Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-30 / 87. szám
15)37. október 30. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. ,4TT~ / I A-1-H— ____vv 4-á-WV—'-A-....'vfX U v...M----TT'fx !» •-%J z ke££ 5 óiakcPo • pCke£nc, mert fölöslegessé lett az időt rabló, fáradságos előzetes mosás. Rádión teljesen föloldja a piszkot és azt sem tudom már, mi a dőrzsőlő-deszka, meg a kefe. A csalódom alig veszi észre, hogy nagymosás van - annyira nem zökkenti ki a háztartést rendes, mindennapos menetéből. Rádión u. i. magától mos. Alig 15 perc alatt vakítóan fehérré lesz a ruha, amellett kimélödik is. Rejtélyes körülmények között eltűnik éjjelenként 500 köbméter viz a komáromi vezetékből — október 29. A komáromi vízvezetéktulajdonosok újabban arra a kellemetlen tapasztalatra jöttek rá, hogy éjjelenként nincsen a vezetékben víz. Hol ebben, hol abban az uccában szünetel a vízszolgáltatás. A város ugyan errevonatkolólag dobszó útján hirdetményt is tett közzé, — mi tegnap kérdést intéztünk az illetékes mérnöki hivatalhoz, ahonnan a víz eltűnésének kérdésében megkaptuk a kellő felvilágosítást. Rejtélyes körülmények között nagyobbmennyiségű víz tűnik el valahol a talajban s több víz fogy el, mint amennyit a fogyasztók tulajdonképen elhasználnak, — kaptuk a felvilágosítást. Hogy ennek a vízmüvek hamar a nyomára jöjjenek, éjjel 12 és 4 óra között a vezeték nagyrészét elzárják s minden éjjel más-más szakaszon nyomoznak az eltűnt vízmenynyiség után. Ez alatt az idő alatt is mintegy 500 köbméter víz tűnik el. Az eltűnés helyének megkeresése hosszadalmas feladat s szinte nyomozás-szerű: egyre jobban szűkül a kör a kérdéses hely körül s ma már körülbelül megtalálták azt a határt, amelyen belül az eltűnt vizet mgg lehet majd találni. A munka hosszadalmas, de remény van rá, hogy a homokos talajban szétfutó vizet sikeresen »megfogják«. Ezért nincsen víz Komárom bizonyos uccáiban, — éjjel. Ezek a falevelek mindig elégikus hangulatba ringatják az embert. Nagy, zizegő levelek hulldogálnak az útra s olykor, ha össz°söpri őket az uccaseprő keze, kupacokban búslakodnak az elmúlás fölött. Szomorú szemmel nézünk ezekre a sárga falevelekre: hirtelen, szinte egyik napról a másikra hervadtak él, rőt-barna, vörös, sárga szint kent fel örök palettájára a természet s ahogy a levelet lábaid elé sodorja a szellő, be kell látnod, hogy ismét s menthetetlenül ősz van... Elhervadnak a virágok, csak a krizantémum virít, a csallóközi utakon dagadozik a sár, erjed falvainkban a savanyú, ihatatlan bor, simítják a dohánylevelet majd s a divatkereskedő átrendezi kirakatát: Újabb szezon kezdődik... A gesztenyés nénike fázósan üldögél parazsa előtt, reggelenként sűrű köd fekszik a tájra s a gazda az őszi vetést figyeli, hogy bújnak elő a friss zöld levelecskék a földből. Ősz van, sodorja a leveleket a szél, hervad már ligetünk, s a nyári díszek hullanak. Reggelenként reménykedve nézünk az égre s szeret nők, ha újabb huszonnégyórás haladékot kapnánk, s várhatnánk a nagy-füléssel még; hívjuk, várjuk a napot, amely mindegyre lustábban jelentkezik s hamarább tűnik az alkonyati paplan mögé: nyirkos a föld, a mezők fölött különös illatok szállanák s méla ökörnyál úszik a levegőben. Nem lehet semmit sem tenni: búcsúzik a természet. Nem viselkedett remekül az idén. Francóékkal is baj volt, a japánok is rendetlenkednek s Palesztinában, Marokkóban, Bolíviában s Oroszországban baj volt, nem, nem voltunk különösebben megelégedve ezzel az esztendővel, jobb is, ha búcsúzik s átengedi helyét újnak, jobbnak, szebbnek, nyugalmasabbnak. Búcsúleveleket firkád a természet á sárga fák tövén, azt írja, hogy a jövő esztendőért sem mer felelősséget vállalni... Valami már évtizedek óta van a levegőben. Valami, amiről á hullongó falevelek sem tehetnek. gyorsanlsegít a végtagok és ai izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen bizalommal a Togal iránt. Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elismerés. Az összes gyógyszertárakban Ké 12’-és27-50 árban kapható Liszkay Esther. Requiem (Sándor bátyám emlékének.) Mindenszentek napján ki gyújt kint világot? Halottak estéjén ki hord ki virágot? Ki gondol azokra, akik ériünk haltak? Kiket valamikor — ezer esztendeje? — válogatás nélkül —tömegsírba raktak *.. Mi maradt belőlük? Néhány fakult emlék ... (tábori lapokkal kis fiókok telvék) gyűrű ... amit más hord... óra... ami már nem jár... — színtelen kisértet, kire senki sem vár... ...s nevüket mi őrzi? Egy-egy fonnyadt ajak... márványemléktáblás hideg templomjfalak... s ezért lett a testük áldozati máglya! Kora ifjúságuk vettetett ott lángra. El vagytok feledve. Nem gondolnak Rátok. Pedig Ti a jövőt — máskép akartátok s Titeket az útból hamar félretettek, Ti voltatok a Tett, amit eltemettek... Katonasíroknál — ha ide leláttok — elhangzanak szavak... hamis imádságok ... t hazug szavak mögött nagy prédákra lesnek: emberi életet ma is adnak-veszpék. Feláldozott hősök! Névtelen vitézek! telketek találjon nyugtot, békességet; de a véreteken átok legyen örök: s ne teremjenek a véráztatta rögök! Cső bános völgyébe ki visz ki virágot? Halottak estéjén ki gyújt kint világot azoknak a sírján, akik értünk haltak? Kiket valamikor — tán húsz éve még csak? — messzi csatatéren — tömegsírba raktak... Nekik ragyogjon ma minden csillag! Nekik nyíljon az összes kései virág! S boruljon le előttük magába szállva a mai hitvány dőzsölő világi... ■P'ftffll' f 1*1 mWOim'ilillTTO't is számottevő eredménnyel kecsegtet, amit a közgyűlés örömmel fogadott. A beszéd után Szijj Ferenc dr. elnök megköszönte az üdvözléseket és a felszólalásokat s a díszközgyűlést a közönség meleg tapsai közben bezárta. Este Liszt Ferenc emlékének áldozott a Jókai Egyesület. A Kulturház hangverseny termében, zsúfolt ház előtt nyitotta meg a hangversenyt Szijj dr. elnök, majd Bacsók Erzsébet Liszt: Erdőzsongás és Chopin: Ballada C-moll című zeneműveit játszotta zongorán, pompás művészetének csillogó ragyogásával, a közönség meleg ünneplése között. John Elemér kamaraénekes, Aich Nándorné tökéletes zongorakiséretével Liszt-dalokat, Sendlein-Jankovics, Sendlein-Pál Miklós, Radnai-Balázs és Hubay-Petőfi dalokat adóit elő énekművészeiének teljes érvényesítésével. Takács Géza fog. tanuló Jókainak Liszt Ferenc által megzenésített »A holt költő szerelme« című melodrámáját szavalta el mély érzéssel. A zenedarabokat Schmidt Viktor zeneszerző, a Komáromi Dalegyesület karnagya ismertette közvetlen szavakkal. A hangverseny minden mozzanatában méltó volt úgy Liszt .njint Jókai emlékéhez. A jubileumi ünnepélyt a Jókai serleg-vacsora fejezte be, amely igen látogatott volt. Fénypontját Sziklai/ Ferenc. dr., országos kulturreferensnek. a Kazinczy Társaság jeles elnökének serlegbeszéde képezte, mely szárnyaló gondolatokban bővelkedett. A költői emelkedettségű beszéd minden szavából a magyar ember izzó fajszeretete, a kulturember lángoló lelkesedése tüzelt. Beszédében a nagy nemzetnevelőről beszélt, akinek halhatatlan nevénél alkalom nyílik megbizonyítani a kisebbségi sorsra jutott magyarság testvéri összetartozását és testvéri öszszetartását is. De alkalom nyílik megbizonyítani azt is, — úgymond, — hogy hiába választják el egymástól mérföldek százai s az egyenes utat is vargabetűre kényszerítő hegyekvölgyek akadályai, elszaldthatatlanul összeköti őket az, ami a dadogó Demonsthenest is szónokká avatta: A hit, az erő és elszántság. A hit abban, hogy a kisebbségi sors lefojtja bennünk egyszer azt a meddő lobogást, mint a szénégető faboglyáját borító homokréteg s lefojtott tűzünk hasznossá, tűzhely parazsává, hajtó erővé nemesíti elfásult akaratunkat. Erő ahhoz, hogy megvívjuk nehéz nemes harcunkat a kisebbségi sorsban is életünk fennmaradásáért s azért a hivatásért, amelyet a Teremtő a magyar nemzet egyetemének kiosztott: Állani kétarcú Jánusként kelet és nyugat átkozott és áldott gyepűjén. És elszántság, hogy ezért a sorsvállalásért mindent feláldozunk, pénzt és pihenést, díszt és dicsőséget, ha kell »életünket és vérünket« is!... Egy ősi kép szökken szemébe: eleink vérszerződésének legendája, amelynek szimbolikus értelmét látja megtestesülni a serlegben. — Egy hete kötött szövetséget Kazinczy városában a három nagy nevet büszkén viselő egyesület az emberi alkotás legnemesebb részének, az irodalomnak föllendítésére, hadd igyuk meg ez ünnep áldomását is ma, az ünnepek oktáváján itt Jókai városában! Jöjjön e szent kehelyhez sorban mindenki, akit elhívott á végzet arra, hogy szava,legyen a kisebbségi sors irányításában! Jöjjön ide a szimbolikus vérszerződésnek avval a hitével, erejével és elszántságával, ahogy mi tettük eddig és esküdjék azon szavakkal, melyek egy ezredév távlatából se fakultak el, melyekkel honszerző őseink örök életükre való nagy feladat elé fogadkoztak: »Valami jót munkámmal szerzek, abból senki közülünk kirekesztve ne legyen!« »Valaki hűtlen lenne az egy akarathoz, mint vétkesnek, vére onlassék!« »Valaki megszegné esküje állapotát, átok alá vettessék mindörökre!« Ősi szó, ősi gondolat, de örök az értelme s minden időhöz csak más szavakban igazodik. Ma talán ez lehetne a fogadalom szövege: Öljünk ki szíveinkből minden önös érdeket. Mindenki másért éljen s ha ezt mindenki megteszi, mindenki jól jár, mert kamatostul visszakapja a gazdag közönségtől azt, amit a szegény köznek adott! Legyünk hűek a nemzeti gondolathoz, a legnehezebb órákban is, mint voltak azok, kiknek szellemvére szimbolikusan itt joiroslik már e megszentelt kehelyben. És vessen ki magából a kisebbségi társadalom mindenkit, aki híg jelszavaktól részegülten megtagadja árvaságra jutott nemzettestünk iránt köteles esküjét. De nemcsak azt, aki kimondta az esküt, azt is, aki hallgatásával megtagadja! Kitörő lelkes taps fogadta a remek szónoklatot, mely után összecsendültek a poharak. A vacsora folyamán Szijj Ferenc dr. a serlegbeszéd kiváló szónokára, Sziklay Ferencre emelte poharát, Fiilöp Zsigmond a vendégeket éltette, Jaross Andor pedig emelkedett szellemű remek pohárköszöntőben a Jókai Egyesületre ürítette poharát. A jubileumi ünnepség sokáig felejthetetlen marad az egyesület történetében, mint olyan esemény, amely az ünnepi örömnek, a mély hálának, az igaz kegyeletnek és a jövőbe vetett hitnek és bizalomnak szivekből feltörő' érzéseit buzogtatta fel életes erővel. A Jókai Egyesület elmúlt huszonöt évének eseményekben gazdag története nagy és maradandó értéket jelent az egyesületre nézve, amelynek a magyar kuliurára gyakorolt termékeny hatása áldásosán megmutatkozik a magyar társadalomban is. A Jókai Egyesület a letűnt negyedszázad alatt a magyar kultúrának tekintélyes tényezője lett, amely előtt elismeréssel hajol meg mindenki, aki nemzetének és fajának mívelődési ügyét szivén viseli. Legyen az egyesület továbbra is hűséges őrizője a magyar ideáloknak, bátor hordozója a magyar gondolatnak, vezesse Jókai áldott szelleme, akinek emléke ragyogja be a Jókai Egyesület minden munkáját s termékenyítse meg a nagy célokért folyó küzdelmet! (Vége.)
