Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-17 / 57. szám
1937. július 17, KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. A Prot. Jótékony Nőegylet kóstolója Régi, felejthetetlen kedves emlékek fűződnek ennek a minden időben egyedülálló, pompás nyári mulatság- ; nak rendezéséhez, amely a nyári évad ' elmaradhatatlan társadalmi eseménye szokott lenni 1883 óta, amikor az első Kóstolói tartották. A komáromi Protestáns Jótékony Nőegylét jótekonycélu és tánccal egybekötött hangulatos mulatságát ezidén is . megrendezik és pedig augusztus 1-én. vasárnap, a megszokott régi szép helyén: a Dal egyesi! lel gyönyörű kerti helyiségeiben. A Nőegylet elnöke, tisztikara és választmányának lelkes tagjai nagy felbuzdulással készítik elő a messze vidéken is utolérlietétlenül jó hírnévnek örvendő táncvigálmat és körültekintő figyelemmel végzik a rendezés sok lapintatot követelő munkáját. Mint ismeretes, ä Kóstoló arról nevezetes, hogy páratlan, kiváló büffét bocsát olcsón a közönség rendelkezésére, amely a legváltozatosabb és legizletesebb ételekből és a legzamatosabb italokból, valamint üdítő frissítőkből áll s amelyeknek minden mulatságon sok fogyasztója van. Az idei Kóstoló ebben a tekintetben sem fog elmaradni elődeitől, de a jó magyaros hangulat sem fog hiányozni azestről, mert máris nagy érdeklődés nyilvánul meg a kedves táncestély iránt. Hogy lesz férj,feleség a magyar leány s a kajakos anglius Szomorú történet, boldog befejezéssel Három héttel ezelőtt szép, derült nyári dél volt. Az Erzsébet szigeti jó hírű Pokol vendéglő térraszán hárman üllek, egy uriasszony, egy közismert barátunk és egy hosszas dunai túráról kajakkal most érkezett anglius, londoni szép szál úrifiú. Boldogan fogyasztották az ebédet, tudniillik az intelligens úriasszony és a csak angolul beszélő úrifiú, meri míg az egyik örült, hogy tolmácsra akadt, viszont az úriasszony örült, hogy nyelvtudásában gyakorolhatja magát. Pergett az érdekes beszélgetés a nagy útról, mi egyébről. Barátunk hallgatja s ittott magyarázatot, kért az előtte érthetetlen nyelven folyt érdekes társalgásról. A magyarázatok után barátunk a búcsúzás előtt, levélpapírost kért a vendéglőstől és felajánlón a kajakos angüusnak, ki Esztergom céllal s Budapest végcéllal ment tovább, egy ajánló levelet. A levelet bankos stílusban írta s a levél alábbi szövegéből az is megállapítható hogy az csak »0« lehet, a levél írója. A levél szólt ©képen: »Dr. N. N. tb. főszolgabíró úrnak, Esztergom. Vármegyeháza. Kedves Bohém Pajtás! Átküldők Neked egy angliust, kajakjával, cókmókjavai. Fogadd szívesen! A magyar lovagiasság, vendég- és felebaráti szeretet nevében kérlek, légy szives neki ott egy tolmácsot szerezni, ki szándékaiért ha felelősséget nem is vállal, de azokat lehetővé teszi. Miután a melléklet szerint egy jókülsejű úri fiúról van szó, azt hiszem, bőgj' neki s taláu annak is majd jobban konveniál, ha nő lesz a — tolmács. Ne legyünk önzők! Ölel: Marci. 3 melléklet: ő, kajakja és cókmókjai.« ifi Ez volt a levét s ezzel és kajakjával leérkezett a nagy útra vállalkozó anglius Esztergojm alá. De nagy szél paskolta érkezésekor a szőke Duna habjait s hogy-bogy nem, ki tessékel te kajakjából az utast, aki a hullámokkal küzködött a lefelé sodródó cókmókjáért. Már-már kimerült s mint ahogy írni szokták: »majd hogy nem a hullámsírba temetkezett.« Az utolsó pillanatban a parton fürdőző két fiatalember sietett segítségére. Teljesen elaléltan a kimerültségtől vonszolták őt partra s hozzá fogtak az életmentéshez, miután már mások is érkeztek segítségére. Eközben került elő a vízhatlan zsákból az útlevél s benne az ajánlólevél. Nosza a cím alapján elsietett az egyik mentő fialalember a levéllel. Mit lesz Isten! Nem nagy távolságra éppen a Duna mellett sétált a címzett egy hölgy ismerősével. Elolvassa a levelet s a katasztrófa színhelyére sietnek. A hölggyel még barátságosabb tempóban folyik az élesztős, teát főz a közeli házban rum trial a nőismerős az elgyengült kaj akolónak, egy kis barátságos simogatás is erősítőleg hat. Hogy azután hogy volt, hogy nem volt: nem egyedülálló esete két szerető szív véletlen találkozásának. Ezt; dokumentálja tömören sokat mondóan, boldogan egy képeslap, mely az élet-, mentéshez is hozzájárult ajánló levél írójának, barátunknak címére ’érke* zett, angol és magyar nyelven írva: Angolul: »Sok-sok hálás köszönet a levélért. « Ezután magyarul folytatódik a szöveg: »Köszönjük a közvetítést. Az esküvőnkre okvetlen majd elvárjuk. C. W. Noel. K. Jolán.« * Pár nappal ezelőtt találkozott barátunk a Baross-uccán két hölgy ismerősével, kiknek előzőleg már elmondotta ezt az érdekes, kedves véletlent. — Hova hölgyeim? — kérdezte barátunk. — A Dunára megyünk angolnákra halászni -- volt az esetre célzó válasz. ( — Talán angol vőlegényekre — felelte barátunk. — Igen, maga imposztor, magának jó szimatja van, közvetítsen el bennünket is, — így szólt a huncutkás felhívás. — Parancsoljanak, rendelkezésükre állok — mondotta barátunk, kit egyébként úgy ismerünk, hogy csak boldogságot kívánna embertársainak e hitvány földgolyón... Parabola. Nagy éjjeli tűz Gadócon Pénteken este tíz órakor Komárommal határos Gadóc telepes községben hatalmas tűz posztított. Slipák János és Görög Ferenc majorsága égett le teljesen. A tüzet az arató munkások vették észre. Az épületek fazsindellyel voltak fedve, az épületek közelében nagymennyiségű szalma volt elhelyezve, ami a tűz gyors terjedését idézte elő. Az első percekben mindenki a mentésheez látott, azonban a víz hiánya miatt a kiütött tüzet, eloltani nem tudták. A közeli vasúti állomásról kérték telefonon segítségül a komáromi tűzoltókat, miután Gadócnak nincsen tűzoltósága. A tűzoltók Schleisz Géza parancsnok vezetésével teljes készültség-* get vonultak a tűzhöz és autómotorfecskendőjükkel zúdították a vizet az égő épületekre. Az égő istállókból az állatokat kimentették, azonban a padláson felhalmozott gabonát már nem sikerült biztonságba helyezni. A tűz oltásához szükséges vizet a tűzoltóknak a távolabb folyó Gadócpatakból kellett autóval a tűzhöz szállítani, ami a tűzoltási munkákat nagyban késleltette. Az épületek mennyezete több helyen beégett. A tűzoltók nagy erőfeszítéssel dolgoztak és csak reggel négy órára sikerült a tüzet, amely 'az egész környéket veszélyeztette, eloltani. A leégett épületek tűzkár ellen biztosítva voltak. — Hillnizgalini folyóiratokra gyűjtött előfizetést egy szcnlbenedeki napszámos, de nem számolt el vele. Nyitván az elmúlt héten letartóztatták V. János 43 éves szentbenedeki napszámost, aki hitbuzgalmi folyóiratokra gyűjtött előfizetőket, de a felvett pénzt magának tartotta meg. Verebélyen és Komáromban hasonló szélhámosságért már szintén elfogták V. Jánost. Sajnos, a jóslatunk beteljesedett! bár nem kellett valami nagy jóslási tudomány ahhoz, hogy előre megmondtuk, hogy az idei nagy esőzések és folyamok áradása meghozza a veszedelmes vendégeket számunkra: a szúnyogokat! Kissé késtek, mert közben a beállott hatalmas záporok akadályozták ezeket a vérszopó bestiákat a fejlődésben. Megkéstek, de annál nagyobb erővel zúdultak ránk. Este felé az udvarokon, kertekben, parkokban, sétányokon ülni vagy járni nem más, mint állandóan csapkodni a szúnyogok felé és vakarózni. Aztán a szabadlevegő élvezése azzal végződött, hogy fölhólyagozva térünk be a lakásunkba. De még itt sincs az ember mentesítve a szúnyogoktól, mert | ha este szellőztetünk, a szobába is behatolnak. És van-e idegesítőbb hang, mint éjjel egy-egy árva szúnyog zümmögése, muzsikálása? Ez az átka a vízmellelti élés boldogságának! Nem csak kellemetlenek ezek a szúnyogok, hanem nem egyszer veszedelmesek is, mert némelyik terjesztője az egyik veszedelmes kórnak, a mocsárláznak, amely különösen a Csallóközben valamikor nagyon elterjedt betegség volt. Most hála a belvízlevezetésnek és a csatornázásnak, már csökkent a malária veszedelme nálunk. Az Erzsébet szigeti kertekben előfordult az is, hogy egyesek szúnyogcsípés ulán csalánkiütés féle betegséget kaptak és hosszú hetekig állottak gyógykezelés alatt. A bőrük úgy hámlott, mintha korpával lett volná behintve. i Bent, Komáromban, hála Isten elég ritkák, de a környéken sűrűén jelennek meg a nép által oltott szúnyogoknak hívott nagy szúnyogok, amelyeknek csípése még fájdalmasabb. j Esténkint hiába kuruttyolnak a békák ezrei és hiába pusztítják a szúnyogot, nem bírnak ezzel a nagy tömeggel. A gyógyszertárakban, drogériákban ugyan árulnak szúnyog elleni folyadékot, de ki győzné magát naponta többször is bekenni, mert hiszen nem csak a szabadon maradt testrészt csípik, hanem csípnek ezek ruhán keresztül is. Egy tudós azt ajánlja most, hogy a szúnyogcsípés helye ne dagadjon föl, legjobb a csípés helyét megnyálazni, mert az emberi nyálban van valami, ami a szúnyog mérgét ellensúlyozza. Hát próbáljuk majd meg! — Súlyos baleset egy motorkerékpár-kirándulás alkalmával. Hraskó Jenő lévai kőfaragó motorkerékpárt készült vásárolni. Ki is szemelt egy megvételre alkalmas használt motorkerékpárt, amellyel próbaútra indult. Az útra könnyelműen magával vitte Löwinger Frigyest, aki a hátulsó ülésen foglalt helyet. A motorkerékpár valami defektus következtében Szecse közelében hirtelen leállt. A hátul ülő Löwinger a hirtelen megállás következtében elvesztette egyensúlyát és átbukott a gépen. Fejét az úttest kövezetébe oly súlyosan beleütötte, hogy koponyaalapi törést szenvedett. Eszméletlen állapotban szállították be a lévai Molnár-szanatóriumba, ahol műtétnek vetették alá. — Világháborúból származó leleteket laláliak a Nyitra folyó víznélkül maradt medrében. Gátszakadás következtében Érsekújvár mellett víz nélkül maradt a Nyílra folyó egyik ága. A kiapadt meder fenekén az iszapban egy gépfegyvert, több fegyvert és lövedéket találtak. A fegyverek és géppuskák az 1919 évi harcok idejében kerülhettek a Nyitra folyó mindent eltakaró hullámai alá. A vízfenéken ezen kívül még 3 kerékpárt is találtak, amelyeket valószínűleg szorongatott kerékpártolvajok dobtak a vízbe. — Állambáztartáslan. — Tegnap a férje azt mondta, hogy az ő szava valóságos törvény a házban. — Igen, törvény, de olyan törvény, amely sohasem lép életbe. 263 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia Lassan mindent eldobni! Éjjel tizenkét óra ötvenöt. Ez már, ha úgy vesszük, lehel pontosan egy óra is. Ilyenkor szálldogálnak ki a dunaparti vendéglőkből a betartóbb, józanabb elemek. Már tudniillik azok a józanabb elemek, akik nem egy pohár szódavíz, sem egy csésze fekete mellett üldögéltek eddig, hanem legalábbis egy liter borocskának néztek a végére. Mert aztán ennél kevésbbé józanabb elemek is vannak, akik az összes zárásokat megvárják s hajnali kettő-három felé ballagnak haza nem egy, hanem legalább két literke után. Akik eme turnus után következnek: a hajnali négyesek, ötösök, azok A'agy szinjózanok, vagy a rendőrségnek itt*olt ismerősei, késdobáló tehetségüknél fogva. Egyszóval hajnali kettő előtt vagyunk, pontosan egy óra, Nádor ucca. Á színen egy atyafi húz keresztül, az ucca keskeny, az atyafi jobbrólbalról fölméri s magában énekelget. A másik oldalon is egy atyafi, szintén utat mér s szintén énekelget. A kettő összeér. Az ucca szűk, a pénzügyi palota előtt vagyunk, ki kellene egymás elől térni. Nem megy. — Tttemmmaaarho... — mondja jó csallóköziesen az egyik. — Tttevadállllot... — így a másik. Hiába, a bacchusi hatalmak úgy akarták, hogy itt veszekedés legyen ma este. A veszekedés gyorsan kitör, minden megelőző gyorsulás nélkül, egyszerre a hegyiben vannak, direkt sebességgel. Már felverte az ordítás az uccát, néhány pofon csattan, szitkok. Az ablakok megnyitnak s aggódó arcok figyelik, nincs-e tolvajfogás a színen. Most érkezik egy józan valaki. A színen már csak az egyik részeg van, a másik nyomtalanul eltűnt, á részegek bámulatos kámfor-tehetségével. De, aki ott maradt, az magánszorgalomból egyre kitartóbban üvöltöz, méltatlankodik s nekirúg egy redőnynek. Csakhamar többen is ordítani kezdenek, pillanatok alatt olyan az ucca, mintha nyúzni akarnának valakit. — Engeggyenek! A részeget valaki, megszorítja. A részeg elinal, futni kezd, kalapja ott marad zálogban. Most egy új szembejövő ragadja meg a részeget, de az ügyes és kibújik vékony esőköpenyéből. Már se kalap, se köpeny. Tovább fut, elkapja egy kulcsos ember. Annak a kabátot hagyja a kezében: ügyes mozdulattal búvik ki a kabátból. Ingujjban rohan s egy újabb hatósági ember úgy találja megragadni a nagy üldözésben, hogy a nadrágtartóját hagyja otl. Százméteres futás után félig le van vetkőzve, útjának nyomát az eldobott ruhadarabok mutatják. Valahol a Klapka-téren áll meg. Liheg egyet s bevárja üldözőit Mire azok odaérnek, nyakkendő, gallér a földön. Veti már le a részeg magától s szórja az útra erősen: — Ezt is, ezt is... — libegi, aztán eltökélt arccal ül a járda szélére s kerek, bevégzett mozdulattal rángatja le a cipőjét. — Nesztek! —vágja oda üldözőihez. Ekkor érnek oda mind az üldözők. A jelenet befejeződött. Holnap újra kezdik: a filmszalag pergése végtelen... I
