kétség. A vén bak egész figyelme azt a helyet lesi-keresi, ahonnan a sutája hangja szól; eközben úgy rakja egymás elé a lábát, mintha könnyű, libegő pillangóvá változnék a csülke, amint a földet éri. Nyakát kinyújtja; fülét mereven, öblösen fordítja előre; fürkészve nézelődik. Nem mer egyenest nekivágni annak a bokros zugnak, ahol szerelmi reménysége — úgy látszik — meghúzódott; előbb hiuznak is dicséretére váló ravaszsággal és ügyességgel kanyarít egy j ókóra kört a fák közt, hogy meggyőződjék róla, nincs-e A féltés az őz-szivnek sem kisebb gyötrelme, mint akármilyen más szerelmes szívnek. S a felajzott vágyak és indulatok ez amúgy is lázas pillanatában újra szól a suta; hangja mintha aggódó lenne; mintha a szorongatoltság érzete hozná ki a torkából. Még mintha a vetélytárs üldöző dobogását is hallotta volna a vén bak. Ezt nem lehet tovább kiáltani. Jaj az idegen baknak, amelyik ide tolakodott! ... A félteken}' állatnak minden izma feszült, amint előre szökik. Most a harc ellenálhatatlan ösztöne is pezsgeli szerelemtől forró véréi. Már nem ügyel; nem óvatoskodik; robogva rohan a sarj-bokrok közé, ahonnan az utolsó remegő aszszonyhang panaszkodott a néma erdőnek. # * sí« Ott áll a bak, az előtt a marcona alak előtt, aki szorosan lapul a nagy bükkfa derekához. Puskacső ürege néz az őzzel szemközt. Egy pillanatig egymásra merednek; az ember diadallal, az őz ijedten, meglepetten. Aztán elugrik a bak. De abban a pillanatban villámlás látszik, Egy pár örvös galamb hasítja át az eget a mély katlan felett, de nem ereszkedik le; nem jó most itt lenni; nagyon is sok a zaj. A néma vadász eldobja a megrepedt bükkfalevelet, amellyel az imént a suta őz hívását utánozta. Vállára veti puskáját s lassan lépdel oda, ahol a szerelmes bak az imént még délcegen állott. Most ott fekszik mozdulatlanul az avaron. Megtört szeméből eltűnt az élet; szája körül vércsepp piroslik. Dongó legyek jelentkeznek, lecsapnak derekára; az elmúlás e kérlelhetetlen hírmondói mindenütt ott vannak, ahol a halál jár. Az »ördögkut« alján sötétedik, ködösödik a világ. Fent a kerek égboltot épp most ússza meg a visszatérőben levő kőszáli sas. Ott, ahol ő van, még csupa ragyogás a levegő. A sas az »ördögkut« felett lassítja repülését. Széles köröket kezd rajzolni az égre, úgy nézi, sóváran figyeli* hogy mi történik a fák között, a fennsikon, ahol a vadász áll a Íeterített bak melleit.
