Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-12-01 / 96. szám
Otvennyolcodik évfolyam 96. szám Szerda. 1937 december 1. OMAROMILAPO Alapította: néhai TUBA JANOS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 K6, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ki. Külföldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ki. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Feledhetetlen emlékű ünnepség keretében leplezték le Jókai szobrát Dr. JANKÓV1CS MARCELL gyönyörű felavató beszéde SZ1JJ FERENC dr. megragadó beszédben vette át a szobrot a Jókai Egyesület nevében BERECZ GYULA remekbe készült műve előtt a szlovenszkói magyar kulturegylelek impozáns megjelenése Komárom, november 30. Ragyogó fényes napsütésben, mely a télbeforduló késő őszi napot szinte a tavasz hangulatába varázsolta át, folyt le vasárnap Jókai szobrának ünnepélyes leleplezése, melyen aziítélő magyarság minden rétege képviseltette magát, beszélő bizonyságául annak, hogy a magyar kultúra területén nem lehetnek válaszfalak magyar és magyar közöítjt s a nemzet nagyjainak ünneplésében mindanynyian egyék vagyunk. De az ünnepélyen megjelent a kormányhatóság képviselője is, az országos elnök, aki a miniszterelnök nevében koszorút helyezett a halhatatlan költő szobrára, s a szlovák kultúrkörök is elismeréssel hajtották meg lobogójukat Jókai nagysága előtt. A Jókai Egyesületnek ez a régóla várt gyönyörűséges ünnepnapja tehát nemcsak az egyesületnek és Komáromnak, hanem az ittélő egész magyarságnak ünnepe volt s az ország minden részéből megjelent küldöttségek és képviseletek lelkesedése melleit lezajlott ünnepély nemzeti kultúrális életünknek korszakos eseményét képezte, amelynek a hivatalos körök s több magyarországi kultúregyesület megjelenése csak emelte nagy jelentőségét. Egy kivételes, szent alkalom volt Jókai ünnepe arra, hogy a költőfejedelem ragyogó nevének fénye mellett szeretettel, megértéssel és egyakarattal találkozzék a magyar s hogy egy közös gondolatban egyesüljön egymással vallás- és felekezetre, társadalmi állásra és osztálykülönibségre való tekintet nélkül. S az ünnep bensőségét és fényét teljessé tette Jókai családjának és rokonainak megjelenése, akik családjuk örök büszkeségének ércalakjában gyönyörködhettek a legnagyobb fia iránt minden időben szereletfel és hűséggel ragaszkodó szülőváros ősi falai közölt. Harminchárom évvel ezelőtt a Komáromi Lapok vetette fel a Jókai szobor gondolatát s egy emberöltő kellett hozzá, hogy a gondolat végre testet öltsön. Pedig a lelkesedés megvolt, az áldozatkészség sem hiányzott, de a közben megváltozott viszonyok akadályozták meg a szobor megalkotását. Elévülhetetlen érdeme van ebben a Jókai Egyesületnek, mely inár alakulásakor programjába vette a szobor ügyét s mindig \ árta a kedvező alkalmat, amikor akcióba léphet. Szijj Ferenc dr. az egyesület köztiszteletben álló elnöke a legkedvezőbb lélektani pillanatot ragadta meg a múlt év tavaszán, amikor a nemes ügy iránt való lelkes szeretettel indította meg a mozgalmat, amelyet mindvégig határtalan buzgalommal és odaadással vezetett és vitt teljes eredményre. Ezzel az áldozatos munkásságával nemcsak a Jókai Egyesület tekintélyét és országos jóhíréi emelte, hanem az ittélö egész magyarságnak elismerését is kiérdemelte. Vele egyenlő elismerést érdemel Berecz Gyula szobrászművész, aki művészi alkotó erejével megteremtette a magyar mesemondó élelhű ércalakját s mesteri müvével Jókai szellemének méltó emlékei adott... Komáromnak és az itielő magyarságnak régi vágya ment teljesedésbe s most, hogy áll a szobor, a büszke örömnek érzése dobogtatja meg a szíveket, mert tudjuk mindannyian, hogy ez a szobor nemcsak Jókai dicsőségének hirdetője, hanem a magyarság közös oltára, amely előtt az ő nagyságának, halhatatlanságának hódolhatunk. A kiváló ünnepi szónokok szárnyaló és lelkeket megragadó beszédei az ő fényes szellemének ragyogó megnyilatkozásai voltak, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy az ö szelleme éljen közöttünk, tanításait zárjuk szívünkbe s halhatatlan neve legyen közöttünk az az aranykapocs, mely az egymás szereidében, megértésében s nemzetünk jövőjében való Iliiében megerősít bennünket. * * * A vasárnap, november 28-án lefolyt nagyszerű ünnepélyről a következőkben számolunk be. A leleplezési ünnepély A Jókai Egyesület vezetősége délelőtt fél 11-re tűzte ki az ünnepély kezdetét, amely időre már nagy közönséggel telt meg a Kullúrház udvara$ melynek közepén állott a lepellel leborított Jókai-szobor. Egymásután érkeztek az egyházak, különböző érdekképviseletek, kulturális, jótékony célú és társadalmi intézmények és egyesületek képviselői és küldöttségei, amelyek bent az udvarban a részükre kijelölt helyen foglaltak helyet. De künn az uccán, úgy a plébánia épületé, mint a _Szent András templom előtt ezrekre menő közönség várakozott teljes rendben, ünnepi csendben. A rendet az uccákon Dvorsky János rendőrfőbiztos vezetése mellett az államrendőrség egy szakasza, bent az udvarban a főgimnázium cserkészcsapata Romhányi Árpád főparancsnok vezetésével tartották fenn. Tíz órakor érkeztek meg a Jókai család lagjai és a rokonság az ünnepély színhelyére, köztük dr. Jókai Ihász Miklós hitvesével, ifj. Hegedűs Sándor, özv. Feszty Béláné, Feszty István, Feszty Edit, Feszty Iíaló, özv. Zsindely Ferencné, Zsindely Sándor dr. Háromnegyed 11 órakor érkezett Országi József országos elnök a kormányelnök képviselője a járási hivatal és város tisztviselőkarának kíséretében. A Jókai családjának tagjai, valamint az országos elnök és kísérete — köztük Parassin Sándor járásfőnök, Nagy Jenő kormánybiztos és Mach a esek Pál rendőrtanácsos — a szobor előtt foglaltak helyet. Itt helyezkedtek el a magyar nemzeti kisebbségi közélet vezéralakjai: Szüllő Géza dr., Jaross Andor, Esterházy János, Holota János dr., Porubszky Géza dr. nemzetgy. képviselők, Füssy Kálmán, Turchányi Imre dr., Pajor Miklós dr. szenátorok, T örköly József dr. volt szenátor, Kontsek György és V i rá g h Béla tarlgy. képviselők, Petravich Gyula dr. m. kir. konzul, Jankó vies Marcell dr. a SZMKE orsz. elnöke, Bévay István, Nagy Nándor, Kmoskó Béla dr., Stand Gábor, Schubert Todor, Szijj Ferenc dr., Gidró Bonifác, Aixinger Fászló, Koczor Gyula, Kristóf Sándor, Gyürky Ákos dr., Kuthy Géza dr., Kállay Endre dr., Soós Imre dr. és sokan mások. és sokan mások. Az ünnepélyen a helyőrségi tisztikar is képviseltette magát. A szobor mellett a komáromi hírneves szekeresgazdák bandériumának nyolc tagja: P. Nagy Mihály, Gulyás Lajos, Csukás Sándor, Csukás István, P. Nagy Sándor, P. Nagy László, Máté István és Kossár László állott díszben őrséget, mellettük a naszvadi lányok pompás népviseletben állottak, a kordont a szobor körül a főgimn. cserkészcsapata vonta meg. Az ünnepélyt „a Komáromi Dalegyes ü let kiváló férfikarának éneke nyitotta meg, amely Schmidt Viktor szöv. orsz. alkarnagy vezénylete mellett Eötvös—Sztára: Végrendelet c. művét adta elő nagy hatással, Jemhovics Marcell dr. ünnepi beszéde Az ének elhangzása után J ank ovics Marcell dr. a szoborbizottság elnöke mondotta el eszmékben és gondolatokban gazdag, költői szárnyalásé ünnepi beszédét, mely a következő volt: Jókairól szólani — Komárom levegőjében, mely az ő álmaival és meséivel van tele, — szólani az ő szobrának lábainál, mely szoborban mintegy ő önmaga hallgatja az elhangzó szavakat, — Jókairól szólani a magyar kisebbség összeforrt, — egyre szűkebbre összeforrt életében, — oly feladat, mely az ékesszólás minden művészetét felülmúlja. Hiszen amit itt erezünk, nem csak ünneplés és hódolat. Sokkal több ennél, mert áhítat. Az igazi áhítatnak pedig nincsenek szavai. Van szívdobbanása, testetlen gondolata, alázatos magábaszállása. Az ékesszólás is csak szürke beszéd, de az áhítat zsolozsma, melyet csak a lelkek hallhatnak meg. Az a tisztes gyülekezet, mely meghatóban áll itt most a magyarság; legkedvesebb írójának, legbőkezűbb költőjének szobra előtt, akinek képzelete végtelen volt, mint a magyar puszta, akinek minden írása, meséje, hőseinek erkölcsi világa tiszta volt, mint a magyar pusztának levegője, — ez a lisztes gyülekezet sokkal nagyobb tömeg, mint azt gyarló emberi szemmel mérni és számlálni lehetne. Igenis, itt van, jelen van az egész magyarság gondolataival, szeretetével, leikével, — merem állítani, je-
