Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-01-01 / 1. szám

öivsnkilencedik évfolyam L szám Szombat, 1938 jnnnár 1. KOMAROMI LAPOK Alapította: néhai TUBA JANOS.----- POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁSI LAP----­Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 50 Ké, fél­évre 25 Ké, negyedévre 12.50 Ké. Külföldre egy évre 75 Ké. Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A pozsonyi és besztercebányai kereskedelmi kamarák a magyarok alkalmazása ellen Jaross Andor kérdést intézett a kereskedelmi miniszterhez, hogy összeegyeztethető-e az alkotmánnyal a kamarák eljárása. űi év Komárom, december 31. A ránk virradó új esztendőt sú­lyos feladatokkal terhelte meg letűnt előde, mely sok csalódást és szomo­rúságot hagyott maga után. Semmi sem történt, aini előbbre vitte volna a világot s hozzájárult volna a fejlő­déshez, ellenben sok olyan esemény játszódott le az elmúlt évben, amely igen alkalmas volt arra, hogy az em­berekben megingassa az embertárs­saiba vetett bizalmat és kételkedést keltsen a legeszményibb elvek örök­értéke s megdönthetetlen igazságok erkölcsi ereje iránt. A lázas nyugta­lanság, az idegőrlő bizonytalanság érzése, állandó rettegés a minden percben bekövetkezhető világkatasz­trófától, — ezek a rémek szereztek álmatlan éjszakákat, ezek a ránk ne­hezedő lidércek kísérték lépteinket s egyetlen egy percre sem hagytak nyugodni bennünket. Szívesen eltemelnök örökre ezeket a kitörölhetetlen emlékeket életünk­ből és telkünkből, de a helyzet sem­miben sem változott, s amilyen nehéz érzéssel hagyjuk el az óévet, éppen olyan megmagyarázhatatlan szoron­gás érzésével fogadjuk az ismeret­len újai, melynek reflektora ma még nem képes megvilágítani a messze­ség beláthatatlan távolába vezető utak irányát. Hogy mit tartogat számunk­ra jövő, azt a tudósok és bölcsek sem képesek megfejteni, de a viszo­nyok mai állása igen sivár kilátásokat sejtet. Sem a gazdasági helyzet, sem az általános közállapotok nem ke­csegtetnek valami kedvezőbb válto­zással, borús, ködös a látóhatár s fél­ve vetjük fel a kérdést magunkban: Meddig fog még ez a kétséges hely­zet tartani? Az új esztendő máskor valami bíz­tató, reménytkeltő érzést váltott ki az emberekből. A sok csalódásnak, zaklatásnak, gondnak és hasztalan fá­radozásnak emlékeit valahogy kitö­röltük telkünkből, s amit az élet szán­tott homlokunkra, a mély barázdákat is elsimítottuk. Új bizakodással te­kinthetünk az eljövendő események elé s mosolyogva fogadtuk a jókíván­ságokat, amelyek meleg szívekből szálltak felénk s amelyeket mi is őszinte érzéssel viszonoztunk. A inai jókívánság már nem fejezi ki azt a bensőséget, amely annak értékéi és értelmét meghatározta, az elmúlt évek hosszú során olyan fájdalmas tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, amelyek megrendít ették bennünk még a hitet is, beárnyékolták szívünkben a reménység halvány sugarát is. Any­­nyi szenvedés, annyi megpróbáltatás jutott az emberiségnek osztályrészéül, hogy igazán nem lehet csodálni, ha a bizalmatlanság keríti hatalmába lel­két. Nem lehet csodálni, ha a népek és nemzetek közötti bizalom tetemesen megcsökkent, hiszen csak a hatalom az, amely egymáshoz kapcsolja őket s amelynek esetleges elvesztése kény­szeríti őket arra, hogy barátságos arc­cal mosolyogjanak egymásra. Az ér­dek köti össze az embereket, maga­sabb eszme, vagy ideál nem tudja lel­kesíteni őket s ennek hatása látszik azokon a szövetségeken is, amelye­ket állítólag a világ békéjének meg­szilárdulása érdekében hoztak létre, de amelyekből az emberiségnek sem­mi baszna sincs. Ha egyszer felül tud­nának emelkedni az államférfiak a — december 31. A pozsonyi kereskedelmi és ipar­kamara a következő körlevelet in­tézte valamennyi ipartársulathoz, szö­vetséghez és grémiumhoz: »A besztercebányai kereskedelmi és iparkamara cégtagjainak a következő tartalmú levelet adta ki: Gyakran hal­lunk a kereskedelmi és iparkamarák­hoz, valamint a kereskedelmi üze­mekhez intézett panaszokat, hogy nem alkalmaznak szlovák születésű egyéneket és ha alkalmazzák is őket, úgy azok száma az idegen alkalma­zottak és gyakran idegen állampolgá­roknak csak elenyésző százalékát te­szi ki. Ezen kérdéssel foglalkozott a szlovenszkói gazdasági egyesületek ve­zető titkársága egy ülésén és ennek alapján tárgyalta ezt az ügyet alul­írott kamara elnöki bizottsága is, melynek alulírott elnöksége elrendel­te, hogy ezen elsőrendű fontosságú ügyre figyelmeztesse a körzetében le­vő üzemeket udvarias kéréssel, hogy saját érdekükben törekedjenek a szlo­vák alkalmazottak számának emelé­sére. Alulírott kamara jelen körirat kiadásával csupán azt a célt óhajtja szolgálni, hogy figyelmeztesse a kör­zetében működő cégeket azon pana­szokra, amelyekkel úgy a hivatalos körökben, mint a szélesebb és szű­­kebb nyilvánosságban találkozunk; kéri egyben, hogy legyenek meggyő­ződve legjobb szándékunk felől, ami­dőn ezen köriratot kiadjuk. Nagyon hálásak lennénk, ha közölnék velünk saját gyakorlati tapasztalataikat, hogy az ügy esetleges további tárgyalására — december 31. Az új állampolgársági törvényjavas­lat belátható időn belül a parlament elé kerül. A Bohemia c. lap értesülé­se ez, melyhez meg keli jegyeznünk, mai sekélycs színvonalon, ha szigorú­an ragaszkodnának ahhoz az erkölcsi világrendhez, melynek alapjain lehet boldog és megelégedett világot terem­teni, akkor megváltozna a világ mai kétségbeesett arculata s akkor, az em­beri boldogság és megelégedés is va­lósággá válna. A ránk következő új esztendőben sok nehéz kérdés vár megoldásra. Nemzetek sorsának, életének intézke­désében türelmetlenül várják az em­berek a jobbat, a megnyuglatóbbat. A nemzetek és népek történelmi hi­vatása oly kötelességeket szab a ve­zetők elé, amelyeknek teljesítését min­den nehézség mellett is végre kell hajtani. Nem az ígéretek minden bő­megfclelőcn fel legyünk készülve és a körzetükben levő vállalatok ben­nünket kellően tájékoztassanak. Vá­laszukat már előre hálásan köszön­jük és kérjük, hogy levelünket szíves­kedjenek tárgyilagosan elbírálni.« Ennek a körlevélnek az a célja, hogy a magyar és német alkalmazot­tak terhére a szlovák alkalmazottak elhelyezését segítse elő. Minthogy a gyakorlati életben az egész vonalon az tapasztalható, hogy az ipari és ke­reskedelmi jellegű munkaalkalmaknál nem a szlovákság háttérbe szorítását, hanem éppen ellenkezőképen a ma­gyar és német lakosság megkárosítá­sát lehet megállapítani, kézenfekvő, a fenti körlevél célja a magyar és német lakosság fokozatos visszaszorí­tása ezektől a munkalehetőségektől. Mivel ez a törekvés ellentétben áll a törvényekben becikkelyezett egyenlő állampolgári jogokkal, a kamarák el­járásából súlyos sérelmek és károk keletkeznek a magyarok és németek ellen, Jaross Andor nemzgy. képvi­selő, az egyesült párt országos elnöke interpellációt intézett a kereskedelmi miniszterhez, akitől a következőket kérdezi: 1. Hogyan tartja Miniszter úr össze­­egyeztethetőnek a kereskedelmi és iparkamarák körlevelében kifejezésre jutó szellemiséget az állam alaptörvé­nyeivel és a magyarság jogos követe léseinek oly sokszor kilátásba helye­zett kielégítésével? 2. Mit hajlandó Mints der úr tenni a magyar és német lakosság ellen el­követett ezen nyilvánvaló sérelem jó­vátételére és megtorlására? lési vita folyamán akként nyilatkozott, hogy az állampolgársági törvényjavas­lat észrevételezési eljárásban van. Ujgyanilyen értelemben nyilatkozott az Hmifikációs és a belügyminiszter is. Az említett lap az új állampolgársági séget és jólétet hangoztató szava fog­ja megteremteni a népek jobb sorsát, hanem a cselekedet, a tett. A mull Ígéretét az elkövetkező évben be kell váltani, hogy annak érezhető ered­ménye legyen. Nem szabad arra szá­mítani, hogy a türelem szép erényét gyakorolni nemes vonás. Mert a tü­relem is elfogy, pedig erre nem sza­bad várni. Megértés és jóindulat ve­zesse a népek sorsának intézőit s ak­kor megelégedetté és boldoggá tehe­tik a népet és békét teremthetnek az egész világon. Vajha az új esztendő a megértést és az egymás megbecsü­lését állítaná be vez< rgondotat gya­nánt a népek és nemzetek életének intézésében! törvényjavaslat újításait a következők­ben ismerteti. Az állampolgárságot születés jogán, törvéni/esítéssel, házasságkötéssel és megadással szerzik. A csehszlovák ál­lam területén kívül csehszlovák szü­lőktől született gyermek atyja jogán a csehszlovák állampolgárságot csak ab­ban az esetben szerzi meg, ha a szü­letés jogán nem szerzi meg abban a külállamban a polgári jogot, amelynek területén született, mint azt számos ál­lam, így Franciaország, az Észak-Aine­­rikai Egyesült Államok stb. törvényho­zása előírja; ezekben az esetekben gyakran előállott a kettős állampol­gárság esete. A javaslat szerint a cseh­szlovák állampolgársággal bíró szülők külföldön született gyermeke nagy­korúságának elérése után egy éven belül igényelheti a csehszlovák állam­­polgárságot. Törvényesítés útján a tör­vénytelen gyermek is megszerezheti a csehszlovák állampolgárságot. A külföldi állampolgársággal bíró nő csehszlovák állampolgárral való házasságkötés utján nem szerzi meg automatikusan a csehszlovák állam­­polgárságot, mint az eddig történt. Ily esetekben a csehszlovák állampolgár­ságot a házasságkötés napjától számí­tott három hónapon belül kell kérni az illetékes politikai hivataltól. E hi­vatal a csehszlovák állampolgárságot megtagadhatja a külföldi nőnek a csehszlovák állam érdekeibe ütköző cselekedetei miatt, ha azokat akár a bel-, akár a külföldön követte el. vagy ha tartani kell attól, hogy a külföldi nő nem lesz megbízható csehszlovák állampolgár, vagy ha a házasságot nyilvánvalóan csak azért kötötték, hogy a külföldi állampolgársággal bí­ró nő ily módon kereseti célokból sze­rezze meg a csehszlovák állampolgár­ságot. A csehszlovák állampolgárság meg­adását számos feltételhez fűzik, zetc között első helyen áll az államnyelv ismerete. A javaslat megenged bi­zonyos kivételeket is. Bár a tárcaközi eljárásban ezt a feltételt nagyon tá­madták, (írja a Bohemia), a javas­lat mai alakjában mégis szerepel. Ez a feltétel szöges ellentétben áll az ed­dig űzött ama gyakorlattal, hogy a csehszlovák nyelv valamelyes isme­retét csak természetes föltételnek te­kintették az állami szolgálatot igény­lőknél. Hogy azonban az állampol­gárság kérdésénél is föltételkén' állít­sák az államnyelv ismeretét, az kissé messzemenő követelmény. Különösen bonyolulttá válik a kérdés, ha a há­zasságkötés esetére gondolunk, ami­kor a külföldi nőnek nem elég bizo­nyítani a csehszlovák állammal szem­ben való loyális érzését, de csehszlová­kul is meg kell tanulnia s ily módon a házasságkötés egészen magánjellegű lényéből hivatalos állami »cause ce­­lebre- lesz. Az unifikációs miniszté­rium mindenesetre számos külföldi példára, így az angol s lengyel pél­dákra hivatkozik, de a külföldi példák mégsem utánozhatok talán egészen mechanikusan. A jövőben a férjes asszony csak ab­ban az esetben szerezheti meg fér­jével együtt a csehszlovák állampol­gárságot, ha ezt kifejezetten kéri. A csehszlovák állampolgárság megadá­sánál különös figyelemben részesíten­­dők azok a személyek, akik csehszlo­vák állampolgárok voltak, vagy pedig csehszlovák állampolgárokkal rokoni kötelékben állanak (vagyis a visszaho­­nosítás, mint az állampolgárságra va­ló jogigény, megszűnik.) Az új állampolgársági törvénytervezet Az állampolgárság megszerzése és megvonása. A külföldi nő házasságkötéssel nem szerzi meg automatikusan az állampolgárságot. Az államnyelv ismerete. hogy a miniszterelnök a költségve-

Next

/
Thumbnails
Contents