Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-11-13 / 91. szám
1937. november 13. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Komáromi esküdtszék A Messinger-ügy Nagy érdeklődés melleit tárgyalták Messinger Béla földbirtokos bűnügyét Ölheti fogházat kapott Messinger Béla Csütörtökön kezdték tárgyalni a komáromi esküdtbíróságon Messinger Béla komáromi földbirtokos bűnügyét, hatalmas érdeklődés mellett: a nagy érdeklődésre s a felvonult »külvárosi társadalomra« való tekintettel a bíróság jegyeket osztott ki. A Messingerügy már annakidején is nagy feltűnést keltett: egy tolvajlási sorozat végére helyezett véres pontot a földbirtokos revolverének golyója, miután évek óta lopkodták vagyonát a Singellőben s az erődlakásokban megbújt tolvajszövetkezetek tagjai. Két kérdés állott szemben egymással ezen a tárgyaláson. Az egyik kérdés a szegénység, a nyomorúság, a szociális elesettség kérdése volt, — a munkanélküliség s a pénztelenség olyan nagy a külvárosokban, hogy a szegény ember onnan szedi a megélhetéshez szükségeseket, ahonnan tudja. S rendszerint lop. A másik kérdés: a kárvallott, állandóan kifosztott ember lelkiállapotának kérdése és ezzel kapcsolatban az, hogy olyan vagyoni s közbiztonsági állapotok között, amilyen Komárom külvárosai s földbirtokai körül fennáll, megvédheti-e minden körülmények, még tűzharc árán is, a birtokos a maga vagyonát? 1937 március 20-án este Messinger Béla néhány tolvajt el akart űzni házatájáról, revolverével agyonlőtte Eke Szilveszter komáromi munkanélkülit. Az ügyészség halált okozó súlyos testisértés címén emelt vádat ellene. A tárgyalás elnöke dr. Soős Imre felsőbírósági tanácsos volt, az ügyész dr. Szomora, a védő ifj. dr. Mohácsy János. Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Nem! Elnök: Miért nem? Vádlott: Tekintetes kerületi bíróság, mielőtt vallomásomhoz érek, szíveskedjék elnézéssel lenni irántam, ha esetleg felindult állapotban lennék, de azt igazságtalanságnak tartom, amelyet elkövettek ellenem, a letartóztatásommal. Kiinduló pontként visszamegyek a régebbi évekre. 1929-ben egymillió koronát fordítottam arra, hogy telepemet beültessem gyümölcsfákkal s erre a célra 1400 darab gyümölcsfát vásároltam. Ezt a komáromi szegénynegyed lakói lassankint mind egy szálig elhordták, kivágták, elégették. Többször voltam szemtanúja annak, hogy amikor embereim a földbirtok egyik végén dolgoztak s kukoricát szedtek, a föld másik végén 10—15 suhanc zsákszámra lopta a kukoricát. Engem is megfenyegettek, hogy ne menjek oda, mert agyonütnek. ÉvrőL-évne így mlent ez s én tehetetlen voltam ellenük. Ellopták a téglagyár épületében levő szerszámokat, szíjjakat, sőt a lovam nyakáról a kötőféket is ellopták. E lopások ellen csak egy kiút volt: elriasztani a társaságot. Szándékomban senkit sem volt agyonlőni: ezt végtelenül sajnálom. Elnök: Mondja el a részleteket. Hogyan tudta meg, hogy tolvajok jártak akkor este a földjén? j Vádlott: 1937 március 20-án este fél 8 óra tájban jött hozzám az éjjeli őr s azt mondta, hogy a bagger körül tolvajok járkálnak. Felköltöttem a fiamat, magamhoz vettem Browningomat s elindultunk a tolvajok megkeresésére. A villanylámpa halvány fénye mellett imozgó alakot láttam. Lőttem, de nem az alakra, hanem a levegőbe. Talán 3—4 lövést adtam le, majd visszatmentem a házba. Elnök: És ezután mi történt? Vádlott: Másnap hallottam, hogy a csendőrök keresnek engem, mert meglőttem egy fiút. A csendőrségen elmondtam, hogy rengeteg a tolvaj, akiket lövésekkel akartam elriasztani. Ha lövésem talált, ez csak szerencsétlen véletlen, mert senkit meglőni nem akartam. Elnök: Mikor Eke Szilvesztert agyonlőtte, nem hallott segélykiáltást? Vádlott: Nem;. De szeretném elmondani még azt, hogy a tetőcserepeimet is ellopták s a kútba, bosszúból, köveket s egyéb tárgyakat dobáltak. Elnök: Ez nemi tartozik ide. Már elmondotta, hogy gyakran jártak magához lopni. Tud még valamit? Vádlott: Nem. Ezekután Messinger Béla kihallgatása befejeződött. Következtek a tanuk, Eke Szüveszter társai. Mind beismerték, hogy lopni akartak. Elsőnek Nagy Józsefet hallgatták ki. Nagy József, tanú: Én, Ullmann Feri, Nagy László, a bátyám, Eke Szilvi, Benyo Feri és Pintér Marci ^elhatároztuk, hogy csórunk egy kis szalmát a Messingertől. Este, amikor sötétedni kezdett, átmentünk a vasúti hídon sa töltés mellett bementünk a földekre. Ekkor észrevettük, hogy az éjjeli őr siet »a Béla« háza felé. Leültünk s vártuk, amíg elmegy s amint így ülünk, egyszerre hangokat hallunk, egy zseblámpa ránkvilágított, amire futásnak eredtünk. Alig teltünk pár lépést, lövések dördültek el, egymásután vagy négy lövés, az egyik fiú elkiáltotta: »jaj, (meglőttek!« — de azért futott még vagy nyolcvan métert s láttuk, hogy össze akar esni. Ketten karonfogtük s kivittük az országút szélére. Én, meg Benyó, elszaladtunk az őrházba, hogy telefonáljanak a mentőkért, jöttek a mentők s bevitték szegény Szilvit a kórházba. Elnök: De maguk azt mondták a vizsgálóbíró úr előtt, hogy csak négyen voltak. Tanú: Igen, mert én, meg Pintér fiatalok vagyunk s ne;m akartunk ebbe belekeveredni, azért tagadtuk le. A többi tanú is azt vallotta, hogy lopni akartak. Dr. Mezey János törvényszéki orvosszakértő szerint a lövést 30—40 méter távolságról adhatták le, egyenes irányban. Majd felvonultak a Messinger földjével határos földek gazdái, Rácz Benő, Rácz Ferenc, Rácz Béla és Máté István komáromi lakosok. Vallomásukból kitűnt, hogy a komáromi határban a vagyonbiztonság igen gyenge lábakon áll, a lopások mindennaposak s Messinger Béla több feljelentéssel is élt. Kitűnt, hogy éppen a komáromi határnak ez a szakasza van a legtöbb támadásnak kitéve. A földterület ugyan Komárommal szomszédos, de a komáromi hatóság nem illetékes ezt őrizni. Közigazgatásilag Szentpéterhez tartozik, csendőrsége Izsán van s íaz izsai három csendőrnek roppant nagy a területe. A hetényi országút tája: szabad préda. Az erődlakóknak csak a hídon kell átosonniok s mindent el vihetnek: életveszélyesen fenyegetik meg a vagyonukat védő gazdákat. Előadták, hogy a tolvajok 10—15-ös csoportban jártak, a föld tulajdonosát kőzáporral fogadták s megfenyegették, hogy elteszik láb alól, ha közel fog jönni. Éjjelenként ropogtak a tolvajok fegyverei, a csőszökre lődöztek. A gazda kénytelen a tolvajlást tétlenül nézni, mert amikor az egyik károsult tettlegesen lépett fel a tolvajokkal szemben, még őt büntették meg s neki kellett a kórházi költséget fizetni. A határ e részében így minden termény szabad prédája voll a tolvajoknak. Molnár József tanú szerint az éjjeli látogatók egyike dicsekedett előtte, hogy revolver is volt náluk és és szerencséje van Messingernek, hogy Pintér agyon nem lőtte. Végül pénteken délelőtt az éjjeliőrt, Boncz Andrást hallgatták ki, — a tanüt Harcsás-pusztáról kerítették elő, ahol napszámban volt, — s a kritikus éjszakán történtekről az éjjeli őr is beszélt. Ö költötte fel Messingert, aki azután üldözőbe vette a tolvajokat. Ő egymaga félt közéjük menni, mertinem volt fegyvere s a tolvajok többször is megfenyegették. A bizonyítási eljárás befejeztével az esküdtbíróság megszerkesztette a kérdéseket, majd délután a perbeszédekre került a sor. Előbb Somora dr. államügyész terjesztette elő vádbeszédét szlovák nyelven, amelynek elhangzása után ifj. dr. Mohácsy János védő a nyelvrendelet 23. cikke alapján kérte, hogy a vádbeszéd a vádlott magyar anyanyelvén is terjesztessék elő, mert a vádlott nem érti az államnyelvet s mert róla van szó, ehhez joga van. A bíróság a kérelemnek nem adóit helyt avval az indokolással, hogy a nyelvrendelet szériáit a vádindílvány terjesztendő elő kisebbségi nyelven, a vádirat pedig magyar nyelven is kiadatott. A vádbeszéd nem a vádlotthoz, hanem a bírósághoz szól. A védő a határozat ellen semmisségi panaszt jelentett be. ÉVIK ÓTA LÁTNI MELLIÓK MOSOLYA E MÁRKA FÉNYÉT: • TISZTÍTSA a fogát ÉPÚGY, MINT A KEZÉT, SZAPANNAL,MÉG PEDIG REGGEL ÉS ESTE. GIBBS FOGKEFE KISZAKÍTHATATLAN SÖRTÉVEL. • GIBBS FOGSZAPPAN ÉS FOGKRÉM SZAPPANTARTALOMMAL. Kapható minden szaküzlefben! Az almafákat, amelyeken penészgombák voltak, permetezze be már ősszel. Megbízható és bevált permetezőszer az Ezután dr.Mohácsy János védő mondotta cl hatalmas, másfélórás védőbeszédét, amelyben élénken ecsetelte a téglagyár körüli vagyonbiztonsági helyzetet s felhívta a figyelmet arra, hogy a munkanélküliséget nem lehet a munkakerüléssel összetéveszteni. Majd jogi szempontból fejtegette a vád tarthatatlanságát, amely legrosszabb esetben is csak gondatlanságnak volna minősíthető, de a vagyon jogos védelme a vádlott felmentését is igazolja. Kérte a legenyhébb büntetést. Az esküdtek Messinger Bélát nem az ügyészi vád értelmében, hanem a védelem által vitatott gondatlanságból okozott emberölés vétségében mondta ki bűnösnek s az esküdtbíróság ez alapon az enyhítő körülmények figyelem bévé telével ötheti fogházra ítélte, amelyet azonban a már elszenvedett vizsgálati fogsággal teljesen kitöltöttnek vett. Ügy az ügyész, mint a védő 3 napi gondolkodási időt kért az esetleges jogorvoslat beadására. Felakarta gyújtani gyermekei alatt az ágyat: nyolchónapi bötlöni kapott érte Szerdán gyű j to gatás i bűnpört tárgyalt la komáromi esküdtszék, dr. Kronieroff bírósági tanácsos elnöklete mellett. Idősebb Pecsérke Ferenc 58 éves szalatnai földmíves állott vádlottként a bíróság előtt. Az öreg Pecsérke amierikás gazda volt, szorgalmasan dolgozott kint 15 évig, végül is 170.000 koronát gyűjtött össze s a pénzt hazahozta magával. Házat, földet vásárolt s nyugodtan éldegélt a fiával. Nyugalma csak addig tartott, amíg nő nem került a házhoz: ifjabb Pecsérke megnősült, elvette Pásztor Ilonát. Ez volt a baj. Az öreg, hogy nyugodt élete legyen, minden vagyonát a fiatalokra Íratta, remiélve, hogy azok majd gondját viselik öreg napjaira. A fiatalasszony rosszul bánt vele s az örteg Pecsérke állítása szerint nem is mosott rá, az öreget a férgek ellepték. Az após enni sem kapott, ha kapott, akkor olyat, hogy nem tudta megrágni. Idősebb Pecsérke rettenetesen el volt keseredve s a bosszú gondolatával foglalkozott. Augusztusban megérett benne a gondolat, hogy elteszi a fiatalokat láb alól, vagy, ha már ezt nem is, de legalább felgyújtja őket. Szerzett egy kéndarabot, azt meggyujtotta s az ágyba dugta. A kéndarab elaludt, Pecsérke kísérlete ezúttal csütörtököt mondott. A fiatalok ezt észrevették s még kínosabbá tették íaz öreg életét. Pecsérke azonban nem tett le a bosszúról. Augusztus 28-án éjjel belopózott a fiatalok szobájába, felgyújtotta az ágyukat s kiszökött a szobából. Szerencsére, a fiatalok időben felébredtek, a füst kizavarta őket a szobából. Apjukat feljelentették. Az államügyész előbb kétrendbeli gyújtogatás, majd később gyújtogatás kísérlete címén emelt vádat ellene. Pecsérke azzal védekezett, hogy nagyon rosszul bántak vele s inkább a börtönben marad szívesen, minthogy még egyszer visszamenjen gyermekeihez. Az esküdtszék, dr. Kendi védőbeszéde után, Pecsérkét egyrendbeli gyújtogatás kísérletében mondotta ki bűnösnek s nyolchónapi börtönbüntetésre Ítélte. A vádlott megnyugodott. r