Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-08-07 / 63. szám
1937. augusztus 7. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. ASSZONYOKNAK. Szépségápolás „Földfürdő“ Városban élő emberek sokat panaszkodnak, hogy idegesek. Az élet üteme, a sok gond, a munka megviseli szervezetünket. Az ilyen egyének, különösen idősebb korban, már nehezen tudják a szellemi megerőltetést sporttal és mozgással ellensúlyozni. Gyakran szégyelnek már korukhoz nem illő ugrabugrálást folytatni, nehezükre esik valamely sportágat, tenniszt, vagy úszást megtanulni. Ezeknek azt tanácsoljuk, keressék a földdel való érintkezést. Ez az első pillanatban bizonyára különösen hangzik. Hogy megérthessük, gondoljunk vissza a tudománynak arra a felfedezésére, amikor megállapították a víznek és különösen a hullámoknak az idegrendszerre és a szervezetre gyakorolt kitűnő hatását. Ennek az ismeretnek hatása alatt keletkezett a hullámfürdő, amely a tengeri fürdőt hivatott pótolni. Nos, ugyanilyen jó és megnyugtató hatása van a földnek is. A föld erejét, kisugárzását ne csak a főzelékek, gyümölcsölj, termények Tévén élvezzük, hanem feküdjünk hanyatt a réten, a füvön és vegyünk »földfürdőt«, mint ahogyan napfürdőt szoktunk venni. Ha idegesek vagyunk, hagyjuk el városi kényelmünket, a ruganyos díványt összes vánkosaival, takarót és minden kényelmi kelléket. Tekintet nélkül korra, éghajlatra és reumára, feküdjünk a csupasz földre, hogy minél közvetlenebbül kapjuk azt a titokzatos erőt, amelyet földanyánk küld számunkra. Gondolja asszonyom, hogy ön nagyon el van kényeztetve és még sohasem feküdt a földön? Semmi esetre ne féljen, hagyja otthon táboriszékét, pokrócát és párnáját, egyszerűen keressen egészen száraz helyet, meleg időt, ahol első alkalommal csupán negyedóráig fekszik, később, ha már niegedződött, tovább, ameddig csak ideje engedi. Amikor kissé hozzászokott e fekvő kúrához, hideg és nedves föld sem fog megártani, mégcsak náthát sem fog kapni. Biztosítom, hogy bárhol, alföldön, vagy hegyek közölt, réten, fák alatt, kék éggel és szabad levegővel körülvéve, földkurája után ha fellápászkodik, nem fog már többé panaszkodni idegességére, mert a föld önnek erőt és egészséget adott, abból a delejes erőből, amelynek kimeríthetetlen készlete rejlik ölén. Nyári bőrbajok A strandkultusz óta elszaporodtak a tenyéren és talpon fellépő hólyagos bőrelváltozások, amelyek többnyire u. n. gombás fertőzés eredményeképpen keletkeznek. Leginkább az ujjak közötti redőkben, de a tenyér és talp felszínén is elterjednek, viszkető vagy égető érzést okoznak, amelynek nyomán azután hólyagok képződhetnek. A hólyagok lehetnek felületesek, alig láthatók, vagy mélyebbek, nagyobbak; néha mogyoró-, diónagyságúvá is megnőhetnek. Tartalmuk vagy víztiszta savó, vagy másodlagos fertőzés esetén sűrű, gennyes váladék. Enyhébb esetekben nem találunk hólyagokat, csak felületes, girlandszerű hámlást és hámfoszlott helyeket, főkép a bőrredőkben, amelyek néha igen fájdalmasak, a munkában akadályozóig hatnak és fertőzések kapui lehetnek. Ez a bántalom nemcsak nyáron lép fel, megjelenhet bármikor, különösen, ha a láb a cipőben erősen átnedvesedik. A betegség rendszerint hirtelen lép fel, ideges componensek is elősegítik létrejöttét. Heteken keresztül elhúzódhat, de vigaszul szolgálhat az a tapasztalat, hogy nyom nélkül gyógyul. Megelőzésére csak azt ajánlhatjuk, hogy tartsuk lehetőleg szárazon — főképpen a lábakon — a bőrt és gondoskodjunk naponkénti liszta lábbeli váltásról. Az idején alkalmazott szakszerű kezelés á betegség tartamát igen megrövidítheti, ezért igyekezzünk minél előbb szakorvosi tanácsot igénybe venni. Addig is ügyelni kell arra, hogy a megrepedt hólyagon keresztül fertőzés ne érje. a szervezetet. Erre a célra legalkalmasabbak a timsós kéz- és lábfürdők és a nyitott helyeknek híg jódtinkturával vagy más fertőtlenítőszerrel való kezelése. Kenőcsök alatt rendszerint terjed a folyamat. A kezelés mindenképen sok türelmet és gondosságot igényel. A napfény hatására fellépő barna foltok a bőr fedetlenül hagyott területein nem mindig keletkeznek önhibánkon kívül. Már régóla ismeretesek azok a barna foltok, amelyek akkor keletkeznek, ha a hölgyek kölnivízzel mosakodnak és ezzel akarják a bőr lehűlését elősegíteni. A kölnivízben lévő illó olajok a bőrt a napfény barnító hatásával szemben érzékenyebbé teszik és még a legfinomabb kölnivizet használó hölgy sem kerüli el sorsát, ha közvetlenül utána napfénynek teszi ki bőrét. Szerencsére ezek a foltok halványító kenőcsökkel könnyen eltüntethetők. A szabadban való tartózkodás alkalmával különböző növények és rovarok szintén előidézhetnek bőrbajokat, ezekről azonban majd máskor lesz szó. Recept Szalonnád omlett®. Egy zsemlyét kockára vágunk s kevés tejjel meglocsoljuk, hogy sein száraz, sem lágy ne legyen, egy tojást ütünk rá, 5 deka füstöltszalonnát apró kockára vágva kisütünk, a töpörtyűt a zsemlyébe keverjük, sóval és borssal ízesítjük. A szalonnazsírhoz még egy kevés zsírt teszünk, s ha forró, kis merítőkanállal veszünk a zsemlyekeverékből, a zsírban ellapítjuk s mindkét oldalán pirosra sütjük. Zöldbabfőzelékhez nagyon jó feltét, estére húst pótol. A hajnali kaland Erzsiké Annus néniéknél töltötte a nyári vakációt. Nagyon jól érezte magát a kis gazdaságban, mert életében először nyílt alkalma megfigyelni a falusi életet. Minden érdekelte. Először a házkörüli munkálatokat nézegette, aztán addig könvörgött Feri bácsinak, mig magával vitte a kis homokfutón, hogy megszemlélje a cséplést is. De a legjobban Annus nénit csodálta. Olyan példás gazdaasszony volt, hogy elhatározta, ő is ilyen szorgalmas lesz, ha megnő. Segített is mindenben Annus néninek, még a kerti munkában is résztvett és olyan ügyesen, gyomlált, hogy öröm volt nézni. De a vajköpülésben is segédkezeti és határtalan volt a boldogsága, amikor Annus néni a köpülőből előszedte az aranyszínű, illatos vajat. Amint mondtam, Erzsiké mindenből kivette a részét. Mindenbe beleütötte az orrocskáját. Csak egy valamit nem tudott még elérni Annus néninél, még pedig azt, hogy reggel együtt keljenek fel. Mert Annus néni korán kelt, olyan korán, hogy még a természet is félig-meddig szunynyadt. Négy órakor már kinn volt a tehénistállóban, ahol akkor kezdődött a fej és és mint jó gazdaasszony, soha nem mulasztotta azt el. Mert tehenészetük is volt Feri bácsinknak és a tejet a városba szállították. Annus néni vállalta a fejés feletti felügyeletet. hiszen Feri bácsi ilyenkor már a mezőre hajtatott, ahol az aratómunkások kezdték meg a munkát. Hiába kérte Annus nénit, hogy keltse fel egyszer, szerelné megfigyelni a lej szétküldését. Annus néni azonban hajthatatlan maradt. — Korán lenne ez neked, kislányom! Négy órakor le még javában alszol. A tehenészei különben is elég messze van. Erzsiké nagyot sóhajtott. Sajnálta, hogy nem teljesülhet a kívánsága, de Annus nénit is sajnálta, hogy olyan korán kell otthagynia a jó. kényelmes ágyat. Addig töprengett ezen a korai felkelésen, mig valami eszébe jutott. Mi lenne, ha egyetlenegyszer megkímélné Annus nénit és ő kelne fel helyette? Ez ellen nem tiltakozhatik, hiszen meglepetésnek szánja és csak örül, ha egyszer alaposan kipihenheti magát, mert valaki elvégzi helyette a munkál. Még aznap este megkezdte a meglepetés előkészítését. Megleste, hogy Annus néni ágya mellett egy felhúzós óra áll, amelyet elalvás előtt igazítanak be és ez az óra ébreszti fel minden reggel. Tehát este. amikor Annus néni elaludt, — korán ébredt a ház népe, de korán tért is nyugovóra, Erzsiké visszalopódzoll a szobába és vigyázva elvitte az éjjeli szekrényen álló órát. Saját szobájában helyezte el. de előbb gondosan beigazílolla, hátha Annus néni az egyszer mégis elfelejtette felhúzni. Utána mint aki jól végezte dolgát nyugodt szívvel elaludt. Reggel valóban az óra csengése riasztotta fel. Először csodálkozva hallgatta a szokatlan hangot, de egy pillanat alatt eszébe jutott, hogy mi okozza a zajt. Kiugrott az ágyból, magára kapkodta ruháit, és kiosont a folyosóra, onnan pedig az udvarra, előzetesen óvatosan megfordítva az udvarra nyíló ajtó kulcsát, nehogy zajt okozzon és Annus néni felébredjen. Akkor kezdett világosodni. Erzsiké egyenesen az istállók felé tartott. Bizony elég messzire kellett mennie, de gyorsan szedte a lábait és hamarosan oda is érkezett. Bekopogtatott az istálló ajtaján, mert sehol se látott élőlényt. — Mit keres itt ilyenkor, kisaszszony? hallott ekkor egy csodálkozó hangol és amint megfordult, Imre bácsit, a tehenészet vezetőjét találta maga előtt, akit már ismert. — Annus néni helyett akarom elvégezni a felügyeletet. Gondoltam, hogy egyszer pihenje ki magát, majd én kelek fel helyette. Imre bácsi nevetni kezdett. — És ki kellette fel a kisasszonyt? — Az óra. Ügy, amint Annus nénitől láttam. — Hál akkor rosszul jár az óra, kisasszony. Hiszen csak kettő felé jár az idő. Az előbb meghallottam a kopogást és lejöttem a lakásomból meg-, nézni, hogy ki az, aki ilyen szokatlan időpontban be akar menni a tehenekhez. Erzsiké zavarba jött. — Ej, úgylátszik, valamit csináltam azzal az órával. Mert én határozottan úgy emlékszem, hogy négy órára állítottam be. — Pedig tényleg csak kél óra. Legjobb lesz, lia haza tetszik menni, lefeküdni. Erzsiké nem sokat gondolkozott, Hazament és lefeküdt ágyába, azzal a szilárd elhatározással, hogy most már nem alszik el, hanem négy órakor ismét felkel. Nyitva is hagyta az ebédlő ajtaját, ahonnan hallhatja a nagy falióra kongását. Fel-felnyitotta szemeit, nem akart elaludni. Végre oiv erős álmosság vett rajta erői, hogy nem tudott tovább ellenállni a vágynak, elaludt. A nap jó erősen sütött, amikor kinyitotta szemeit. Annus nénit találta ágya előtt, aki nevetve szólította meg. — Imre bácsi üdvözletét küldi és azt kérdezi, hogy meddig várjon még rád? Jaj, Istenem, csak nem aludtam el? — De bizony, Erzsikéin, elaludtál. Pedig azt hittem, hogy valóban meg akarsz kímélni. így tehát ismét nekem kelleti felkelnem. A farkasfanya Egyszer volt, hol nem volt, még az operencián is túl volt égy tojás. Ez a tojás megindult világgá. Görgőit. görgőit, egyszerre előtalál egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:- Hová mégy, tojás koma? Megyek világgá. — Én is megyek, menjünk együtt. Mennek, mendegélnek, előtalálnak egy kakast. — Hova mentek, ruca koma? — Megyünk világgá. Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt. Hova mentek, kakas koma? — Megyünk világgá. — Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot. — Hova mentek, tű koma? — Megyünk világgá. — Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre egy ökröt. Mentek azután, mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Kiki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szóródott bele. A ló lefeküdt a báz közepébe, az ökör meg a pitvarba. Egyszer jön ám baza a tizenkét farkas, akiké volt a kis ház. A legöregebb már messziről elkezdett kiabálni : — Phü, pbü, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni? Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is bent, nem fél ő semmitől. Be is ment. Hogy az övék volt a ház, pontosan tudta, hogy mi hol till. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtót, lrogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy ott majd parazsat keres, de a tojás elpukkadt, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, olt meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, olt a ló rúgta oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is neki esett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezd ordítani, mint a fába esett féreg s szaladt a többi farkashoz. •Táj, fussunk! Égszakadás, földindulás. valamennyi ördög odabent van! Nyúlok a hamuba, Meglőnek puskával. Szaladok dézsához, Megvágnak ollóval. Kapkodok kendőhöz, Banya szúr tűjével, Futok ajtó mellé, Kilöknek lapáttal. Szaladok pitvarba, Vesznek vasvillára. Egy kiáll: Hcp-hep-hep! Más ordít: Add feljebb! Akkor nagyot estem. Bezzeg jaj volt nekem. Akkor neki indultak, még most ísl szaladnak, ha meg nem álltak.
