Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-03 / 53. szám
10. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. július 3. ASSZONYOKNAK. Strandkozmetika 10 pontban 1. Minden organikus élőlénynek a világon, így az emberi testnek is — a meztelenség a természetes állapot ja. A legnagyobb jótétemény ránézve, ha minél kevésbé felöltözve, minél hoszszabb ideig élvezheti a levegő, a nap és a víz éltető erejét. 2. Ha tehát a strandra mész, akkor ne azzal töltsd el a drága időt, hogy strankosztümeid bemutatásával ejtsd bámulatba az udvarlóidat és irigységbe a barátnőidet. Vagy. hogy meztelen tested bőrét, a pirosra lakkozott lábkörmöktől fel egészen az ugyancsak színesre lakkozott ujjakig a legújabb párizsi Beaute minden művészetével kikészített arcod mellett még az egész tested is mindenféle nap- vagy szeplőkrémekkel dörzsöld be, hogy így eltömve bőröd összes pórusait, ezt lélekzési, természetes verejték és fagygyúkiválasztási munkájában akadályozva, a nyári hónapok alatt teljesen tönkretedd. 3. Ha félsz a naptól, mert a hősugarai nem tesznek neked jót, akkor ne mindenféle kétes értékű krémekkel, púderokkal, balzsamokkal védekezz ellene, hanem az árnyékkal, ahogyan ezt minden időben tették az emberek. Ez a legegészségesebb és a legmegnyugtatóbb az egészségednek, a szépségednek és az idegeidnek. 4. Festői széles szalmakalapok, kedves kis tarka napernyők, élőfák lombjai, minden oldalról nyitott, levegős csarnokok egy cseppet se fogják kifogni az egészségedre és szépségedre annyira üdvös vegyi ultraviolett sugarait a napnak és a bőröd szabadon lélekzi be a nem eltömött pórusokon át a levegő ózonját. Ha nem fogsz órák hosszat a nap hevében sülni, akkor a különben talán neked igen jól álló strandszemüvegre sem lesz szükséged, amely csak megakadályozza a nap, víz és levegő páratlan erősítő hatását a város által annyira tönkre tett szemeid részére. Pedig a női szépség és fiatalság legragyogóbb ékessége a friss, töretlen fényben úszó szempár. A szemüveg viselése, ha még olyan széles csontkeretbe is van foglalva,,> nem akadályozza meg a szemráncok, szarkalábak és könnyzacskók képződését sem, sőt ellenkezőleg elősegíti még ezeknek a kialakulását. A szemüveg által védett szem meg fénytelenebbé és gyengébbé, körülötte a bőr pedig egyre petyhüdtebbé válik. Védd tehát a szemedet is természetes árnyékkal, hogy ne kelljen megfosztanod se a nap, se a levegő, se a víz közvetlen hatásától. 5. De nemcsak a test, hanem a lélek ápolása is fontos a strandon, mert semmi sem teszi olyan széppé a női arcot, mint a harmonikus lélek fénye. Ha a 'slrandra mész, kapcsold ki a lelked erre az időre a mindennapos életedből és erezd itt magad újra gyermeknek és mint gyermek vegyél részt a strand gyermekiesen egyszerű és naiv játékaiban. Kapcsold ki a flörtöt is és ha a játékoskedv valakit melléd sodor, aki neked tetszik, ne kérdezd itt, hogy kicsoda és micsoda, mert ha komolyan találnád venni, akkor meg igen keserű csalódások érhetnek egy ilyen strandismeretség miatt. 0. Az egészségedre, bőröd tisztaságára nagyon vigyázzál és pedig azzal a legjobban, hogy úgy a strandolás előtt, mint utánna a leggondosabban megmosó dm agad. Azt azonban kerüld el, hogy nyilvánosan végezd tisztasági gyakorlataidat, vagy kozmetikai műveleteidet, mert ez nemcsak Ízléstelenség, hanem ügyetlenség is lenne részedről. Minél kevésbé leplezi le valaki a szépségének a titkait, annál nagyobb és maradandóbb hatást fog vele elérni. 7. Terjessze magakörül tested a strandon, amerre csak jársz, a tisztaság, a frisseség harmatos illatát. Senki se fogja rossz néven venni tőled, ha a strandra magad kedvencvirágod olajával illatosítod különösen a hónaljad, kebled, kezed ps a hajad. 8. A kellemetlen, felesleges szőröktől alaposan meg kell tisztítanod az arcod, lábad, karod. Leghelyesebb, ha szakemberrel csináltatod, de ha erre nincsen időd vagy pénzed, akkor legegészségesebben és maradandóbban az amerikai Hajgyantával való eltávolítás, de ennek híjján a közönséges kénes hajeltávolító porokkal való szőrtelenítés a legajánlatosabb, bár ezeknek a hatásuk csak igen rövid életű és utána a növés egyre erősebb, de pillanatnyilag teljesen megfelelnek a célnak és amellett olcsón beszerezhetők akármelyik gyógyszertárban. 9. Az eddigi pontokból kitűnik, hogy a strand részére majdnem semmiféle különleges szépségápolást nem ajánlottunk, mert az a véleményünk, hogy az arcbőrnek is meg kell adnia a maga pihenését, nemcsak a testnek, idegeknek, izmoknak, észnek, mert ezen pihentetés által érjük el a nyári hónapokban a legerősebb hatást. Időt adunk a teintnek arra, hogy a saját erejéből regenerálja magát, mert talán a többi évszakban nagyon is elkényeztettük és elpuhítottuk. 10. És ha a nyár után újra komolyán neki látsz a kozmetikálásnakj akkor jegyezd meg jól, hogy ma az amerikai nők valósággal már időtelen és kortalan szüpségüket annak köszönhetik, mert a Ferment kozmetika módszereit alkalmazzák, amely az öszszes szépségápoló szereit az ápolt bőrrel rokon alapanyagokból állítja öszsze. Minden a kezelt bőrrel nem rokon anyagokból összeállított kozmetikum csak ártalmas erre, ha pillanatnyilag a legszebb eredményt is mutatja. Biztos cxiszlcnciál csakis időszerű foglalkozással lehet alapítani. A modern kozmetika elsőrangú szakiskolában kitanulva egy igazi világvárosban még mindig a legidőszerűbb, éppen ezért kérjen a legközelebb megnyíló rendes és rövid kurzusainkról magyar nyelvű ingyenes prospektust. Különösen a mostani következő nyári hónapok és az ősz alkalmas a kiképzésre. Önálló intézetnyitás és állásszerzés tekintetében a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást nyújtjuk tehetséges, volt tanítványainknak. Szakiskolánk állami ellenőrzés alatt áll és nemzetközileg az egyetlen felsőbb kozmetikai tanintézet. Prospektust kérjen a következő címtől: Direktion der Wiener Fachkosmetikchule, Wien, I. Kártnerstrasse 21. II. Stock. Mindennapra SZU IRTÁSA. A bútoroknál, amelyekbe a szu befészkelte magát, egy üvegcső, vagylabdaspricoelő segítségével fújjuk ki a törmeléket, majd öntsünk az így megtisztított járatokba benzint, vagy formaiint s tapasszuk be kittel. A kitthez adjunk olyan földfestéket, amilyen színe van a bútornak. KÉSPENGÉRŐL gyümölcsfoltokat, ha negyon régiek, fahamuval kell lesúrolni. Utána leöblítjük, szárazra törüljük s olajjal jól átdörzsöljük. ELEFÁNTCSONTOKRÓL ne vízzel és szappannal igyekezzünk lemosni a foltokat, hanem alkohollal dörzsöljük le. Vattával szárítsuk fel róla az alkoholt. CIPÖTISZTITÖSZER. Legérdekesebb és kétségtelenül a legolcsóbb tisztítószer a bodzabogyó. Egyesek szerint, ha teljesen érett bőd-' zabogyókat kenünk a cipőre és jól átkeféljük, nagyon szép lesz a bőr. FROTTÍR TÖRÜLKÖZŐKET nem szabad vasalni, de még mángorolni sem tanácsos. Elegendő csak simára kihúzogatni. KENYÉR FELFRISSÍTÉSE. Szárazkenyér és péksütemény élvezhető lesz, ha néhány órára nedves ruhába csavarjuk s aztán betesszük a sütőbe. Ha gyorsan kell friss zsemlyét csinálnunk a tegnapiból, akkor tegyük egy fazék tetejére, amelyben víz fő. A forró gőztől felfrissül és néha még jobb is, mintha akkor sült volna. Minden esetre egészségesebb. Az óriásgomba Janika nagyon szerette az erdőt. A hatalmas fákat, melyek ellenálltak a legerősebb szélvésznek, a susogó lombokat, barátságos cserjéket, kedves bozótokat, hol homokból titokzatos várakat lehetett építeni és szerette a mosolygó virágok közül, különösen a kék harangvirágot. Milyen szépen, sugarasan emelkedett ki a fű közül, milyen édesen csilingeltek a simogató szellőben gyönyörű virágai. Énekeltek, mesét mondtak, vidám tündérekről, ravasz törpékről, félelmetes óriásokról. Janika, ha lecsukta a szemét, csöndben hallgatózott, világosan hallotta egyik regét a másik után. Ezeket a szép meséket azután elmondta otthon Vaszijnak, az orosz muzsiknak, aki ott élt a házuknál nagyon régen, még a háberú óta és nem akart hazamenni soha többé. ' Vaszijnak hosszú bajusza volt, nehéz csizmája és övét viselt, mert otthon így szokta. Vaszij is sokat tudott mesélni az orosz pusztákról, harsogva rohanó folyókról, fagyos havas téli éjszakákról, a rettentő ólombányákról, hol szállongó méreg pusztítja a kancsukával hajtott nyomorult embert. Forrón sütött a nap. Janika csodálva nézte a szellőben ringó kék harangvirágokat. Mintha izgatottan hajtogatnák jobbra-balra illatos fejecskéiket. Ó! — suttogta borzongva, — szörnyű esemény történt! Odaát, a galagonyabokor mellett megjelent az óriás! Gonosz, mérges, ellenséges, haragos óriás. A rigó látta, hogyan nőtt ki a földből, egyre magasodott, szélesedett, rikítón piros kalapja elfödte a napot virágtestvéreim elől. Dereka pöffeszkedve hízott mint magasabbra, vastagabbra. Amellett tele tűzdelte, kalapját fehér sík foltokkal, hogy odacsábítsa a kiváncsi lepkéket, madarakat, apróbb-nagyobb rovarokat. Kacagva, hahotázva hívja őket, de jaj annak, aki közelébe merészkedik. A gyönyörű, óriási piros kalapban, a virágszerű foltokban méreg van, halálos méreg... egymásután hullanak el legjobb barátaink. Hiába intjük, óvjuk őket. Nincs senki, aki segítene... Keserves könnyeket hullattak a kis harangvirágok. Janika szíve megesett rajtuk. Leiugrott. — Fürkészve nézett körül. Hol az a gonosz óriás? Majd én szembenézek vele! Megdöbbent. A galagonyabokor mellett ott volt a csodagomba. Ember ilyent még nem látott. Piros kalapja befödte az egész kis teret, vastag, fehér szárát két ember sem bírta volna átfogni, olyan magas volt,’ hogy Janika is törpének tetszett mellette. De azért nem ijedt meg tőle. Amint nézte, látta, hogyan hullanak el holtan mellette nemcsak a legyek, dongók, katicabogarak, de a kiváncsi sliglic, a vakmerő veréb, a gondtalan pintyőke. Fenn, az ágon, vészesen füttyentett a sárgarigó. Janika vesszőt vágott a közeli cserjésből. — Meghalsz, gonosz csodagomba!1 Szétzúzlak tüstént! Most kezdett csak igazán hahotázni az óriás. Piros kalapját mintha hetykén félrevágta volna. — Gyere, kicsikém! — kiáltotta gúnyosan. — Éppen téged várlak. Embert még nem öltem, pedig nagy kedvem volna hozzá. Mit akarsz azzal a kis vesszővel, mit akarsz gyenge karjaiddal? Nem látod, hogy erősebb vagyok a gőgös tölgyfánál? Az ő törzse felényire se vastag és ártalmatlan szegény. Jöjj közelebb! Szagold, mily édes illat árad pompás kalapomból és fehér virágdíszeim édesebbek a méznél. Kóstold, szívesen adom! Kövér, hatalmas teste csak úgy rezgett a nevetéstől. Janika érezte a feléje áradó bódító illatot. Szédült. A rigó rémülten füttyentett. — Szaladj, szaladj! Megöl a gonosz óriás! Verítékező homlokkal, tikkadtan ért haza. Vaszij éppen gyomlált a konyhakertben. Nem akarta elhinni Janika szavait. — Jöjj, Vaszij! Siess! Elpusztítja az erdők lakóit, ha nem segítesz. Máris egész csomó halott hever a csodagomba körül. Vaszij megdörgölte orrát. Ilyesmit sohase hallott. A nagy orosz puszták rövid nyarakat élvező erdeiben nem történnek csodák... Legfeljebb farkasok garázdálkodnak... — Nem bánom — mondta végül. — Megpróbálom. Fejszét vetett vállára és ment Janikéval. A harangvirágok bókolva hajtogatták fejüket. — Isten hozott! Siess, siess! A rigó is sürgette. Sírva füttyentgetett. — Testvéreim, barátom, rokonom mind halott már. Segítsetek! Az óriásgomba kevélyen trónolt piros kalapja alatt, ő volt az erdő ura. Rettegtek, féltek tőle és mégis jöttek, mind, sorban, egymás után. A bohó, oktalan madárkák, ragyogó szárnyú lepkék, mérges darazsak, muzsikáló cinoérek... Vaszij álmélkodva nézte. — Ilohó! — rikkantott az óriás. — Itt vagytok? Ennek örülök. Jöjjetek közelebb, kedves barátaim. Ne féljetek, nem lesz bajotok. Unom ezt az erdőt, unom a fákat, bokrokat, madarakat. Mind ostobák. Szeretném, ha ti mesélnétek nekem. Milyen világ van túl az erdőn? Én tudom, hová rejtették az arany-, gyémántkincseket, amiket ti, emberek, annyira szerettek. Szívesen elmondom, ha közelebb jöttök. Vaszij szeme ragyogott. Aranyat, gyémántot?! 1 — Megállj! — kiáltott Janika. — Nem látod, hogy hálójába akar keríteni? Megöl mérges illatával, ha közeledel ! — Segítség! — jajdult éppen egy kis pintyőke. Vaszij felhördült. — Halj meg! — és az óriásba vágta fejszéjét. A gomba nem mozdult. Háromszornégyszer kellett belevágni, míg kalapja félrebillent, potroha kifehérlett. Most öntötte csak igazán magából a mérget. Janika félrehúzta Vaszijt, aki már tántorgott. — Döntsétek ki gyökerestől! — kérték a harangvirágok. — Újra kinő, ha el nem pusztítjátok. Nagy munka volt. Ketten feszültek neki teljes erejükből. Az óriás gomba még mindig védte magát. Görcsösen kapaszkodott a földbe, de hiába. A hivalkodó piros kalap szétzúzva hevert a földön. A fehérhusu vastag törzs elmállott, a gyökér holtan meredt a nap felé. Néhány perc — és az óriásból semmise maradt. A nap rázáporozta porró sugarát, a szél sivítva fújt át rajta. Összeesett, behorpadt, mint a kipukkant labda. Janika boldog volt. Hogyne, hiszen a madarak fenni a levegőben, a rovarok, a lepkék, a kék harangvirágok mind örvendezve hálálkodtak. — Aszondom, úrfi, ez a gombainem volt más, mint boszorkány... • És hamar keresztet vetett.
