Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-11-06 / 89. szám

1937. november 6.

KOMAROMI LAPOK

9. oldal.

Kötött ruhák

Végre egy olyan divatujdonság, ami ellen még a legszigorúbb bírálók sem lázadhatnak fel. Biztosan minden aszszony örömmel fogadja azt a hírt, hogy a divat újra felelevenítette a kötött és horgolt ruhákat. A divatot nemcsak szidni és követni lehet, hanem dicsérni is. Most pedig megérdemli a dicséretet, mert ez a divat valóban okos, praktikus és szép.

Párizsban évek óta nem szerepelt a divat műsorán a kötött ruha és kosztüm. Ez részben érthető is. A kötött holmik évekig eltartanak, ez a divat tehát inkább a hölgyközönség, mint a szabók előnyére válik. De a hosszú szünet után belátták a tervezők, hogy kár lenne ezt az elegáns és célszerű divatot továbbra is elhanyagolni. És igazi párisias Ízléssel annyi sikket, könnyedséget és változatosságot vittek az új divatba, hog3r, mindjárt az első bemutatón teljes győzelmet arattak. Kz új kötött és horgolt ruhák, kosztümök a népszerűség és siker jegyében foglalták el helyüket a szezon divatjában.

Legérdekesebb újítás a kötött ruháknál, hogy csipkeszerű, áttört mintával délutáni, vacsorázó és nagyestélyi ruhákat is készítenek. A mai fejlett kötési-horgolási technikaszebbnél-szebb mintákat produkál, akárhány kötött ruha látszatra ugyanolyan, mint a gyapjú csipkeruha. Ezeknél a ruháknál legszívesebben a laza, lyukacsos kötést alkalmazzák, virágokat, csillagokat, négyszögeket, leveleket és egyéb könnyed, szeszélyes mintákat utánozva.

Az alkalmi kötött ruhák fazonja rendszerint egyszerű, mert hiszen a csipkeszerű kötés önmagában is elég dekoratív. Díszül szívesen alkalmaznak élénk, elütő színű övét. Estére leginkább fekete és pasztell színekben készítik a kötött ruhákat, vacsorázóruháknál legdivatosabb a fekete és sötétkék, délutánra pedig a borvörös, zöld, lila, terrakotta, sötét- és középkék. Aki ügyes, otthon sajátkezűig is elegáns és divatos ruhát köthet magának. Némi türelem kell hozzá, az igaz, viszont így sokkal olcsóbban juthat hozzá, mintha szalonban, kötőüzemben csináltatná.

Igen sok elegáns kötött kosztümöt, sportruhát, uccai ruhát is látunk, amelyeknél már a tömöttebb kötésformát használják. Ezeknél a minták simák, angolosak: csíkok, kockák stb. Néha másszínű szálakkal is mintáz-' zák az alapanyagot. Az új kötött blúzokat pedig sokszor két vagy három különböző színű fonálból állítják öszsze. Megemlítjük még, hogy a mindig hordható praktikus szvettereken kívül a kötött kalapok és sálok is nagyon divatosak.

Az őszi-téli divatban sehol annyi változatosságot nem találunk, mint a kalapok terén. A kalap, amelyet nyáron át kézben, hónalatt vagy a legjobb esetben hátul a fej búbon viseltek a hölgyek, nem lényegtelen többé, ellenkezőleg, visszanyerte teljes létjogosultságát és fontosságát. Általában valamennyi forma, sapka, lók, turbán, barett, vagy karimás angol kalap teteje kissé emelkedő irányt mutat, nem is szólva egynémely fejfedőről, amely valósággal felhőkarcoló módjára tör a magasba. Némelyiknek a teteje lehajló hegyben végződik, mások vonalukkal követik a frizura szempontjából legelőnyösebb hajlást. A kis tokok az »apród« hajviselet fürtjeit szabadon látni engedik, vagy szabad helyet hagynak az elől felfésült »sopfoknak«.

Beszámoló az új hajviseletről

Már Lavasszal gyakori volt a panasz, hogy a divat — szorosabban véve a kalapdivat — és a hajviselet között nincsen kellő harmónia. Párizs, úgylátszik, alaposan megszívlelte az elhangzott szemrehányásokat, mert a nőies divatstílushoz meg excentrikus kalapviselethez most olyan nőies frizurát nevezett ki divatossá, hogy — ami a stílusok közötti összhangot illeti — meg lehetünk elégedve.

Csak ami a gyakorlati kivitelt illeti, a loknis frizura sok nehézséget okoz. Elsősorban félhosszú haj kell hozzá. A hölgyek tehát hónapok óta buzgón növesztenek. Bár a hajnövesztés örömei nem tartoznak a legkellemesebbek közé, a hölggyé k olyan hősiesek, hogy a rövid haj híveinek tábora napról-napra kisebbedik. Már csak a legcsökönyösebbek tartanak ki és azok is egyre lankadó meggyőződéssel. Mert ami igaz, az igaz. Nőies kalapjainktól kezdve egészen a nőies vonalvezetésű ruháinkig az idei divatirányzat minden szempontból ellentéte a kiborotvált nyakú, fiús hajviseletnek. Különösen az igényes délutáni és estélyi toalettek azok, melyekhez csakis »frizura« illik...

A barnák és feketék a laposabb, fejhez símulóbb csigákat, a szőkék pedig rengeteg apró loknikba csavart angyalfürtöket hordanak. Elméletben mindezt könnyű eldönteni, de gyakorlatban aztán jönnek a nehézségek. Nem mintha a loknik előnytelenek, lennének. Sőt! Mindenkinek jól állnak. De csak — ha frissen készültek. És ez a legnagyobb baj. Mert, akármilyen szépek a lokni-remekművek

és akármilyen odaadással tűzdeli és szorítja fátyol alá őket lulajdonosnőjük, másnapra összetörnek és a diadalmas loknik helyett a rendezetlen kóctömeg benyomását keltik.

Páris a lokniproblémával szemben eleinte azt a tanácsot adta, hogy egyszerűen mindennap újra kell lokniztatni. Volt már ilyen példa a divattörténelemben. Például a rokokókorban s Napoleon idejében, mikor a Titus-fejeket viselték egy ideig. Mindez nagyon szép és megnyugtató. Csak nehezen vihető keresztül. Különösen 1937-ben, mikor a nőknek se idejük, se pénzük nincsen a mindennapos fodrászra. A fogas kérdést végül is úgy oldollák meg, hogy a szürke hétköznapokra az áramvonal-frizura — a tarkón kiflialakban rollniba csavart félhosszú haj —, estére pedig a loknik divatosak. Természetesen, akiknek a mindennapos fodrász nem okoz nehézséget, nappalra is loknisak lehelnek.

Tehát nappalra a félkör alakban elrendezett nagyobb loknik vagy az áramvonalas frizura, estére pedig a loknis hajviselet járja. Ez lelt a lokniproblétna megoldása. Egyben újabb példa arra, hogy tudja Páris azt a híres közmondást alkalmazni, mety szerint — megmarad a káposzta is és a kecske is jóllakik.

Hölgyek egyinásközl.

— Mit szólsz a ruhámhoz? A tizenkilencedik születésnapomra csináltattam.

— Ahhoz képest elég jó állapotban van.

Milike kalandja

Hárman voltak testvérek, Mici, Mióka és Milike. Milike a legfiatalabb közöttük. Ö nem olyan torkos, mint nővére, de azért nála is akad egy-két; rossz tulajdonság. Elsősorban kissé hiú a lelkem. Egész nap elnézné saját képmását a tükörben, ha nem tartana családja csúfolódásaitól. Mert Milike végtelenül büszke szép, karcsú alakjára és hófehér bundájára, melyet csak a két szeme között f eke télő csillag szakított meg.

De azért így is elég módot talált Milike önmaga szemléléséhez. Inkább lemondott a délutáni szundikálásról, csakhogy kedves tükre elé vándorolhasson. Ugyanis ilyenkor nem kellett félnie testvérkéi gúnyolódásaitól, hiszen azok ebéd után az igazak álmát aludták és Milike nyugodtan belopózhatott a hálószobába, ahol egy hatalmas tükör álldogált a sarokban.

Milike legboldogabb percei voltak a hálószobái látogatások. Minden oldalról vizsgálgalhatta kecses alakját és e szép képpel nem tudott betelni. A baj csak ott kezdődött, hogy a többiek hamarosan észrevették Műikén a délutáni dorbézolásokat. Ugyanis hiányzott neki ez a két-három órai alvás, hiszen teste nem pótolhatta, amikor minden tisztességes macska egérre vadászik. Ő bizony csak úgy tessék-lássék követte anyját és testvéreit a padlásra, amikor megkezdődött az egerészés ideje és legszívesebben leheveredett volna valami puha alkalmatosságra, ahol azután elaludt. Ha nem vették észre, átaludta az egerészésL s reggel, mint aki jól végezte dolgát, ő is oda állt a tejestál elé. De végül is feltűnt mindnyájuknak Milike viselkedése és megállapították, hogy ennek valami magyarázata lehet és az csak a délutáni szundikálások hiánya.

— Vájjon mivel töltheti Milike a

délutánokat? — kérdezte Cica mama másik két leányától.

Persze egyik sem válaszolhatott, mert ők sem ismerték Milike titkát.

— Talán az éléskamrában tölii az idői? — hangzott egyszerre halkan Mióka hangja, aki még nem felejtette el, hogy annakidején mennyi nyalánkságot talált ott.

— Nem hiszem, mert Milike egyáltalán nem torkos, — rázta a fejét Cica marná, aki nagyon jól ismerte gyermekeit. — Tennünk kell valamit, mert ez így nem mehet tovább.

Hosszas fontolgatás után elhatározták, hogy egy nap feláldozzák a szundikálást és utánajárnak Milike titokzatos sétáinak.

A következő délután tényleg megállapító! iák, hogy Milike ébren tölti a drága órákat. Úgy tettek, mintha elaludtak volna, de titokban Műikét figyelték. Észrevették, hogy ő is csak tetteti az alvást és amikor azt hiszi, hogy a család már szundikál, feláll helyéről és kioson. A többiek csak ezt várták. Ők is felálltak, utána mentek Műikének és persze megállapították, hogy a hálószobái tükör előtt illegeti magát. Huh, micsoda zivatar tört ki erre! Cica mama még az egyik mancsát is igénybe vette a hathatóság kedvéért és Milike szép bundája kissé bepiszkolódott. De ő szentül megfogadta, hogy felhagy hiúságával es inkább követi Cica mama tanácsait, aki a gondos szülők példájára már korán egerészésre fogta gyermekeit.

Telt-múlt az idő, Milike valóban elkerülte a hálószobát. Mintha elfelejtette volna, hogy azelőtt milyen hiú volt, most eszébe se jutott a tükröt keresni. Már ki is vívta Cica mama dicséretéi, amiért az éjjeli portyázásokon oly bátran és okosan viselkedett. De haj, egy idő múlva ismét elővette Műikét a hiúság. A dolog úgy történt, hogy nagymosáshoz készülődtek a házban. Mint ilyenkor szokás, kitelték a teknőt az udvarra, belemerték a vizet és otthagyták a napon, hogy kissé felmelegedjék. Milike véletlenül látta ezt a jelenetet és minthogy nagyon szomjas voll, felugrott a teknő szélére, hogy csillapítsa szomját. De ekkor megpillantotta a nap sugaraitól csillogó síma víztükröt és benne egy édes, fehér cicát, amint a víz fölé hajlik. így jutott eszébe Műikének, hogy milyen régen látta is ő tükörképét és igazán megbocsájthatjuk neki, hogy egy kissé szemlélni akarta önmagái a víz tükrében. Csak egy kissé billegett és éppen a farkát lebegtette, hogy láthassa, milyen hoszszú, amikor megtörtént a baj. A keskeny teknőszélen megcsúszott az egyik lába és hiába kereste az egyensúlyt, nem tudóit, többé megkapaszkodni és belepő ttyant a vízbe.

— Jaj, végem van, megfulladok! — gondolta a szegény cica kétségbeesve, hiszen tudta, hogy saját erejéből többé nem kerülhet ki a teknőből. Szerencsére még idejében érkezett Heklor, a házőrző, Milike legjobb barátja és fogai közé véve a cica nyakszőrét, kiemelte a vízből. De testvérei is már mellette teremtek, akik szintén látták, amikor befordult ateknőbe. Röglön ápolás alá vették és a meleg napon hamar magához tért.

De szégyelte is Milike ezt a balesetet! Közelébe sem ment többé a teknőnek és akármilyen hivogatólag csillogott feléje a víztükör, messze elkerülte.

Kartársak

Viharos napon egy gőzös fedélzetén, a Missisipi folyamon esett meg ez a párbeszéd egy amerikai újság elmondása szerint. A gőzös egyik utasa, jámbor prédikátor, odaszól a mellette ülő úrnak:

— Kedves felebarátom, ne feledkezzünk meg arról soha, hogy életünk közepette ránk ólálkodik a halál.

— Százszor mondom ezt mindennap magam is, — felelte a másik nyugodtan.

— És jusson eszébe az is, hogy váratlanul szakadhatunk ki ebből a földi létből, anélkül, hogy elbúcsúzhatnánk azoktól, akik drágák és kedvesek nekünk.

— Szóról szóra az a tanítás, amit naponta legalább százszor magam is megismételek.

— Akkor — mondotta a prédikátor — hihetőleg kollégámat köszönthetem?

— Nem — felelte az utas —, biztosítási ügynök vagyok.

Mióta ismerjük a kinai teát

Érdekes, hogy Angliában az 1678-ik év óta ismerik a kínai teát s azóta a legutóbbi időkig a kínai teából volt a világon a legnagyobb fogyasztás. — 1866-ban a világ teafogyasztása felment 600 millió fontra, abból több, mint 400 millió fontot Kína szolgáltatott. A múlt század közepe táján kezdett India, Ceylon és Formosa, valamint Japán a világpiacon teakereskedésével szerepelni és már 1904- ben 644 millió font volt a világ teafogyasztása. India és Ceylon a teaszállításnál 60, Japán 10 és Kína már csak 30 százalékkal szerepel, mert a kínaiak a művelést és kezelést nagyon elhanyagolták.