Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-03 / 53. szám

10. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. július 3. ASSZONYOKNAK. Strandkozmetika 10 pontban 1. Minden organikus élőlénynek a világon, így az emberi testnek is — a meztelenség a természetes állapot ja. A legnagyobb jótétemény ránézve, ha minél kevésbé felöltözve, minél hosz­­szabb ideig élvezheti a levegő, a nap és a víz éltető erejét. 2. Ha tehát a strandra mész, akkor ne azzal töltsd el a drága időt, hogy strankosztümeid bemutatásával ejtsd bámulatba az udvarlóidat és irigység­be a barátnőidet. Vagy. hogy mezte­len tested bőrét, a pirosra lakkozott lábkörmöktől fel egészen az ugyan­csak színesre lakkozott ujjakig a leg­újabb párizsi Beaute minden művésze­tével kikészített arcod mellett még az egész tested is mindenféle nap- vagy szeplőkrémekkel dörzsöld be, hogy így eltömve bőröd összes pórusait, ezt lé­­lekzési, természetes verejték és fagy­­gyúkiválasztási munkájában akadá­lyozva, a nyári hónapok alatt teljesen tönkretedd. 3. Ha félsz a naptól, mert a hősu­garai nem tesznek neked jót, akkor ne mindenféle kétes értékű krémekkel, púderokkal, balzsamokkal védekezz el­lene, hanem az árnyékkal, ahogyan ezt minden időben tették az emberek. Ez a legegészségesebb és a legmeg­nyugtatóbb az egészségednek, a szép­ségednek és az idegeidnek. 4. Festői széles szalmakalapok, ked­ves kis tarka napernyők, élőfák lomb­jai, minden oldalról nyitott, levegős csarnokok egy cseppet se fogják ki­fogni az egészségedre és szépségedre annyira üdvös vegyi ultraviolett suga­rait a napnak és a bőröd szabadon lé­­lekzi be a nem eltömött pórusokon át a levegő ózonját. Ha nem fogsz órák hosszat a nap hevében sülni, akkor a különben talán neked igen jól álló strandszemüvegre sem lesz szükséged, amely csak megakadályozza a nap, víz és levegő páratlan erősítő hatását a város által annyira tönkre tett sze­meid részére. Pedig a női szépség és fiatalság legragyogóbb ékessége a friss, töretlen fényben úszó szempár. A szemüveg viselése, ha még olyan széles csontkeretbe is van foglalva,,> nem akadályozza meg a szemráncok, szarkalábak és könnyzacskók képződé­sét sem, sőt ellenkezőleg elősegíti még ezeknek a kialakulását. A szemüveg által védett szem meg fénytelenebbé és gyengébbé, körülötte a bőr pedig egy­re petyhüdtebbé válik. Védd tehát a szemedet is természetes árnyékkal, hogy ne kelljen megfosztanod se a nap, se a levegő, se a víz közvetlen hatásától. 5. De nemcsak a test, hanem a lélek ápolása is fontos a strandon, mert semmi sem teszi olyan széppé a női arcot, mint a harmonikus lélek fénye. Ha a 'slrandra mész, kapcsold ki a lel­ked erre az időre a mindennapos éle­tedből és erezd itt magad újra gyer­meknek és mint gyermek vegyél részt a strand gyermekiesen egyszerű és naiv játékaiban. Kapcsold ki a flörtöt is és ha a játékoskedv valakit melléd sodor, aki neked tetszik, ne kérdezd itt, hogy kicsoda és micsoda, mert ha komolyan találnád venni, akkor meg igen keserű csalódások érhetnek egy ilyen strandismeretség miatt. 0. Az egészségedre, bőröd tisztaságá­ra nagyon vigyázzál és pedig azzal a legjobban, hogy úgy a strandolás előtt, mint utánna a leggondosabban meg­mosó dm agad. Azt azonban kerüld el, hogy nyilvánosan végezd tisztasági gyakorlataidat, vagy kozmetikai műve­leteidet, mert ez nemcsak Ízléstelenség, hanem ügyetlenség is lenne részedről. Minél kevésbé leplezi le valaki a szép­ségének a titkait, annál nagyobb és maradandóbb hatást fog vele elérni. 7. Terjessze magakörül tested a strandon, amerre csak jársz, a tiszta­ság, a frisseség harmatos illatát. Senki se fogja rossz néven venni tőled, ha a strandra magad kedvencvirágod ola­jával illatosítod különösen a hónaljad, kebled, kezed ps a hajad. 8. A kellemetlen, felesleges szőröktől alaposan meg kell tisztítanod az ar­cod, lábad, karod. Leghelyesebb, ha szakemberrel csináltatod, de ha erre nincsen időd vagy pénzed, akkor leg­egészségesebben és maradandóbban az amerikai Hajgyantával való eltávolí­tás, de ennek híjján a közönséges kénes hajeltávolító porokkal való szőr­­telenítés a legajánlatosabb, bár ezek­nek a hatásuk csak igen rövid életű és utána a növés egyre erősebb, de pil­lanatnyilag teljesen megfelelnek a cél­nak és amellett olcsón beszerezhetők akármelyik gyógyszertárban. 9. Az eddigi pontokból kitűnik, hogy a strand részére majdnem semmiféle különleges szépségápolást nem aján­lottunk, mert az a véleményünk, hogy az arcbőrnek is meg kell adnia a maga pihenését, nemcsak a testnek, idegek­nek, izmoknak, észnek, mert ezen pi­hentetés által érjük el a nyári hóna­pokban a legerősebb hatást. Időt adunk a teintnek arra, hogy a saját erejéből regenerálja magát, mert talán a többi évszakban nagyon is elkényeztettük és elpuhítottuk. 10. És ha a nyár után újra komo­lyán neki látsz a kozmetikálásnakj akkor jegyezd meg jól, hogy ma az amerikai nők valósággal már időte­­len és kortalan szüpségüket annak kö­szönhetik, mert a Ferment kozmetika módszereit alkalmazzák, amely az ösz­­szes szépségápoló szereit az ápolt bőr­rel rokon alapanyagokból állítja ösz­­sze. Minden a kezelt bőrrel nem rokon anyagokból összeállított kozmetikum csak ártalmas erre, ha pillanatnyilag a legszebb eredményt is mutatja. Biztos cxiszlcnciál csakis időszerű foglalkozással lehet alapítani. A mo­dern kozmetika elsőrangú szakiskolá­ban kitanulva egy igazi világvárosban még mindig a legidőszerűbb, éppen ezért kérjen a legközelebb megnyíló rendes és rövid kurzusainkról ma­gyar nyelvű ingyenes prospektust. Kü­lönösen a mostani következő nyári hó­napok és az ősz alkalmas a kiképzés­re. Önálló intézetnyitás és állásszer­zés tekintetében a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást nyújtjuk tehetsé­ges, volt tanítványainknak. Szakisko­lánk állami ellenőrzés alatt áll és nemzetközileg az egyetlen felsőbb koz­metikai tanintézet. Prospektust kér­jen a következő címtől: Direktion der Wiener Fachkosmetikchule, Wien, I. Kártnerstrasse 21. II. Stock. Mindennapra SZU IRTÁSA. A bútoroknál, amelyekbe a szu be­fészkelte magát, egy üvegcső, vagylab­­daspricoelő segítségével fújjuk ki a törmeléket, majd öntsünk az így meg­tisztított járatokba benzint, vagy for­maiint s tapasszuk be kittel. A kitthez adjunk olyan földfestéket, amilyen szí­ne van a bútornak. KÉSPENGÉRŐL gyümölcsfoltokat, ha negyon régiek, fahamuval kell lesúrolni. Utána leöb­lítjük, szárazra törüljük s olajjal jól átdörzsöljük. ELEFÁNTCSONTOKRÓL ne vízzel és szappannal igyekezzünk lemosni a foltokat, hanem alkohollal dörzsöljük le. Vattával szárítsuk fel róla az alkoholt. CIPÖTISZTITÖSZER. Legérdekesebb és kétségtelenül a legolcsóbb tisztítószer a bodzabogyó. Egyesek szerint, ha teljesen érett bőd-' zabogyókat kenünk a cipőre és jól átkeféljük, nagyon szép lesz a bőr. FROTTÍR TÖRÜLKÖZŐKET nem szabad vasalni, de még mángo­rolni sem tanácsos. Elegendő csak si­mára kihúzogatni. KENYÉR FELFRISSÍTÉSE. Szárazkenyér és péksütemény élvez­hető lesz, ha néhány órára nedves ruhába csavarjuk s aztán betesszük a sütőbe. Ha gyorsan kell friss zsem­lyét csinálnunk a tegnapiból, akkor tegyük egy fazék tetejére, amelyben víz fő. A forró gőztől felfrissül és néha még jobb is, mintha akkor sült volna. Minden esetre egészségesebb. Az óriásgomba Janika nagyon szerette az erdőt. A hatalmas fákat, melyek ellenálltak a legerősebb szélvésznek, a susogó lom­bokat, barátságos cserjéket, kedves bo­zótokat, hol homokból titokzatos vára­kat lehetett építeni és szerette a mo­solygó virágok közül, különösen a kék harangvirágot. Milyen szépen, suga­rasan emelkedett ki a fű közül, milyen édesen csilingeltek a simogató szellő­ben gyönyörű virágai. Énekeltek, me­sét mondtak, vidám tündérekről, ra­vasz törpékről, félelmetes óriásokról. Janika, ha lecsukta a szemét, csönd­ben hallgatózott, világosan hallotta egyik regét a másik után. Ezeket a szép meséket azután elmondta otthon Vaszijnak, az orosz muzsiknak, aki ott élt a házuknál nagyon régen, még a háberú óta és nem akart hazamenni soha többé. ' Vaszijnak hosszú bajusza volt, ne­héz csizmája és övét viselt, mert ott­hon így szokta. Vaszij is sokat tudott mesélni az orosz pusztákról, harsogva rohanó folyókról, fagyos havas téli éjszakákról, a rettentő ólombányákról, hol szállongó méreg pusztítja a kan­csukával hajtott nyomorult embert. Forrón sütött a nap. Janika cso­dálva nézte a szellőben ringó kék ha­rangvirágokat. Mintha izgatottan haj­togatnák jobbra-balra illatos fejecs­kéiket. Ó! — suttogta borzongva, — ször­nyű esemény történt! Odaát, a gala­gonyabokor mellett megjelent az óri­ás! Gonosz, mérges, ellenséges, hara­gos óriás. A rigó látta, hogyan nőtt ki a földből, egyre magasodott, szé­lesedett, rikítón piros kalapja elfödte a napot virágtestvéreim elől. Dere­ka pöffeszkedve hízott mint magasabb­ra, vastagabbra. Amellett tele tűzdelte, kalapját fehér sík foltokkal, hogy odacsábítsa a kiváncsi lepkéket, ma­darakat, apróbb-nagyobb rovarokat. Kacagva, hahotázva hívja őket, de jaj annak, aki közelébe merészkedik. A gyönyörű, óriási piros kalapban, a virágszerű foltokban méreg van, ha­lálos méreg... egymásután hullanak el legjobb barátaink. Hiába intjük, óv­juk őket. Nincs senki, aki segítene... Keserves könnyeket hullattak a kis harangvirágok. Janika szíve megesett rajtuk. Leiugrott. — Fürkészve né­zett körül. Hol az a gonosz óriás? Majd én szembenézek vele! Megdöbbent. A ga­lagonyabokor mellett ott volt a csoda­gomba. Ember ilyent még nem látott. Piros kalapja befödte az egész kis te­ret, vastag, fehér szárát két ember sem bírta volna átfogni, olyan magas volt,’ hogy Janika is törpének tetszett mel­lette. De azért nem ijedt meg tőle. Amint nézte, látta, hogyan hullanak el holtan mellette nemcsak a legyek, dongók, katicabogarak, de a kiváncsi sliglic, a vakmerő veréb, a gondtalan pintyőke. Fenn, az ágon, vészesen füttyentett a sárgarigó. Janika vesszőt vágott a közeli cser­jésből. — Meghalsz, gonosz csodagomba!1 Szétzúzlak tüstént! Most kezdett csak igazán hahotázni az óriás. Piros kalapját mintha hety­kén félrevágta volna. — Gyere, kicsikém! — kiáltotta gú­nyosan. — Éppen téged várlak. Em­bert még nem öltem, pedig nagy ked­vem volna hozzá. Mit akarsz azzal a kis vesszővel, mit akarsz gyenge kar­jaiddal? Nem látod, hogy erősebb va­gyok a gőgös tölgyfánál? Az ő törzse felényire se vastag és ártalmatlan sze­gény. Jöjj közelebb! Szagold, mily édes illat árad pompás kalapomból és fe­hér virágdíszeim édesebbek a méznél. Kóstold, szívesen adom! Kövér, hatalmas teste csak úgy rez­­gett a nevetéstől. Janika érezte a feléje áradó bódító illatot. Szédült. A rigó rémülten füttyentett. — Szaladj, szaladj! Megöl a gonosz óriás! Verítékező homlokkal, tikkadtan ért haza. Vaszij éppen gyomlált a kony­hakertben. Nem akarta elhinni Janika szavait. — Jöjj, Vaszij! Siess! Elpusztítja az erdők lakóit, ha nem segítesz. Máris egész csomó halott hever a csoda­gomba körül. Vaszij megdörgölte orrát. Ilyesmit sohase hallott. A nagy orosz puszták rövid nyarakat élvező erdeiben nem történnek csodák... Legfeljebb far­kasok garázdálkodnak... — Nem bánom — mondta végül. — Megpróbálom. Fejszét vetett vállára és ment Ja­nikéval. A harangvirágok bókolva hajtogat­ták fejüket. — Isten hozott! Siess, siess! A rigó is sürgette. Sírva füttyentge­­tett. — Testvéreim, barátom, rokonom mind halott már. Segítsetek! Az óriásgomba kevélyen trónolt pi­ros kalapja alatt, ő volt az erdő ura. Rettegtek, féltek tőle és mégis jöttek, mind, sorban, egymás után. A bohó, oktalan madárkák, ragyogó szárnyú lepkék, mérges darazsak, muzsikáló cinoérek... Vaszij álmélkodva nézte. — Ilohó! — rikkantott az óriás. — Itt vagytok? Ennek örülök. Jöjjetek közelebb, kedves barátaim. Ne fél­jetek, nem lesz bajotok. Unom ezt az erdőt, unom a fákat, bokrokat, mada­rakat. Mind ostobák. Szeretném, ha ti mesélnétek nekem. Milyen világ van túl az erdőn? Én tudom, hová rejtették az arany-, gyémántkincseket, amiket ti, emberek, annyira szerettek. Szíve­sen elmondom, ha közelebb jöttök. Vaszij szeme ragyogott. Aranyat, gyémántot?! 1 — Megállj! — kiáltott Janika. — Nem látod, hogy hálójába akar kerí­teni? Megöl mérges illatával, ha kö­zeledel ! — Segítség! — jajdult éppen egy kis pintyőke. Vaszij felhördült. — Halj meg! — és az óriásba vágta fejszéjét. A gomba nem mozdult. Háromszor­­négyszer kellett belevágni, míg ka­lapja félrebillent, potroha kifehérlett. Most öntötte csak igazán magából a mérget. Janika félrehúzta Vaszijt, aki már tántorgott. — Döntsétek ki gyökerestől! — kér­ték a harangvirágok. — Újra kinő, ha el nem pusztítjátok. Nagy munka volt. Ketten feszültek neki teljes erejükből. Az óriás gom­ba még mindig védte magát. Görcsö­sen kapaszkodott a földbe, de hiába. A hivalkodó piros kalap szétzúzva he­vert a földön. A fehérhusu vastag törzs elmállott, a gyökér holtan me­redt a nap felé. Néhány perc — és az óriásból semmise maradt. A nap rázáporozta porró sugarát, a szél si­­vítva fújt át rajta. Összeesett, behor­padt, mint a kipukkant labda. Janika boldog volt. Hogyne, hiszen a madarak fenni a levegőben, a rova­rok, a lepkék, a kék harangvirágok mind örvendezve hálálkodtak. — Aszondom, úrfi, ez a gombainem volt más, mint boszorkány... • És hamar keresztet vetett.

Next

/
Thumbnails
Contents