Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-14 / 65. szám

1937. augusztus 14. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Karlsbad! levél 1937. augusztus 10. Kedves Barátom! Végén járok már én is a kúrának és a rövid szabadságnak, nemsokára felkötik nekem is az útilaput. Ennek külső, látható jele, hogy már ép is a Sprudel vizét iszom. Nagy szó ez itt! A kúra ugyanis a legenyhébb vízzel kezdődik és a legerősebbel vég­ződik. Ez utóbbi a Sprudel. Arany dr. ezt úgy fejezte ki legutóbbi láto­gatásom alkalmával, hogy »elérkez­tünk Sprudel őfelségéhez«. Nagy res­­pektussal van vele szemben orvos, beteg egyaránt. Ehhez még külön használati utasítás is jár. Az orvos előre figyelmeztet, hogy ha szédülé­seim lesznek, vagy egyéb rendelle­nességek mutatkoznak, ne ijedjek meg, az a Sprudellől van. Goethe ezt sprudelmámornak (Sprudelrausch) nevezte. Szóval a végén még kide­rül, hogy víztől is be lehet rúgni. Én azonban úgy emlékszem, mintha ittam volna már ennél jobb és hatá­sosabb folyadékot is. Tehát aki a Sprudelnál tart, an­nak hazafelé áll a kocsirúdja s ezen még — a nóta szavaival élve — egy uj rúd sem segít. Arany dr. ugyan váltig bíztat, hogy maradjak még vagy egy hétig, de már az ő szirén hangja sem tud változtatni azon a legszo­morúbb valóságon, hogy lejárt a sza­badságom s elvégre az embernek más dolga is akad, mint folyton az egész­ségével pepecselni. Ez az orvosi csábítgatás azonban kissé gyanús, amióta Arany dr. el­mondta esetét Móra Ferenccel. Ugyanis ő már akkor megállapította a gyógyít ha tatlanságot, amikor elő­ször jelentkezett nála. (Magyarázatul azt is közbevetette, hogy tévedtem első levelemben, mert ő volt Móra orvosa és nem az édesapja.) Vigyáz­nia kellett azonban, nehogy a nagy író ezt megtudja s ezért nem is küld­te őt operációs kés alá — ami úgysem segített volna már rajta, — hanem inkább itt tartotta még három hétig. Ez alatt a rákos tünetek kétségtele­nül enyhültek, ami viszont visszaadta a betegnek az élethez való bizodal­mát. — Most hát tűnődhetem Seifen­­steiner Salamonnal, vájjon miért akar engem is még egy hétig visszatarta­ni? Egyedüli vigaszom, hogy egy hét és három hét között elég nagy a dif­ferencia. Persze karlsbádi kúra-valu­tában számítva. Őszintén megvallva, örülök is már a hazatérésnek. Nem tudok sehogy sem beleszökni abba, hogy — vas­megyei tájszólással élve — mindig főnek vagy lenek kell mennem. Már egészen belefáradtam a folytonos kap­tatóba, meg unom is ezt az állandó egyformaságot. Az időjárás szeszé­lyes, nagyobb kirándulásnak nem me­rek nekivágni, itt bent pedig az élet egész közönséges városi élet. Karls­bad nem fürdőhely, hanem gyógy­hely s ennek külsőleg is hangsúlyt ad, hogy semmi fürdő jellege nincs, hanem kimondott város. A völgy, melyben épült, meglehetősen szűk s ezért minden talpalattnyi helyet ki­használtak az építkezésre. így aztán uccái szürkék, szorosan beépítettek, kevés a belső fásítás, parkjai is fő­ként a városon kívül feküsznek. A közönség sem tükrözi vissza a für­dői életet, a korzón épp úgy kiöltöz­ve járnak az emberek, mint bárme­lyik városban, sportöltönyt csak az átutazó túristákon látni. Élesre va­salt nadrág divik itt, meg betétes ci­pő és — ami a legfeltűnőbb — állig begombolt ing széles nyakkendővel barikádozva, jaj, nehogy egy kis friss leVegő szem l eien kcdh essék be az ing mögé. Csak elvétve láthatsz oly me­rész és elszánt férfit, aki nyakkendő nélkül mer megjelenni az Alte Wie­sen, olyan elvetemült azonban, aki még ki is merné gombolni az ing­gallérját, egyáltalán nem akad. Ennek egyetlen magyarázatát abban lelem, hogy a kúrázók legnagyobb része nem azért jön ide, mert gyógyulási keres, hanem előre be akarja magá­nak egy évre biztosítani, hogy to­vább is ehesse a finom hízott libát, vagy füstölt kolbászt. Inkább isszák három hétig ennek a földnek keserű levét, semhogy táplálkozási ösztönü­ket az életkor előbbrehaladtával ará­nyosan megreguláznák. (Lehet, hogy nekik van igazuk, mert jobb félni, mint megijedni.) Ezek a mondva csi­nált betegek viszik a szót, adják a hangot s mert minden tekintetben; flottabbul élnek, mint a komoly be­tegek, mindig csak a szórakozást, a mulatságot keresik, hát ehhez ido­mítják a ruházkodást is. Ugyan hol látni másutt a lépten-nyomon kiabá­ló feliratokat, hogy »tánc d. e. 1/2ÍO- től 12-ig és d. u. 4-től 6-ig«. Ez csali itt van, az Imperiálban, a Richmond­­ban, a Geizir-parkban, meg a Jáger­­házban stb. Nem mondom, soványító kúrának ez sem rossz, de viszont a komoly betegnek hízni kell és nem sovány odni. Éppen ezért lehetőleg kerülöm az ilyen helyeket, nemcsak mert nem táncolok, hanem mert látni se szere­tem, ha nem munkában izzadnak az emberek. Ennyi fáradsággal és ener­giával, amit itt hiába eltáncolnak, csa­tornázni lehetne a Duna-Tisza közét. Inkább kutatok magyar vonatkozású adatok után. így találtam meg azt a házat, amelyben Arany János lakott. Kétemeletes ósdi ház, a várostorony közelében, falában márványtábla hir­deti, hogy »E házban lakott Arany János magyar költő az 1869, 1870, 1871, 1872, 1873, 1874, 1875, 1876. évek­ben«. Láthatjuk tehát, hogy a nagy költő élete utolsó éveiben, — nyolc éven át, — következetesen felkereste ezt a helyet, hogy prolongálja az éle­tét. Mert ez a másik Arany, az orvos, őszintén megmondja, hogy »életet ad­ni nem tudunk, hisz ha tudnánk, év­századokig élnének az emberek, ami pedig az amúgy is rossz gazdasági helyzetünket csak súlyosbítaná; de az élet prolongálására, meghosszabbítá­sára a karlsbádi víz elsőrangú ténye­ző«. És ezt Arany János példája is igazolni látszik. Nyolc év oly gazdag és értékes életből, mint az övé, nagy nemzeti kincset jelentett. hisz k a y Es the r: Csipkekendö — Pályadíjat nyert költemény — Kutatásaim közben eljutottam a te­metőbe is, mely szépség és gazdag­ság tekintetében ritkítja párját. Ál­talában megállapítható, hogy a né­met nép sokkal fogékonyabb a ke­gyelet iránt, mint mi. Erre mutat a hősi halottak sírjainak feltűnően gon­dozott volta is. Gyomnak, gaznak hír­mondója sincs a sírokon, vagy azok között, minden sírhalmon egy gondo­san nyírolt bukszus-bokor, körülöt­te nyíló fukszia virágok. Egyszerű, de jókarban tartott fakereszt örökíti meg a hős nevét és halála napját. 378 hősi halott egy táblában. Ennyi közt csak akad egy-két magyar is — gondolom magamban s végigböngé­szem a fakeresztek feliratát. Hát bi­zony nem kevesebb, mint húsz ma­gyar névre találtam. Nem tudtam legyőzni meghatottsá­gomat, amint a sok idegen név közül egyre-másra szemembe ötlöttek a lel­kemnek oly kedves és ismerős ma­gyar nevek: Pallay Sándor, Székely Imre, Szalai István, Deák Mihály, La­katos Sándor, Nagy István, Kocsi Alajos, Hegedűs György, Pinty Lász­ló, Oláh István, Úri Zsigmond, Máthé Ferenc, Nagy Mihály, Exol István (a kereszten is »István«), Húndiák And­rás, Rékási János, Bálint Pál, Markó László, Dudás József, Eszes Márton. Hazájuktól, szülőföldjüktől, véreiktől messze idegenben porladoznak csont­jaik, szülő, feleség, gyermek nem igen áll meg sírjuk fölött, hogy elmond­jon egy fohászt csendes nyugalmuk­ért. Elvégeztem helyettük jó szívvel. S ha véletlenül valamelyik hozzátar­tozó kezébe kerülne ez írásom, meg­nyugtathatom, hogy szeretteik sír­­hantját a hála és szeretet virágai dí­szítik, akárcsak otthon nyugodnának. Látod pajtás, az utolsó napokra már csak az efféle elszomorító szó­rakozásból jut. Jobb is lesz hát ha­zamenni. A viszontlátásra! Ádájn.- 263 Gyári lerakatole: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, Stetánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia — A siker jegyében kezdődött meg a Dalosszövctség karnagyi tanfolya­ma. A Csehszlovákiai Magyar Dalos­­szövetség és a Szlovenszkói Általános Tanító Egyesület állal rendezett kar­nagyi tanfolyam idei befejező részét hétfő reggel 9 órakor nyitották meg a Városi Zeneiskola orgonatermében Po­zsonyban. Albrecht Sándor, a tanfo­lyam igazgatója üdvözölte a megjelent hallgatókat és ismertette az idei tan­anyag beosztását. Dr. Bicsovszky Káz­­mér szövetségi igazgató a szövetség ne­vében mondott néhány üdvözlő szót, majd Kovács Alajos a Magyar Tanító Egyesület elnöke ugyancsak keresetlen szavakkal üdvözölte a tanfolyam hall­gatóit. A tanfolvam idei része ellentét­­ben a tavalyival, amely inkább elmé­leti kiképzést nyújtott, inkább a gya-, korlati részre fekteti a fősúlyt. A tan­folyam 3 hétig tart és annak ünnepé­lyes befejezése augusztus 28-án lesz, amelyen Giller János dr. szövetségi el­nök is meg fog jelenni, ügyelőre egy­két évig újabb karnagyi tanfolyam nem lesz. Látogatás Bérez Gyula szobrászművésznél... Elkészült a Jókai szobor gipszmintája Láttál-e drága csipkekendőt? leheletkönnyűt... habfehéret... selyempapírba takargatva hal hozzá nem fér a durva Élet; olyat, mint egy halk női lélek, mely még fehér beiratlan lap s amihez bármi hozzáérne — mint viaszon — raji rögtön nyomot hagy?... Így indultam én is a világnak. Örülve életnek ... fűnek ... fának... a lélek puha fehér selymére felrajzolódó sok szelíd virágnak... de amint aztán Hintek az évek száz ambeszket szőtt bele az Élet: izgatót... kábítót... szinpompásat... hol bús krizantémét... hol tüzrózsá­­, ' kát ... —' s fáradhatatlanul szőttek a párkák, tűvel a selymét út meg átjárták míg gyönyörűvé vált a habkönnyű... lengő... agyonszurkált, de — irigyelt kendő. S lelked: e fantasztikus- bűvös kendő volt akit teljesen megigézett; magának akarta megszerezni sóváran, kapzsin, birtoklás végett s esküdözött... fogadkozott... Ígért, hogy érte bármit megadna!... — nem adtam. Minek? — hisz kézbe véve — csak én tudom — hogy ronggyá szakadna... — Orvosi hír. Dr Popper József ortopéd-szakorvos rendel: Nové-Zám­­ky, Zrínyi ucca 4. sz. alatt. Komárom, — augusztus 14, Amikor egy évvel ezelőtt a komáro­mi Jókai Közművelődési és Muzeum Egyesület kinyomtatta az első röpira­­tot: Szobrot Jókainak!, senki sem mer­te remélni azt a nagy áldozatkészsé­get, amelyet Jókai szobrának szülővá­rosában való felállítását nem is egy év leforgása alatt lehetővé tette. A szobor megmintázására nyilvános pályázatot hirdetett a közben megala­kult Szoborbizottság és annak ered­ménye képen Berecz Gyula ország­szerte ismert komáromi szobrászmű­vész kapott megbízatást a szobor mű­vészi elkészítésére. Meglátogattuk Berecz Gyulát mű­termében, hogy érdeklődjünk, meny­nyire haladt elő a munka a teljes megvalósulás felé. ( Hatalmas, új hangárt épített fel Be­­rg.cz Gyula, hogy a másfélszeres em­ber nagyságú szobrot a legmegfelelőbb világítás mellett alkothassa meg. Uj műtermében, munka közben ta­láljuk meg a művészt, aki élete talán legnagyobb alkotásán dolgozik. A hatalmas szobor telj esen ké­szen, megmintázva áll a műterem közepén. Ebben az aránylag szűk helyiségben 1 még jobban kibonta­kozik a szobor hatalmas voltal de ilyen alkatmatlan háttér mel­lett is tökéletesen érvényesülni tud. A fej: az igazi mosolygó Jókai. Talán senki nem volna képes ar­ra, hogy Jókai fejét, annyira tö­kéletesen öntse gipszbe, mint épp Berecz Gyula, aki hosszan tanul­mányozta Jókai fejét, annak meg­mintázását, hiszen eddig már ki­lenc más Jókai szobrot és büsz­­tét készített. A szobor azonban nem csak a portréban tökéletes. A neliéz mintázóagyagban gyúrt test is annyira eleven, annyira élénk, annyi mozdulat van benne, hogy szinte minden pillanatban azt hi­szi az ember, hogy megmozdul. Igazi művészi munkát végzett Be­recz Gyula. Arra vonatkozóan, hogy mikorra lesz teljesen kész a szobor, annak ön­tésre alkalmas mintája, készségesen adja meg a művész a felvilágosítást. A negatív gipszöntéssel már készen van, körülbelül egy hetet vesz igénybe a pozitív kiöntés, mert a negatív mintái még cizel­lálnia kell. így két hét bele telik még abba, amíg a prágai Anis cég elszállíthatja a min­tát, hogy azután bronzból kiönthes­se azt. A gipszöntés meglehetősen ne­héz munka lesz, amennyiben a prágai cég kérésére, hogy fűrészelni tudják a mintát, ,vas vázat nem ajkalmazhat. így nedvesített keményfalécekkel, az öntés rétegei közé tett zsákszövettel merevíti meg majd Berecz a vékony gipsz-réteget, hogy a szállítást kibírja és nehéz se legyen. Az öntő cég munkája legalább há­rom hónapig fog eltartani, tehát a szobor tervbevett októberi leleplezése nem valósulhat meg, arra, majdcsak tavasszal kerülhet sor. — El aknrl szökni. Sajnos, mind gyakrabban előfordul az az eset, hogy kerékpáros, vagy autós elgázol va­lakit és az áldozatot van lelke ott­hagyni és tovább haladni. Ilyen eset történt Érsekújvárott is. A Komáro­mi uccában egy kerékpáros elgázolta Brőder Adolfnét, aki karján és ke­zén sérült meg. A kerékpáros szépen el akart illanni, de egy detektív lefü­lelte és a rendőrségre vitte, ahol meg­indították ellene az eljárást.

Next

/
Thumbnails
Contents