Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-24 / 59. szám
1937. július 24. KOMÁROMI LAPOK 7. oldal. Barátom, Erázmus, a csallóközi tréfamester Irta: Szombatin Viktor. Egy derüslelldí csallóközi kukkót akarok bemutatni. Mert még a mai rossz világban is akadnak tréfás öregek s jálékcsináló falusiak, legfeljebb egyre kevesebben. Alább idézett Erázmus, — nálunk divatos név ez, — vásári hajcsár kodásra adta a fejét, mivelhogy megkevesbedett mezei munkája. Jobb hivatalt is szerezhetett Volna: ilyen esős világban nemigen van vásárolni való kedve az embernek, inkább mindenki szabadulni szeretne attól, amije van. így aztán Erázmus egyre több időt tölt a kocsmáks egyéb kaszinókban, ahol egy pohár szentpéteri bor mellett vidámítja a világot. Mert akad mifelénk költő, rajzoló, agyagszobrász s feltaláló szép számmal. Erázmus is e vándor Tinódi Lantosok közé tartozik, mindene a tréfa. Csakhogy szelíd tréfálkozás ez, nem afféle »vesézés«, ami a komáromi Otthon-kávéházban folyik, »kisebbségi« urak asztalánál. Amit Erázmus mond, csupa humor, kedély, szellemesség. Kifigurázza önmagát, ki a világot, ki a falut, de mindig tapintatosan. Elveti foltos ködmenében a testét, nekifeszíti lábát a padozatnak, három decit kever szódavízzel s a vásáros népek rögtön körülötte teremnek. Ne tessék neki hinni, de minden szava azért aranyat ér, — tolták a múltkor elém a nagyhírű tréfamestert, aki nem sokat teketóriázott, rögtön feltalálta magát: — Újságíró? Legalább ilyen is ül Velem már. Mert tapasztalt ember vagyok én, láttam érseket is és nagy hajót, de még ujságcsinálót, meg esőcsinálót nem láttam. Egyszer széjjel is szedtem egy újságot, képek voltak benne. Volt abban annyi bölii, hogy csak úgy forrtak-nyüzsögtek, mint a hangyák. Mondom, no, ezek még megelevenednek s megmásznak bennünket! Volt aztán benne kép is, úrforma ábrázatú egyén volt, de az ördöghöz is hasonlíthatott, vájjon ki lehetett? Biztosan, aki az újságot csinálta, azt azL képezte, mert másnak a képét oda csak nem teszik belé... Mondtam is, hogy jó, hogy az njságcsinálás nem közmunka, meri engem ugyan hiába rendelnének be a munkájára, nem tudnám megcsinálni... Komáromban akartam egyet venni, de drága pénzért adták, hál inkább megvárom, míg egv hetes lesz s akkor olcsóbban adják, akkor is újság lesz az . .. Ránkpillanl Erázmus a nagy szónoklat után: hisszük-*;, amit mond. Mert az igazság olt van. hogy olvas bizony Erázmus újságot, naponta keltőt-hármat is, pártállások szerint s pontosan van ő tájékozódva az összes spanyol generálisokról, dehát jobban esik a lelkének, ha tréfálhat. No még, Erázmus bátya, — bíztatja egy kukkó. Aztán az újságok rokonságban vannak a rádióval is, mondja tovább, olyan képpel, mintha kettőt sem tudna olvasni, — az sincsen jótól. Nem jöhet az föntről, csak alulról. Biztosan azok az urak beszélnek bele, akik már lenn hüsölnek a pokolban. Azt igazán nem engednék, ugye-, bogy ilyen énfajta ember mondja el benne a panasztól? Olyat kellene pedig ott beszélni, hogy Szent Péter szólna-e az érdekemben egy pár csizma-fejelésért s mi lesz az ára az idei búzának. Nem pedig belemuzsikálni. Megint elhallgat s komor képpel bámul az asztalra. Két fiatal legény majd megszakad nevedében, mert itt megint azt kell tudni, hogy Erázmus nagyon is tisztában van a rádióval, hiszen fia a műlakalos már három rádiót is szerkesztett a falunak s Erázmus maga állitgatta fel húsz koronákért az antennát. Hogy a napi kérdésekről is akadt szó, Erázmusnak eszébejulott, hogy látott ő Csallóköz fölött Zeppelint s erre is van neki szava: — Járt erre egy szivarforma valami, —- húzta a pipáját a szája szegleiébe, — először akkora volt, mint egy cigaretta s csak később nőtt meg egészséges szivarnak. Kis lúdkosárféle is lógott alatta, kereplője is volt. Gondolom, a lúdkosárban ülnek az [urak s forgatják a kereplőt. Szegény ember nem ül bele, annak több esze van annál. A léghajó nem nagy -találmány, csak olyan az, mint a disznóhólyag: felfújják, oszt fölmegy. Meg is beszéltük Takács komámmal, hogy sok suflája lehet annak, áld ilyen kövérre s gömbölydedre tudja fújni a szivart. Biztatom is mindig a komámat, menjen el fájónak, de ezt nem indíthatom meg, mert ez csak a disznók mellett szeret... A legények nagyokat kacagnak s bennünket néznek, mit szólunk a nagyszerű Erázhoz. Eráz marad csak rettentően komoly. El se mosolyodik. Viszket benne a hiúság s boldog is kissé, bogy olyan nagy hallgatóságot tud egybetartani ő maga. — Pedig nincs is most nagy kereset, — mondja, — s csak egész véletlenül van valakinek olyan nagy szerencséje, mint nekem. Olyan megtévesztően tudja ezt mondani, hogy még az is odakomolyodik, aki már egyetlen szavát sem hiszi. — Véletlenül sikerült, hogy a gazdám, akinél szolgálatban voltam, felemelte a béremet. — Hogy volt maga szolgálatban,— kapja fel fejét egy irigy szomszéd. — Ejnye, Újvárban, ahol hajcsárkodtam. Úgy volt, hogy tavaly még csak sráz koronám volt készpénzben havonta, a kommención kívül, de most fölemelték nyolcvanra. Tudja, felbíztattak az istállóban, hogy mondjam meg a gazdámnak: százért nem szolgálok, de, ha nyolcvanat ad, akkor maradok. Hát én be is mentem a gazdához s egybe úgy ráijesztettem, hogy rögtön megadta a nyolcvanat. Azóta annyim van. Erre még a legkomolyabb ember is elneveti magái. Én pedig gondolatban megszorítom a kezét: talált-e valaki szellemesebb, szebb magyarázatot, különb vigasztalást arra a szóra, amelyet úgy mondunk, hogy leépítés?' Erázmust leépítették bizony, húsz koronával csökkentették mammut-illetményeit, amire aztán ő ráakaszlolta humorának színes szalagját. Sok volna leírni mindazt, amit Erázmus így, két lövetű jó pipája mellett kiagyal. Kezdetben logikusak még történetei, később, a siker hevében már hatásra vadászik és öszszekeveri ' a mondatait. A közönség azonban hálás, akár színházi kalandját mondja el: »ahol az urak olyan hosszú kalapokban jártak s a kalapban végig fej volt , akár, ha háborús történeteket mesél, mert tüzér volt Erázmus, vártüzér. Akkora ágyúi voltak, hogy mindig el kellett előlük szaladni, ha elsütötték, mert visszaugrott a cső. Nosza, megunta egyszer, hogy az ágyú ide-oda ugrál, komájával nekifeszítették térdüket az ágyúcsőnek s úgy húzták meg a madzagot. Bizony, meg sem mozdult az ágyú ezek után! Nem lehet Erázmust otthagyni. A vonat már jelez, ideje menni, de Eráz mindenre tud kádenciát s nem ereszt. Vacsorázni kell mennünk ... — Voltam én is úriasztalnál egyszer, — vágja rögtön vissza, — de csak kocsonyát adtak, azt is hidegen. Merthogy Erázmus minden mondata, megjegyzése az urakkal van kapcsolatban, így szolgáltat igazságot fajtájának. Visszaadja a kölcsönt s bebizonyította, hogy az Erázmusok ugyanúgy tudnak tréfálkozni az »urakkal«, ahogy az urak tréfálkoztak írásaikban, adomáikban az egyszerű Erázmusokkal, Gáborokkal s Andrásokkal. Ha volna külön nyomdájuk s szerkesztőségük, régen kitalálták volna valami műfajt azok ellen, akik színpadon s könyvekben úgy visszaélnek velük. Valami ellen-Göregábort eszeltek volna ki, vagy más hasonlót. így azonban Erázmus, ez a Csallóközbe szorult prózai paraszt-Villon, ez a vágparti Rabelais három deci bor mellett mulattatja a társaságot s üt szél a világon, szóval s kinrimekkel, egyebet nem tehetvén. — Tudja, úgy vagyok én is, mint az egyszeri menyasszony, aki akkor jött rá, hogy nem tud táncolni, amikor táncbavitték. — No és, mi történt vele? — Hát az csak, hogy jótáncos legényhez került, aki igen forgatta volna, repkedett volna vele széltibehosszába s igen eljárta volna vele a menyasszony-táncot. A menyasszony meg csak pirult, merthogy egy lépés nem sok, annyira se tudta követni a legényt. Hogy aztán szégyenbe ne maradjon, odaszólt a legénynek: »Hallja-e, lassabban táncoljunk, mert gyászolok...« Hát én is csak ilyen menyasszonyhoz hasonlítok, lássa-e, de engem nem legény forgat, hanem élet. S én is alig tudok lépést tartani vele... IRODALOM Ä Csehszlovákiai Magyar Irodalmi szövetség pályázati felhívása A Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség alapszabályaiban meghatározóit hivatásának megfelelően a magyar irodalmi termelés előmozdítása érdekében pályadíjakat tűz ki. És pedig: Tudományos témakörben 1. Nagyobb történelmi tanulmányra, melynek témája: A magyarok története a világháború Vége óla napjainkig. A pályadíj 2000 Ke, amely összeget a Tátra könyv-, lapkiadó és könyvkereskedelmi r. I. bocsátotta az Irodalmi Szövetség rendelkezésére. 2. Történelmi tanulmányra, melynek témája: Bármely szlovenszkói város, község vagy vidék monográfiája. Pályadíj. 1000 Ke. 3. Tudományos értekezésre, melynek témája: Európai nemzetiségek (kisebbségek) önkormányzata a világháború előtti korszakban. Pályadíj: 500 Ke. 4. Tudományos értekezésre, melynek témája, A társadalmiosztályok fejlődése Szlovenszkón á társadalmi gazdaságtan tudományos szemszögéből vizsgálva. Pályadíj: 500 Ke. 5. Tudományos értekezésre, melynek témája: A földreformok hatása korunkban a társadalmi osztályok helyzetére. Pályadíj: 500 Ke. 0. Tudományos értekezésre, melynek témája: A pénzintézeti hálózat átalakulásának hatása Szlovenszkón a lakosság gazdasági fejlődésére, különös tekintettel a magyarságra. Pályadíj: 500 Ive. 7. Tudományos értekezésre, melynek témája: A szövetkezetek és azok szerepe Szlovenszkón a lakosság gazdasági és kulturális helyzetének fejlődésében.» Pályadíj: 500 Ke. — Szépirodalmi témakörben: 8. Regényre, melynek témája szabadon választható és terjedelme 12—25 ív. Pályadíj: 4000 Ke, mely összeget a Tátra r. t. bocsátotta az Irodalmi Szövetség rendelkezésére. 9. Társadalmi vagy történelmi szinműre. Pályadíj: 2000 Ke. 10. Falusi műkedvelői színpadok számára alkalmas színműre. Pályadíj: 1000 Re. 11. Novellára. Pályadíj: 1000 Ke, melyösszeget a Tátra r. t. bocsátotta az Irodalmi Szövetség rendelkezésére. További pályadíjak: 500, 500 Ive. 12.\ Költeményre. Pályadíj: 1000 Ke. mely összeget a Tátra r. t. bocsátotta az Irodalmi Szövetség rendelkezésére. További pályadíjak: 500, 500 Ke. 13. Nagyobb irodalomtörténeti tanulmányra, melynek témája: A magyar tudományos és szépirodalom fejlődése »Szlovenszkón 1918 óta napjainkig. Pályadíj: 2000 Ke, mely összeget a Tátra r. t. bocsátotta az Irodalmi Szövetség rendelkezésére. — Művészeti témakörben: 14. Művészettörténeti tanulmányra, melynek témája: Szlovenszkó művészete a prágai kiállítás tükrében, tekintettel annak magyar vonatkozásaira. Pályadíj: 500 Ke. 15. Tudományos1 értekezésre, melynek témája: A képzőművészet szerepe és feladatai a nemzeti kultúra fenntartása és fejlesztése terén. Pályadíj: 500 Ive. 1(5. Tudományos értekezésre, melynek témája: Magyar zene — magyar dal. Pályadíj: 500 Ke. 17. Tudományos értekezésre, melynek témája: Mit tehetünk a népművészet fejlesztése érdekében. Pályadíj: 500 Ke. — A kulturszervezetek témakörében: 18. Tudományos értekezésre, melynek témája: Miként őrizhetjük meg a Szlovenszkón élő magyarság lelki egységét és mik ennek a célnak érdekében kulturális egyesületeink és kulturmunkásaink feladatai? Pályadíj: 500 Ive. 19. Tudományos értekezésre, melynek témája: Mikén! teljesíthetik legsikeresebben feladatukat kulturális egyesületeink az iskolán kívüli népművelés nemzetmentő munkájában? Pályadíj: 500 Ke. 20. Tudományos értekezésre, melynek témája: A falusi műkedvelői színjátszás jelentősége és problémái. Pályadíj: 500 Ke. A pályaművek beküldésének határideje a 3, 4, 5, 6, 7, 11,t 12. 14, 15, 1(5, 17, 18, 19 és 20 számok alatt kitűzött pályatételekre 1937. évi. szeptember 25-e, míg az 1, 2, 8, 9, 10 és 13 számok alatL kitűzött pályatételekre 1937. évi december 31-e. A- szerző pályamunkáját gépírással egy oldalon írva és csupán jeligével és a pályatétel számával megjelölve küldje be az Irodalmi Szövetség elnökének címére (Dr. Staud Gábor Cakajovce u. p. Zbehy). A szerző nevét csupán a mű jeligéjével ellátott borítékban helyezett névjegyen tüntesse fel és a pontosan lezárt és lepecsételt borítékot: csatolja a jeligés pályamű mellé. Kiváncsi a komáromi múzeumra? Minden vasárnap délelőtt 1/210— V21 között csekély belépődíjért megtekintheti a Jókai Egyesület múzeumának gyűjteményeit Wem kell már gyalog Járni 1 mert megérkezett cs 100 earn JAWA ROBOT kerékpár. Megbízható minden útra. Nem kell útadót, kövezetvámot és szavatosságot fizetni. Megtekinthető és felvilágosítással szolgál Dosztál és Lipscher cég Komárno, Köztársaság íseea. Vezérképviselő: Kcsveeky Komán, ülővé a£ámhf. Stetánik u. 62.
