Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-30 / 87. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Ötvennyolcadil&évíolyam 87. szám ____ ___ Szombat, 1937 október 30. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------ POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KGZGAZDASAGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Kö. Külföldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMRATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton » Hodzsa miniszterelnök újra nyilatkozott a kisebbségi kérdésről Takarékosság Komárom, október 29. Nagyon fontos szerep jutott a takarékosságnak az emberek életében, de még fontosabb és jelentékenyebb hatással bír az államok gazdasági életére. A magángazdálkodás számvetéséből sohasem maradhat ki az az elv, hogy a mutatkozó feleslegből eselröl-esetre bizonyos mennyiséget félre kell lenni, meg kell takarítani, mert jöhetnek idők, amikor a gazda kénytelen lesz a megtakarított őszszeghez hozzányúlni és a gazdálkodás további rendes menetét s anyagi helyzetének egyensúlyát biztosítani. Amely gazdálkodásban ez a helyes elv nem érvényesül, ott hovatovább zavarok állanak elő és a megtakarítás helyébe az adósság lép, ami pedig csak akkor lehet eredményes, ha fedezetére a hiteltvevő gazdálkodásának eredményében megtalálja a szükséges fedezetet. Különben súlyos anyagi megterheltetést fog jelenteni, aminek nehézségeit még a legfényesebb gazdasági konjunktúrák alatt sem lehet legyőzni. A takarékosság elve mindenkire nézve elfogadandó elv, meri nélküle nines nyugodt élet, biztos jövő és nines meg a boldogulás lehetősége. És amint számtalan példa igazolja, hogy a takarékosság szemelőít tartása és gyakorlása a kis gazdaságot is fel képes gyarapítani és naggyá képes tenni, úgy a takarékosság semmibevevése sok nagy gazdaságot juttatott már nehéz helyzetbe, sőt végső megsemmisülésbe. Nincs olyan sok, lami el ne fogyna, — mondja a magyar közmondás, — sajnos azonban, hogy igen sokan nem szívlelik meg ennek igazságát s nem igyekeznek megtartani sem azt a nagy vagyont, amelyet reájuk bíztak, sem azt a kicsit, amelyet legszerényebb exiszteneiális érdekükben inkább gyarapítani kellene, minisem veszendőbe hagyni. A legelső feladat tehát az lenne, hogy . Ezelőtt 30 évvel Csernován lefolyt véres tüntetés emlékét ünnepelték szerdán Rózsahegyen, ahol Seaton Watson emléktábláját leplezték le. A városi képviselőtestület díszközgyűlésén megjelent Hodzsa Milán dr. miniszterelnök is, akit a képviselőtestület nevében Hlinka András, a szlovák néppárt elnöke üdvözölte. A miniszterelnök hosszabb beszédet tartott, amelyben a csernovai eseményekhez fűződő emlékeit mondotta el és a háborúelőtli szlovák népek mozgalmainak célját és törekvéseik ismertette. — A legnagyobb agitátorok voltak mindig a halottak, — úgymond — akik az igazságért feláldozták életüket. Az egykori Magyarország háborúelőtti parlamentje túlharsoghatott engem, amidőn ott Csernováról akartam beszélni, de nem harsoghatta túl a saját csendőreinek sorlüzét, melyet Prágában és Brünnben, Bécsben és Párisban, Londonban és a skandináviai országokban meghallottak. A tizenöt csernovai sír nagyon drága lelt a régi rendszernek. Az egész háború előtti szlovákság nevében Hlinkával Franke dr. iskolaügyi miniszter az állami ünnep előestjén rádióbeszédet mondott, melyben a kultúrpolitikának Középeurópához való viszonyáról beszélt. Többek közt azt mondotta, hogy Csehszlovákia az ő kisebbségeinek mindent megadott, ami kulturális ételükhöz szükséges (?). A magyar irodalmi termékeknek államdíjjal való kitüntetése példa arra, hogy az állam együtt megfogadjuk — mondotta Hodzsa miniszterelnök —, hogy egész munkánk, minden tudásunk, egész lelkünk egyetlen célt ismer: a mi népünket és államunkat szolgálni. Majd rátért a kisebbségi kérdésre és kijelentette, hogy a kormány következetesen folytatja kisebbségi politikáját. Ha valaki külföldről be akar avatkozni kisebbségpolitikánkba, az ilyen beavatkozást már a formális nemzetközi jog alapján igen határozottan és megalkuvás nélkül visszautasítjuk. Visszautasításunk a külföldi közvélemény előtt annál nagyobb erkölcsi súllyal fog bírni, minél következetesebb és becsületesebb kisebbségi politikánk. S minél eredményesebben tudjuk a külföldi beavatkozási kísérletet visszautasítani, annál több politikai bizlonságot nyerünk. Ma már megállapíthatjuk, hogy Csehszlovákia az állam és a kisebbségek szintetikus érdekében mindén problémáját képes megoldani. Mivel mi igazságosak vagyunk, erősek is vagyunk s minél erősebbek vagyunk, Középeurópa e pontján annál erősebb támaszai vagyunk a rendnek és konszolidációnak. mennyire figyeli a kisebbségek kulturális fejlődését. Majd így folytatta: — Mi együtt akarunk dolgozni a dunai államok kulturális közeledésén. Bennünk meg van a jóakarat, hogy különösen a volt osztrák és magyar társainkkal szoros összeköttetésbe lépjünk, épen úgy, mint ahogy a közeljövőben kisantant-barátainkkal: Jugoszláviával és Romániával a kulturális együttműködést ki akarjuk mélyíteni, mint ahogy nagy szomszédainkkal: Lengyelországgal és Németországgal is, valamint a tőlünk földrajzilag távol fekvő, de hozzánk kulturális vonatkozásban közel álló Olaszországgal is. Szeretnék különösen Bécs és Budapesttel való kulturális viszonylatban néhány szót mondani egyrészt a legutóbbi évek történetének szemszögéből, másrészt ami német és magyar nemzeti kisebbségeink feladatának álláspontjából. Minden előítélet és aggodalom nélkül nézhetünk magunk köré, mert mi anyagilag és szellemileg elég erősek vagyunk ahhoz, hogy szomszédaink legalább kulturális vonatkozásban egyenlő módon tekintsenek reánk. Mindakét állam és mindkét főváros kiváló kulturértékekkel rendelkezik, mi is belenőttünk már az európai formába s világnívóra törekszünk. Készséggel adhatunk a mi asztalunkról, de szívesen fogadunk el a szomszédok asztaláról is. Mindenesetre az a fontos, hogy ezt a viszonyt miképen teremtsük meg, s az is fontos, hogy a legjobbakból a legjobbakat válasszuk ki, és kimondom nyíltan, hogy ebben az irányban támaszkodni akarunk a mi német és magyar kulturmunkásainkra, kiknek ilyen módon alkalmat adunk arra, hogy egy új Középeurópáért dolgozzanak az ő nemzetüknek békéjéért és kulturális tevékenységükért. A csehszlovák köztársaság igényt tart arra, hogy a politika eme területén nemzeti kisebbségei becsületesen együltmunkálkodjanak s Csehszlovákia és szomszédai közöit hidat alkossanak. Az 1938 évi költségvetés rendkívüli minisztertanács előtt A minisztertanács kedden rendkívüli ülést tartott, amelyen a szőkébb miniszterközi bizottság jelentései és javaslatai alapján az 1938. évi költségvetéstervezet kiadási tételeinek végleges rendezéséről tanácskoztak. A javaslatot‘a minisztertanács véglegesen jóváhagyta. A költségvetés bevételi tételeivel és a végső szövegezéssel a legközelebbi rendes minisztertanács fog foglalkozni. A nemzeti kisebbségek feladata a szomszédállamokhoz való kulturális viszony megteremtésében az embereket ránevelnék a takarékosság erényének gyakorlására és megmagyaráznák annak kibeszélhetellen áldásos előnyeit. De nemcsak a magángazdálkodásban keli érvényesülnie a takarékosság elvének, hanem az állami gazdálkodásban is. Ha maga az állam egyik nagyhorderejű feladatának tartja a takarékosságot, s azt az állami vagyon kezelésében, a gazdálkodás rendszerében a legmesszebbmenő módon érvényre is juttatja, akkor olyan példát ad polgárainak, amelyet azoknak meg kell fogadniok és ulánozniok kel!. De csak az az állam képes a takarékosság elvének érvényt szerezni, amelynek lakossága szintén át van hatva annak fontosságától s amely azt magánéletében is szívesen és ered'ményesen gyakorolja. A takarékosság a gazdasági erőgyűjtés nélkülözhetetlen eszköze, amely állam népei a maguk egyéni életében is példái tudnak matatni a józan és rendszeres takarékosság eredményeiről, annak az államnak gazdasági élete zavartalan és képes még az esetleg váratlanul bekövetkező nehézségek dacára is helyt állani a válságok idején. Sokan azt a téves nézetet vallják, hogy a takarékosság csak olt érvényesülhet, ahol nagyobb alkalmak adódnak a feleslegek helyes félretételére. Vagyis csak ott lehet takarékoskodni, ahol van mihői. Ezt pedig úgy értelmezik, hogy csakis a nagy jövedelmeknél lehet takarékoskodni. Nagy tévedés! A takarékosság fogalma nem vonalkozhalik csak azokra az esetekre, amikor a nagy vagyonok számottevő jövedelmeiből kell félretenni, de vonatkozik minden jövedelemre, amelynek élvezője és fogyasztója éppen úgy találhat a takarékosságra módot és alkalmat, mint az, akinek nagy jövedelme van. Takarékoskodni mindenkinek lehet, csak akarni kell. Úgy kell az életét berendeznie, hogy alkalma legyen a kevésből is félretennni. Ezért tehát észszerűen kell ezt az erényt gyakorolni. Csak arra kell hivatkoznunk, hogy a mostani időkben divó mérhetetlen fényűzés, amely sok embert erején fölüli kiadásokba sodor, oly sok felesleges pénzpocsékolásra ad alkalmat, hogy ezeknek mérséklése igen szép eredménnyel járhatna azokra nézve, akik a hiúságot vagy a divat hóbortját egyszerűen félretéve, csak a legszükségesebbet szereznék be. Milyen áldás fakadna ebből a kis lemondásból ! Nemzetközi megállapodás szerint a napokban kezdődik az egész világon a takarékossági propaganda. Nemesebb ügyért, szebb gondolatért nem lehetne lelkesedni, mint ezért, az emberiség gazdasági helyzetére áldásos befolyást gyakorló szép erényért. A takarékosság nemcsak a pénznek kamatra való elhelyezésére vonatkozik, hanem az egész éleinek praktikus gazdasági terv szerint leendő berendezésére is. Tehát minden téren, minden körülmények között törekedni kell a takarékosságra, amelyből úgy az egyes emberekre, mint a nagy közületekre áldás fakad. A mai nehéz idők egyenesen kötelességünkké teszik minden téren a legnagyobb takarékosságot, néni lehet nagyobb feladatunk teliát annál, mint hogy ezt a feladatot teljesítsük, mert ezzel elsősorban magunknak, de másodsorban az általános gazdasági helyzetnek >s szolgálatot teszünk. J:
