Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-03-19 / 12. szám

4- oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. március 19. Egy műsor marg, meg a% olaj tavié- Megjegyzések különféle feliratokhoz s nevekhez -A városi közkórház kibővítése A városi közkórház átszervezése ma­ga után vonja a kórház kibővítését, amelyet Nagy Jenő kormánybiztos a szükségessé váló városi építkezések legfőbb programpontjának jelölt ki. Mint ismeretes, a közkórház kebe­lében több új osztályt szerveztek, azok élére szakorvosokat állítottak, akik két év óta folytatják munkájukat az em­beriség javára. A kórház azonban túl­zsúfolt s ezért már évek óta elkerülhe­tetlenül szükségessé vált a terjeszke­dés. Régi, szinte évtizedes hiányt kí­ván pótolni a város azzal, hogy a sebészeti osztály számára új, eme­letes pavillont építtet, amivel lehetővé teszi azt, hogy ez az amúgyis legnagyobbmérvbfen igénybe­vett osztály már befogadóképességé­nél fogva is sokkal nagyobb mérték­ben fog rendelkezésére állani a mű­tétre szoruló közönségnek. De a kórháznak mindjobban emel­kedő forgalma azt is szükségessé teszi, hogy az irodahelyiségek és lakások is megfelelő épületbe kerüljenek. Evég­­ből a városi közkórház Megyercsi-ucdai frontján egy kétemeletes épületet emelnek, amelyben a most hiányos és szűk he­lyiségek helyett a kivánalmaknak meg­felelő irodai szobák, helyiségek és la­kások fognak a kórház tisztviselőinek és alkalmazottainak rendelkezésére ál­lam. A város az építkezésre nyilvános ver­senypályázatot hirdetett, amelyre 11 ajánlat érkezett be. A napokban a prá­gai minisztériumból és az országos hi­vatalból küldöttség érkezett Komá­romba, amely beható helyszíni bejárást tartott a kórház területén, majd át­vizsgálta a terveket és két napig idő­zött a városnál, hogy az ügyet min­den vonatkozásában tanulmányozza. A beadott pályázatokat e héten bí­rálta felül egy bizottság, amelynek a tagjai voltak: ing. Kvech min taná­csos, ing. Liewald főtanácsos, Pa­­rassin járási főnök, dr. Mezey tanácsos, Nagy Jenő kormánybiztos, Kudelka fő­jegyző, Süss műszaki főbiztos, Gross­­mann és Fajnor mérnökök, Csízy mér­nök, dr. Singer Dezső, dr. Kauzál Gé­za és Hámos László v. mérnök. A 11 pályázat közül a bizottság egyet sem talált megfelelőnek az első díjra, a második díjat Harminc pozsonyi mér­nök 203 jeligéjű pályaműve nyerte el, a liarmacük díjakat Pavlovsky homon­­nai műépítész Forrás jeligéjű és Zra­­zsevszky és Tymich prágai mérnökök 123 jeligéjű pályaműve nyerte el. A pályatervek a Városháza nagytermében vannak kiállítva, ahol azok április i-ig hétköznapokon, csütörtök és szombat kivételével d. e. 10—12 óra között mindenki által megtekinthetők. Nagy siker az »Erdőzsongás« előadásán A komáromi bencés főgimnázium kedves cserkészlányai, táborozási alap­juk javára, irompás színielőadást ren­deztek a múlt hét szombatján s vasár­napján. Érdekes, színes, stílusos elő­adást akartak nyújtani s megkérték dr. Szijj Ferencnét, hogy erre az alka­lomra írjon egy látványos, zenés szín­darabot. Hangulatos, költői formában mutassa be a cserkészlányok életét s nyújtson fogalmat arról a szereiéiről. amely az erdőf: s az erdő nyári lakóijt, a cserkészeket, egymással összeköti. Dr. Szijj Ferencné' vállalta a feladatot s látványos, jólpergő, vidámsággal, ze­nével s táncokkal tarkított cserkész­­leány-színdarabot írt. Szokatlanul nagy apparátust mozgattak meg a cserkész­lányok, csak szereplő hetven volt, nem számiba a rendezőket, a zenészeket s a »műszaki személyzetet«. Ez az appa­rátus pompásan, egyöntetűen mozgott, a hangulatos színdarab minden jelene­tét a gondosság, a hozzáértő szeretet jellemezte. Ezt a színdarabot valószí­nűleg más városokban is játszani fog­ják, — ha ugyan másutt a cserkész­mamák szintén olyan áldozatkészek, Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kezembe vettem múlt szombaton a zeneiskola műsorát s kissé elszomo­rodtam azon, hogy mennyire kétféle mértékkel oszt a műsor magyarnak s szlováknak. Se szlovák, se magyar nem köszönheti meg a műsor szövegét, a nevek kinyomtatásának módját s hogy' most szóvá teszem, csak azért csele­kedem, mert nem első eset, hogy ha­sonló névferdítéseket látunk. Micsoda ferdén értelmezett opportunitás változ­tatja meg a régi családneveket s tesz kétféle igazságot, amikor tulajdonne­veknek helyesírásáról van sző! A műsor szlovák részén a Zsolnay nevet így írják például: Zolnaj. Váj­jon a név tulajdonosának beleegyezé­sével történt-e ez a változtatás, avagy milyen módszer szerint anyakönyvez­hetnek ugyanazon nevet kétféleképen? Krizsán mester magyarul, csehül, fin­nül és svédül is Krizsánnak írja a ne­vét, nem pedig Krizannak. A Weisz név sem változhat a műsor más olda­lán Weis-re, vagy pedig ha Weiss, ak­kor következetesen kell egyformán ír­ni. A Suchy név elírását a szlovákok kifogásolhatják, mert míg a szlovák oldalon saját ortográfiája szerint he­lyesen Suchynak, addig a magyar, ol­dalon már csak Suchynak van írva. Nem szólok arról, hogy ez a cím: PROGRAMM 1938. március 5-én este 8 órakor tartandó jubileumi hangver­senyről — annyira magyartalan, feltű­nően rossz, hogy sokan már az egyéb­ként szép s színvonalas zenei est alatt is kijavították. így: Az 1938 március 5-én tartandó ün­nepi hangverseny műsora. Tisztelt szerkesztő úr, nekünk a nyelv nagy kincsünk, sokaknak végső menedéke s szeretném hinni, hogy ezt a nyelvet, ezt a zengő szépséget ép­pen a zenével foglalkozó magyar is­kolák ápolják teljes erővel Különösen akkor, ha nincsen felhatalmazásuk ar­ra, hogy magyar neveket, vagy pedig megállapodott helyesírási módokat ön­kényesen megváltoztassanak. Zsolnay­­ból Zolnaj-t faragni, kissé merész öt­let s nem hisszük, hogy akadna hiva­talos fórum, amely ilyet kívánna va­laha is. Különösen akkor, amikor a legújabb rendelet a magyar helyneve­ket bizonyos százalékban visszahelye­zi régi jogaiba. Kívánjuk, hogy a ma­gyar helyesírásnak ez a szelleme kö­vetkezetesen érvényesüljön az egész vonalon, újságban, falragaszokon, mü­­somyomtatványokon, vagy akár az ab­lakba kitett, kézzel Írott »kiadó lakás« hirdetéseken is. Éppúgy, amint termé­szetesnek találjuk azt is, ha más nem­zet kivan a maga számára hasonlót. mint Komáromban s a külső kiállítás szépségétől nem sajnálnak semmit. * Arról van szó a darabban, hogy az erdő lakói, a Hrágok, a nimfák, a da­razsak, szitakötők, gombák, hegyek, patakok szellemei, a tű£ s a szél: mind értesülnek egy' fenyegető társaság kö­­zeledtérő’. A fenyegető társaság a cser­készlányok társasága, akiknek igen rossz hírét hozza szél úrfi. Nosza, ösz­­szefognak az erdő lakói, hogy meg­bosszantsák a szklenói völgybe hívat­lanul betolakodókat. A cserkészlányok vidáman s gyanútlanul meg is érkez­nek, felütik sátrukat, ám az erdő sok lakója mind azon van, hogy bosszúsá­got szerezzen. A szél úrfi, a manó, a patak szelleme, a tűz: borsot törnek a leányok orra alá, de azok vígan s derűlátóan élik tábori életüket. Az er­dő lakói látják, hogy a cserkészlányok kedvesek s nem veszélyesek: megba­rátkoznak végül a cserkésziányokkaJ s a táborbontás után el is határozzák, hogy jövőre nagy szeretettel s együtt­érzéssel fogják üdvözölni ezeket a vi­dám leányokat. A színdarab eszméje költői, finom, kidolgozása pergő, lüktető, a megoldás látványos. Rengeteg tánc, szín, fény, zene van a darabban, amely' szinte al­kalom arra, hogy' a táncosok bemu­tassák ügyességüket. A sokféle táncot a közönség mind megújráztatta. Ügy a szerzőnek, mint minden szereplőnek Ez az a tér, ahöl bátran s békésen, mindig megegyezhetünk. S ha már elferdítjük a neveket, ak­kor egy kis következetesség legyen benne. Akkor a Keszegh Ferenc nevét is más ortográfiával kellett volna írni! Tisztelettel: nyugdíjas pedagógus. * * * A GŐZÖS OLAJTARTÓ. Kaptuk ugyancsak a következő észrevételt: Uraim, az egyik belvárosi utcában, — forgalmas ucca, noha kövezete igen gyatra, — látom hetek óta a követ­kező hatalmas feliratot, az utca egész szélességében, vásznon: X. PÁRISI OLAJTARTÓSA GŐZZEL! Hát ez mi ? Ha részeire boncolom a szavakat, sem részleteiben, sem ösz­­szefüggésében nem értem. Mit jelent a párisi olajfartó, s általában, milyen olajtartóst használnak Párisban gőz­zel, gőzerővel sajtolnak-e ott olajat, s van-e más olajtartós is, amely nem gőzzel, hanem mondjuk gázzal, kézi­erővel, vízimalommal, vagy' tipraty­­tyúval működik ? Ez a gőzzel bélelt olajtartó élénk feltűnést s derűt keltett s nem kis bosszankodást is. Csak akkor fejti meg az ember a rejtélyt, ha a felira­tos vászon ellenkező oldalát is meg­nézi s ott a szlovák szövegből kide­rül, hogy tartós hajfodoríitásról van szó, olaj s gőz segítségével. Minden­esetre, »ezt csak a nők értik« jelszó­val intenek le bennünket, férfiakat a nők. A nők titkos nyelve megfejti ezt a furcsa szót is, amelytől nincsen messze a KÉJGÁZ, viszont magyar nyelvérzékünk, magyaros észjárásunk tiltakozik az ilyen kicsavart, sokak előtt érthetetlen feliratok ellen. Hamar felirat, ha már hirdetés, legyen az ért­hető. Ne rontsuk a nyelvet, ha nem kívánja azt senki. Mert idézzük csak a híres, szép ver­set: Magyar nyelv. Vigy'ázzatok ma jól, mikor beszéltek És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső mene­[déktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrháí [hozna! nagy sikere volt, a közönség sűrűn és szívesen tapsolt. Tetszett az összhang, az együttes, a látványos megrendezés, a sok szép jelmez. A rendezés fárad­ságos munkáját is dr. S z i j j F e­­rencné végezte. A szereplők hetve­nen voltak, hosszú lista volna, ha le­­ímók mindegyik nevét, a táncosokét s a kedves szólószereplőkét: külön-külön s együtt megdicsérjük a cserkésziányo­­jkat a szereplésért s ügyességükért, va­lamint dicséret a néhány' fiúszereplő­nek is, vidám játékukért. A kísérőzenét dr. Szijj Ferenc vá­lasztotta ki, stílusosan, s K rizsán József mester vezetése mellett a gim­názium zenekara játszotta szépen. A finom táncokat K o m i n e k Antal ta­nította be s tervezte. A ruhákat Schwartzer Károlymé és dr. K á 11 a y Endréné tervezte, műszaki rendező: R o m h á n y i Árpád, K o­­c s i s Károly, Bíró Lucián, C o r n i­­des István. Szöveg, zene, tánc, rendezés, fény: mind kitűnő volt s a cserkészet bará­tai kedves emlékkel lettek gazdagab­bak- A táborozási alap pedig bizonya­ra növekedett. S elvégre ez is fontos... — Majdnem minden harmadik em­ber reuma, ischias vagy csúzban szen­ved, kínlódik, pedig milyen könnyen boldog lehet! Évek óta tartó fájdal­mak azonnal eltűnnek, ha dr. Richter »Pain Expeller« bedörzsöléseket hasz­nál. Szarka György 4853-4938. A régi Komárom-vármegye egyik tiszteletreméltó törzsökös családjának érdemes tagja köl tűzött el az élők so­rából. Mint őszinte részvéttel értesü­lünk, Szarka Gy'örgy, nyug. vezető járásbíró, áldásos életének 84-ik évé­ben március 18-án, hosszas és kínos szenvedés után örökre megtért őseihez. A megboldogult a régi magyar bí­rói karnak volt egyik köztiszteletben álló képviselője, aki pályáján a reá rótt nagy kötelességeket az igazi bíró fele­lősségteljes tudatával, az igazságosság és pártatlanság érvényesítésével s a jogkereső közönség teljes megnyugvá­sára végezte négy' évtizeden keresztül. Bírói működésével, akkor is, mikor be­osztott bíró volt, s akkor is, amidőn a járásbíróság vezetője lett, mindenkor híven szolgálta az igazságot s puritán életfelfogásával, tisztes és becsületes munkálkodásával díszére vált a bírói karnak. Középiskolai és jogi tanulmá­nyainak befejezése után a múlt század nyolcvanas éveiben a komáromi bíró­ságnál működött mint törvényszéki al­jegyző, innen az ógyallai járásbíróság­hoz előbb albírónak, majd járásbíró­nak nevezték ki s végül mint a járás­­bíróságnak vezető bírája működött, s a háború után vonult megérdemelt nyu­galomba. A nyugalom éveit itt töltötte Komáromban, ahol nemcsak rokonait találta fel, hanem sok régi jóbarátját is és családja körében hitvesének és gyermekeinek szeretetétől övezve élte boldog nyugalomban a pátriárkák ko­rának reászabott csendes, nyugalmas esztendeit. A komáromi református egy­ház évekkel ezelőtt presbiterének vá­lasztotta meg! s ebben a tisztében min­denkor nagy' készséggel járt el, nemes gondolkozásával és áldozatkészségével követendő példát mutatva presbitertár­sainak. Míg egészsége engedte, hűsé­ges látogatója volt a Kaszinónak, ahol barátaival szívesen időzött. Néhány hónappal ezelőtt kezdett be­tegeskedni s családja szerető gonddal vette körül betegségében is, azonban a magas korral járó szervezetbeli hanyat­lás nagyban elősegítette a véget, amely három napi agonizálás után pénteken reggel következett be szeretteinek vég­telen fájdalmára. A megboldogult vezető járásbíró ki­hűlt porrészeit vasárnap, március 20- án délután fél 5 órakor helyezik a ko­máromi ref. temető ravatalozójából örök nyugalomra. Halálát lesújtott hit­vese szül. Pálffy Mária úrasszony, gyermekei Szarka Dezső dr. kir. köz­jegyző, Szarka Leona férj. dr. Osváth Jenőné, Szarka Mária férj. Petrovich Béláné siratják, menye, vejei, unokái s a Pálffy, Szarka, Pogrányi, Ghvczy és Kathona családok gyászolják. Igaz részvéttel adóznak az elhunytnak régi bírótársai, jóbarátai és tisztelői, akik szeretettel zárják szívükbe a de­rék magyar bíró emlékét. Legyen ál­dott emlékezete! F. Zs. Két szeretőm is van, melyikhez szaladjak — Megint lúgkő! — Csak nemrég történt Párkány' köz­ségben, hogy' egy katona öngyilkos­ságot követett el és pedig azért, mert Párkányban is volt egy leány és otthon a falujában is, akit szeretett, de npm tudott közöttük választani. Ezt a földi szenvedést nem bírta el, hát itt­­hagyta ezt a siralomvölgyet. Hasonló eset történt Csallóközben, Alistál községben. Csakhogy itt le­ánya dráma áldozata. Oláh Juliska 20 éves alistáli leányt búskomorság fog­ta el. Barátnőjének sokat panaszko­dott, hogy két szeretője van, néni tud közöttük választani. Amelyikkel be­szél, az hat rá pillanatnyit erősebben, de ha találkozik a másikkal, akkor azt hiszi, az az igazi. Ez a kettős lel­kitusa tönkre teszi idegzetét. A ha­lálban keres menedéket. Barátnője vi­gasztalása nem használt. A szerelmes leány lúgkőoldatöt ivott és eszmélet­len állapotban találták meg. Súlyos ál­lapotban szállították a kórházba.

Next

/
Thumbnails
Contents