Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-11-13 / 91. szám
KOMAROMI LAPOK 1937. november 13. » 8. oldal. Jókai útja Rév-Komáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig Irta Erdélyi Pál 3 A régi időben a gyermek első nevelése a családban iás sokkal hatékonyabban történt, mint azután és má Azt lehet mondani, hogy az igazán nevelés volt, arra törekvő hogy a gyermekből a református ágenda szerint, Istennek és embereknek egyaránt tetsző ember legyen. Az erkölcsi jelleg erősebben uralkodik ebben va nevelésben, a tanító irány a legszükségesebbre szorítkozik. Vallásos, erkölcsös és munkára szoktató életet látott és tanult a gyermek otthon. Oly erények ezek, amelyek felülmúlják az ismereti anyag halmozásával járó eredményeket. És ha mégis azt látjuk, hogy Móric hazulról az iskolába olyan gazdag tudománnyal állított be, mint amilyennel beállított: ezt az eredményt annak kell tulajdonítani, hogy a tanító édesapa pazar bőkezűséggel osztotta meg ritka képességű fiával ismereteinek gazdagságát. Szerencsés indulás, mikor a fiú mohó tudni vágyását a szívesen közlő szeretet pazarul elégíti ki. A megcsodálni való bőségnek, mely a költő műveiből kitetszik ,alapját éá első készletét az apjával töltött évek ajándékának tekinthetjük. Ha az ismeretek bőségét és az érdeklődés frisseségét az apának köszönhette, édes anyjától is puritánságra, szorgalomra, engedelmességre nyert ösztönt és tanítást. Pulay Mária parancsolt az egész háznak, rajta fordult meg minden s így neki Móricra is csak annyi gondja volt, amennyit a gyermek testi ápolása és ellátása megkívánt s amennyi szabad ideje maradt Móricka részére. Ez, ha még oly kevés volt is, elegendő volt arra, hogy előtte édesanyja föltétien tekintély legyen és maradjon minden időben. Észre vegyük-e, hogy itt szerepcsere történt? Mivel a házban Mária asszony a hatalom, neki kellett volna Móricot nevelni, annyival inkább, mert őt inkább edzeni, akaratát erősíteni, félénk, visszahúzódó természetét 'kellett volna keményíteni. < Egészen másként történt, nem spártai, athaenei nevelésben részesült otthon, ami igaz ugyan, hogy kedvezett hajlandóságainak, viszont azzal járt, hogy a spártai vonásokat később az élet, s nem mindig szeretettel adta meg. Édes anyját soknemű foglalkozása jobban lekötötte, semhogy ideje és nagyvonalú asszony lévén, kedve lett volna arra az állandó és pepecselő ellenőrzésre, amit érzékeny és beteges fia megkívánhatott tőle. Igv azután, mivel férje ura mintegy átvette szerepét a fiú körüli, s mivel, mint láttuk, Jókai egészen más irányban vezette, mint vezethette volna anyja, aki energikus természeténél s határozott egyéniségénél fogva arra alkalmasabb is volt: Móric otthona és gyermekévei alatt alig keményedéit valamit, noha ismeretekben és tudományban sokra vitte. S amit az édesanyja elmulasztott s édesapja nem tudott pótolni, abban az egész ház önkénytelenül is megerősítette. így történi meg, hogy a gyermek egész délutánokat cl tudott tölteni anélkül, hogy vele foglalkozni kellett volna. Az édes otthon volt birodalma. Szobákban, kertben, udvaron élő valóságok és holt tárgyak egyformán izgatták kíváncsiságát. Régi bútorokat figyelt meg, édesanyja pergőrokkáját, a szoba falán egy metszetet, mely Teli Vilmost ábrázolta, abban a pillanatban, mikor ijját elpattintotta. A házi kert rácskerítésén keresztül a kalitkába zárt fák gyümölcsét s a tilos virágok díszét csak távolról nézhette s inkább az udvar élete felé fordult. Berzenkedő pulykakakas s meglapuló kutyájuk látványa soká kisérte. Vájjon a forradalom utáni képek között nem volt-e talán több is, melyben a régi emlék újra élt? írói álnevét (Sajó) eszünkbe juttatva, nem kell-e a berzenkedő Ausztriára is gondolni? Nagy szüleinél Ó-Gyallán tágabb láthatár nyílt meg szeme előtt, szabadabban is érezte magát s a nyári munka sürgése-forgása mindennél jobban elmulattatta. Konkolyék juhászának gyerekeiben már barátokat is talált, s a nyáj előtt bandukoló szamárra is soká emlékezett. Itt a határ tágas horizontján és ja szigeti kert nyári csendjében sok látni és tanulni valója akadt s a homokba vont ákom-bákomok a téli estéken betűk és rajzok alakjába olvadtak) s a nyári élmények maradós emlékekké alakultak. Édesanyja fonóestéin épületes beszélgetéseket hallgathatott végig s a rokkák berregésében a munka dalát ismerte meg. Vörösné mesélgetése a konyhában már jobban izgatta. A népmesékben sok titokzatos elem és képzeletet fölcsigázó érdek van, maga a mese mindig leköt s a csodás elemet adó tündériség soká megfejthetetlen. A pusztai élet hősei, szökött katonák, betyárok, stb. romantikája meg éppen elég izgalommal járt, hogy esténkint ne tudjon elaludni. Testvérein, Károlyon és Eszteren kívül alig van társasága, noha a szomszédos Beöthy- és Csepy gyerekek átjárogatnak hozzájuk. Valósággal meglepő, hogy gyermekkori élete rajzából a csintalanság, elevenség, vidámság vonásai és epizódjai teljesen hiányzanak. Nem kereste az egykorú fiúk társaságát, nem is érezte jól magát közöttük, bántotta, hogy Jókaykisasszonynak csúfolták. Későbbi időből egyik tanítója összeráncolt szemöldökkel jegyezte meg róla, hogy egyszer sem látta a verekedők listáján.,.. Az erdő és mező tágassága és szabad kalandjai helyett az ebédlő szoba barátságos félhomálya, a pillangót űző, fészket fosztogató, horgot vető és labdázó fiúk helyett Károly és apja, a csipkedő leányok helyeit Eszter és Zsuzsánna néni társasága vonzotta^ Zsuzsánna, Jókai József testvére, s Gózon Lajos felesége maga is Írogató s olvasni szerető asszony, kit Jókayné, bár fantasztának tartott, mindig szívesen látott, s aki telente hosszabb időt is tölthetett náluk i Legalább jól kibeszélgetik magukat — szokta mondani s a testvérek csakugyan jól ki is beszélgették magukat. Természetesen írókról és könyvekről is. Móric bizonyára tőlük hallotta először Goethe és Schiller, Soott és Dickens nevét éjszakába vesző diskurzusok közben. Jókaiék háza annyiban különbözött a Timár-háztól, amennyiben a nemesi ház a polgáritól különbözni szokott. De ami a gyermekek gondozását, szeretetét és nevelését illette, alig volt szembetűnő különbség. Az öt esztendővel fiatalabb Szinnyei vonzóan ír erről a komáromi nevelésről, a .gyermekélet örömeiről és mulatságairól, melyekben maga is részt vett. Mégis mennyire távol esik Szinnyei gyermeksége Jókaiétól! Mennyi szabadság, vidámság, csinytevés és csintalansága járta a szigorú polgári otthonban s mily kevés zaj és kacagás a nemesi hajlékban. Ezt a különbséget nem lehet annak az öt esztendőnek terhére írni, amennyivel Szinnyei fiatalabb volt. Olyan konzervatív városban, amilyen Rév-Románom is, ez a néhány év nem jöhet számba. A két házban egyformán szerették és gondozták a gyermekeket, hanem a két gyermek természete és hajlandósága különbsége szerint a gyermekek élete is különbözött. Jókaiék szomszédságában Beöthy Gáspárék laktak. Itt is nevelődött két fiú, két leendő író: Zsigmond, aki Móricnál idősebb, és László, aki nálánál fiatalabb volt. Az öreg Beöthy Kemény, rigorózus ember volt, felesége, Kováts Katalin, Kováts Pál humorista testvére, gyöngéd, irodalomkedvelő és igen okos asszony, aki fiaira főként unokájára, Zsoltra, elhatározó befolyást gyakorolt. A fiúk itt is vidámak, pajkosak, csintalanok voltak. Velők szemben Mindszenthy Sámuel fia, Antal, ki később atyja históriai dikcionáriuma pótköteteit adta ki, s a református parochián Tóth János fia; Lőrinc nevelődött. Mind a kettő pozdorja-fiú hírében állott csakúgy, mint maga az öreg Péczely József, a komáromi írók mestere s fia, a későbbi történetíró. Az irodalomnak annyi kiválóságát nevelő házak falai között Jókai az egyetlen, akiről csak a nevelő ház krónikája szól, de annál beszédesebben s Jókaiék háza volt az egyetlen, melyben a kései Móric (majdnem beteges) egyénisége szerint megfelelő gondozást nyerhetett. | Az otthon már előlegezte a gyermeknek azt a hódolatot, mellyel később a nemzet koszorús íróját halmozta; körülvette szeretettel, mely nélkül élni, annál kevésbbé dolgozni, nem tudott volna; gondoskodott róla mindenben, csakhogy gyengéd lelkének valami módon ne fájjon az élet. Talán jobban is kényeztették, mint kellett volna, viszont megadták neki mindazt a nyugalmat és kényelmet, mely lehetővé tette, hogy tehetsége és hajlama szerint gyüjthesse jövendő gazdagsága kincseit. Kevés írónk gyermekéveiről tudunk annyit és oly hitelesen, mint az övéről. Kivételes jelenség, hogy egy gyermek és ifjú már szinte a nyilvánosság előtt éljen, mint ő. Eleintén a család, utóbb a Jókaiék rokoni és baráti köre, tehát az egész város nyilvános sága előtt élt, ami annyit jelentett, hogy hamar mai gára vonta a figyelmet és azt állandóan le tudta kötni. Ennek következtében szinte minden lépéséről tudunk. Jókaiék családi krónikájában Móric nagy helyet foglalt el s ebből Eszter sok érdekes részletet írt le visszaemlékezéseiben. Azonkívül amit az irodalom számára maga is megírt, a kortársak írott és élőszóbeli közlései nyomán feljegyzett adatok nggy száma került nyilvánosságra. Közülök különösen azok érdekesek, melyekben már az oroszlánkörmök is meglátszanak-Hét esztendős korában, 1832-ben József napjára, verses köszöntővel lepi meg édesapját. Bájos vonása ennek a kis versnek az első poétika licencia, hogy Tellek merte szólítani uraatyjál, amiért bocsánatot is kér és nyer. 1834-ben pedig egy verse nyomtatásban is megjelent; az otthon tartózkodó Tóth Lőrinc adta ki a Túrsalkodóban.*) Ha első kísérlete még a család, első nyomatott verse már a nagy nyilvánosság elé tartozik. Ezekről a kísérletekről megemlékezvén, jegyezzük meg, hogy azoknak sem Móric, sem apja nem tulajdonítottak fontosságot. Ha hízelgett is nekik, úgy szólván észrevétel nélkül mentek el ezek szimbolikus jelentősége mellett. Sokkal inkább foglalkoztak Móric rajzaival s ezekben a rajzokban keresték a jövő dicsőségének első fölvillanását. > Korán elfogadható haladást tett a rajzolásban és festésben, amivel édesapját megörvendeztette. Kétségtelen. hjgy volt szeme meglátni azj, ami jellemző, ami festői, de nem rajzban adta vissza élményeit.. Festői és színekben pompázó leírásai, azután egyes események drámai megjelenítései ide mutatnakde művészi eszköze nem az ón és paletta, hanem az a festői leírás és nyelv, mely előadását olyan színessé tette. Érdekes tévedés s nem áll egyedül a nagy szellemek tévedései között. Kisfaludy Károly is festő akart lenni, Katona, Arany és Petőfi színész. Jó sorsuk letéríettte őket ábrándjaik útjáról, Jókait is. Érdekesek ezek a félrelépések s azt igazolják, hogy mindenikük érezte magában az isteni szikrát, csak azt mulasztották, vagy nem tudták megfigyelni, hogy a bennök lobogó láng hol gyúl kj; igazán. A színpad varázsa azonban hamarosan szétfoszlott, Arany az első kellemetlenség hatása alatt ábrándult ki, Katona tovább *) 1834. 16. (júliusi) , állotta a küzdelmet, Petőfi konokul ragaszkodott hozzá és csak a teljes kudarc józanította ki. Jókainál ez a hevülés tulajdonképpen akarattá soha sem vált. Fiatalos, hogy ne mondjuk, gyermekes szeszély volt csupán, inkább a jó gyermek akart apja kedvében járni s inkább az első sikerek szédítették el. Hatott reá, hogy apja álmait vélte szolgálni s hogy a legszűkebb rokoni és baráti körben könnyű elismerést aratott. Arra azonban sohasem került, hogy, mint Kisfaludy Károly tette, festményeivel kelljen keresnie kenyerét, őt az élet megkímélte ettől és hamarább engedett igazi múzsája hívó szavának. Pápán Orlai ecsetje vonzotta, mint Órlait Jókai tehetsége, Kecskeméten olcsó diadalait hamarosan feledtette az akadémia elismerése és megérdemelt írói sikerei. I Az igaz, hogy rajzaiban és olajba festett arcképeiben a festői készségnek szemmel látható jelei mutatkoztak, az is igaz, hogy életében mindvégig használta ónját, s hogy költői leírásaiban, hogy úgy mondjuk festéteiben meglepő a pittoresk elem. Jókai sohasem lehetett volna nagy festő. Még ha mindazt megtanulta volna is, ami e művészet technikai készségével együtt jár, még ha szemléletét öntudatosan fejlesztette volna is átfogó, koncentráló meglátássá: Jókaiban hiányzott a tárgyilagosságnak az a mértéke, melyet csak a legnagyobbak alkotásaiban ismerünk föl. A zsidó fiú sikere Mikszáth szerint elfújta a piktúráty Hiába való volt édesapjának minden álma, mely fiának művészi jövendőjét csillogtatta, hiába való volt a fiúnak minden készsége, hogy édesapja kedvében járjon: Jókai dicsősége más csillag alatt ragyogott. De mire ez a csillag fölkelt, Jókay József már a ko-> máromi temetőben álmodozott fia dicsőségéről. Az a belsőséges folydogáló élet, mely a Jókai házról Eszter túljegyzéseiben és a tovább élők emlékezéseiben rajzolódik elénk, akkor kezd megváltozni, mikor Móric iskolába kerül. Az iskolázás megosztja idejét, másfelé fordítja érdeklődését, kiragadja őt a családi körből, problémákat ad eléje, körülveszi hozzá illő, de idegen tanulóval, új életet tár eléje, új kötelességet ró reája. A házi nevelés bef ejezését jelenti és a nyilvános élet megkezdését. Rajzolgatás mellé a tanulgatás kötelessége kapcsolódik és megnyílik előtte a város és az iskola szabad tere s kezdődik a város és az iskola nevelő hatása. t III. Rév-Komárom, a híres Arany kert fővárosa, a monda rózsaszínű ködéből,, a hagyomány romantikus távlatából lépett a kis Jókai elé. A süppedékes Csali lóköz déli csúcsán, a győri Duna és a Vágduna összefolyásánál alakult hatalmas vár hideg karjai közé zárt város fölött ezelőtt ötven esztendővel is még ott lebegett valami izgató misztikum. Mennyivel titokzatosabb lehetett Móric gyermeksége idején, mikor még beszédesebb volt az aranyszájú monda s egyszerűbb az élet kerete és folyása. Több alkalom nyílt fölemlegetni a régi eseményeket s a még ódonabb tündérmeséket, melyeknek irigyelt szereplői Komáromban úgyis itthon voltak. Hiszen Csallóköz lett volna a mese szerint Tündér Ilona országa s az öreg Dunából aranyat mostak, a tündérek ajándékát. Gyönyörű kertekről szól a hagyomány, melynek csodás virágai égtek a nap tűző ragyogásában. Erdeiben, .gyümölcsöseiben mosolygó alma, csengő barack termett, szüleiben aranygerezdből szűrték a szikrázó aranybort, pázsitos útjain tündérek lejtettek, zsombékjaiban ijesztő emberesodgk bújtak meg, kóválygó lidérctüzek csábítgatták az útonjárókat. ’ Mese és valóság szövődik bele a múltat takaró fátyolba, a szóhagyomány történeti események magvát rejtegeti és őrzi, a hiteles események romantikus köntöst öltenek. A város nevét és azzal eredetét is inkább burkolja, mint magyarázza a hagyomány. E szerint szláv nomádok vették volna birtokukba a rómaiak Crumcrumát s adtak volna Komárna nevet, bizonyos, hogy a pannoniai műveltség ide is elért § hogy a birodalom megdőlte után számottevő település, nem történt s a jövevény népiek a meglevőt is lerombolták. A város német nevéhez (Komorn) is többféle változat fűződik, Jókai, a legkésőbbit említi, mely szerint a vár kőszűze köszönti így az ostromló ellenséget: Jöjj holnap! Komm’ Mor’n.1 Ez a kőszűz is misztikus alak. A közhiedelem azt vallja róla, hogy fügét mutat az ellenségnek. Mivel magyarázzuk e hiedelmet, hiszen a kőszobor kezében koszorú van s ezt mindenki még ma is tisztán láthatja, ha nem azzal, hogy e városnak is fantáziája van. Krónikáink tudósítása szerint a honfoglalók kumai népe és vezére Hetei szállott meg itt s e hagyományt etnográfiái és nyelvi vonások is igazolni látszanak. A krónákaírjó barát az Urbs Coma4 rum etimológiájával akarja nevét megértetni, a régi emlékezés kumai magyarokról szól. Bizonyos, hogy fekvésénél fogva hadászati és forgalmi jelentőségét a honfoglalók felismerték és hogy gyökeres magyar őslakossága a város és az ország ezeresztendős kálváriáját járta és tartja emlékezetében. A messzi múlt a rómaiak idejéig nyúlik vissza, a közelebbi eseményék fájdalma még ott sajog az öregek szívében. A történeti valóság nem merül alá sem az idők sem a feledés vizeiben, de megújul, mikor egy-egy lovas sírt kiásnak az Ucs morotváján, mikor a kútfúró ásója, csákánya, gabonáshajó tölgyfagerendáiban akad meg Tanyon és az ekeli dombok egyikén. (Folytatjuk^
