Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-21 / 58. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK Sziillő Géza nagyérdekü nyilatkozata a kisebbségi problémák megoldásáról — július 20. Az európai kisebbségek londoni konferenciáján a csehszlovákiai magyarság képviseletében Sziillő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az egységes párt törvényhozói klubjának elnöke nagy figyelemmel hallgatóit és tetszéssel kisért beszédben ismertette a kisebbségi problémákat. Beszédében többek között a kővetkezőket mondotta: — örömmel ragadom meg az alkalmat. hogy röviden megismertessem önökkel a nemzeti kisebbségek helyzetét, ahol külön kihangsúlyozom a » nemzeti szót. Mert egészen különös, hogy a kisebbségi szerződésekben ezt á "fogalmat »nacionalité (nemzetiség) figyelmen kívül hagyták és a religion, race, langue« — vallás faj és nyelv — fogalmával helyettesítették. Ezek a fogalmak ózonban nem helyettesítik a nemzetiség lényegét, azt az érzést, amellyel valaki egy nemzetközcsséghez tartozónak érzi ma' gát. Parabolával talán könnyebben érthető ez: egy Törökországban élő. franciául beszélő, mohamedán vallású arab még az előbbi három kategória szerint sem mondható töröknek. — A kisebbségi konferencia már éppen tíz év óta foglalkozik kisebbségi problémákkal. A népszövetség már ti-, zennyolc éve foglalkozik ezzel a kérdéssel, a népszövetségi ligák uniója pedig ugyanannyi ideig, az eredmény azonban — sajnos, — a semmivel egyenlő, mert a nemzeti kisebbségek ügyét eddig még sehol sem oldották meg. _ — Most Angolországban jöttünk öszsze, mert biztosak vagyunk benne, hogy az angol közvélemény mindig arra törekedett, hogy miként lehetne egy kérdést szolidan megoldani. A kérdés megoldása nehéz, — folytatta Sziillő dr. ezután, — de véleményem szerint mégis megoldható. Meg nem oldható akkor, ha a népszövetséget, amelyet nyilván nem azért alapítottak, hogy ott a tisztviselők lermészetfölötti nyugalomban tologassák az aktacsomókat ide-oda, hanem inkább azért, hogy ez az intézmény a világ lelkiismeretének a fóruma legyen, — tehát ezt a népszövetséget úgy reformálták meg, hogy abból valóban földi, reális intézmény legyen. A mai szublimitása helyett gyakorlati intézménnyé kell válnia, ahol a jogi kérdéseket jogilag,, a politikai kérdéseket pedig politikailag oldják meg. — Erre különböző lehetőségek és különböző formák is varrnak. Két intézményünk van: az egyik maga a népszövetség, a másik pedig a döntőbíróság. A népszövetségben magában külön kisebbségi szakosztályt kell alakítani, ahol azonban a tagok ne azzal szerezzék meg tagsági jogosultságukat, hogy objektivek, mert <3 kérdést egyáltalában nem 'ismerik, hanem ebben a szakosztályban valóban olyan szakembereknek kell helyet foglalniok, akik a kisebbségi problémát minden legkisebb részletében ismerik és nem elfogultak egy állam aspirációjával szemben sem. Ezenkívül a hágai békebíróságnak fel kellene jogosítva lennie arra, hogy mindazokban a kérdésékben döntsön, amelyeket a nemzeti kisebbségek elébe terjesztenek. Végül a kérdést az angol nyilvánosság' figyelmébe ajánlotta. Csak az cnycnyehüiikön szerzett műveltségnek vem igezzi értéke: Magyar gyermek magyar iskolába valói Ilyenkor, a nagyvakáció alatt szinte a választási-harcok hevességével indul. meg az iskolapropaganda. Iskolaankétok, újságcikkek, komoly tanulmányok kiáltják bele a szlovenszkói magyarság tudatába a kihalásra, elmúlásra ítéltek utolsó jelmondatát: Magyar gyermek, magyar iskolába való! — és ugyanakkor épp oly eréllyel, de sokkal több pénzzel a Slovenská Liga is hozzálát munkájához, a lélekkufársághoz: a magyar gyermekek lélekhalászásához. Törvények védik nyelvünket, érvényes törvények védik a kisebbségi iskolák jogosultságát. Érvényes és az állam számára is fonlos törvények, mert épp a cseh pedagógia, Komenskv szellemének jelenje nagyon jól tudja azt, hogy csakis az anyanyelven szerzett ludasnak van igazi értéke. És minden állam főcélja az, hogy polgárai minél műveltebbek legyenek. És mi, önmagunk, egypár fillérért, egy-két szlovák tankönyvért, palatábláért, ceruzáért, törlőgumiért feladjuk a halálraítéltek tehetetlen türelmével jogainkat. Mi. önmagunk adjuk fel ezeket azzal. hogy gyermekeinket nem magyar nyelvű iskolába íratjuk. Miért? Mert még mindig nem ébredtünk lel. Mert még mindig nincs intézményesen megszervezve egy magyar iskolaegyesület, amely könyv, tanszer, ruha, tej-akciókkal segítené a magyar iskolákat, a magyar iskolák tanulóit (legyen bár az egy új egyesület, vagy a már meglévő és a falvakban eredményes munkát végző SzMKE), mert a szórványos kivételek (pl. a pozsonyi SzMKE iskola-akciói) csak erősítik a mondottakat. Bármennyire is komikus: a Slovenská Liga az egyetlen egyesület. amely intézményesen és állandóan segíti a szlovák iskolába járó magyar tanulóifjúságot is. Ami érthető is. Mert még mindig él az a hamispróféták állal kiagyalt« téves elgondolás, hogy gyermekeink csak szlovák iskolába járva sajátíthatják el tökéletesen az államnyelvet. Példákkal le^ hetne igazolni ennek az állításnak ferdeségét. Ezzel szemben, tény az, hogy a szlovák elemi iskolákba járó magyar tanuló ifjúság képzettsége meszsze alatta marad az ugyanolyan korú magyar iskolákat látogató ifjúság tudásvonalának. Az iskola első feladata a tudás közvetítése. Ezért adjuk gyermekünket iskolába és ezért kell gyermekünket magyar iskolába adnunk. Ezért, mert anyanyelvén minden gyermek sokkal jobban tanul, sokkal többet és sokkal maradandóbban tanul meg, fog fel. Egy művelt gyermek számára nem nehéz feladat olyan körülmények között, mint mi élünk, az államnyelv elsajátítása, de azt a tudást, amelyet az elemi iskolák első osztályainak kell megalapoznia, sohsem fogja elérni, ha nem a megfelelő időben kapja meg azt. A magyar tanító, amely a u?nizetiségi-kapocs folytán sokkal közelebb áll tanítványához, mint egy másnemzeliségű, akinek beszédét a tanuló alig vagy egyáltalán nem érti, természetes, hogy sokkal nagyobb eredményi lúd a tanítás terén felmutatni. Kisebbségi létünk és fennmaradásunk biztosítéka nyelvünk: ez az a kapocs, amely a vérrokonságnál is erősebben tud összefogni népcsoportot, népszigetet, amely minden vihart kiáll, amely nélkül elképzelhetetlen egy összefogó, felemelő gazdasági szervezés, újjászületés. Nyelvünk fennmaradása és létezésünk ugyanaz: ha nyelvünk elveszett, elvesztünk magunk is. És nyelvünk fennmaradását Szlovenszkóban első sorban is magyar iskoláink biztosítják. Iskoláink, amesorsba már beleszületett generáció tanulja a betűvetést, kezdte meg jövőjének felépítését. Dérer miniszter szerint csak a jelenlegi kormanykoalieioval lehel a nehézségei leküzdeni Dérer. Iván dr. igazságügyminiszter vasárnap résztvett a csehszlovák szociáldemokratáknak ungarisch-hradischi pártnapján, amelyen hosszabb beszédet mondott. Beszédében foglalkozott a kormánykrízissel és az ennek folytán előállott belpolitikai helyzettel és úgy nyilatkozott, hogy a szociáldemokraták a jövőben is készen állnak a mezőgazdák képviselőivel együtt dolgozni és kifejezésre juttatta, hogy a párt a legnagyobb bizalommal viseltetik Uodzsa Milán dr. iráni. Majd kijelentette, hogy a mai nehézségek leküzdését csakis a jelenlegi kormánykoalíció alapján tartja lehetségesnek. Csehszlovákia nem kacérkodhat — mondotta — a külfölddel (ez a népfront követelésekre vonatkozott), sem a totalizmus irányzatával. Ebben az államban a csehszlovák nemzet és annak demokratikus ideológiája az a tényező. amely megszabja az állam fejlődésének irányát. Mi nem zárjuk ki a felelős kormánymunkából a német népnek egyik csoportját sem, de föltételül szabjuk az állam iránti őszinte lojalitást és a becsületes demokrata meggyőződést. Ebben a vonatkozásban a szudétanémet párt még nem elég érett. Meg kell barXítkozniok azzal a gondolattal, hogy a mi államunkban csak a szociáldemokratákkal együtt lehet kormányozni. A kormányválságot abban a szellemban és abban az irányban kell megoldani, amilyenben eddig kormányoztuk az államot. Meg vagyunk győződve, hogy Benes dr. köztársasági elnök vezetésével a kormányválság gyors megoldást nyer. Ebből a beszédből, amely nagy feltűnést keltett politikai körökben kitűnik az, hogy kormánykörökben mégis csak fölmerült az a gondolat, hogy esetleg a szudétanémet párttal megkísérelhető lenne az együttműködés. Azonban egyelőre elálltak ettől. 1937. július 21. Kulturális és társadalmi egyesületeink együttműködése Irta: Schubert Tódor. Egy kisebbségi életet élő nép inteh lektueljeihez tartozni ma kötelességet és olyan felelősséget jelent, amely aló!, ma már senkinek sem szabad kivonnia magát. A kisebbségi életnek sok működési tere van, mindenki megtalálhatja benne egyéniségének, képességeinek a megfelelő helyet. A legcélszerűbb mód a kisebbség kulturális életmunkájába való bekapcsolódásra az egyesületek útján történhetik. Mielőtt tehát a kulturális és társadalmi egyesületeink együttműködéséről beszélnénk, le kell szögeznünk, hogy nálunk Szlovenszkón elsősorban is fel kell ébresztenünk az úgynevezett müveit középosztálynak, az intelligenciának a lelkiismeretét, tudatosítani kell benne, hogy a műveltség kötelez, hogy neki népével szemben felelősségteljes kötelezettségei vannak. Mert sajnálattal kell megállapítanunk, hogy intelligenciánk hagy része azt hiszi, hogy ha fogcsikorgatva egy-két koronát lefizet egy magyar kulturvagy jótékonycélra, elmegy egyszer egy műkedvelő előadásra, mely az ő egyéni szórakozását is szolgálja, eleget tett a magyarságnak. Még a legjobbjainak legtöbbje sem tudja, hogy mi az áldozni ö nemzetéért pénzt, időt, fáradságot, nyugalmat. Nézzünk végig csak magyar városainkon, az intelligenciának hány emberét foglalkoztatják kisebbségünk életbevágó problémái. Keveseknek céltalan kifárasztása, erejük felelt való megterhelése« mondja Makkay. »Az, hogy a társadalom bizonyos rétege és szinte személy szerint is mindig ugyanaz a tábor százféle módon és hihetetlen erőfeszítésekkel önként megadóztatja magát a kö-j zösség érdekeiért, akármilyen szép és tiszteletreméltó, mégis céltalanná válik. meri ezt az önfenntartást csak egyre szűkülő, nehezedő és mind elégtelenebb ad hoc injekciókkal biztosítani nem lehet. Ez nem nevelői eljárás és nem is igazi erőgyűjtés, mert a mozdulatlanul maradó tömegekben csak növeli a túnya nemtörődömséget, a sült galambra való szájtátást és az ezer kibúvót kereső alacsony önzést.« Tovább is folytathatnám e szomorú ténymegállapításokat, amiket a hosszú évek folyamán oly sokszor és oly sokan hangoztattak s amelyek mégis alig találtak meghallgatásra. Én a fiatalságtól várok ezen a téren is nagy fejlődést. Ép ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni, mily fontossága van ifjúságim]; kisebbség* életre való rendszeres nevelésnek. Más helyen már említettem, hogy a főiskolás városokban Prágában, Brünnben, Pozsonyban rendszeres kisebbségi tanfolyamokat és kisebbségi könyvtárakat kellene meg-' szervezni, amelyekből idővel egy kisebbségi magyar kollégiumot építhetnénk ki. i Fontosnak tartanám, ha a már iskoláit elvégzett diplomás fiatalság, szétszéledve Szlovenszkó és Ruszinszkó városaiba, a nagy progarm nyújtások helyett, a nagy türelmet, önfegyelmet és az egyéni hiúság félretevését kívánó csendben folyó kis részletmunkák elvégzésére vállakozna. Ezzel tulajdonkép eljutottunk témánkhoz, a kulturális és társadalmi egyesületeink együttműködéséhez. A téma nem új. Dr. Sziklay Ferenc rég látta ennek a szükségességét és az ő szorgalmazására a SzMKE'. a Szinpártoló Egyesület, a Dalosszövelség, az írói szövetség után létrejött: a Társadalmi és Kulturegyesületek szövetsége.» Sajnos, Sziklay elgondolása nem volt még érett a magyar társadalom. Az 1930-i III. kongresszusa után nem hallunk a szövetségről. Ennek dacára azonban a gyakorlatban egy bizonyos együttműködésről, ha nem is rendszeres formában és csak egy kis körre szorítkozva is, örömmel számolhatunk be. S ezt a gyakorlatban bevált módszert kellene, véleményem szerint, megfelelőleg kiépíteni. Ha figyelemmel kisérjük néhány kul t u regyes ü le tünk cs hivatásukat komolyan vevő társadalmi egyesületünknek az elmúlt 18 év alatti működését, akkor azL tapasztalhatjuk, — csak egy néhány példát ragadok ki —, hogy a pozsonyi Toldy Kör nem egy A legnagyobb igényeket kielégítő, modern villanygépekkel felszereli a kozmetikai intézet ■ azonnal eladó. A cím megtudható a kiadóhivatalban.
