Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-12-04 / 97. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza fitvennyolcadik évfolyam 97» szánt Szombat, 1937 december 4» Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Jnross Andor válaszolt a miniszterelnöknek s kifejtette a magyarság álláspontját — december 3. A képviselőház keddi ülésén megkezdte az 1938. évi költségvetés tárgyalását, melyet a főelőadó beszéde vezetett be. Az egyesült párt nevében Jaross Andor képviselő, a párt országos elnöke szólalt föl és beszédében reflektált Hodzsa miniszterelnök költségvetési beszédére s többek között a következőket mondotta: — A miniszterelnök úr néhány rövid mondatban foglalkozott velünk is a költségvetési bizottsági beszédében. Minden beszédünk, mely ott a bizottságban elhangzott és itt fog elhangzani, közvetett válasz volt és lesz az ő szavaira. Én csak rövid néhány mondatba kívánom süríteni a vezérelveket. Jaross Andor a magyarság álláspontját a következőkben terjesztette elő: — A magyar kérdés nem adminisztratív probléma. A magyar kisebbség nem elégszik meg azzal, hogy vegetativ életet folytathat a jelen törvényes keretek között. A jelenlegi törvényes keletek még akkor sem biztosítják nemzeti állományának megtartását, ha a végrehajtás kifogástalan. Álláspontunk megingathatatlanul az, hogy a magyarságnak az általa lakott területen joga van arra a nemzeti birtokállományra, melyet az államfordulatkor magáénak tartott. Az( egyforma jog és erkölcs értelmében csak ott lett volna szabad veszteséget elkönyvelnie, ahol szlovák lakosság van többségben és a magyar szuverénitás megszűntével ez a vidék csehszlovák jelleget nyert minden vonatkozásban. — A magyarság a magyarlakta terület magyar jellegét kívánja visszaállítva látni, hogy igazán otthon érezze magái, azaz a magyar ember ügyét magyar hivatalnok, magyar bíró, magyar vasutas, magyar postás, magyar csendőr, magyar finánc intézze s így ne érezze alárendeltségéi, mikor az állam közegeivel akad dolga. A nyelv és föliralok kérdése csak kiegészítése, természetes velejárója az előbbieknek, de nem a lényeg. Az állampolgársági kérdés, a föliratok és iskolaügy a magyarság nemzetpolitikai követeléseinek egyik részét képezik csak. Fontosak, de nem az egész kérdés és úgy látom, még ezeket a kérdéseket sem látja a miniszterelnök úr a maga valóságában, mert akkor nem beszélne az állampolgári jog megszerzéséről és egyidejűleg elvesztéséről, nem beszélt volna a föliratokról olyan nagyon általánosítva és az iskolaügy nagy komplexumát nem intézte volna el három szóval. A Jókai szobrára letelt koszorú sokkal, de sokkal többre kötelez. — Nem, így nem értjük meg egymást! Nagyhorderejű, erkölcsi kötelezettséget tartalmazó kijelentések, mint amilyen a miniszterelnök úr azon mondata, hogy a köztársaság nem kíván elncinzetleníteni, sőt ezt a gondolatot elutasítja és minden lakosának nemzeti tekintetben is a gazdasági, erkölcsi és kulturális élet egész mezején biztosítani kívánja a fejlődés lehetőségét, azt föltételezik, hogy a kormány tisztában legy en az államban lakó minden nemzet igényeivel és azokat ne akarja ab óvói devalválni. Tudjuk, hogy a magyar nemzet igényeinek megfogalmazása a mi föladatunk. Ezt cselekedjük évek óta. Ezt a munkát folytatjuk közvetve beszédeinkkel, hacsak ez a mód kínálkozik, de hajlandók vagyunk közvetlenül is, ha népünk érdeke úgy kívánja. — Az előttünk fekvő költségvetésért felelősséget nem vállalhatunk, azt el nem fogadhatjuk, mert népünk érdekei ellen soha, semmi körülmények között nem cselekedhetünk. Az egyesült párt parlamenti klubjának véleménye Reisz Gyula tartgy. képviselő nyilatkozatáról Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt s a Zipser Deutsche Partei törvényhozóinak klubja Sziillő Géza dr. elnöklete mellett ülést tar ott, melyen az általános külpolitikai kérdések megtárgyalása után az 1938. évi állami költségvetés parlamenti vitájának taktikáját állapították meg. Majd a klub az elnök előterjesztésére foglalkozott Reisz Gyula dr. pozsonyi ügyvéd által a pozsonyi tartománygyűlésen telt nyilatkozattal. A közös klub hangsúlyozta, hogy senki rosszabb szolgálatot nem tett a szlovenszkói nemzeti konszolidációnak, mint Reisz Gyula tartgy. képviselő, volt nemzgy. képviselő, aki magát valamikor magyarnak mondotta és aki elfeledkezett Munkácsról és más községekről, amikor azt mondotta, hogy a zsidók magatartása tette lehetővé azt, hogy a magyarok húszszázalékos kvalifikált többségből kisebbség lettek Kassán és Pozsonyban. Nem a mi feladatunk, hogy ezt a megállapítást visszautasítsuk, de reméljük, — mondja a klub véleménye, — hogy a magyar kultúrán megerősödött zsidóság, melyet Magyarországon mindenkor felekezetnek minősítettek, a hálátlanságnak ilyen megnyilatkozását visszautasítja. Ugyancsak e klubülésen tett jelentést Esterházy János orsz. ügyv. elnök a dunaujfalusi magyar iskola botránya ügyében tett közbenjárásának eredményéről. Ilolota János dr. nemzgy. képviselőnek az állami költségvetés, a pénzügyi törvény és a fedezeti törvényekhez kidolgozott indítványait a klub részletes vita után egyhangúlag elfogadta. Egy képviselő csak 7 percig beszélhetett a költségvetési vitában A képviselőház elnöksége értekezletre hívta össze a parlamenti klubok elnökeit. Az értekezleten közölte a házelnökség, hogy miként a múltban, ezidén is általános és részletes vitára osztják a költségvetés tárgyalását. A részletes vitát három csoportra osztották: 1. politikai, 2 kulturális, szociális és 3. gazdasági és pénzügyi csoportra. A héten péntekig befejezték a plenáris üléseken a részletes vitát is és szombaton reggel kilenc órakor kezdődött a plenáris ülés, melyen egyfolytában tartott a szavazás. A házelnökség a beszédidőt képviselőnként hét (7) percben állapította meg, de úgy, hogy a legkisebb klubnak is legalább egy órai beszédideje legyen. Az egyesült párt képviselői klubja kilenc tagjának tehát összesen 63 percnyi idő állott a vitában rendelkezésre. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Kö. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ké. Komárom, december 3. A középeurópai béke megoldása csak akkor járhat eredménnyel, ha az ettől elválaszthatatlan nemzeti kisebbségi kérdés is megoldást nyer. A Dunamedcncében élő népek békéje a kisebbség mai helyzetének alapos megjavításától függ, mert amíg a kisebbségek részére biztosított jogok teljes érvényesülést nem nyernek s $ lelkek összhangja be nem következik, addig hiába akarjuk megszilárdítani különböző megegyezésekkel a világbékét, addig nem jöhet létre bizalom az egyes hatalmak közölt s addig a háború réme olt fog kísérteni az egymás iránt ellenséges érzülettel viselkedő népek között. Ezt a tényt a kisebbségek egész Európában számtalanszor hangoztatták, de jó ideig süket fülekre találtak és pedig éppen azokban az államokban, amelyek magukat ünnepélyesen kötelezték a kisebbségi szerződések lelkiismeretes megtartására. Volt idő, amikor a legridegebb elutasításra talállak a kisebbségek jogos követelései, sem beszélni, sem írni nem lehetett róluk, sőt voltak rá esetek, hogy a felhangzó panaszok csak a hatóságok merevségét erősítették meg s a túlzó nacionalizmus türelmetlensége még nehezebbé tette a helyzetet. A nemzeti kisebbségek kitartó munkájának lehet egyedül köszönni azt, hogy végre azok a nagyhatalmak is figyelmet szentelnek a kisebbségi kérdésnek, amelyek a békeszerződések megalkotásában részlveltek és kötelezettséget vállaltak azoknak teljes mértékben való végrehajtásáért. Igaz, hogy rengeteg panasz hangzott el addig az ideig, amíg végre belátták, hogy tovább nem tanácsos ölhetett kezekkel nézni azt a küzdelmet, amelyet a kisebbségek folytatnak az érdekelt államok kormányaival, hogy nemzeti fennmaradásukat biztosítsák, de mindenesetre ma már komolyan foglalkoznak a kisebbségek kérdésével és közvetve arra törekednek, hogy Küzépeurópa jövő nyugalmát végre valahára biztosítsák. Annyi bizonyos, hogy erre a lépésre rá keltett kényszeríteni a nyugati nagyhatalmakat, amelyek egészen a legutóbbi időkig azon a hibás nézeten voltak, hogy a kisebbségi kérdés az illető államok belügyét képezi, pedig amint most már meggyőződtek róla, a kisebbségi szerződés következtében mindazok az államok érintve vannak ebben a kérdésben, amelyek a szerződést akkor aláírták. Nem lehet ugyanis elfogadni azt az álláspontot, amelyre egynémely állam szeretett reáhelyezkedni, hogy a kisebbségek kérdése senkire sem tartozik, csak arra az államra, amelynek kisebbségei vannak. Ezt a téves felfogást az idő megváltoztatta. Most már maguk az érdekelt államok is hajlandók erről a kérdésről beszélni, nem is kell másra hivatkoznunk, mint a kisantant államokra, amelyek hajlandók tárgyalást kezdeni a kisebbségi kérdésben. De kívülük már a nagyhatalmak is lépéseket lesznek ebben az irányban s a legutóbbi londoni konferencián az angol és francia államférfiak tervezetet állítottak össze a kisebbségvédelemre nézve, amelyet Delbos francia külügyminiszter középeurópai útján fog az egyes államok kormányaival megismertetni. Ennek a tervezetnek igen fontos részét képezik a magyar nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó rendelkezések, különösen a Romániában élő testvéreinkre vonatkozólag, akikkel szemben a román kormány eddig a legridegebb álláspontra helyezkedett. Delbos a kisantant államok külügyminisztereivel személyesen fogja megbeszélni a tervet és ennek során fog eldőlni ennek a legújabb kisebbségvédelmi javaslatnak a sorsa. Ha sikerül a tárgyalásokon a mostani nehézségeket eloszlatni, akkor publikálni fogják a tervezetet, ami azt is jelentheti, hogy azt az illetékes körök magukévá tették. A csehszlovák parlamentben a most lezajlott költségvetési vitában a magyarság képviselői, az egyesült párt törvényhozói sokat foglalkoztak a kisebbségek sérelmeivel, amelyeknek orvoslását sürgették. Ezt annyival is inkább meg kellett tenniök, mert a február 18-án elhangzott kormányígéret még mind a mai napig nem teljesült. Maguk a kormányt támogató aktivista németek is kifejezést adLak csalódásuknak ebben a tekintetben és hasonlóképpen sürgették az ígéreteknek teljesítését. Sajnos, konkrét tények alig következtek a kormány nyilatkozata után, melyek a köztársaságban élő kisebbségek sorsát jobbra fordították volna. Nem lehet csodálni a magyar kisebbségek bizalmatlanságát a kormánnyal szemben, mely ígéretét nem tudja beváltani. Kiváncsion várjuk tehát, hogy a francia külügyminiszter tervezetének megismerése után mi fog történni a kisebbségvédelem szempontjából s a köztársaság kormánya mire fogja elhatározni magát.
