Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-17 / 57. szám

1937. július 17. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. ASSZONYOKNAK. Hogyan készül az alkoholmentes gyümölcslé Valóságos laboratóriummá, alchimis­­ta műhellyé változik át ilyenkor a háztartások konyhája. Üvegek, edé­nyek halmaza mindenütt. A gyümöl­csök illata, az égett cukor kesernyés szaga tölti be a modern alchimista konyhákat. Kellemes illat, amely a zord téli hónapokban kiszabadul űve-g­­.börtöneiből s- a nyár örömeire, pom­pás izeire és illataira emlékeztet. Egy­­sának egyik kitűnő módja a gyümölcslé Félék a téli el tevésre s egvre jobban telnek az éléskamra polcai színes üve­gekkel és minél bővebb, minél válto­zatosabb ez, a gyűjtemény, annál na­gyobb a háziasszony öröme, de annál büszkébb is munkájára. '-A gyümölcs gazdaságos felhasználá­sának egyik kitűnő módja a gyümölcs­készítés. Cseresznyéből, meggyből, sza­mócából, ribizkéből, málnából, sárga- és őszibarackból, valamint földi sze­derből rendkívül ízletes, finom, jóaro­­májú levet készíthetünk, amely-gyógy­italként is használható. A gyümölcslé készítéséhez a gyümölcsnek teljesen érettnek kell lennie, mert hiszen csak érett állapotban fejlődnek ki a gyü­mölcsben azok a sokat emlegetett vita­minok, amelyeknek gyógyerejük is víin A gyümölcslé készítésének mód­ja a következő: A megéreti gyümöl­csöt mindenekelőtt tisztára mossuk, majd kissé szétnyomjuk és ezt a rnasz­­szát ugyanannyi súlyú cukorral tisz­ta. más célra nem használt üveg­­vágy kőedényben rétegezzük, úgy. hogy a felső réteg cukor legyen. Az edényt azután befedjük és legalább három napra hűvös helyre állítjuk, majd az­után a pépet erre alkalmas ruhán még pedig durva szövésű házi vász­non átszűrjük, lecsepegtetjük. A le­­csepegtetés helyes módja az, hogy ha két szék közé tett rúdra akasztjuk a gyümölcspéppel lelt vászonruhát amely alá tiszta edényt állítunk. Ha a csepegés már abba maradt, az edény­ben összegyűlt levet üvegekbe öntjük és ezek tíz napig forró vízben vagy gőzben kidunsztoljuk. Ha az üvegek kihűlnek hűvös helyre állítjuk. Itt bi­zonyos idő múlva az üvegek alján üledék keletkezik. Erről óvatosan le­húzzuk a tiszta levet, azt újból üvegek­be öntjük, jól ledugaszoljuk és újból kidunsztoljuk. Az így készített gyü­mölcslé hűvös helyen tartva évekig is eláll. .Egyszerűbb eljárással is készíthe­tünk gyümölcslevet. Ez az eljárás ab­ból áll,, hogy a gyümölcsöt összezúz­zuk és kisajtoljuk és az így kapóit le­vet üvegekben mggerjesztjük. Ha az erjedés megszűnik, a tiszta levet to­póval, vagy gumicsővel lehúzzuk, meg­szűrjük. majd literjére háromnegyed kiló cukrot számítva, felforraljuk és betakarva állni hagyjuk. Ha a lé ^ki­hűlt. vő kon nyak fi üvegekbe öntjük, az üvegeket jól bedugaszoljuk és hűvös helyre állítjuk. A lékészítés minden gyümölcsnél egyforma, lehat a leírt módon bármelyik gyümölcsből készít­hetünk gyümölcslevet. A gyümölcsö­ket keverhetjük is. Kitűnő aromája, üdítő italt kapunk például, ha a cse­resznye tevéhez tíz százalékig meggy­­levet keverünk. Ezek az italok, ame­lyek túl ajdonképpen alkoholra en tes italt szolgáltatnak, különösen szénsav­val telítve igen kellemesek. A forga­lomban lévő különleges szikvízkészítő palackok alkalmazásával igen köny­­nyeti állíthatunk elő szánsavas gyü­mölcs! éi tál t. A legjobb alkoholmentes italt ter-s mészelesen friss gyümölcsből kapjuk, azonban az aszalt gyümölcs, még pe­dig a savanykás aszalvány, így az al­ma, a kajszin- és az őszibarack, a ringló is kellemesén üdítő italt ad. Az aszalt gyümölcsből vízzel való ki­lúgozással kell kivonni azokat az anya­gokat, amelyek az alkoholmentes ital jellegét adják. Aszalványból gyümölcs­levet készíteni természetesen körülmé­nyesebb, mint friss gyümölcsből, mert pepecselőbb munkával jár. ott azon­ban, ahol berendezkedtek a gyümölcs­aszalásra. vagy ahol a gyümölcslé ké­szítéssel csak később, az őszi vagy téli hónapokban tudnak foglalkozni, érde­mes a gyümölcslé készítésének ezt a módját is felkarolni. Ennek a gyü­mölcslének egyik előnye, bőgj' az már teljesen mentes az alkoholtól. Hasznos tudnivalók PARFÖMHASZNÁLAT. Ruhánkat lehetőleg ne parfőmözzük, különösen ne az általánosan használt parfőmszóró-üveggel, mert a szövetbe beivódott illat! hosszabb idő múlva kellemetlenné válik. Célszerűbb, ha a szoknyaszegélybe, vagy a szélesített -váltakba parfőmös vattát helyezünk. Ezt bármikor kidobhatjuk onnan. Leg­jobb persze, magára a tiszta testre kenni, ruhán keresztül igv diszkrét illatot ad. Kölnivízzel meg éppen jó­­hatású, ha a testet bedörzsölik, meri fertőtlenít és frissít. Azonban vigyázni keli, sokan féltenyérnyi mennyiségeket kennek rendszeresen a testükre. Elő­fordult. hogy lassú alkoholmérgezés lett a következménye az ilyen mér­téktelen kölnivíz-»fürdőnek«. Akinek nagyon száraz a bőre, persze annak nemigen tesz jót a kölnivíz, hacsak nem kompenzálja valami kenőccsel a szárító hatást. RÉGI TEJFÖLBŐL tudvalévőén nem lehet jó vajat kö­­pültii, keserű tesz. Már pedig kis gaz­daságban gyakran csak néhány hét alatt gyűlik össze annyi tejföl, ameny­­nyi a köpüléshez kell. Az ilyen vaj azután kesernyés szokott lenni. Elejej; vehetjük ennek azáltal, ha a gyűjtött tejfölbe időnként egy kevés sót te­szünk. Ezzel több célt szolgálunk egy­szerre. Nevezetesen, a vaj kellemes izü lesz, valamint keményebb és tö­mörebb is, a köpülés pedig lényeseti könnyebb. PINCEBOGARAK ELLEN hintsük be a pince talaját timsópor cs fűrészpor keverékével. FORRALTBOR készítésénél nem szabad sokáig for­ralni. Jóformán fel se forrjon a borj mert nem is sejtjük, milyen sok al­kohol távozik el belőle. Végül savanyú és ihatatlan, színes víz lesz belőle. MODERN PATKÁNYIRTÁS. Reggel hintsünk el a patkányjárta helyeken mogyorónagyságú száraz jég­darabokat. Ez nem más, mint szilárd széndioxid. Ha elpárolog, mintegy 500 liter gázzá alakul minden kilogram száraz jég. A fejlődött széndioxidgáz. behatol a patkánylyukakba és a nap­pal alvó állatokat álmukban megfojt­ja Ez a módszer különösen ajánlható gabonaraktárakban, malmokban, ahol a foszforos, vagy egyéb mérgező :m vá­gok szerencsétlenséget is okozhatnak. i---------GYERMEKEKNEK. Istók Afrikában v Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy apuka. Ez az apuka azt akarta, hogy a gyermekei sokat legye­nek a napsütésben, szaladgáljanak a cirógató szellőben, lubickoljanak a víz­parton, fáról szakítsák a friss gyü­mölcsöt, — vett hát az ÓperenciásHoft­­ger partján egy gyümölcsöst és építte­tett rá egy vikendházat. Mikor kész volt a pirostetős, muskátlisablakos, zsálugáteres, ici-pici kis vikendház, nagy tanakodások közepette megbe­szélték, mi legyen a neve a kis nya­ralónak? A gyerekek hamarosan hajbakapiak rajta,'mert mind a ketten saját nevüket ajánlgatták. Legyen a ház »Lili­tek i<! — akaratoskodott a pöttömkis­lány. — Hogyisne! — taszigálta odébb a húgocskáját Pisti. - Legyen a ház ’»Pisía-villa!« — mondotta. Apu szépcsapott köztük; egy kicsit gondolkozott, — aztán felkapta a pemzlit, meg a feslékes dobozt s rá­­pingálta a falra, a kapu fölött szép nágy betűkkel, hogy: Hív-luk«. Szörnyen megtetszett ez a név Pis­tinek. Szaladt egyenest, a kutyaóihoz s ráfestette kerek ákómbákomokkal, hogy »Nem bánt-lak«. Lili se maradt rest, kiakasztotta az eresz alá a kanárimádaras kalitkát s ráragasztott egy cédulát girbe gurba felírással: »Imád-lak«. Juli, a kis mosogató-lány is kedvet kapott a kereszteléshez, elnevezte ő meg a csirkeólat. Ráírta a nevet egy darabka vasalószénnel imigyen: »Vár­lak«. ' No, már a malacok ólja se szégyen­kezzék cím és rang nélkül, ráfestetlék arra is, hogy »Hizlal-lak«. A macska párnájára maga anyu varrta rá piros pamuttal, hogy »Simogat-lak . Nem is volt hívogatóbb, kedvesebb, barátságosabb vikendház az Óperenciás tenger partján, mint a Pisiteké. Ez lett a vesztük. Mert mi történt egyszer? Kisétált az Óperenciás tenger felé a Tinka néni! Tinka nénit se Lili, se Pisti nem sze­rette, mert Tinka néni se szerelte őket. Hát ez a Tinka néni most meglátta a barátságos kis házat, elolvasta a fel­írást, megnézte a bátorító kulvaólat, szeretetteljes kanárikalitkát, a csalo­gató csirkeketrecet, a marasztaló ma­­lacházat, a dédelgető cicapárnát s fog­ta magát: bement, ottmaradt, letele­pedett. Csudamód jól érezte magát a vendégségben. Tinka néni után jött a Muki bácsi. Aztán jött Pepi néni, Fáni néni, az összes nénik gyerekei, rokonok, isme­rősök, de még idegenek is. Senki se tudott ellenállni a kis vikendház ba­rátságos nevének. Mindenki azt hit­te, éppen pont őt hívja a kis nyaraló, őt-várják a csirkék, őt akarják hizlal­ni a malacok- ropogósra sült pecse­nyével. Végül már annyi volt a vendég, hogy apu, anyu, Pista, Lili egészen ki­szorultak a hájból. Vendég-kutyák aludlak a »Nem bánt-lak «-ban, ven­dég-kanárik kitúrták a háziak Mandi­­ját, az »Imád-lak«-ból, a csirkéket le­­öldösték ebédre, meg vacsorára, a cica párnáját futhatnak használták a ven­dég-gyerekek. Lett is lázadás az egész vikendház területén. Apu és anyu tanácstalanul néztek össze, hogyan kellene megsza­badulni a temérdek vendégtől?. Apu­nak remek ötlete támadt. Egyik éj­szaka átfestette a vikendház felira­tát. Reggelre ott díszlett a kapu felett az új cím: »Uii-lak«. Pista szaladt a kutya-házhoz, ráfes­tette: Harap-lak«. Lili a kanári-ka­litkán cserélte ki a táblát: »Utál-lak«. Juli újrafesleltc a csirkeól nevét, lett belőle: Gsúfol-lak«. A malacok kuiiy­­hócskájára az a felírás került, hogy Koplallat-lak«. A cica párnájára: »Karniol-lak«. Hát mintha csak megérezték volna az állatok, hogy az új lakásnévhez mi­lyen magaviselet illik, egyszeribe hara­pós lelt a nyelvlógató Bundás kutya, farkával fordult a vendégek felé a ka­nári. leeresztett orral, vereslila pofával járlak-kcltek a pulykák, a kakasok összeséíálták a vendégek asztalát, bele illák a poharukba, bclcloccsantolták a Néhány nap elteltével a fecske már tudott valamennyire repülni, de még meg lehetett fogni és hordozni is. Jú­lius 21-én azután eltűnt. Valószínűleg elrepült. Gyors megszelidülésének kettős lehet a magyarázata. Testében megnyomo­­rodva vég veszed elemből került a fog­ságba, ahol enni adlak neki; az ösz­tönös félelmet tehát legyőzhette az ételosztón. De azt sent szabad feled­nünk, hogy a fecskék hány napig a szabadban is még etetik kirepült fió­káikat. Röptűkben is adnak nekik élel­met. A fogságba esett fecske is bizo­nyára még ilyen szülőketetté kiskorú' volt, tehát még könnyen elfogadta a más által nyújtott táplálékot. Nem volt még egészen önálló, ezért alkal­masint az emberben is az öreg fecs­kék valamennyien módosulását látta, A világ legnagyobb temploma A föld kerekségének legnagyobb temploma a Szent Péter-templom Ró­mában. Ha el tehetne gondolni osz­lopai, oltárai nélkül, úgy kb. 50—55 ezer ember férne el óriási méretű belsejében. így, amint van, 10 ezer embernek van helye 15.169 négyzet­­méternyi belső területén. Nagyság dol­gában második hely illeti meg a világ templomai közt a milánói székesegy­házat, ezt a fehér márványból készült csodát. Ennek 8106 négyzetméternyi belsejében 18 ezer ember végezhetné egvidőben ájtatosságát. Harmadik a sorban az anglikán egyház nagy tem­ploma: a londoni Szent Pál-székes­­egyház. Belső területe 7875 négyzet­­méter és több mint 15 ezer ember fér el benne. Negyedik helyen áll az ere­detileg görögkatolikus, most mohámé-' dán Hagia Sophia Konstantinápoly­ban. Belső területe 6890 négyzetméter, ötödik a párizsi Notre Dame 595» négyzetméternyi belső területével. csőrüket a tányérjukba. A malacok egész nap sivalkodtak s a ruhát is te­­húzták a vendégekről, ha- a közelükbe, kerültek. A cica meg mindenkire rá­karmolta a monogramját, hogy annak is eszébe jusson, aki szeretné elfelej­teni. Két nap alatt felszedelőzködötl Tin­ka néni. Ment vele Muki bácsi. Pakolt Pepi néni, Fáni néni, Máli néni, hur­­colkodlak a gyerekek, egy hét alatt tiszta volt a levegő a vikendház tájér kán. Csend, béke, boldogság levegője borult a pirostelős kis nyaralóra. Apu­ék összemosolyogtak, ha az elriasztó feliratokat látták; Pisitek kuncogva kergetőztek Bundással, a Harap-lak érdemes gazdájával; a kanári vígan fíi­­tyürészett, a malacok : kigömbölyödtek jókedvükben, a cirmos meg nagyot aludt a pehelypárnán, bársonyos tál - pacskájából véletlenül se kukucskál­tak ki a karmok, de piros nyelve ki­lógoit egy picikét. A könnyen barátkozó fecske A madárélet ismerősei tudják, hogy fészekből kellő időben kiszedett ma­dárfiókák igen szelídek, kezesek, sőt bizalmassá válnak, ha magunk etet­­gétjük és neveljük fel őket. De a már repülőkkel nem sikerült ilyen köny­­uyen a dolog. 1936 július 12-én nagy jégverés, fel­hőszakadás és szélvihar volt. Egyik szomszédunk udvarába a víz a domb­oldalról egv füstifecskét hozott le. A kis madár egészen átázott és jobb szárnyát lógatta. Meleg ruhák közé tették s néhány óra múltán megjött a kedve. Legyeket és más rovarokat adlak neki s nyomban annyira szelíd lett. hogy az ember kezén is ült és ilyen helyzetben még sétálni is lehetett vinni. Kézen ülve szedegette a póko­kat a falról, ha odatartottak b a gyufa­­skatulyából is kiszedte a neki hozott legyeket. Megnéztem a szárnyát, de tapintható csonttörést nem találtam rajta. Talán csak zúzódása volt vala­mely jégszem ütésétől. Már anyányi, néhány nappal előbb kirepült fiatal madár volt, amelyet a vihar vert le.

Next

/
Thumbnails
Contents