Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-11 / 64. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. augusztus 11. Felcsaptam világutazónak Nem, ezt már nem lehetett kibírni. A Dunán nap mint nap csurognak lefelé a különböző nációk fiainak (esetleg vegyespárosainak) csónakjai. Minden nap érkezik legalább egy-két ánglius, német vagy épp holland a Sportba. Kikötnek. Érthetetlenül be­szélnek és amikor továbbmentek, csak akkor jövünk rá, hogy az illetők valahol Csehország szívében tanulták meg azl az egy-két idegen mondatot, ami elég volt arra, hogy mi beugor­­junk. Nem, ezt már nem lehetett kibírni. angol zsebszótárt. Olyan Vettem egy liliputit. Állítólag ezer óra alatt meg lehet belőle tanulni angolul. (Tessék kipróbálni!) így felszerelve indultam neki az útnak. Harmadmagammal. Pozsonytól lefelé. * Az első emberrel (nem Adómmal) a somorjai határban találkoztunk. Szent áhítattal kiáltotta be nekünk, hogy árad a Duna. (Mit mondjak, ezt mi is tudtukl Sőt, jobban, mint ő.) Természetes, hogy nem értettük meg, mit mond. Németül próbálkozott meg. Nem is kellett nagy erőlködés ahhoz, hogy rossz németséggel próbáljuk megérteni egymást. Újra elmondta, hogy árad a Duna. És az ár minket továbbvitt... * Bősig minden rendben ment. A so­morjai haveri sikerült átemelnünk. Már előre örültünk, hogy itt lesz az­után a nagy élvezés. Ahogy kikötöt­tünk, már ott is állt hajónknál a »pa­li«. Ismét a régi recept: nem értjük kérdéseit. Bután nézünk rá. (Ez se került különösebb megerőltetésbe!) Szerencsénkre a palink tud németül. Megindul a »duma«. Elmondjuk szé­pen, hogy amerikaiak vagyunk, Pas­­sautól a Fekete-tengerig utazunk. A »pasas mindent bevesz. * A baj már akkor kezdődött, ami­kor megláttuk, hogy a parton egy kis vendéglő áll. S a vendéglős: jelen esetben egy kecskéket őrző asszony, nem beszél más nyelven, csak ma­gyarul. És gyomrunk erős lelkjemó­­ciót váltott ki belőlünk: mint a Dra­­cula-film székelyei angolul, mi hir­telen magyarul tanultunk meg. Távo­zásunk, mit mondjak, nem igen ha­sonlított Nagy Sándoréhoz, mikor ő Gordiuszt hagyta el. * Aranyosnál is kiszálltunk, a partra. Ilt is minden rendben ment. Leg­alább az elején. Ekkor ugyan már szolidabbak voltunk: Passzautól csak Pestig utaztunk és megelégedtünk azzal, hogy a budapesti Hungária eve­zősei vagyunk. A végzet azonban ill is bekövetkezett. Egy finánc képében jeleni meg ezúttal, aki igazoltatott bennünket. így meg kellett monda­nunk. hogy mi bizony csak a szom­szédba, Komáromba valók vagyunk. * Ja, majdnem megfeledkezem róla. Az angol.szótár. Baj voll bizony vele: tudtam elolvasni az angol szá­nom vakat. Gázolt egy ismeretlen autó Komárom közelében A kegyetlen soffőr az út porában fekve hagyta összeroncsolt áldozatát és továbbrobogott-bor— Kovalik-Ivapusznyák József 35 éves violinpuszlai telepes szombaton dél­előtt Komáromban járt és ügyes­­bajos dolgainak elvégzése után gya­logszerrel indult neki a hazafelé ve­zető útnak. Nagy-Gadóc közelében egy arra ha­ladó ismeretlen rendszámú autó el­ütötte Kapusznyákot, aki vérbe bo­rulva maradt fekve az országúton. A kegyetlen, gázoló soffőr, látva, hogy mit telt, nem állt meg, hanem újabb gázt adott kocsijának és ami­lyen gyorsan csak lehetett, tovább­­liajtott. Az eszméletlenül fekvő szerencsétlen Ógyallán isméi megvillant a kés Vasárnap este véres dráma játszó­don le az ógyallai állomás vendéglő­jében. Pócs János, 50 éves ógyallai gazda harmadmagával kvalerkázott az ógyallai állomás vendéglőjében, ami­kor hatalmas lármával, cigánykíséret­tel bevonult oda Homola Béla is, miután már valahol jól felöntött a garatra. A vasúti vendéglőben tovább folytatta a mulatozást és mindjobban és hangosabban kezdett vigadni: kur­jongatni és ordítozni. A szomszéd asztalnál ülő társaság egyik lagja jószóval rendre intette Homolát, aki azonban ekkorra már igazán sok-Rossz szomszédság, török ások! Vitatkozás vasvillaérvekkel Imely községben két szomszéd, Sed­­liák József és Kovács Dezső gazdák nem a legbékésebb viszonyban éltek egymással. Valami birlokügyből ki­folyólag mérgesedett el közöttük a jó szomszédi viszony. A diferenciák elsi­mítása céljából Sedliák átment Ko­vácshoz. Kezdetben békésen tárgyal­tak, de hamarosan elmérgesedett a beszélgetés, Kovács vasvUlát ragadott és szom­szédját bántalmazni kezdte. A ve­szedelmes helyzetbe került szom­széd haza szaladt, a konyhába me­nekült és ott magára zárta az ajtót, de a dührohamol kapott Kovács ide is követte őt, rátörte az ajtót és olyan súlyosan bántalmazta az 50 éves gazdát, hogy később vérbe­fagyva találtak rá. A szerencsétlen embert kórházba kel­lőn szállítani, ahol megállapították, hogy súlyos belső sérüléseket szen­vedeti, egyik karja és több oldalbor­dája eltörött. Brutális támadója el­len megindították az eljárást. Ä baromiak! éjszaka titka Ki a felles ? Scmelák József 25 éves baromlaki földműves csendesen borozgalott a kocsmában. Oll voll Benő István 45 éves földműves is. A borozgatás kez­dőién csendesen beszélgetett a két is­merős, de később valami nézeteltérés támadt közöltük. Hamarosan össze­veszlek és a helyzet már nagyon iz­zó voll. Az élelmes kocsmáros azon­ban nem akart szem- és fültanuja len­ni a további eseményeknek, nehezen bár, de azért kituszkolta a két ha­ragos emberi az udvarra és bezárta a kocsmát. Ekkor .már sötét éjszaka volt. Semelák haragosan hazatért a kai többet ivott a kelleténél. A he­lyett, hogy megszívlelve a jó szót, ol­csón desedcl! volna, kirántotta bicskáját és a hozzá leg­közelebb ülő Póes Jánoson töltötte ki bosszúját, felsőtestébe többször belemárlva kését. A szerencsétlen ember vérző sebeivel eszméletlenül esett össze. Azonnal be­szállították a komáromi kórházba, ahol sikeres műtétnek vetették alá. Állapota komoly, mert az egyik tüde­jét átfúró szúrás közvetlen a szív­hurok mellett hatolt bele testébe. A magáról megfeledkezett legényt a csendőrség letartóztatta. telepesre este í> órakor talált rá egy Gúla felől Komáromba tarló autó. Azonnal felvette Kapusznyákot és be­szállította a komáromi kórházba. A kegyetlen soffőr áldozata oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy felépülé­séhez semmi remény. Agyrázkódása mellett eltörölt gerince is és betörött löbb bordája. Belső sérülései még sú­lyosabbak. Eszméletét mindeddig nem nyerte vissza, így semminemű felvi­lágosítást sem tudott adni arra vo­natkozóan, hogy ki volt a halál-autó soffőr je s hová való volt a kocsi. A csendőrség erélyesen nyomoz az em­beriden soffőr kilétének megállapí­tása ügyében. kocsmából, de mielőtt a volna, kapun betért valaki a sötétben hátulról hirtelen késsel beleszórt. Védekezni nem tudott, mert nyomban elvesztette eszméletét és a földre bu­kott. Később találtak x'á. A súlyosan sebesültet kórházba szállították. Most a csendőri nyomozás van hi­vatva kideríteni, hogy Benő követte-e el a merényletet, vagy más? nagyközönség A panaszkönyve mc-Kapluk az alábbi két levelet, Ivet szívesen közlünk le lapunkban, mert valóban a közügyét: Komárom polgárainak érdekét szolgálja. Tekintetes Szerkesztőség! Az elmúlt hét folyamán pénzt kel­lett feladnom a komáromi postán. A régi pénzesutalványokon nincs feltün­tetve az újabban érvényes felemelt díjszabás és így kevesebb bélyeget ra­gasztottam arra, mint a szükséges kéz­besítési díj. Már akkor, amikor be­adtam a kis ablakon az utalványt, ész­revettem ezt, mert elolvastam a ki­írást. 50 fillért elő is készítettem, hogy pótoljam a hiányzó bélyeget. Nagy csodálkozásomra a postai alkal­mazót! 1 koronái követelt tőlem. .Mi­ért? Mert jótékonycélú bélyeget ra­gasztott rá az általam benyújtóil utal­ványra. Valószínűleg nem csak velem telte ezl meg, hanem másokkal is. akik nem lévén informálva az új díjszabás­ról, szónélkül fizették ki azt. A posta igazgatóságának erélyesen kell fellép­nie ilyen eljárás ellen, meri jó­tékony célú bélyegeket csakis külön, kérésre ragaszthatnának rá az utal­ványra és senkit sem lehet kötelezni arra. hogy többet fizessen a pénzkül­­deményérl, mint amennyit a díjsza­bás előír. Tisztelettel: egy komáromi polgár. A Komáromi Lapok tekintetes Szerkesztősége! Ebben a nagy melegben, a nagy por miatt igazán a város kötelessége vol­na az, hogy öntöztesse az uccákat. Nem csak a belvárosi, hanem a sok­kal porosabb külvárosban fekvőket is. Hogy a város ezt nem teszi meg, az ellen nem szólalnék még fel. de az tűrhetetlen, hogyha valaki saját maga fáradsággal felöntözi a háza előtti jár­dát és úttestet, akkor a rendőr felírja vízpocsékol ás címén, ez már igazán lehetetlen és tűrhetetlen. Pedig ez meg történt. Ha valaki a háza előtti jár dát nem locsolja fel, felírja a rendőr, de Komáromban akkor is felírja, ha véletlenül nem bírva ki tovább az út test porát, azt is fellocsolja, szintén felírják. Ezen segíteni kell,, mert ez minden polgár jogos igénye: senkii sem lehet kötelezni arra, hogy sége érdekében ne kösse le egy vízzel a háza előtti hatalmas, ségtelen portengert. Tisztelettel: egy olvasójuk. egész­ít an na egész-Bázus Márton halála A szlovák nemzeti párt gyásza — auguszlus 10. A szlovák nemzeti pártnak és a szlovák irodalomnak nagy gyásza van. A vasárnapra virradó éjjel meghalt Rázus Márton ág. evang. lelkész, a szlovákok legjelesebb költője és nem­zeti politikusa, aki eszméi szolgálatá­ban minden időben kitartóan harcolt. Mint költő a szlovák lírának volt el­ismert, nagy tehetségű képviselője, aki költői munkálkodását a szlovák" nép sorsának szolgálatába állította s népének szabadságáért dolgozott. Mint politikust is ez a gondolat hevítette s bár a háború alatti költői működése idejében a szlovákok és csehek sors­közösségét hangoztatta, törvényhozói feladatának teljesítésében a szlovák autonómiái vette irányelvül, szigorú­an ügyelt a szlovák különállóság be­tartására és hallani sem akart a nyel­vi összeolvadásról. Mikor a szlovák önállóság kérdése az autonómia alak­jában politikai valósággá Gilt, Rázus híve lelt az autonomista mozgalom­nak, mert az erős nemzeti alap hir­detésében látta egyedül biztosítható­nak a szlovákság jövőjét. 1929-ben pártja, a szlovák nemzeti párt válasz­tási megegyezést* kötött a cseh nem­zeti demokratákkal s így kerüli be a parlamentbe. 1935-ben pedig, mint aulonómista, a Hlinka-párttal szövet­kezett, amikor mint pártjának egyet­len képviselője jutott be a képviselő­házba. Voltak idők, amikor visszavo­nult a politikától s ezekben az évek­ben csak az irodalomnak élt, mara­dandó műveket alkotva. 49 éves korá­ban ragadta el a halál, hívei és szlo­vák testvérei nagy veszteségére. Te­metése augusztus 10-én, kedden dél­után ment végbe Besztercebányán, a szlovák evang. egyházi, politikai és irodalmi körök nagy részvéte mellett. — Mire fordítják a rádióelőfizető havi 10 koronáját? A csehszlovák rádióelőfizető bizonyára többszőr is feltette magának a kérdést, vájjon mi­re is fordítják a havi 10 koronás rá­­dióilletékct. Belátja ugyan, hogy az il­leték naponta átlag csupán kerek 30 fillért tesz ki és ezért reggeltől es­tig kiváló műsort kap. ha viszont te­kintetbe veszi a csehszlovák előfizetők számát, amely már majdnem egy mil­lióra rúg, hatalmas összeghez jut. Éh­ből arra következtethetne, hogy az elő­fizetők számának szaporodása mind jövedelmezőbb üzletel jelent. Akinek azonban módjában van közelebről megismerni a rádiót, az tudja, hogy az előfizetők növekvésével a posta ki­adásai is növekszenek. Csehszlovákiá­ban ugyanis a posta építi az új leadó­­kat, kábelvonalakat, stúdiókat, azon­kívül köteles a felszerelési üzemképes állapotban tartani, állandóan moderni­zálni és pótolni. A rádiót ár.saság költ­ségvetését a felügyelőbizottság és az állami legfelső számviteli és ellenőrző bizottság állandóan ellenőrzi. A rádió­előfizető az illeték felhasználásáról liszla képet nyer, ha betekint a Ra­diojournal ezevi évkönyvébe, amely megállapítja, hogy a 10 koronás havi illetékből a posla 6.40 koronát, azaz 61 százalékot tarl meg magának, míg a Radiojournal 3.60 koronát, azaz 34 százalékot kap. Ebből a 34 százalékból a Radiojournal 26 Százalékot műsorra, 6 százalékot adminisztrációra, 2.5 szá­zalékot a stúdiók műszaki szolgálatá­nak ^ellátására, 1 százalékot beruhá­zásokra és a leltár felújítására fordít ,és csupán 0.5 százalékot a társasági részjegyek kamatoztatására és oszta­lékra. ‘Fájdalmak elszállnak­rheumánál, köszvénynél, ischi­­ásznál, ha a beteg k ö z v e t • lenül magukban az fiserejü és nem preparált kénes hífop» rásokban fürdik. A balneo!&* gia ezen ideálját valóra váltja Tren£ianske Teplice gyógyfürdőn

Next

/
Thumbnails
Contents