Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-03 / 53. szám
8. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. július 3. — Értesítsük a rendőrséget, ha kézigránátot találunk. Machacsek rendőrtanácsos, a komáromi államrendőrségi hivatal vezetője hirdetményben hívja föl a figyelmet arra, hogy Szlovenszkó területén az utóbbi időben ismételten előfordultak olyan sajnálatos szerencsétlenségek, melyek talált és még el nem robbant katonai kézigránátokkal való vigyázatlan és meggondolatlan bánásmód folytán következtek be. Nehogy a jövőben hasonló esetek forduljanak elő, óva inti a rendőrtanácsos a közönséget, hogy az esetleg talált gránátokhoz és hasonló tárgyakhoz hozzá ne nyúljon, hanem minden ilyen esetről rögtön értesítse a rendőrséget, mely gondoskodni fog ezeknek szakszerű és veszélytelen eltávolításáról. A szülőket külön is felkéri, hogy gyermekeiket ebben az irányban alaposan kioktatni szíveskedjenek. — Negyven román orvos meglátogatta Pöstyén fürdőt. Hatieganu román egyetemi orvostanár védnöksége alatt rendezett nagy orvosi tanulmányi kirándulás résztvevői érkeztek Pöstyénfürdőbe, ahol 3 napig tartózkodtak. Szívélyes fogadtatásban részesültek az orvosok, akik úgy a fürdőhelytől, mint annak berendezéseitől el voltak ragadtatva. Az egész! orvosi társaság a közeli környékbe ki is rándult és csodálkoztak a vidék természeti szépségein. A hivatalos ünnepségek alatt különböző beszédek hangzottak el és gyakran lehetett hallani szívélyes szavakat Benes dr. köztársasági elnök romániai látogatásával kapcsolatban. Az illusztris társaság a legjobb benyomásokkal távozott Pöstyén fürdőből csütörtökön. — A Pőstyéni Sport Klub a légvédelem szolgálatában. Gázálarcok viselésének, illetve megvételének propagálása céljából a PSK elhatározta, hogy légvédelmi sportnapokat rendez. A sportnapokon a pőstyéni futballpályán a különböző tipusu gázálarcok lesznek bemutatva futballmérkőzések keretében. Az első propaganda jellegű gázálarc-futballmérkőzés július 25-én kerül lebonyolításra a PSK és az AC Vágujhely csapatai között. Természetesen nemcsak a játékosok, hanem a játékvezető és a határbírák is gázálarcban lesznek. A gázálarcokat a PSK kérelmére egy prágai cég fogja rendelkezésre bocsájtani. — Kitüntetett tűzoltók. Negyed községben igen szép ünnepély keretében 36 tűzoltót tüntettek ki éremmel, emberbaráti munkájuk elismeréséül. Az ünnepélyre kb. kétezer érdeklődő érkezett Negyedre. Megjelent az ünnepélyen Czeller István járási tűzoltó főparancsnok és Kardos Győző járási tűzoltó parancsnok. A szolgálati érmeket Kardos Győző, mint az országos tüzoltószövetség képviselője, tűzte, a kitüntetettek mellére. X A Gabonatársaság elnöke Szlovenszkóra utazik, hogy meggyőződjék a terméskárokról, — írja Ternyei László gazdaságpolitikai hetilapja, a »Hitel«. A friss és eleven gazdasági újság ma megjelent nyolcadik száma a Phönix-ügy végleges likvidálásának részleteiről, a szlovenszkói bankkoncentráció újabb fejleményeiről, a cukoripari numerus claususról, a kamarai központ kárpátaljai tanulmányútjárói és a hét minden fontos és érdek«« gazdasági eseményéről számol be olvasóinak. A Hitel minden újságárusnál kapható. Megrendelhető a lap kiadóhivatalánál, Prága VII., Tusarova 25. — Ijjlövő versenyek Szlovenszkó bajnokságáért Trencsénteplic fürdőn. Szlovenszkó ijjlövő bajnoka a férfiversenyben Dolezsal (Canada, Prága) lett 741 ponttal. Második lett Zselizko 736, harmadik Lukás 702 ponttal, mindkettő Canada, Prága. Szlovenszkó női ijjlövő bajnoka lett Kabelková (Canada) 589 ponttal, második Dvorácsková (Chilcoot) 535 és harmadik Turková (Chilcoot) 309 ponttal. A csoportversenyben a Canada Prága teamje győzött 2179 ponttal az első Csehszlovák Ijjlövő Klub és a Chilcoot camp-al szemben. A női csoportversenyben a Chilcoot győzött 1230 ponttal.. Baranyai Miska nótástarisznyája Irta: Nehéz Ferenc. Ez pedig a másik történet. Nóta közben jutott az eszembe ez is, de tudja Isten, valahányszor előveszszük azokat a régi nótákat, mindig úgy támadtak rám az emlékek, akárcsak a nyitó akácfavirágra a kis méhecskék ... Hát, ha nem haragusznak meg, elmondiom ezt is. * Úgy esett a dolog, hogy pünkösd tájékán már négy szekundám volt algebrából s Kacsóh Pongrác tanár úr komolyan figyelmeztetett, ha még egyet kifogok, menthetetlenül megbuktat. A figyelmeztetés napján tehát — kora délután — fogtam az algebrakönyvet (Grész Leótól) s kimentem a ligetbe. A ligetben, Vajdahunyad várának varán, ott az Anonymus-szobor háta mögött, az alatt a diszkrét, öreg, földig szomorkodó fűzfa alatt, amelynek a derekába éppen ezrediknek véstem be a nevemet: állt egy csöndes, magányos kispad.. A kispadon pedig szívrepesve várt rám Magduska! Minek részletezzem a dolgot, kérem, elég az hozzá, hogy másnap az algebrából ismét beszekundáztam ... Aznap este levél ment Dunamocsra: az édesapámnak. Megírtam neki be-: csülettel mindent. Legyenek elkészülve a legrosszabbra, mert én okvetlenül meg fogok bukni. De ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak, becsületistenemre nem én leszek az oka!... — Szóval amolyan hat és féloldalas levél volt (a fél oldal már az algebra-füzetből tépődött ki) és sűrűn, sőt állandóan emlegetve volt benne a tanár urak rosszindulata, de aláhúzottan és különösen Kacsóh Pongrác tanár úr »pikkelése« irányomban, mivelhogy persze én szegény fiú vagyok s nincsen módomban, hogy minden hónap elején súlyos ajándékokkal kedveskedjek, stb. stb. Leragasztottam a levelet s még kapuzárás előtt bedobtam a Mária Terézia-téri postaládába. Hát uramfia, másnap beállít hozzám a tavaszmező-uccai diákszállásra Baranyai Miska! Csak úgy hajadonfőtt, mintha a szomszédból ugrott volna át, gomblyukában egy szál frissen nyílott, halványpiros rózsa, amelyről szintén azt hihetne az ember, hogy két perccel előbb még bimbó volt, viszont aki tudja, hogy Baranyai Miska egy világért el nem jönne Budapestre dunamocsi virág nélkül, s meggondolja, hogy Budapest Dunamocstól vonaton is fél nap: az mégse tesz egyebet, csak őszinte és igazi csodálattal adózik ez iránt a kis ember iránt, akinek a szíve fölött a rózsavirág is kinyílik s a legnagyobb kánikulában is olyan friss marad, mint a harmat... Mert olyan szív, mint amilyen az én édes-egy kiskomám, Baranyai Miska szíve volt, nem dobogott még egy ezen a széles világon! Majd mindjárt megtudják, hogy nem hazudok... Ragyogó arccal jön felém, a két karját kitárta s olyat kiáltott, hogy az ablakpárkányon bámészkodó kis veréb ijedten szédült le a Tavaszmezőuccára: — Hogy és mint vagy édeskomám, Ferkó? Megöleltem, de a kérdésre megint csak elkapta a lelkemet gyászos helyzetem szomorú reménytelensége... Lehajtottam a fejemet. — Szerelmes vagy, — mondta ekkor halkuló hangon Baranyai Miska. — Azér is mondtam apádnak, hogy jobb lesz, ha én gyüvök le Pestre ... Bambán néztem rá. Nem értettem, !— No mit bámulsz, mint a Czibor Lajosok tehene? — nevetett föl Miska. — Azér gyüttem, hogy kihúzzalak a hínárbul! És elmondta, hogy szegény apám úgy kétségbeesett a levelemre, hogy menten bele akarta szúrni az öregkést az egyetlen disznónkba s a négy, sonkáját még aznap elküldeni a Kacsóh Pongrác tanár úrnak, hátha mégis meggondolná a dolgot... Erre mondta ő, mármint Miska, hogy sose búsuljon édesapám, elintézi ő az ügyet sonka nélkül is. Minekután tudja már, hogy milyen likbul fúj a szél ott Pesten.. . — És most gyere! — fogott kézen a mese végén édes-egy kiskomám. — Hová? — rémültem el. — Kacsóh Pongrác tanár úrhoz... — De ... dehát... — Ne gyulladj be. Azér ajándékot is viszünk... — Ajándékot?... — Ühiim bizony. Ihol van a tarisznyámba. Emlékszöl még a tarisznyámra, Ferkó?... Már mosolyogtam. — A nótástarisznyára... ? — mosolygott kiskomám is. Nemsokára fent voltunk Budán, az' Istenhegyi-útón. S megálltunk a ház előtt. — Itt lakik?... — Itt... — No várjál itt a kapuban... — s indult be a virágos udvaron. Megtorpant. Az ablakok most is nyitva állottak és az ablakon által most is zongaraszó szállt ki a tavaszi délutánba. Figyeltem s ráismertem a »Rákóczi megtérése« bevezető akkordjaira ... Megdobbant a szívem!... Ám ebben a pillanatban az ablak mögött felhangzott az ének: »Fülembe csendül egy nóta még, Itt szunnyadóit már a szívemben rég...« Baranyai Miska megfordult. Ahogy felémtekintett, úgy ragyogott az arca, mint otthon, Dunamocs felett a májusi ég. S intett a fejével: — Jókor gyöttünk!... A tanár úr énekelt. Megható, kedves, mély baritonhangja volt... S mi hallgattuk. Miska is tudta, ki énekel, ó, de mennyire tudta!... És íme, ahogy a strófának vége lett, de a zongorán csak tovább sírtak azok az örökszép, ismerős, szíveket megfogó akkordok, — Baranyai Miska megszagolta a szíve fölött nyíló, árva rózsavirágot, föltekintett a tiindériszép májusi égre, egyenest a pompázó-vakító napsugárral szembe s mialatt a Kacsóh Pongrác tanár úr ablakai alatt valami nagynagy gyönyörűséget sejtő várakozással nyitották ki napsugártól csókolt szirompilláikat a pöttöm hajnalkák s illat-lélekzetüket visszafojtva figyeltek a szerelmes-piros, óriási La France-ok és MaréchalNiel-virágok: messzi-mentségemre indult édes-egy kiskomám, Baranyai Miska énekelni kezdett... »Csak most születtem, most érzem én, Csinált e jókedv, nem igaz e fény!...« A II. strófa volt, a »Rákóczi megtérése« II. strófája... Istenem-Istenem... Úgy remegett a lelkem, hogy azt hittem, menten kiszökik belőlem. Ott álltam a kapuban, az orgonabokrok mögött, haÜgattam-hallgattam Baranyai Miskát, azt a kicsi emberkét, aki akkora csak, hogy a körülötte való liliomok bizonyisten magasabbak nála, hallgattam és könny szökött a szemembe és mondom, a lelkem úgy remegett, hogy már azt se tudtam, itt vagyok-e csakugyan a bokrok alatt, vagy pedig már megyek-megyek, szállók valahová, messze, magasba... azokkal a gyöj nyörű hangokkal, amelyek ebből a földből-aliglátszó emberkéből előjönnek ... »...Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, Szebb ott az álom, szebben dalol a madár!...» Most vettem észre, hogy az éneket már nem kiséri zongora. Kacsóh tanár úr ott áll az udvaron... S a nóta vége ott röpül valahol fent a mennyországban. A kisangyalok kaphatták el a végét, azért hangzott olyan magasan... S édes-egy kiskomám meghajol finoman: — Alászolgája, tekintetes tanár úr... A tanár úr arca sáppadt. Szinte halottsáppadt. S izgatott a hangja, nem barátságos: — Honnan tudja maga ezt a dalt?!... Miska arca is komoly: — A dalok azér születnek, kérem, hogy mindenki tudja őket... Kacsóh meghőkken. Kissé halkabban szól: — Ezt a dalt még nem tudhatja senki... Még ki sincsen adva... Ez a legújabb szerzeményem... Két hete sincs, hogy készen van!... — A jó nótának egy nap alatt nyől akkora szárnya, hogy Dunamocsra elröpüljön !... — Dunamocsra?! — Tekintetes tanár úr!... — hajol meg ismételten Baranyai Miska s olyan kedves tónusban indítja el a magyarázatot ott a liliomok között, hogy a fejem fölött a stiglic is majd leesik a fáról a reá való nagy figyelme zés ben. — Kelten vótunk odahaza, akik igen-igen szerettük a nótát. Én, — no meg osztán egy tisztességes, jószándékú deákgyerek... A deákgyerek elkerült ide Pestre, a gimnáziomba s mivelhogy kiválóan értette a virágpalánták ültetését, meg a rózsák ojtogatását, hát a Kacsóh Pongrác tanár úr el-elhítta némellik tavaszon a kicsi kertjét rendbehozni... — Én?!... — Még két héttel ezelőtt is itt gyomlálta ebben az udvarban a hónapos rózsák tövét s itt lesegette el az ablak alatt a legszebb nótákat, amiket a Kacsóh Pongrác tanár úr csinált... — Node kérem.../? — S ahogy kiütött a vakáció, mint legutóbb is a húsvéti vakáció: csak hozta-hozta haza nekem azokat a nótákat, mer tudta szegény, hogy kedvem tekik bennük... — A Rákóczi megtérését is ő vitte?/... — ő ... Mivel hogy kiváló tehetségű, fiatalember. Mingyá elkapták a fülei a melódiát s a verset pedig gyorsírással írta, míg énekelte a tekintetes Kacsóh Pongrác tanár úr... — Már még ilyet!... — mosolyodon el végre Kacsóh tanár úr és sóhaj tás-r szerű hangon tette hozzá: — Hogy ő lett volna?!... — Személlesen, kérem. A Nehéz Ferkó tudniillik... — Nehéz Ferkó... — ismételte a tanár úr az előbbi hangon, maga elé. s én az orgonabokrokon keresztül is láttam, hogyan mereng el a tekintete azokon az ablak alatt való szerelmespiros, óriási La France-okon és Maréchal NieLeken, amelyeket valamikor én ojtottam be Svábhegyről-lopott vadrózsatövekbe ... És csak mosolygott-mosolygott. És ekkor már Baranyai Miska édesegy kiskomám is mosolygott és a mosolygása vetekedett azzal a keblén virító árva rózsa mosolygásával, — és a többi rózsák is mosolyogtak, a La France-ok is meg a Marechal Niel-ek is, meg a napsugár is mosolygott az udvar felelt, meg a sárgarigó is, meg még az orgonabokrok is, — Végre jómagam is mosolyogtam már, mert bizonyosan tudtam, hogy mégse fog megbuktatni algebrából a Kacsóh Pongrác tanár úr!... Jutányosán eladó Nemesócsán (Zemianska Olőa), Alsócsallóközben háromszobás családi ház mellékhelyiségekkel, nagy kerttel, gazdasági udvarral és melléképületekkel.-Cim akiadóban Hetény község tanácsa. 1399/1937 szám. Árverési hirdetmény. Hetény község tanácsa köztudomásul adja, hogy a község vadászati joga a községházán 1937. augusztus 14-én délelőtt 9 órakor árverés útján bérbe fog adatni. Község neve: Hetény. Utolsó posta: Hetény. Vasúti állomás: Hetény. Járás: Ó-Gyalla. Vadászterület kiterjedése: 3400 kát. h. Vadászterület minősége mezei. Kikiáltási ár: 3000 Kő. Vádium: 600 Kő. Vad neme: Nyúl, fogoly, fácán. Bérleti idő: 1938.11. L—1944. VII. 31. Az árverési feltételek a községházán megtekinthetők. Hetény, 1937. VI. 29. Községi tanács
